Ma Bernadett, Simon névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Fontos apróságok
„A csel, bármennyire is hihetetlen, sikerrel járt. Apatint elkerülte a háború.“ Gerold László jegyzetéből (Vajdaság Ma):
„Egy rendkívül érdekes, mondhatnám, csodálatos élményt nyújtó könyvre szeretném felhívni a Portéka olvasóinak figyelmét. Címe: Ami az életrajzokból kimaradt (kiadó: a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet), szerzője: Pogány Margit, nyugalmazott tanárnő, aki Zombor és környéke, elsősorban szülőhelye, Apatin, nevezetesebb személyiségeiről ír, olyan módon, ahogy az eddig megjelent könyvekben nem olvashattunk róluk. De senki se gondoljon intimpistáskodásra, afféle kulcslyuk-történetekre, amilyenekkel a bulvársajtó traktál bennünket. Ezek az életrajzi morzsák lényegében művelődéstörténeti adalékok, melyek azt példázzák, hogy az ún. mindennapi történetek milyen fontos szerepet játszanak egy-egy neves személyiség megismerése, megítélése esetében éppen úgy, mint az események, egy-egy város történetének alakulásában. S a kötet számos története Pogány, született Fertner Margit esetében külön jelentőséggel bír azáltal, hogy ezek az itt, Zombor és környékén élő s egykor honos többnyelvű, német-magyar-szerb közösség életének mára is tanulságos modelljeként állnak össze.“
„Mielőtt részletek kiemelésével igazolnám a fentebb említetteket, fontos bemutatni a szélesebb közvélemény számára ismeretlen szerzőt, ahogy a kötet zárófejezetében önmagát látja. A tanárnő 1928-ban született, az akkori Jugoszláv Királyság „legnépesebb német községében”, itt járt német nyelvű iskolában, a polgárit magyar tagozatban fejezte be, utána a szabadkai tanítóképzőben, majd 1950-ben az újvidéki főiskolán szerzett diplomát. Tanított Temerinben, majd szerb és magyar nyelven Apatinban képzőművészeti nevelést, háztartástant, oroszt és németet, később Zomborban matematikát is. Énekkarban és magyar színjátszó csoportban szerepelt, rajzcsoportot szervezett. Ezt a tevékenységét nyugdíjba vonulása után is folytatta. Pedagógiai témájú cikkek mellett írt elbeszéléseket, majd (három nyelven) honismereti tanulmányokat, köztük a könyvben is olvasható szövegeket, melyek a zombori Dunatájban jelentek meg 2009-ben és 2010-ben. Művészi tehetségét kötete borítóján látható enteriőrje és a könyvbeli ceruzarajzok igazolják.“
„Számtalan remek művelődéstörténeti részletet sorolhatnék fel Pogány tanárnő élvezetes és tanulságos könyvéből, olyan személyekkel találkozhatnánk, esetekről értesülhetnénk, amelyekről eddig hallomásból sem tudtunk, holott kultúránk szerves részei. Mint például, hogy ki volt a neves csellóművész, Tóth Antal, akit gyerek koromban magam is láttam Újvidék utcáin, tanítója, az a Wahl Ignác tanító, aki a neves ornitológussal, Lakatos Jánossal megszeretette a madarakat, illetve, hogy Tóth Antal az újvidéki tanítóképző és konzervatórium tanáraként ugyannak a vonósnégyesnek volt a tagja, melyben a Kiss Lajos népzenekutató is muzsikált. Vagy hogy Jorg János, apatini tanító, aki németül , megírta a község monográfiáját, szerbül Sztapár, magyarul pedig Szilágyi történetét, együtt zenélt irodalmunk Kazinczyjával, Szenteleky Kornéllal.“
„Az érdekes részletek felsorolásának valóban vége nincs, de hogy a könyv szerzőjét nem csak a múlt, hanem a jelen is érdekli, arra végezetül csak két példát említenék. Hogy a jelenleg Spanyolországban élő híres zongoraművész Székely István távolról Ábrahám-utód, illetve hogy ahol erre mód van, a szerző mindig megjegyzi, a térség melyik helységében feledkeztek meg az ott született vagy ott tevékenykedő helyi kiválóságról, kiknek nevét még egy utca sem őrzi.“ (...)
„Számomra a csúcs az apatini hagyományban megőrződött anekdota, amely szerint a helység 1848-ban úgy menekült meg az esetleges támadásoktól, hogy Schmausz Károly főjegyző irányításával a helyi kádárok, ácsok, bognárok és asztalosok kivágták a hosszú, egyenes fákat, a fatörzseket feketére festették és az ellenség elriasztására a Duna parton ágyútalpakra helyezték. A csel, bármennyire is hihetetlen, sikerrel járt. Apatint elkerülte a háború.“
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„VAJDASÁG SZERBIA RÉSZE”
Vučić most még a tartomány jelenlegi (kvázi) autonómiáját is meg akarja szüntetni! Újabb uszításokkal feszültséget akar >
Szerbiában „a forradalom már javában zajlik!”
A polgárok bizalma nélkül pedig egyetlen hatalom sem működhet! Szerbiában hatalomváltásra van szükség. A jelenlegi teljesen >
Ők nem a „buborék hercegei”
Emlékszem az Otpor tagjai elfogadták nyilvános fellépést a hivatalos rendezvényen, de nem hívták meg őket erre. >
Támadááás!
Zentán például, ötvenöt évvel ezelőtt, az asztalitenisz szentélyben: nem is tudom hány asztal egymás mellett, mint >
A VMSZ korifeusa
Az írásból úgy tűnik, Korhecz a Vajdasági Magyar Szolgapárt (VMSZ) korifeusaként jelentette meg ezt a cikket. >
Szerbia – mi lesz ennek a vége?
Szerbiában, bár manapság nem mindennaposak a bandák közti fegyveres leszámolások, a gyilkosságok mínuszos hírnek számítanak. Nekik >
A fiatalok vissza akarják hódítani a reményt
A tüntetésen sok magyar szót hallottam, főleg magyar fiatalok jelenlétét regisztráltam. Mivel a feleségemmel magyarul társalogtunk, >
VMSZ-es „normalitás”
A VMSZ agymosott, tudathasadásos, önző, fanatikus híveket akar karámba zárni, miközben – a hírösszefoglalók szerint – >
I šta će sada biti sa nama?
Vest o Teofilovoj smrti podseća me na šifrovanu prepisku između Aleksandra Tišme i Danila Kiša. Danilo >
A joghurtforradalom szimbolikus felülmúlása
Megérkeztek a belgrádi egyetemisták, akik két na alatt gyalog tették meg az utat (80 kilométer) Belgrádtól >
Újra kellene gondolni az elmúlt harminc évet
A múltat nem lehet csak úgy kidobni az ablakon, mert ha nem tudjuk méltósággal eltemetni, akkor >
Ami körülöttünk történik, sokkal több a politikánál
Hogy mi következik ezután, arra - akárcsak sok kiváló barátomnak - nincs válaszom. A kormánytöbbség új >