2021. január 23. szombat
Ma Zelma, Rajmund, Emerencia, Emese névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Levél Svédországból

J. Garai Béla
J. Garai Béla

J. Garai Béla írása, amelyet a Napló Kör május 12-i újvidéki rendezvényén olvasott fel. (Vajdaság Ma):

Kedves Béla barátom!

Hogy s mint szolgál az egészséged? Mi, hálistennek, jól vagyunk, igaz, engem néha elkap az isiász, ilyenkor kegyetlenül sajog a derekam, de hát ez már a korral jár. Gondoltam, jelentkezem, beszámok neked, hogy mi is történt velem, amióta utoljára találkoztunk. Hát van annak vagy húsz esztendeje!

Nem fogod elhinni, mivel telnek a napjaim! Tanulom a svéd történelmet. Képzeld el, vén fejjel! Hogy minek kell ez nekem? Az állampolgársághoz. Megkapom a svéd nyugdíjat, és a fejem se fog fájni. Nem kell majd garasoskodnom öreg napjaimra, mint nektek otthon. Hát nem könnyű, az a sok Olaf meg Gusztáv meg Erik..., az ördög vinné el őket jogarastól! Ismerhetsz, tudod, hogy sosem voltam jó történelemből. Emlékszem, egyszer a telepi suliban, úgy hatodikos lehettem, az el nem kötelezettségből kellett felelnem a Jolánka tanárnőnél. Akkor is hogy leégtem! Hogy miről nevezetes az első csúcsértekezlet? Azt feleltem: arról, hogy Jovanka elvtársnő gyémánt nyakéket kapott a Haile Szelasszié etióp császártól.

Hát akkora egyest kaptam a Jolánkától, mint a telepi templomtorony! Nyomban oyan ellenzéki antikommunista lettem tőle, hogy nem volt nagyobb antikommunista az egész telepi suliban!

No, de nem emiatt vettem vándorbotot a kezembe. Én is nagy reményeket fűztem a rendszerváltáshoz, a többpártiság bevezetéséhez. Magam is ott voltam a történelmi VMDK alapításánál. Aztán boldogan tapasztaltam, hogy a mi kis közösségünkben is felütötte fejét a pluralizmus. Előbb az egyből kettő lett, aztán a kettőből négy, majd hat. A végén már hat párt civakadott egymással azon, hogy ki védi meg jobban az érdekeimet. Csak egy baj volt: egyik sem tudott nekem munkahelyet találni. Merthogy időközben elvesztettem az állásomat.

Hát így vágtam neki az anyaországnak. Nem mondom, nagyon kedvesen fogadtak Pesten, egy szavam sem lehet. Még állást is kaptam! Igaz, nem valami fényeset: lapeladó lettem. Egész nap ott ácsorogtam a huzatos aluljáróban a Keletinél. Megpróbáltam túlharsogni a konkurrenciát a lap hangzatos címeivel: „Magyarország jobban teljesít!”, „Nem leszünk gyarmat!”, meg hasonlók. De valahogy nem nagyon kapkodták. Egy idő után bementem a szerkesztőségbe, mondom nekik: fiúk, adjatok már valami jobb, felelősebb melót, több zsozsóval. Mert a mostanival folyton huzatot kapok. Nem lehet, mondják. De miért nem lehet? Azért, mert a főnökök nem néznék jó szemmel. Miért, én nem vagyok jó magyar? Jónak jó vagy, de nem elég mély.

Azért szép időket töltöttem Pesten. Képzeld, egyszer még a Viktort is láthattam egészen közelről! Csak úgy dagadt a mellem a büszkeségtől...A múzeum lépcsőjén szónokolt valamilyen nemzeti ünnepen, ugyanott, ahol Petőfi szavalta a Talpra magyar-t negyvennyolcban. Ő is a szabadságharcot éltette, de nem a Habsburgok ellen hirdetett harcot, hanem a gyarmatosító unió ellen. Meg azt is mondta, hogy a magyaroknak Kelet felé kell fordulniuk, mert ott van az igazi demokrácia.

Na, mondtam magamnak, innen jobb lesz elpucolni, mielőtt visszajönnek a ruszkik. Meg azt is hallottam, hogy a szomszédok a lépcsőházban összesúgnak a hátam mögött, hogy ez is egy megélhetési bevándorló, azért jött, hogy elvegye az állásunkat.

Így kerültem svédbe. Pontosabban Svédország legészakibb csücskébe, Lappföldre. Elegem lett mindenből, minél messzebb akartam kerülni a szülőföldtől. Előbb azonban visszavettem a felmenőim sváb nevét, gondoltam, így jobban boldogulok idekint. Tudod, hogy donausvábok voltak az őseim, csak az üknagyapám, a Schneeweiss Alois a múlt század elején magyarosított az akkori divat szerint. Így lett a Schneeweissból Hófehér Alajos, ahogy engem is hívtak. Úgyhogy most, ha írsz, akkor légy szíves, Schneeweiss-nek címezd a leveled, mert Hófehéréket itt senki sem ismeri.

A lappföldi klíma, az igazat megvallva, elégé hűvös, viszont a lappföldi emberek nagyon melegszívűek. Például eszükbe se jutott megkérdezni, hogy kik voltak a felmenőim, vagy hogy van-e párttagsági könyvem, tagja vagyok-e a Lappföldiek Szövetségének? Meg hogy miért nem ferde a szemem, mint nekik. Egy kies halászfaluban nyitottam egy kisebb vállalkozást: eszkimó fagyit árulok, de csak nyáron, amikor tíz fok fölé emelkedik a hőmérséklet. Az itt kánikulának számít. Sajnos, a szezon nagyon rövid, alig két-három hétig tart, de így is kijövök belőle egész évben.

Képzeld, a napokban felhívott Pásztor István! Hív, hogy menjek haza, és engem is felvesz a gazdaságélénkítő listára a többi sikeres magyar vállalkozó közé. Nem is tudom, honnan szerezte meg a címemet. Azt mondja, kapok egy-két milcsit az Orbánéktól. És mit kell tennem érte? Semmit, csak legközelebb megint a Fideszre szavazol.

Szép, szép, de azért mégsem fogadom el. Inkább itt vágok bele egy újabb bizniszbe. Vettem akciósan egy klassz eszkimó kajakot, és gondoltam, felcsapok bálnavadásznak. Horgászni tudok, megtanultam a Kis-Dunán, már csak a szigonykezelést kell elsajátítanom. A bálnavadászat roppant kifizetődő. Egy-egy bálnán állítólag több a haszon, mint az egész észak-bácskai körzet évi bevétele.

Őszinte barátod,

Schneeweiss Alois, a bálnavadász.

2015. május 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kovács-jelentés: „Van még mit tenni”!?

Mivel a jelentésben, amely egy fontos regionális nemzetközi szervezet elé kerül, a Szerbiában élő magyar közösségről >

Tovább

Fideszes/véemeszes vezetőkből nem lesz hiány…

Deli Andor asszisztensei között néhány ismerős név is van: Abel PASZTOR (Pásztor István fia?), Fanni TERNOVACZ >

Tovább

Nem lehetünk kisebbségi politikai rezervátumba bezárkózó indiánok

Könnyű azoknak a kisebbségben élőknek, akik kozmopolita buborékba menekülve elegáns gesztussal túlteszik magukat a trianoni történeten, >

Tovább

Újfajta vírus terjed köztünk: a fake news vírusa

A legkényelmesebb olyasmivel vádolni az embert, amire még álmában sem gondolt. Ezzel kapcsolatban jut eszembe egy >

Tovább

„Szerbia nem ért el felmutatható előrehaladást”!

Kit és mit képvisel Deli Andor? 1. A hatalom részét képező magyar párt dicstelen szerepet játszott >

Tovább

Bethlen Gábor a főtéren

Aki Marosvásárhelyre látogat, nézze meg feltétlenül Bernády György szobrát a Teleki-ház előtt és a Bethlen Gábor-szobrot >

Tovább

Az ironikus kontrapunkt

Az életébe több ilyen patetikus esemény játszódott le, vallotta be, de az említettek miatt, nem írt >

Tovább

A legnagyobb távozott

Kihalt a bosszú vágya, csak romlott kompromisszumok léteznek, magyarázta. A társadalom manapság megveti Elektrát, aki itt >

Tovább

Az ég dörög, de a zivatar elmarad

Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki mesterséges boldogságot és fényáradatot. Szabó Lőrinc verssorát ismételgettem: >

Tovább

Biztosítani a médiaszabadságot!

Az MNT alapította médiák az adófizetők pénzéből valójában nem az anyanyelvű közszolgálati tájékoztatás, hanem a VMSZ >

Tovább

Hajnal Jenő ellenzi a sajtó függetlenségét!

Az MN elnöke szükségesnek tartotta, hogy külön kommentálja a szerbiai tájékoztatási stratégiát és ezzel kapcsolatosan kifejtse >

Tovább

Övék az ország, maguknak építik (by Kenedi János)

Mindannak, ami ma a kultúrában és az oktatásban történik, semmi köze az értékteremtéshez, a hagyományok ápolásához >

Tovább