Ma Gyöngyvér, János, Gyöngyi névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Óvakodj a görögöktől...
J. Garai Béla
„…még ha ajándékot hoznak is!” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Az ember néha csak utólag tudja meg, hogy milyen szörnyű veszélyek leselkedtek országára és természetesen személyére is, ám hála a rátermett vezetőknek, sikerült megelőzni a katasztrófát.
Miről is van szó? Már megint Milorad Dodik, a Republika Srpska teljhatalmú vezetője volt a bajkeverő: állítólag arra készült, hogy bejelenti a szerb entitás kiválását Bosznia-Hercegovinából. Erre márciusban, a Krím félsziget Oroszország részéről történt annektálásakor került volna sor, ám Aleksandar Vučić közbelépett, és megakadályozta a dolgok ilyetén való alakulását. A titkos forgatókönyvről egy német kutató, Bodo Weber, a berlini Demokratizálódási Tanács munkatársa szerzett tudomást Nyugat-Balkánról szóló tanulmányának készítése közben, ám állítása szerint az ügy diplomáciai körökben is ismert.
A banjalukai kiskirályt Vlagyimir Putyin ukrajnai huszárvágása ihlette meg, vagyis az, hogy kihasználva az orosz ajkú krímieknek az elszakadásról tartott népszavazását, minden teketória nélkül bekebelezte az oroszok számára stratégiai fontosságú fekete tengeri félszigetet. Weber szerint Dodik Moszkva segítségére számított, amely nem annyira a boszniai pravoszláv testvérek iránti rokonszenvből, mint a geopolitikai egyensúly megváltóztatása céljából felkarolta volna a balkáni szecesszionistákat. Aleksandar Vučić azonban még idejében közbelépett, és lefújta a kockázatos manővert. Belgrád ugyanis, mint a daytoni békeszerződés aláírója, köteles tiszteletben tartani a szomszédos ország területi sérthetetlenségét, erről különben a szerb miniszterelnök a közelmúltban tett szarajevói látogatásán is biztosította vendéglátóit.
Ám a daytoni megállapodásnál is lényegesebb, hogy egy ilyen kalandor vállalkozásba óhatatlanul Szerbia is nyakig belekeveredett volna, és ennek beláthatatlan következményei lettek volna nem csak az uniós csatlakozás tekintetében. Az biztos, hogy füstbe ment volna a 2020-as csatlakozási terv, és vele együtt a kilábalás ebből a végeláthatatlan válságból.
Maga Dodik egyelőre cáfol, és azt állítja, hogy sohasem tárgyalt Vučićtyal ilyen kérdésekről, tehát nem is akadályozhatta meg szándékát. Ám felidézve ismétlődő fogadkozásait, hogy elszánt célja a függetlenség megszerzése és a Boszniától való elszakadás, mérget vehetünk rá, hogy tényleg ilyen terveket szövögetett. Mint ahogyan az sem kétséges, hogy szívügye a Nagy-Szerbia projektum, ami abból is látszik, hogy nemzeti hősökként magasztalja a háborús bűnös Radovan Karadžićot és Ratko Mladićot. (…)
Akárhogy is magyarázzák az elnök bizonyítványát, az bizony csöppet sem fényes. A sorozatos elszólások, a durva bakik és gaffok megtették hatásukat. Utólag derült ki az is, hogy Nikolić annyira kedvezőtlen benyomást tett Biden amerikai alelnökre, akivel Ferenc pápa beiktatásán találkozott Rómában, hogy Washingtonban hallani sem akarnak az amerikai és a szerb elnök találkozásáról. Nikolić „lazára vette” a csevegést a szuperhatalom második emberével, és megszólta őket, amiért támogatják Pristinát. Válaszul Washington elutasította kérelmét, hogy találkozhasson Obamával.
A legfrissebb eset pedig a bunyevác kisdiákoknak szánt cirill betűs nyelvtankönyv, Nikolić személyes adománya, ami heves tiltakozást váltott ki Zágrábban, ahol ebben nyílt asszimilációs szándékot látnak. A belgrádi elnök hivatal viszont Nikolić jóindulatát bizonygatja és nem győz csodálkozni azon, hogy a horvátok ennyire félreértik ezt a baráti gesztust. Hiszen az elnök csupán segíteni akart a bunyevác kisiskolásokon, hogy már az első osztályban elsajátítsák a hivatalos állami írásmódot, míg a másodikban majd a szüleik által használt latin betűkkel ismerkednek.
A magyarázat azért, valljuk be, eléggé sántít, és nem nehéz felfedezni azt a bizonyos lólábat sem. Mert ha tényleg emberbaráti szándék vezérelte az elnököt, akkor miért csak a bunyevác diákokat ajándékozta meg, méghozzá cirill betűs tankönyvekkel? Miért nem küldött latin betűs tankönyveket a vajdasági horvátoknak vagy a mi magyar nebulóinknak?
Erre az ügyre is ráillik a régi latin szólás: Óvakodj a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
Szép csendben kiléptem a közéletből
Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >
Támogatjuk Márki-Zay Pétert!
„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >
Az Édentől balra
Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >
„Mikor megy már nyugdíjba?”
A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >
Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból
Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >
Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz
És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >
„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”
A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >
Civilizációs válság
Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >
„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”
Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >
„БОЛДОГ СЗУЛИНАПОТ МЕГКЕСВЕ КИВАН НЕНА”
Már eddig is, de hat hónap múlva – vagyis éppen a választások után, amikor a törvény >