2020. május 29. péntek
Ma Magdolna, Magda, Ervin, Léna névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Hol élünk mi

Friedrich Anna

„Legalább a szavazástól való tartózkodás szabadsága megillette volna őket.” Friedrich Anna (Vajdaság Ma):

Annyi bajunk van, igazán nem értem, minek ez a vita Vajdaság szimbólumairól, ráadásul régiekről és újabbakról. Elhiszem, hogy valamiféle statútum kötelezi a vajdasági parlamentet az erről szóló döntéshozatalra, de mégsem értem, hogy minek. Hiszen annyi minden fontosabb dolog nem teljesül, ami a statútum alapján teljesülhetne, hogy a legkevésbé üt szíven ez a jelkép-ügy, legfeljebb bosszant.

Szóval az történt, hogy a vajdasági parlament a minap nem szavazta meg a javaslatot, amely szerint Vajdaság Autonóm Tartomány hivatalos szimbólumai mellé odabiggyesztik a hagyományosnak mondott szerb jelképeket, beleértve egy 1848-as vajdaságinak mondott címert is. A szavazás szépen megmutatta, milyenek a parlamenti erőviszonyok, de azt is, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség képviselői a szerb pártokkal, köztük a szerb radikálisokkal együtt szavaztak, nyilván szigorúan betartva a szerb haladókkal kötött koalíciós megállapodását, holott az elemi szabadság keretei között (hogyan is volt 1848-ban: a magyarok a szabadságért folytattak forradalmat) legalább a szavazástól való tartózkodás szabadsága megillette volna őket. Mert ilyen jelképekkel azonosulni vajon hogy lehet? Márpedig a jelképek egyfajta azonosulás miatt vannak. (…)

Mégis volt ennek a vajdasági térségnek egy rövid idilli időszaka, amikor jól – a mostanihoz képest sokkal jobban – ment az embereknek és megvolt az az illúzió és olykor a valóságtartalom is, hogy a fontos dolgokról azok dönthetnek, akik itt élnek. És az életszínvonal is olyan volt, mint Szlovéniában, a kissé több pénz és a nyitott határok pedig megadták a szabadság ízét és a vajdasági tartományhoz való ragaszkodást. Ez is elmúlt azonban, a délszláv háború és a szerbiai központosítás mindezt lerombolta, és új illúziót a miloševići rezsim bukása utáni demokratikusnak mondott hatalom sem kínált fel sem 2000-ben, sem azóta. Mintha a Belgrád-Újvidék relációban egyfajta harc folyna nem csak most - amikor Újvidéken névleg a Pajtić-féle demokraták, a ligások és a VMSZ van hatalmon, Belgrádban meg a szerb haladók és szocialisták (együtt a VMSZ-el) -, hanem korábban is, és ebben a harcban Belgrád minden eszközt bevetve akarna felül maradni. Sikerült is a javak elvonásával és azoknak a kiváltságosok számára lehetővé tett újraelosztásával, az emberek kiszolgáltatottságának mesteri módon történő fenntartásával. Ilyen körülmények között akkor vajon a vajdasági szimbólumok milyen üzenetet tudnak küldeni az emberek felé: egy vesztesről, a függőségről, a Belgrádhoz történő csatolásról szóló üzenetet?

Ilyesmivel azonosulni szinte lehetetlen. Lélekromboló, és innen már csak egy lépés az, hogy az egész Vajdaság, mint külön tartomány, immáron csak múltbéli hagyomány legyen, mint a „hagyományos szimbólumok“, utána pedig lassan az sem.

Hogyan is szólt a miloševići rezsim legkiválóbb kritikájának tekinthető szólam: „Tavasz van, és én Szerbiában élek“. (Vagy pontosabban: "Proleće je, a ja živim u Srbiji" - "Tavasz van, DE én Szerbiában élek".) Üzenet arról, hogy az, aki a térséget uralja, felelősséggel tartozik az ottlakókért.

Tavasz van és Szerbiában élünk.

2015. március 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kékek és vörösök

Korrigálni akar. Az egyetlen, akire ráhagyhatja a kormányzást, a nyugdíjas korú, minden politikai szándéktól mentes, igazgatási >

Tovább

Milošević, az úttörő

Milošević már a nyolcvanas évek végén, tehát harminc évvel ezelőtt kitalálta azt, amivel a mai zsebautokraták >

Tovább

A Magyar Mozgalom Szabadkán és Zentán indul

Az elnökség szerint azért, hogy legyen a magyar kisebbségnek választási lehetősége. Ezenkívül kérik a szavazókat, hogy >

Tovább

Küzdelem a jogérvényesítésért és a (meg)maradásért

A nemzeti kisebbségi jogok területe dinamikus/változékony, illetve folyamatos átalakulásnak, javulásnak és rosszabbodásnak van kitéve. Ez a >

Tovább

Kaméleonok kora

Ma sok művész és író Kišsel próbálja kozmetikázni a múltját. Persze, mértékkel, óvatosan és igencsak ravaszul, >

Tovább

A náci irodalomról

A „La literatua nazi”-ról viszont Páger Antal jutott eszembe, noha a jó Téni bá épp nem >

Tovább

Hát egy magyar mennyit ér?

Legyek én is patetikus: nem egy román vagy magyar nemzetállam a mi jövőnk, nem is a >

Tovább

A románellenesség ellen

Sajnos hazánk nem egészséges. Milliók nem értik, miért néz ránk irtózattal a fél világ. Van ebben >

Tovább

30 éve (Keszég Karcsi)

Határincidens happy enddel. Az új főszerkesztő egy ideig vitte az addigi szerkesztéspolitikát, majd külső és belső >

Tovább

A Kúria a cigánygyerekeknek igazságot szolgáltatott

Végre örömhír Magyarországról. Ütközetet vesztett a fajüldöző, fajgyűlölő politika. Már régóta nem veszített. Legfőbb ideje volt. >

Tovább

Nesze nektek intimizmus, mondja a koronavírus

Nem zárom ki, hogy születik néhány fontos mű is, csakhogy azok elsősorban nem csak a koronavírus >

Tovább

30 éve (5. rész)

Egy vita, amely akár manapság is folyhatna. Tartalmilag legalább is, de ma már, a pártsajtó korában >

Tovább