Ma Gedeon, Johanna névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Varjú Mártának mennie kell
Szerbhorváth György
„Kedélyes kvaterkázás, ki lehetett a besúgó? Hihihi, lehet, hogy te?”
Azt hiszem, alapjáraton a probléma gyökere nem a szabadkai Népszínház Társulatában és kinevezett igazgatójában van, hanem az az MNT-ben (a VMSZ-ben), annak túlhatalmában keresendő. Az igaz, hogy viszont arról nem ők tehetnek, hogy az ellenzék meg olyan, amilyen, illetve nincs, jelentéktelen, ötlettelen, szervezetlen; az értelmiség meg hallgat, a fiatalok különösképp, ami a legsötétebb jövőt vetíti előre.
E túlhatalom következménye lett, hogy egy ultratehetségtelen „újságíró” (akit akkor még digitális analfabétának is neveztek, nem tudom, azóta használ-e számítógépet, vagy még mindig csak telefonál), a magát totális propagandistává átváltoztató Varjú Márta került a Magyar Szó főszerkesztői posztjára. Munkássága csúcsa a december 24-i, ünnepi szám a lap 70. évfordulójára a csak a szépre emlékezünk jegyében, ahol még egykori pártkomisszár főszerkesztők is saját magukat éltethették. Cenzúra? Tönkretett sorsok? Bánáti végekre üldözött Sziveri János? Rémlik, 1990 táján volt pár rejtélyes öngyilkosság is – legalábbis a motívum nem volt világos.
Ugyan már, ezek nem ünnepi témák. Gratulációk minden oldalról, humoros sztorik, nosztalgiázás a sakkpartikról, a büféről, iszogatásokról, utazgatásokról. Kedélyes kvaterkázás, ki lehetett a besúgó? Hihihi, lehet, hogy te? Vagy éppen én? Hahaha, öntsél inkább... (Hát lesz majd meglepi, ha egyszer kinyílnak az archívumok, előkerülnek az akták.) Tárgyi hibák – bagatell, hogy olyanokat nevez ki a nagyhírű egykori főszerk. Kossuth-díjasoknak, akik nem azok.
Viszont egy szó se arról, hogy egy időben Jugoszláviában a szarajevói Oslobodjenje után a Forum Kiadóház kapta a legnagyobb állami dotációt – ja, úgy én is tudok újságot csinálni, hogy szórom mások pénzét. Az igazgató és a főszerkesztő príma eredményekről számol be, sőt, a kasszában még maradt is – csak azt nem teszik közzé (transzparencia, ó), hogy pontosan honnan mennyi érkezik. És azért mit kérnek cserébe.
De a lényeg most az, hogy amíg Varjú helyére nem kerül más (ti. aki nem propagandista, hanem megpróbál kiegyensúlyozott, tárgyilagos újságot készíteni, tisztában van a nyomtatott sajtó perspektívájával, ismeri a vajdasági magyarság demográfiai helyzetét stb.)) itt diskurzus, vita, párbeszéd nem lesz, újvidéki tévé/rádió, vajma, közösségi oldalak ide vagy oda. Noha már az internetmentes afrikai banánköztársaságokban sem hisznek a nyomtatott sajtó fényes jövőjében – mint Varjú Márta –, az azonban ma még biztos, hogy a közvélemény-formálás tekintetében a lap valahol megkerülhetetlen, a netes verzió miatt is - amire ügyesen nem tesznek fel fontos dolgokat -. Az meg vicc, hogy az MNT/VMSZ nem veszi észre, hogy az ultrapropagandával maga alatt vágja a fát, nem csoda, hogy 12 ezer szavazattal, azaz 20%-kal kevesebbet kaptak, mint négy éve (ja, mert elvándorlás, demográfia, kiábrándulás...)
S ahogyan a 80-as években a magyarországi ellenzék kimondta: Kádárnak mennie kell, úgy kell ma azt kimondani:
Varjú Mártának mennie kell.
Ő sokkal több ember életét keseríti meg, mint pl. Andrási Attila a szabadkai népszínházban. A nem csak fiatal újságírók és színészek, általában a munkahellyel (és családdal) bíró értelmiségiek mindenütt rettegnek, félnek, s nem csak egzisztenciálisan, de a szimpla, „jelképes” bosszútól, a lelki terrortól is - és ezt ugyanúgy érzékelem Budapestről, mint most Kishegyesről, nem kell nekem ehhez beülni színészklubba vagy szerkesztőségi büfébe.
Tudom, hogy színházügyben (is részben) érintett vagyok, de világosnak tűnik: az MNT régi, de rögvest az új felállása is sok tekintetben becsődölt, a Magyar Szótól kezdve a színházügyig. Hajnal Jenő pedig ugyan egész életében csak igazgatott, mást se csinált, de mondandójából (ha ez mondandónak tekinthető, mivel kerek, egész mondatokról van szó, ám értelmük semmi) és nem létező koncepciójából (folytatja azt, amit elkezdtek...), „erejéből” az következik, tökéletesen alkalmatlan a feladatra. Igaz, kényelmesen ellehet a nyugdíjig, majd dolgoznak helyette a végrehajtó bizottság tagjai. Mentségére legyen mondva, nem ő az egyedüli a politikai-kulturális elitben, aki elnöknek, igazgatónak, képviselőnek született (jó mai magyar szokás szerint).
S végül egy-két kérdés, amelyre csak nem érkeznek a válaszok:
Miért nem működik a szabadkai Népszínház magyar honlapja?
Miért nem hír az ajnározott http://kulturaliskalauz.rs -n, hogy ma Bajsán, holnap Szabadkán játszik Csernik Árpád? (Ha elnéztem, elnézést.) Viszont a honlapon a szilveszteri bálok erősen reklámozottak, de a KDSZ mai előadása is szerepel a programban (ez helyes, normális). Ám az impresszumban egy fél név sem szerepel - ergo felelős sincs.
Ugyanez az a kérdés "egyetlen napilapunk" kapcsán is - se a bajsai, se a szabadkai előadás nincs beharangozva (az előbbi ingyenes, igaz, utóbbira meg már jegy nincs). Viszont azt megtudhatjuk, hogy az észak-amerikai jéghoki-meccsek mikor, hol láthatóak (ami oké, respect Tőke János). Az is hír, hogy a KDSZ új mikrofonokat kapott, aztán ott az összes magyar állami szponzor logója...
De egy mindenképpen világos, amíg a vajdmagy média „zászlóshajója" így működik, a II. világháború utáni Szabad Népet vagy a Borbát lepipálva, addig itt fű nem fog nőni. 1950-ben Branko Ćopić (a partizánirodalom „feltalálója") szatirikus írásaiban bírálta az új posztpartizán-kommunista elitet, Tito kikelt ellene, de azt is elmondta: nem fogjuk letartóztatni. Djilast már igen, amiatt, amit ugyanezen témában a Politikában írt, no de ő politikus volt, nem szépíró...
Ceterum censeo: Varjú Mártának mennie kell. Persze nem a börtönbe. Ha mégis, úgy hozzuk ki őt onnan, mint 1848. március 15-én Táncsics Mihályt: kocsiba ültetjük, s azt nem ló fogja húzni, hanem mi, akik bíráljuk.
Következő cikk: Kövér lázálmok. Szomorú karácsony McDonaldsék árnyékában
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hitler elégedetten bólogat a sírjában
A kormányközeli Magyar Nemzet szerint a náci fasizmust veszélyétől többé nem kell tartanunk, mert „letűnt a >
Pártideológiát szolgál a színház (is)?
Most ismét két színházat biztosított be magának újabb négy évre a pártírónő, a „mi Miránk” (Mirjana >
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot
El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >