Ma Stefánia, Jakab névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Öt órai kávé
Öreg Dezső
„Egyébként biztos nem ide jönne kávézni Nagy-Britannia volt kormányfője.”
Csak van becsülete ennek a szerbiai kormánynak. És vele együtt természetesen az országnak is. Becsülete és tekintélye. Egyébként biztos nem ide jönne kávézni Nagy-Britannia volt kormányfője. Mert Belgrádban járt a hét derekán Tony Blair. Több itteni miniszterrel kávézott. Meg a fővárosi polgármesterrel.
Nem is verték nagydobra az ügyet, de egyes újságok mégis megneszelték és úgy találták, hogy ez érdekelheti az itteni polgárokat. Nagy-Britannia mégsem akármilyen ország, nagyhatalom volt, most is annak tartja magát, talán jogosan is, hiszen a Biztonsági Tanács egyik állandó tagja az öt közül. Vétójoga van, tehát egyedül is beleszólhat a világ dolgaiba. Az ottani királyi család rokoni kapcsolatokat ápol a szerb trónörökössel. Ami azt is jelentheti, hogy a két nép is rokonnak érezheti magát szegről-végről. Blairnek azonban semmi köze sincs az Egyesült Királyság uralkodóházához. Ő a polgári Nagy-Britannia egyik lakosa, akinek az a sors jutott, hogy két mandátumban is miniszterelnökként vezesse az országot. Kezdő jogász korában álmodott erről, egykori kollégái szerint akkor azt mondta, kormányfő akar lenni, mindegy, melyik párt színeiben. A sors úgy hozta, hogy a Munkáspárt vezetőjeként költözzön be a Downing Street 10-es számú kormányépületbe 1997-ben. 44 éves volt. Akárcsak Aleksandar Vučić tavaly, amikor a Nemanja utca 11-ben elfoglalta a kormányfői posztot. Bler nyolc évig vezette az Egyesült Királyság kormányát. Meg több háborút nagy elszántsággal, konok kitartással. Azt az 1999-est, amelyet itt csak mint NATO-bombázásként emlegetnek, állítólag ő kezdeményezte. Fel is rótta az itteni ellenzék a szerdai kávézást a hatalomnak, amire az azzal válaszolt, jogosan, hogy Jacques Chiracot meg Gerhard Schrödert nagy pompával és tisztelettel fogadták ugyanazok, akik most bírálnak. Még a távoli 2001-ben. Amikor még azt gondoltuk, hogy Szerbia a változások útján van. Aztán kiderült, hogy „semmi sem változott, csak ő nincs közöttünk”, ahogy keserű szellemességgel mondogatják még mindig azok, akik nagyot csalódtak a rendszerváltozásnak mondott hatalomcserében.
Szóval itt járt Blair, akinek látogatását igyekeztek eltitkolni, de nem sikerült. Kissé visszás volt, hogy a miniszterek azon a napon még csak nyilatkozni sem akartak. Aztán másnap egyesek mondtak néhány szót, ami megmosolyogtatta az embereket. Már akit. Volt, aki kikérte magának, hogy a kormánytagok azzal áltassák az embereket, hogy az egykori brit miniszterelnök csak úgy iderepült, hogy páncélozott gépkocsik kíséretében a dedinjei Képviselők Klubjába hajtasson és ott kávézzon meg csevegjen a miniszterekkel. Kiderült természetesen, hogy nem ezért jött. Előadást tartott nekik. Vezetéselméletből. Minisztériumvezetésből. Ha úgy tetszik, uralkodás kultúrából. Mert nem mindegy, hogy egy vezető poszton levő személy hogyan viselkedik beosztottjaival és hogyan fordul a nyilvánossághoz. Bevezető előadása cirka 20 percig tartott - írta egy pénteki újság. Azután tényleg jött a kávé, de csak azért, hogy oldott légkörben hallgassa meg a miniszterek panaszait. Mindenki vázolta röviden, hogy milyen gondokkal kell szembesülnie. Blair pedig elmondta azzal kapcsolatos álláspontját. Az igazságügyi miniszter például a bíróságokra és a peres eljárások lassúságára tett panaszt. A kultúra meg a sajtó felelőse elmondta, meghozták az új sajtótörvényt, mégis mindenki elégedetlen. Sajnos az nem szűrődött ki, mit válaszolt a brit vendég. Az viszont igen, hogy azt tanácsolta nekik pontos célokat tűzzenek maguk elé, ne többet háromnál és azokat valósítsák is meg. Annak idején, amikor 1996-ban a Munkáspárt élére került, ő is 3 célt jelölt ki: „oktatás, oktatás, oktatás” fogalmazott a politikai pályafutása egyik csúcsán. Most is azt csinálja, kiválóan jövedelmező konzultáns céget vezet és oktat. Szerbiai oktató tevékenysége állítólag egy centjébe sem került az itteni adófizetőknek. Ezt mondta a pénzügyek irányítója és maga a kormányfő is. És ez az, amit egyesek nem hisznek el nekik.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Öncenzúra
Csak azt nem értem, hogy akik saját országuknak szuverén nemzeti jövőt vizionálnak, mit fognak szólni, ha >
Nincs jövőkép – a lakosok csendben távoznak!
Tordán – Dobai cikke alapján – semmilyen komolyabb befektetés, munkahelyteremtés nem volt és még csak a >
Lehet-e a nemzeti kérdésre nem nacionalista választ adni?
Rendben van, gondolom, mért ne lennének ellenvélemények, de azért a rendszerváltó eliteknek egyszer szembe kell nézniük >
A tolerancia határai
Arra gondolok, hogy az elmúlt években tapasztalt terrorista hullámok és a Hamász izraeli terrorakciója után jó >
A Magyar Nemzeti Tanácstól független szerkesztéspolitikát!
A magyar nyelvű tájékoztatásban is alkalmazni kell az említett törvény idézett két kulcsfontosságú rendelkezését! Ha tetszik >
Sosem panaszkodott másokra, legfeljebb diszkréten kételkedett
Útközben ért a hír: elhunyt Reményi József, magyar kritikus és esszéista. Nem voltam abban a szerencsés >
Méltatlan emlékezési körülmények
Az 1942-es újvidéki vérengzés többségében szerb és zsidó áldozatait megnevezték. Emléküket Újvidéken a Duna-parton (a Razzia >
A párizsi tudósító
A tudósítás annak kapcsán született, hogy 1904 júliusában Ady úgy értesült, hogy öt párizsi színház is >
Milošević ma elégedett lehet a sírjában, hiszen számtalan „tanítványa” akad
Tudom, persze, hogy a populizmusnak komoly története van, de ezúttal arról a populizmusról beszélek, amelyet a >
A szabadság egyféle vákuumban él
Nem tudom ezt mással magyarázni, mint azzal, hogy a társadalom hangosabb része kemény rendszerpárti, a másik, >
„Az elnök meghalt, éljen az elnök”?
Elmondása szerint „testvéri viszonyban van Juhász Bálinttal (a Prosperitati Alapítvány ügyvezetőjével), Fremond Árpáddal (az MNT elnökével) >
Marko, te nem ismered az oroszokat
Az Informbíró határozata (1948) után Tito elhatározta, hogy Brioniba helyezi át nyári rezidenciáját, mire Ranković megjegyezte, >