2020. április 10. péntek
Ma Zsolt, Ezekiel névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Óvakodj a görögöktől...

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„…még ha ajándékot hoznak is!” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Az ember néha csak utólag tudja meg, hogy milyen szörnyű veszélyek leselkedtek országára és természetesen személyére is, ám hála a rátermett vezetőknek, sikerült megelőzni a katasztrófát.

Miről is van szó? Már megint Milorad Dodik, a Republika Srpska teljhatalmú vezetője volt a bajkeverő: állítólag arra készült, hogy bejelenti a szerb entitás kiválását Bosznia-Hercegovinából. Erre márciusban, a Krím félsziget Oroszország részéről történt annektálásakor került volna sor, ám Aleksandar Vučić közbelépett, és megakadályozta a dolgok ilyetén való alakulását. A titkos forgatókönyvről egy német kutató, Bodo Weber, a berlini Demokratizálódási Tanács munkatársa szerzett tudomást Nyugat-Balkánról szóló tanulmányának készítése közben, ám állítása szerint az ügy diplomáciai körökben is ismert.

A banjalukai kiskirályt Vlagyimir Putyin ukrajnai huszárvágása ihlette meg, vagyis az, hogy kihasználva az orosz ajkú krímieknek az elszakadásról tartott népszavazását, minden teketória nélkül bekebelezte az oroszok számára stratégiai fontosságú fekete tengeri félszigetet. Weber szerint Dodik Moszkva segítségére számított, amely nem annyira a boszniai pravoszláv testvérek iránti rokonszenvből, mint a geopolitikai egyensúly megváltóztatása céljából felkarolta volna a balkáni szecesszionistákat. Aleksandar Vučić azonban még idejében közbelépett, és lefújta a kockázatos manővert. Belgrád ugyanis, mint a daytoni békeszerződés aláírója, köteles tiszteletben tartani a szomszédos ország területi sérthetetlenségét, erről különben a szerb miniszterelnök a közelmúltban tett szarajevói látogatásán is biztosította vendéglátóit.

Ám a daytoni megállapodásnál is lényegesebb, hogy egy ilyen kalandor vállalkozásba óhatatlanul Szerbia is nyakig belekeveredett volna, és ennek beláthatatlan következményei lettek volna nem csak az uniós csatlakozás tekintetében. Az biztos, hogy füstbe ment volna a 2020-as csatlakozási terv, és vele együtt a kilábalás ebből a végeláthatatlan válságból.

Maga Dodik egyelőre cáfol, és azt állítja, hogy sohasem tárgyalt Vučićtyal ilyen kérdésekről, tehát nem is akadályozhatta meg szándékát. Ám felidézve ismétlődő fogadkozásait, hogy elszánt célja a függetlenség megszerzése és a Boszniától való elszakadás, mérget vehetünk rá, hogy tényleg ilyen terveket szövögetett. Mint ahogyan az sem kétséges, hogy szívügye a Nagy-Szerbia projektum, ami abból is látszik, hogy nemzeti hősökként magasztalja a háborús bűnös Radovan Karadžićot és Ratko Mladićot. (…)

Akárhogy is magyarázzák az elnök bizonyítványát, az bizony csöppet sem fényes. A sorozatos elszólások, a durva bakik és gaffok megtették hatásukat. Utólag derült ki az is, hogy Nikolić annyira kedvezőtlen benyomást tett Biden amerikai alelnökre, akivel Ferenc pápa beiktatásán találkozott Rómában, hogy Washingtonban hallani sem akarnak az amerikai és a szerb elnök találkozásáról. Nikolić „lazára vette” a csevegést a szuperhatalom második emberével, és megszólta őket, amiért támogatják Pristinát. Válaszul Washington elutasította kérelmét, hogy találkozhasson Obamával.

A legfrissebb eset pedig a bunyevác kisdiákoknak szánt cirill betűs nyelvtankönyv, Nikolić személyes adománya, ami heves tiltakozást váltott ki Zágrábban, ahol ebben nyílt asszimilációs szándékot látnak. A belgrádi elnök hivatal viszont Nikolić jóindulatát bizonygatja és nem győz csodálkozni azon, hogy a horvátok ennyire félreértik ezt a baráti gesztust. Hiszen az elnök csupán segíteni akart a bunyevác kisiskolásokon, hogy már az első osztályban elsajátítsák a hivatalos állami írásmódot, míg a másodikban majd a szüleik által használt latin betűkkel ismerkednek.

A magyarázat azért, valljuk be, eléggé sántít, és nem nehéz felfedezni azt a bizonyos lólábat sem. Mert ha tényleg emberbaráti szándék vezérelte az elnököt, akkor miért csak a bunyevác diákokat ajándékozta meg, méghozzá cirill betűs tankönyvekkel? Miért nem küldött latin betűs tankönyveket a vajdasági horvátoknak vagy a mi magyar nebulóinknak?

Erre az ügyre is ráillik a régi latin szólás: Óvakodj a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is!

2014. szeptember 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A veszélyeztetett emlékezet

A múltszorongásom oka az, hogy a múlt nem múlt el, ami főleg az emlékezetet veszélyeztethető autokrata >

Tovább

Elment a halk emberünk

Nemes Pistával a nyolcvanas évek legelején hozott össze a sors. Persze addig is tudtunk egymásról, hiszen >

Tovább

Büntetés vagy gondoskodás

A politikusnak kötelessége a feltételek biztosítása, ezért adókedvezményben részesíti azokat az üzletláncokat, amelyek nem reklámfogásból ígérik >

Tovább

A farkas és a huncut kismalac

Van egy álmom, vágyam, kívánságom - van több is, de maradjunk meg ennél, mert olyan bájosan >

Tovább

Bizalmi válság?

Ha a kormány nem akarja leváltani a népet, akkor nem ártana némi önkritika: nézzenek magukba, tegyék >

Tovább

A másik szabadsága

Ha elvárom, hogy senki ne korlátozzon személyi szabadságom kiteljesítésében, ezt joggal várhatják el tőlem is. Önmagammal >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (3.)

A VMSZ vezetői történelmi hibát követtek el, amikor szövetkeztek a radikálisokból lett haladókkal. Számukra nem a >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (2.)

A Szijjártó vezette magyar külügy teljesen lemondott a délvidéki magyar közösség helyzetével kapcsolatos bármilyen kérdésnek vagy >

Tovább

Harangok és mentőautók

Ferenc pápa a koronavírus sújtotta világért imádkozik. Rómában szólnak a harangok miközben szirénáznak a mentőautók. Végel >

Tovább

Kellemes meglepetés

Az újvidéki rádiósok becsületére váljon, hogy az ügyben Sinkovics Norbertot, a SZER vajdasági tudósítóját, a független >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)

Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >

Tovább

A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka

Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >

Tovább