2020. október 21. Szerda
Ma Orsolya, Zsolt névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Varjú Mártának mennie kell

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Varjú Mártának mennie kell
Varjú Márta

„Kedélyes kvaterkázás, ki lehetett a besúgó? Hihihi, lehet, hogy te?”

Azt hiszem, alapjáraton a probléma gyökere nem a szabadkai Népszínház Társulatában és kinevezett igazgatójában van, hanem az az MNT-ben (a VMSZ-ben), annak túlhatalmában keresendő. Az igaz, hogy viszont arról nem ők tehetnek, hogy az ellenzék meg olyan, amilyen, illetve nincs, jelentéktelen, ötlettelen, szervezetlen; az értelmiség meg hallgat, a fiatalok különösképp, ami a legsötétebb jövőt vetíti előre.

E túlhatalom következménye lett, hogy egy ultratehetségtelen „újságíró” (akit akkor még digitális analfabétának is neveztek, nem tudom, azóta használ-e számítógépet, vagy még mindig csak telefonál), a magát totális propagandistává átváltoztató Varjú Márta került a Magyar Szó főszerkesztői posztjára. Munkássága csúcsa a december 24-i, ünnepi szám a lap 70. évfordulójára a csak a szépre emlékezünk jegyében, ahol még egykori pártkomisszár főszerkesztők is saját magukat éltethették. Cenzúra? Tönkretett sorsok? Bánáti végekre üldözött Sziveri János? Rémlik, 1990 táján volt pár rejtélyes öngyilkosság is – legalábbis a motívum nem volt világos.

Ugyan már, ezek nem ünnepi témák. Gratulációk minden oldalról, humoros sztorik, nosztalgiázás a sakkpartikról, a büféről, iszogatásokról, utazgatásokról. Kedélyes kvaterkázás, ki lehetett a besúgó? Hihihi, lehet, hogy te? Vagy éppen én? Hahaha, öntsél inkább... (Hát lesz majd meglepi, ha egyszer kinyílnak az archívumok, előkerülnek az akták.) Tárgyi hibák – bagatell, hogy olyanokat nevez ki a nagyhírű egykori főszerk. Kossuth-díjasoknak, akik nem azok.

Viszont egy szó se arról, hogy egy időben Jugoszláviában a szarajevói Oslobodjenje után a Forum Kiadóház kapta a legnagyobb állami dotációt – ja, úgy én is tudok újságot csinálni, hogy szórom mások pénzét. Az igazgató és a főszerkesztő príma  eredményekről számol be, sőt, a kasszában még maradt is – csak azt nem teszik közzé (transzparencia, ó), hogy pontosan honnan mennyi érkezik. És azért mit kérnek cserébe.

De a lényeg most az, hogy amíg Varjú helyére nem kerül más (ti. aki nem propagandista, hanem megpróbál kiegyensúlyozott, tárgyilagos újságot készíteni, tisztában van a nyomtatott sajtó perspektívájával, ismeri a vajdasági magyarság demográfiai helyzetét stb.)) itt diskurzus, vita, párbeszéd nem lesz, újvidéki tévé/rádió, vajma, közösségi oldalak ide vagy oda. Noha már az internetmentes afrikai banánköztársaságokban sem hisznek a nyomtatott sajtó fényes jövőjében – mint Varjú Márta –, az azonban ma még biztos, hogy a közvélemény-formálás tekintetében a lap valahol megkerülhetetlen, a netes verzió miatt is - amire ügyesen nem tesznek fel fontos dolgokat -. Az meg vicc, hogy az MNT/VMSZ nem veszi észre, hogy az ultrapropagandával maga alatt vágja a fát, nem csoda, hogy 12 ezer szavazattal, azaz 20%-kal kevesebbet kaptak, mint négy éve (ja, mert elvándorlás, demográfia, kiábrándulás...)

S ahogyan a 80-as években a magyarországi ellenzék kimondta: Kádárnak mennie kell, úgy kell ma azt kimondani:

Varjú Mártának mennie kell.

Ő sokkal több ember életét keseríti meg, mint pl. Andrási Attila a szabadkai népszínházban. A nem csak fiatal újságírók és színészek, általában a munkahellyel (és családdal) bíró értelmiségiek mindenütt rettegnek, félnek, s nem csak egzisztenciálisan, de a szimpla, „jelképes” bosszútól, a lelki terrortól is - és ezt ugyanúgy érzékelem Budapestről, mint most Kishegyesről, nem kell nekem ehhez beülni színészklubba vagy szerkesztőségi büfébe.

Tudom, hogy színházügyben (is részben) érintett vagyok, de világosnak tűnik: az MNT régi, de rögvest az új felállása is sok tekintetben becsődölt, a Magyar Szótól kezdve a színházügyig. Hajnal Jenő pedig ugyan egész életében csak igazgatott, mást se csinált, de mondandójából (ha ez mondandónak tekinthető, mivel kerek, egész mondatokról van szó, ám értelmük semmi) és nem létező koncepciójából (folytatja azt, amit elkezdtek...), „erejéből” az következik, tökéletesen alkalmatlan a feladatra. Igaz, kényelmesen ellehet a nyugdíjig, majd dolgoznak helyette a végrehajtó bizottság tagjai. Mentségére legyen mondva, nem ő az egyedüli a politikai-kulturális elitben, aki elnöknek, igazgatónak, képviselőnek született (jó mai magyar szokás szerint).

S végül egy-két kérdés, amelyre csak nem érkeznek a válaszok:

Miért nem működik a szabadkai Népszínház magyar honlapja?

Miért nem hír az ajnározott http://kulturaliskalauz.rs -n, hogy ma Bajsán, holnap Szabadkán játszik Csernik Árpád? (Ha elnéztem, elnézést.) Viszont a honlapon a szilveszteri bálok erősen reklámozottak, de a KDSZ mai előadása is szerepel a programban (ez helyes, normális). Ám az impresszumban egy fél név sem szerepel - ergo felelős sincs.

Ugyanez az a kérdés "egyetlen napilapunk" kapcsán is - se a bajsai, se a szabadkai előadás nincs beharangozva (az előbbi ingyenes, igaz, utóbbira meg már jegy nincs). Viszont azt megtudhatjuk, hogy az észak-amerikai jéghoki-meccsek mikor, hol láthatóak (ami oké, respect Tőke János). Az is hír, hogy a KDSZ új mikrofonokat kapott, aztán ott az összes magyar állami szponzor logója...

De egy mindenképpen világos, amíg a vajdmagy média „zászlóshajója" így működik, a II. világháború utáni Szabad Népet vagy a Borbát lepipálva, addig itt fű nem fog nőni. 1950-ben Branko Ćopić (a partizánirodalom „feltalálója") szatirikus írásaiban bírálta az új posztpartizán-kommunista elitet, Tito kikelt ellene, de azt is elmondta: nem fogjuk letartóztatni. Djilast már igen, amiatt, amit ugyanezen témában a Politikában írt, no de ő politikus volt, nem szépíró...

Ceterum censeo: Varjú Mártának mennie kell. Persze nem a börtönbe. Ha mégis, úgy hozzuk ki őt onnan, mint 1848. március 15-én Táncsics Mihályt: kocsiba ültetjük, s azt nem ló fogja húzni, hanem mi, akik bíráljuk.

2014. december 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább

Baloldal és gyermekbalett

„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >

Tovább

Mi lesz a Futaki úti temetőben lévő emlékhely sorsa?

Az „1944/45-ös ártatlan áldozatok” emlékművének elkészítése is azt mutatja, hogy a VMSZ képtelen egyetlen vitás kérdést >

Tovább

A demokráciába vetett hit megroggyanása

Hiányzik a mindennapi demokrácia, a republikánus tér, amelyben a polgár beleszólhat a dolgok alakulásába. Ez főleg >

Tovább

Néha elhangzik egy-egy pedagógus sikolya, amelyet dermesztő csend követ

A VMSZ szerint minden rendben van, helyzetünk soha nem volt jobb, ez jut eszembe miközben az >

Tovább

Végenincs restitúció

Nem láttam még mérvadó átfogó, tárgyilagos elemzést arról, hogyan is jártak, kerültek ki a restitúcióból a >

Tovább

Az ilyesmért elnézést szoktak kérni

Baráti e-mail figyelmeztetett: a hu.autonomia.info portálon, rendkívül rosszindulatú kontextusban emlegetik a nevemet. Rákantitok a megadott linkre >

Tovább

Instabil stabil helyzetben

Nagy kár, hogy napjainkban sem indul a választásokon egy kimondottan baloldali párt. Miért? Fél a vereségtől? >

Tovább

Toleranciahiány

Mindez ugyancsak a magyar és a többi nemzeti közösség általános helyzetéről tanúskodik. Az okát pedig éppen >

Tovább

A műzsenik és az árulók napjaink jellegzetes figurái

Hol kezdődik az árulás? Az írástudó, aki elárulja a szellem szabadságát, beáll bértollnoknak a Párthoz, mert >

Tovább