2021. október 24. vasárnap
Ma Salamon, Antal névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Színházi csuszák

Gerold László
Gerold László

„Eddig is volt gyenge előadás Szabadkán, ahogy másutt is, de ilyen rossz soha.” Gerold László (Vajdaság Ma):

Miért csuszák? Mert minden egyes esetben csak érintem a témát. Hasonlóképpen, mint a pingpongban a labda, amely csupán súrolja az asztal szélét. De azért poén. Érvényes. Sport után, a nők kedvéért, gasztronómia: csuszák a vékonyra nyújtott főtt tésztából tépett vagy vagdalt csíkok, amiket, hogy fogyaszthatóbbak legyenek, meg kell ízesíteni, túróval, mákkal, mással. Vagy, mint alább lesz, egy-egy előadáscsík néhány mondatnyi kritikus(i) észrevétellel.

NYILVÁNOSSÁG. – Régi vesszőparipám: van-e s ha igen, akkor milyen mértékben van, s hogyan működik az irodalommal, színházzal, sajtóval kapcsolatos vajdasági magyar nyilvánosság. Nem a sajtó által megnyilatkozó irányított nyilvánosságra gondolok, hanem arra, amely spontánul szólal meg. Bár az utóbbi időben némi javulás mutatkozik, igazi áttörésről nem beszélhettünk. Ezért is lepett meg az a reagálási hullám, amely elárasztotta a Facebookot, így adva hangot a szabadkai Népszínházzal kapcsolatos elégedetlenségének. Ezerháromszáznál többen lajkoltak egy megjegyzést. Itt ilyen még nem volt. Miért éppen most? Jó lenne azt hinni, hogy a Népszínház legutóbbi bemutatója (Arthur Miller: Az ügynök halála, rendezte Andrási Attila) verte ki a biztosítékot. Nem valószínű, bár nem kizárt, hogy ennek a silány előadásnak köze van a második nyilvánosság ilyen mértékű színre lépéséhez. Van, de nem kizárólag ennek. Mert megítélésem szerint egy folyamat ellen fejezik ki véleményüket az emberek. Ennek kezdetét talán a tavalyi újvidéki direktor megválasztása körüli politikai játszmában kell látni. De az is lehet, hogy előbb kezdett akkumulálódni az emberekben az elégedetlenség, ami most robbant. Elképzelhető. Az viszont bizonyos, hogy most már nem lehet nem tudomásul venni. A (kultúr)politika nem söpörheti le ennyi ember véleményét az asztalról, vállalnia kell tévedését. Nem lehet azt mondani, hogy ez egy másféle színház, amit majd megszokunk. Igen, másféle, mert dilettáns. Eddig is volt gyenge előadás Szabadkán, ahogy másutt is, de ilyen rossz soha. S a harmadrangú vendégszínészek alkalmazását sem lehet azzal elintézni, hogy egykor Latinovits és Psota vendégszerepelt, most viszont ezek. Mert az, aki így érvel, gyógyíthatatlan értékzavarban szenved. (...)

2014. december 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A hazugságpolitika és a kirekesztés ellen

„Pásztor István újfent bizonyította, hogy csak azt tartja a magyar közösség tagjának, aki a munkahelye és >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

Szép csendben kiléptem a közéletből

Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >

Tovább

Támogatjuk Márki-Zay Pétert!

„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >

Tovább

Az Édentől balra

Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >

Tovább

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább

„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”

A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >

Tovább

Civilizációs válság

Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >

Tovább

„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”

Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >

Tovább