2019. július 22. hétfő
Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Kinek az érdeke?

Gerold László
Gerold László

„Csupán egy megkezdett, jóllehet önkénytől egyre inkább terhes folyamat folytatása.” Gerold László (Vajdaság Ma):

Ellenvéleményt szeretnék megfogalmazni azzal szemben, amit a vajdasági magyar színházi életben több, mint  két hónapon át zajló események lezárásaként  a kultúrpolitika afféle sikertörténetként könyvel el. (…)

Miután lejárt Mezei Zoltán igazgatói megbízatása, a megüresedett poszt betöltésére pályázatot hirdettek. Két jelentkező volt, Andrási Attila, rendező és Körmöci Petronella, a társulat tagja. A színházi szakma és a szabadkai társulat ellenvéleményét mellőzve a kulturális bizottság javaslatára az MNT Andrási megválasztására tett ajánlatot, amit a színház főigazgatója el is fogadott. De ezzel az ügy nem zárult le. A társulat alapos indoklással nemtetszésének adott hangot, amit követően a Facebookon szerveződő Második nyilvánosságként működő civilmozgalom, nagy visszhangot kiváltó akcióba kezdett. A tiltakozás jogosságát fokozta Andrási színházfoglaló előadásának csúfos szakmai bukása. Mindez oda vezetett, hogy az MNT az igazgatónővel leváltatta Andrásit és utódjául június elsejei dátummal Gyarmati Katát, az Újvidéki Színház művészeti vezetőjét, dramaturgját neveztette ki.

Dióhéjban ennyi a történet, legalábbis ennek első része, mert a második „felvonás”, amikor – miután Andrási  a  számára megadott több hónapos időtolerancia lejárta előtt benyújtotta felmondását – azonnali hatállyal Gyarmatit megbízott társulatvezetőnek nevezték ki, csupán egy megkezdett, jóllehet önkénytől egyre inkább terhes folyamat folytatása.  

A mentőötlet valóban hibátlannak, sőt egyenesen zseniálisnak látszott, holott problematikus, igencsak sebezhető.

Mindenekelőtt azért, mert a javaslat elfogadásával az MNT érdemtelenül  mentesült attól, hogy Andrási kinevezésének tévedését be kelljen ismernie. Nem csak egérutat nyert, hanem a probléma mindenki számára elfogadható rendezésének szerepében tetszeleghetett. Azt tette, amit vártak tőle. Meghallgatta a társulat (és talán a köz) tiltakozását és ennek nyomán  javasolta Andrási felmentését. Igaz, azt már nem fogadta el, hogy helyette a másik pályázó kapjon megbízatást. Mert ez eleve saját tévedésének beismerését is jelentette volna, aminek még a látszatát is igyekezett elkerülni. Erre utal az a nyilatkozat is, melyben nincs egyetlen elmarasztaló szó sem Andrásiról, viszont rendreutasítják a társulatot. Teheti, gondolta, mert hamis kártyás módjára, számára nyerést jelentő lappal rukkolt elő. Arra pedig nem gondolt, vagy nem is érdekelte, hogy – további kártyás hasonlattal éljek – a kibic esetleg azt is látja, amit jó lappal a kezében a spíler elhanyagolhatónak vél.

Nevezetesen azt, amiről mind a mai napig egyetlen biztos eligazítást nyújtó szó sem hangzott el: mi lesz az Újvidéki Színházzal?

Nyilván lehet azt mondani, hogy az utóbbi évek valóban remek sikersorozata után  megáll a maga lábán. Csakhogy ilyen nincs. Egy színház, akár a legjobb is, amint ezt a színháztörténet megannyi példája tanúsítja, akkor tud igazán, magas művészi színvonalon teljesíteni, ha van szellemi irányítója. A színház bármennyire is kollektív vállalkozás, alapfokon mégis egyszemélyes intézmény: profilt, szemléletet, stílust meghatározó irányítóra van szüksége. És az Újvidéki Színház utóbbi néhány évében Gyarmati Kata pontosan ezt szerepet töltött be, zseniálisan. Ezért állok értetlenül az a tény előtt, hogy elvállalta az MNT felkérését, amit ő szakmai kihívásnak tart, ami szíve joga, bár nem valószínű, hogy szerepe, küldetése Újvidéken ne lenne folytatható, természetesen, ha ehhez továbbra is megfelelő háttérrel rendelkezik. Ennél is kevésbé értem az MNT-t. Az evidens, hogy elsősorban önmagát  kívánta menteni, de hogy ennyire önzően jár el, az viszont már felelőtlenséggel határos. Ha való, hogy Gyarmati különben is távozni akart Újvidékről, ahogy nyilatkozta, akkor az MNT feladata az lett volna, hogy erről lebeszélje, visszatartsa, ahogy ezt az Újvidéki Színház és ezzel együtt a vajdasági magyar színjátszás érdeke diktálja. A Népszínház számára pedig keressenek más megoldást, netán próbálkozzanak Körmöci kinevezésével. Mert azzal, hogy Gyarmati Újvidékről Szabadkára kerül(t), az MNT vagy nem lát, vagy nem akar az orránál tovább látni. Egy gödröt betöm, de egy másikat megnyit. Azt sem tartom kizártnak, hogy az MNT-nek erre is van megoldása. De erről miért hallgat? Illene, sőt feladata lenne  kirukkolni a farbával. Ahogy a Népszínházzal törődik, ugyanúgy kötelessége lenne az Újvidéki Színházzal is törődnie. Mert arra gondolni is rossz, hogy ezt az intézményt annak a Venczel Valentinnak szolgáltatja  ki, akit széleskörű szakmai tiltakozás ellenére a város, épp az MNT irányította igazgató bizottság javaslatára nevezett ki, s akit se programja, se művészi habitusa nem tesz alkalmassá a poszt betöltésére.

 

 

2015. február 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy magyar közösség leépítése

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >

Tovább

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább