2020. március 31. kedd
Ma Árpád, Benjámin, Benő névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Öt órai kávé

Öreg Dezső
Öreg Dezső

„Egyébként biztos nem ide jönne kávézni Nagy-Britannia volt kormányfője.”

Csak van becsülete ennek a szerbiai kormánynak. És vele együtt természetesen az országnak is. Becsülete és tekintélye. Egyébként biztos nem ide jönne kávézni Nagy-Britannia volt kormányfője. Mert Belgrádban járt a hét derekán Tony Blair. Több itteni miniszterrel kávézott. Meg a fővárosi polgármesterrel.

Nem is verték nagydobra az ügyet, de egyes újságok mégis megneszelték és úgy találták, hogy ez érdekelheti az itteni polgárokat. Nagy-Britannia mégsem akármilyen ország, nagyhatalom volt, most is annak tartja magát, talán jogosan is, hiszen a Biztonsági Tanács egyik állandó tagja az öt közül. Vétójoga van, tehát egyedül is beleszólhat a világ dolgaiba. Az ottani királyi család rokoni kapcsolatokat ápol a szerb trónörökössel. Ami azt is jelentheti, hogy a két nép is rokonnak érezheti magát szegről-végről. Blairnek azonban semmi köze sincs az Egyesült Királyság uralkodóházához. Ő a polgári Nagy-Britannia egyik lakosa, akinek az a sors jutott, hogy két mandátumban is miniszterelnökként vezesse az országot. Kezdő jogász korában álmodott erről, egykori kollégái szerint akkor azt mondta, kormányfő akar lenni, mindegy, melyik párt színeiben. A sors úgy hozta, hogy a Munkáspárt vezetőjeként költözzön be a Downing Street 10-es számú kormányépületbe 1997-ben. 44 éves volt. Akárcsak Aleksandar Vučić tavaly, amikor a Nemanja utca 11-ben elfoglalta a kormányfői posztot. Bler nyolc évig vezette az Egyesült Királyság kormányát. Meg több háborút nagy elszántsággal, konok kitartással. Azt az 1999-est, amelyet itt csak mint NATO-bombázásként emlegetnek, állítólag ő kezdeményezte. Fel is rótta az itteni ellenzék a szerdai kávézást a hatalomnak, amire az azzal válaszolt, jogosan, hogy Jacques Chiracot meg Gerhard Schrödert nagy pompával és tisztelettel fogadták ugyanazok, akik most bírálnak. Még a távoli 2001-ben. Amikor még azt gondoltuk, hogy Szerbia a változások útján van. Aztán kiderült, hogy „semmi sem változott, csak ő nincs közöttünk”, ahogy keserű szellemességgel mondogatják még mindig azok, akik nagyot csalódtak a rendszerváltozásnak mondott hatalomcserében.

Szóval itt járt Blair, akinek látogatását igyekeztek eltitkolni, de nem sikerült. Kissé visszás volt, hogy a miniszterek azon a napon még csak nyilatkozni sem akartak. Aztán másnap egyesek mondtak néhány szót, ami megmosolyogtatta az embereket. Már akit. Volt, aki kikérte magának, hogy a kormánytagok azzal áltassák az embereket, hogy az egykori brit miniszterelnök csak úgy iderepült, hogy páncélozott gépkocsik kíséretében a dedinjei Képviselők Klubjába hajtasson és ott kávézzon meg csevegjen a miniszterekkel. Kiderült természetesen, hogy nem ezért jött. Előadást tartott nekik. Vezetéselméletből. Minisztériumvezetésből. Ha úgy tetszik, uralkodás kultúrából. Mert nem mindegy, hogy egy vezető poszton levő személy hogyan viselkedik beosztottjaival és hogyan fordul a nyilvánossághoz. Bevezető előadása cirka 20 percig tartott - írta egy pénteki újság. Azután tényleg jött a kávé, de csak azért, hogy oldott légkörben hallgassa meg a miniszterek panaszait. Mindenki vázolta röviden, hogy milyen gondokkal kell szembesülnie. Blair pedig elmondta azzal kapcsolatos álláspontját. Az igazságügyi miniszter például a bíróságokra és a peres eljárások lassúságára tett panaszt. A kultúra meg a sajtó felelőse elmondta, meghozták az új sajtótörvényt, mégis mindenki elégedetlen. Sajnos az nem szűrődött ki, mit válaszolt a brit vendég. Az viszont igen, hogy azt tanácsolta nekik pontos célokat tűzzenek maguk elé, ne többet háromnál és azokat valósítsák is meg. Annak idején, amikor 1996-ban a Munkáspárt élére került, ő is 3 célt jelölt ki: „oktatás, oktatás, oktatás” fogalmazott a politikai pályafutása egyik csúcsán. Most is azt csinálja, kiválóan jövedelmező konzultáns céget vezet és oktat. Szerbiai oktató tevékenysége állítólag egy centjébe sem került az itteni adófizetőknek. Ezt mondta a pénzügyek irányítója és maga  a kormányfő is. És ez az, amit egyesek nem hisznek el nekik. 

 

2015. február 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A jövő sem lesz a régi

A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >

Tovább

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább

Nyomunkban a Nagy Testvér

Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >

Tovább

Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >

Tovább

Róka fogta csuka

A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >

Tovább

Zágráb, földrengés, Karmelita kolostor, hajnali vásárlás

Március 22. Tovább növekedett a fertőzöttek a halálos áldozatok száma is a környezetünkben. Ebben Horvátország vezet és >

Tovább

Hivatalosan is megkezdte tevékenységét a FüVÉSZ

Most az a legfontosabb, hogy a koronavírus jelentette krízishelyzetet egészségben, lélekszámunkban nem megfogyatkozva átvészeljük, utána azonban >

Tovább