Ma Benedek, Bence, Miklós névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Színházi csuszák
Gerold László
„Eddig is volt gyenge előadás Szabadkán, ahogy másutt is, de ilyen rossz soha.” Gerold László (Vajdaság Ma):
Miért csuszák? Mert minden egyes esetben csak érintem a témát. Hasonlóképpen, mint a pingpongban a labda, amely csupán súrolja az asztal szélét. De azért poén. Érvényes. Sport után, a nők kedvéért, gasztronómia: csuszák a vékonyra nyújtott főtt tésztából tépett vagy vagdalt csíkok, amiket, hogy fogyaszthatóbbak legyenek, meg kell ízesíteni, túróval, mákkal, mással. Vagy, mint alább lesz, egy-egy előadáscsík néhány mondatnyi kritikus(i) észrevétellel.
NYILVÁNOSSÁG. – Régi vesszőparipám: van-e s ha igen, akkor milyen mértékben van, s hogyan működik az irodalommal, színházzal, sajtóval kapcsolatos vajdasági magyar nyilvánosság. Nem a sajtó által megnyilatkozó irányított nyilvánosságra gondolok, hanem arra, amely spontánul szólal meg. Bár az utóbbi időben némi javulás mutatkozik, igazi áttörésről nem beszélhettünk. Ezért is lepett meg az a reagálási hullám, amely elárasztotta a Facebookot, így adva hangot a szabadkai Népszínházzal kapcsolatos elégedetlenségének. Ezerháromszáznál többen lajkoltak egy megjegyzést. Itt ilyen még nem volt. Miért éppen most? Jó lenne azt hinni, hogy a Népszínház legutóbbi bemutatója (Arthur Miller: Az ügynök halála, rendezte Andrási Attila) verte ki a biztosítékot. Nem valószínű, bár nem kizárt, hogy ennek a silány előadásnak köze van a második nyilvánosság ilyen mértékű színre lépéséhez. Van, de nem kizárólag ennek. Mert megítélésem szerint egy folyamat ellen fejezik ki véleményüket az emberek. Ennek kezdetét talán a tavalyi újvidéki direktor megválasztása körüli politikai játszmában kell látni. De az is lehet, hogy előbb kezdett akkumulálódni az emberekben az elégedetlenség, ami most robbant. Elképzelhető. Az viszont bizonyos, hogy most már nem lehet nem tudomásul venni. A (kultúr)politika nem söpörheti le ennyi ember véleményét az asztalról, vállalnia kell tévedését. Nem lehet azt mondani, hogy ez egy másféle színház, amit majd megszokunk. Igen, másféle, mert dilettáns. Eddig is volt gyenge előadás Szabadkán, ahogy másutt is, de ilyen rossz soha. S a harmadrangú vendégszínészek alkalmazását sem lehet azzal elintézni, hogy egykor Latinovits és Psota vendégszerepelt, most viszont ezek. Mert az, aki így érvel, gyógyíthatatlan értékzavarban szenved. (...)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >
„Vannak igazi újságírók – minden nyomás ellenére”!
A szerepeket kiosztották. A médiák sötétséget árasztanak, a halom félelmet. Slobodan Simić A Gyurkovics Virág által vállalt feladat >
Ódzkodva dicsérik a kisisteneket, a végén beállnak a sorba
Nekem is a torkomon akad a szó, amikor a politikusok a fiatalokat dicsérik. Bizonyára van rá >