2021. január 23. szombat
Ma Zelma, Rajmund, Emerencia, Emese névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Óvakodj a görögöktől...

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„…még ha ajándékot hoznak is!” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Az ember néha csak utólag tudja meg, hogy milyen szörnyű veszélyek leselkedtek országára és természetesen személyére is, ám hála a rátermett vezetőknek, sikerült megelőzni a katasztrófát.

Miről is van szó? Már megint Milorad Dodik, a Republika Srpska teljhatalmú vezetője volt a bajkeverő: állítólag arra készült, hogy bejelenti a szerb entitás kiválását Bosznia-Hercegovinából. Erre márciusban, a Krím félsziget Oroszország részéről történt annektálásakor került volna sor, ám Aleksandar Vučić közbelépett, és megakadályozta a dolgok ilyetén való alakulását. A titkos forgatókönyvről egy német kutató, Bodo Weber, a berlini Demokratizálódási Tanács munkatársa szerzett tudomást Nyugat-Balkánról szóló tanulmányának készítése közben, ám állítása szerint az ügy diplomáciai körökben is ismert.

A banjalukai kiskirályt Vlagyimir Putyin ukrajnai huszárvágása ihlette meg, vagyis az, hogy kihasználva az orosz ajkú krímieknek az elszakadásról tartott népszavazását, minden teketória nélkül bekebelezte az oroszok számára stratégiai fontosságú fekete tengeri félszigetet. Weber szerint Dodik Moszkva segítségére számított, amely nem annyira a boszniai pravoszláv testvérek iránti rokonszenvből, mint a geopolitikai egyensúly megváltóztatása céljából felkarolta volna a balkáni szecesszionistákat. Aleksandar Vučić azonban még idejében közbelépett, és lefújta a kockázatos manővert. Belgrád ugyanis, mint a daytoni békeszerződés aláírója, köteles tiszteletben tartani a szomszédos ország területi sérthetetlenségét, erről különben a szerb miniszterelnök a közelmúltban tett szarajevói látogatásán is biztosította vendéglátóit.

Ám a daytoni megállapodásnál is lényegesebb, hogy egy ilyen kalandor vállalkozásba óhatatlanul Szerbia is nyakig belekeveredett volna, és ennek beláthatatlan következményei lettek volna nem csak az uniós csatlakozás tekintetében. Az biztos, hogy füstbe ment volna a 2020-as csatlakozási terv, és vele együtt a kilábalás ebből a végeláthatatlan válságból.

Maga Dodik egyelőre cáfol, és azt állítja, hogy sohasem tárgyalt Vučićtyal ilyen kérdésekről, tehát nem is akadályozhatta meg szándékát. Ám felidézve ismétlődő fogadkozásait, hogy elszánt célja a függetlenség megszerzése és a Boszniától való elszakadás, mérget vehetünk rá, hogy tényleg ilyen terveket szövögetett. Mint ahogyan az sem kétséges, hogy szívügye a Nagy-Szerbia projektum, ami abból is látszik, hogy nemzeti hősökként magasztalja a háborús bűnös Radovan Karadžićot és Ratko Mladićot. (…)

Akárhogy is magyarázzák az elnök bizonyítványát, az bizony csöppet sem fényes. A sorozatos elszólások, a durva bakik és gaffok megtették hatásukat. Utólag derült ki az is, hogy Nikolić annyira kedvezőtlen benyomást tett Biden amerikai alelnökre, akivel Ferenc pápa beiktatásán találkozott Rómában, hogy Washingtonban hallani sem akarnak az amerikai és a szerb elnök találkozásáról. Nikolić „lazára vette” a csevegést a szuperhatalom második emberével, és megszólta őket, amiért támogatják Pristinát. Válaszul Washington elutasította kérelmét, hogy találkozhasson Obamával.

A legfrissebb eset pedig a bunyevác kisdiákoknak szánt cirill betűs nyelvtankönyv, Nikolić személyes adománya, ami heves tiltakozást váltott ki Zágrábban, ahol ebben nyílt asszimilációs szándékot látnak. A belgrádi elnök hivatal viszont Nikolić jóindulatát bizonygatja és nem győz csodálkozni azon, hogy a horvátok ennyire félreértik ezt a baráti gesztust. Hiszen az elnök csupán segíteni akart a bunyevác kisiskolásokon, hogy már az első osztályban elsajátítsák a hivatalos állami írásmódot, míg a másodikban majd a szüleik által használt latin betűkkel ismerkednek.

A magyarázat azért, valljuk be, eléggé sántít, és nem nehéz felfedezni azt a bizonyos lólábat sem. Mert ha tényleg emberbaráti szándék vezérelte az elnököt, akkor miért csak a bunyevác diákokat ajándékozta meg, méghozzá cirill betűs tankönyvekkel? Miért nem küldött latin betűs tankönyveket a vajdasági horvátoknak vagy a mi magyar nebulóinknak?

Erre az ügyre is ráillik a régi latin szólás: Óvakodj a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is!

2014. szeptember 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kovács-jelentés: „Van még mit tenni”!?

Mivel a jelentésben, amely egy fontos regionális nemzetközi szervezet elé kerül, a Szerbiában élő magyar közösségről >

Tovább

Fideszes/véemeszes vezetőkből nem lesz hiány…

Deli Andor asszisztensei között néhány ismerős név is van: Abel PASZTOR (Pásztor István fia?), Fanni TERNOVACZ >

Tovább

Nem lehetünk kisebbségi politikai rezervátumba bezárkózó indiánok

Könnyű azoknak a kisebbségben élőknek, akik kozmopolita buborékba menekülve elegáns gesztussal túlteszik magukat a trianoni történeten, >

Tovább

Újfajta vírus terjed köztünk: a fake news vírusa

A legkényelmesebb olyasmivel vádolni az embert, amire még álmában sem gondolt. Ezzel kapcsolatban jut eszembe egy >

Tovább

„Szerbia nem ért el felmutatható előrehaladást”!

Kit és mit képvisel Deli Andor? 1. A hatalom részét képező magyar párt dicstelen szerepet játszott >

Tovább

Bethlen Gábor a főtéren

Aki Marosvásárhelyre látogat, nézze meg feltétlenül Bernády György szobrát a Teleki-ház előtt és a Bethlen Gábor-szobrot >

Tovább

Az ironikus kontrapunkt

Az életébe több ilyen patetikus esemény játszódott le, vallotta be, de az említettek miatt, nem írt >

Tovább

A legnagyobb távozott

Kihalt a bosszú vágya, csak romlott kompromisszumok léteznek, magyarázta. A társadalom manapság megveti Elektrát, aki itt >

Tovább

Az ég dörög, de a zivatar elmarad

Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki mesterséges boldogságot és fényáradatot. Szabó Lőrinc verssorát ismételgettem: >

Tovább

Biztosítani a médiaszabadságot!

Az MNT alapította médiák az adófizetők pénzéből valójában nem az anyanyelvű közszolgálati tájékoztatás, hanem a VMSZ >

Tovább

Hajnal Jenő ellenzi a sajtó függetlenségét!

Az MN elnöke szükségesnek tartotta, hogy külön kommentálja a szerbiai tájékoztatási stratégiát és ezzel kapcsolatosan kifejtse >

Tovább

Övék az ország, maguknak építik (by Kenedi János)

Mindannak, ami ma a kultúrában és az oktatásban történik, semmi köze az értékteremtéshez, a hagyományok ápolásához >

Tovább