2020. február 27. csütörtök
Ma Edina, Viktor, Győző névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Hol élünk mi

Friedrich Anna

„Legalább a szavazástól való tartózkodás szabadsága megillette volna őket.” Friedrich Anna (Vajdaság Ma):

Annyi bajunk van, igazán nem értem, minek ez a vita Vajdaság szimbólumairól, ráadásul régiekről és újabbakról. Elhiszem, hogy valamiféle statútum kötelezi a vajdasági parlamentet az erről szóló döntéshozatalra, de mégsem értem, hogy minek. Hiszen annyi minden fontosabb dolog nem teljesül, ami a statútum alapján teljesülhetne, hogy a legkevésbé üt szíven ez a jelkép-ügy, legfeljebb bosszant.

Szóval az történt, hogy a vajdasági parlament a minap nem szavazta meg a javaslatot, amely szerint Vajdaság Autonóm Tartomány hivatalos szimbólumai mellé odabiggyesztik a hagyományosnak mondott szerb jelképeket, beleértve egy 1848-as vajdaságinak mondott címert is. A szavazás szépen megmutatta, milyenek a parlamenti erőviszonyok, de azt is, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség képviselői a szerb pártokkal, köztük a szerb radikálisokkal együtt szavaztak, nyilván szigorúan betartva a szerb haladókkal kötött koalíciós megállapodását, holott az elemi szabadság keretei között (hogyan is volt 1848-ban: a magyarok a szabadságért folytattak forradalmat) legalább a szavazástól való tartózkodás szabadsága megillette volna őket. Mert ilyen jelképekkel azonosulni vajon hogy lehet? Márpedig a jelképek egyfajta azonosulás miatt vannak. (…)

Mégis volt ennek a vajdasági térségnek egy rövid idilli időszaka, amikor jól – a mostanihoz képest sokkal jobban – ment az embereknek és megvolt az az illúzió és olykor a valóságtartalom is, hogy a fontos dolgokról azok dönthetnek, akik itt élnek. És az életszínvonal is olyan volt, mint Szlovéniában, a kissé több pénz és a nyitott határok pedig megadták a szabadság ízét és a vajdasági tartományhoz való ragaszkodást. Ez is elmúlt azonban, a délszláv háború és a szerbiai központosítás mindezt lerombolta, és új illúziót a miloševići rezsim bukása utáni demokratikusnak mondott hatalom sem kínált fel sem 2000-ben, sem azóta. Mintha a Belgrád-Újvidék relációban egyfajta harc folyna nem csak most - amikor Újvidéken névleg a Pajtić-féle demokraták, a ligások és a VMSZ van hatalmon, Belgrádban meg a szerb haladók és szocialisták (együtt a VMSZ-el) -, hanem korábban is, és ebben a harcban Belgrád minden eszközt bevetve akarna felül maradni. Sikerült is a javak elvonásával és azoknak a kiváltságosok számára lehetővé tett újraelosztásával, az emberek kiszolgáltatottságának mesteri módon történő fenntartásával. Ilyen körülmények között akkor vajon a vajdasági szimbólumok milyen üzenetet tudnak küldeni az emberek felé: egy vesztesről, a függőségről, a Belgrádhoz történő csatolásról szóló üzenetet?

Ilyesmivel azonosulni szinte lehetetlen. Lélekromboló, és innen már csak egy lépés az, hogy az egész Vajdaság, mint külön tartomány, immáron csak múltbéli hagyomány legyen, mint a „hagyományos szimbólumok“, utána pedig lassan az sem.

Hogyan is szólt a miloševići rezsim legkiválóbb kritikájának tekinthető szólam: „Tavasz van, és én Szerbiában élek“. (Vagy pontosabban: "Proleće je, a ja živim u Srbiji" - "Tavasz van, DE én Szerbiában élek".) Üzenet arról, hogy az, aki a térséget uralja, felelősséggel tartozik az ottlakókért.

Tavasz van és Szerbiában élünk.

2015. március 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A jövő azé lesz, aki bestiább

Éjfélkor hatalmas tűzijáték, soha nem volt ilyen látványos. Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki >

Tovább

Szóval mégis

Szóval mégis igaz, hogy a legrosszabb már be is következett: a közvélemény zöme – részben menthető, >

Tovább

Érdekképviselet ez?

A „messziről jött ember azt mond, amit akar” – tartja magyar mondás. A kérdés csupán az, >

Tovább

Mikor alapoztuk meg az autokrata rendszert?

Bence Erika egyetemi tanárnő egy kritikája miatt az MNT lapjaiban fekete listára került. ám hallgatnak az >

Tovább

Közös pontok

Boldogok azok a kortársaim, akik karriervágyból megtagadták vagy pedig úgy emlékeznek rá, mint arra a bohó >

Tovább

A szocializmus a bécsi Mariahilferstrassen bukott meg

Neki van igaza, nem azoknak, akik 1989-ról úgy beszélnek, mint a csodás évekről. Magyarország ölébe hullott >

Tovább

A hazaszeretet őrjöngéssé fajult…

Miközben a vajdasági politikai és értelmiségi elit úgy véli, hogy a vajdasági magyar kisebbség helyzete kiváló, >

Tovább

Csonka többpártrendszer – csonka demokrácia

A közösségi kérdések drámaiak, a válaszok elmaradnak. Rákényszerítenek-e bennünket a választások az átfogó kisebbségi közéleti reformra? >

Tovább

Homály

Ha az Orbán-ellenes tábor nagy része most nem áll ki a cigányok védelmében, akkor az ország >

Tovább

A „támogatás” ára

Nem az a gond, hogy a két magyar nyelven tájékoztató kft. támogatásban részesül, hanem az, hogy >

Tovább

Korom gályájának rabja

De felesleges visszasírni azokat a korokat, lássuk be, hogy a modern korban a művész a porondra >

Tovább

Magyar árkok

„Egyre kevesebb vigasza van az ország egyik, politikailag elárvult felének”, írta Károlyi Csaba a Parti Nagy >

Tovább