2019. július 17. Szerda
Ma Endre, Elek, András névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Fontos apróságok

Gerold László
Gerold László
Fontos apróságok

„A csel, bármennyire is hihetetlen, sikerrel járt. Apatint elkerülte a háború.“ Gerold László jegyzetéből (Vajdaság Ma):

„Egy rendkívül érdekes, mondhatnám, csodálatos élményt nyújtó könyvre szeretném felhívni a Portéka olvasóinak figyelmét. Címe: Ami az életrajzokból kimaradt (kiadó: a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet), szerzője: Pogány Margit, nyugalmazott tanárnő, aki Zombor és környéke, elsősorban szülőhelye, Apatin, nevezetesebb személyiségeiről ír, olyan módon, ahogy az eddig megjelent könyvekben nem olvashattunk róluk. De senki se gondoljon intimpistáskodásra, afféle kulcslyuk-történetekre, amilyenekkel a bulvársajtó traktál bennünket. Ezek az életrajzi morzsák lényegében művelődéstörténeti adalékok, melyek azt példázzák, hogy az ún. mindennapi történetek milyen fontos szerepet játszanak egy-egy neves személyiség megismerése, megítélése esetében éppen úgy, mint az események, egy-egy város történetének alakulásában. S a kötet számos története Pogány, született Fertner Margit esetében külön jelentőséggel bír azáltal, hogy ezek az itt, Zombor és környékén élő s egykor honos többnyelvű, német-magyar-szerb közösség életének mára is tanulságos modelljeként állnak össze.“

„Mielőtt részletek kiemelésével igazolnám a fentebb említetteket, fontos bemutatni a szélesebb közvélemény számára ismeretlen szerzőt, ahogy a kötet zárófejezetében önmagát látja. A tanárnő 1928-ban született, az akkori Jugoszláv Királyság „legnépesebb német községében”, itt járt német nyelvű iskolában, a polgárit magyar tagozatban fejezte be, utána a szabadkai tanítóképzőben, majd 1950-ben az újvidéki főiskolán szerzett diplomát. Tanított Temerinben, majd szerb és magyar nyelven Apatinban képzőművészeti nevelést, háztartástant, oroszt és németet, később Zomborban matematikát is. Énekkarban és magyar színjátszó csoportban szerepelt, rajzcsoportot szervezett. Ezt a tevékenységét nyugdíjba vonulása után is folytatta. Pedagógiai témájú cikkek mellett írt elbeszéléseket, majd (három nyelven) honismereti tanulmányokat, köztük a könyvben is olvasható szövegeket, melyek a zombori Dunatájban jelentek meg 2009-ben és 2010-ben. Művészi tehetségét kötete borítóján látható enteriőrje és a könyvbeli ceruzarajzok igazolják.“

„Számtalan remek művelődéstörténeti részletet sorolhatnék fel Pogány tanárnő élvezetes és tanulságos könyvéből, olyan személyekkel találkozhatnánk, esetekről értesülhetnénk, amelyekről eddig hallomásból sem tudtunk, holott kultúránk szerves részei. Mint például, hogy ki volt a neves csellóművész, Tóth Antal, akit gyerek koromban magam is láttam Újvidék utcáin, tanítója, az a Wahl Ignác tanító, aki a neves ornitológussal, Lakatos Jánossal megszeretette a madarakat, illetve, hogy Tóth Antal az újvidéki tanítóképző és konzervatórium tanáraként ugyannak a vonósnégyesnek volt a tagja, melyben a Kiss Lajos népzenekutató is muzsikált. Vagy hogy Jorg János, apatini tanító, aki németül , megírta a község monográfiáját, szerbül Sztapár, magyarul pedig Szilágyi történetét, együtt zenélt irodalmunk Kazinczyjával, Szenteleky Kornéllal.“

„Az érdekes részletek felsorolásának valóban vége nincs, de hogy a könyv szerzőjét nem csak a múlt, hanem a jelen is érdekli, arra végezetül csak két példát említenék. Hogy a jelenleg Spanyolországban élő híres zongoraművész Székely István távolról Ábrahám-utód, illetve hogy ahol erre mód van, a szerző mindig megjegyzi, a térség melyik helységében feledkeztek meg az ott született vagy ott tevékenykedő helyi kiválóságról, kiknek nevét még egy utca sem őrzi.“ (...)

„Számomra a csúcs az apatini hagyományban megőrződött anekdota, amely szerint a helység 1848-ban úgy menekült meg az esetleges támadásoktól, hogy Schmausz Károly főjegyző irányításával a helyi kádárok, ácsok, bognárok és asztalosok kivágták a hosszú, egyenes fákat, a fatörzseket feketére festették és az ellenség elriasztására a Duna parton ágyútalpakra helyezték. A csel, bármennyire is hihetetlen, sikerrel járt. Apatint elkerülte a háború.“

2013. augusztus 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább

Nemzetközi segédlettel

A nemzetközi és szerbiai jogszabályok ellenére folyamatban van – külföldi és szerbiai támogatással, ingatlanvásárlásra, épületanyag és >

Tovább

Több vagy kevesebb?

A nyilatkozatok és az ígéretek azonban most már – négyévi pereskedés után – nem tűnnek elegendőnek. >

Tovább

Gyerekek a röszkei migránsbörtönben

A politikai kannibalizmus pillanatnyi sikere majd elpárolog. Akkor majd mindenki röstellni fogja magát a passzív cinkossága >

Tovább