2020. szeptember 18. péntek
Ma Diána, József névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Fontos apróságok

Gerold László
Gerold László
Fontos apróságok

„A csel, bármennyire is hihetetlen, sikerrel járt. Apatint elkerülte a háború.“ Gerold László jegyzetéből (Vajdaság Ma):

„Egy rendkívül érdekes, mondhatnám, csodálatos élményt nyújtó könyvre szeretném felhívni a Portéka olvasóinak figyelmét. Címe: Ami az életrajzokból kimaradt (kiadó: a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet), szerzője: Pogány Margit, nyugalmazott tanárnő, aki Zombor és környéke, elsősorban szülőhelye, Apatin, nevezetesebb személyiségeiről ír, olyan módon, ahogy az eddig megjelent könyvekben nem olvashattunk róluk. De senki se gondoljon intimpistáskodásra, afféle kulcslyuk-történetekre, amilyenekkel a bulvársajtó traktál bennünket. Ezek az életrajzi morzsák lényegében művelődéstörténeti adalékok, melyek azt példázzák, hogy az ún. mindennapi történetek milyen fontos szerepet játszanak egy-egy neves személyiség megismerése, megítélése esetében éppen úgy, mint az események, egy-egy város történetének alakulásában. S a kötet számos története Pogány, született Fertner Margit esetében külön jelentőséggel bír azáltal, hogy ezek az itt, Zombor és környékén élő s egykor honos többnyelvű, német-magyar-szerb közösség életének mára is tanulságos modelljeként állnak össze.“

„Mielőtt részletek kiemelésével igazolnám a fentebb említetteket, fontos bemutatni a szélesebb közvélemény számára ismeretlen szerzőt, ahogy a kötet zárófejezetében önmagát látja. A tanárnő 1928-ban született, az akkori Jugoszláv Királyság „legnépesebb német községében”, itt járt német nyelvű iskolában, a polgárit magyar tagozatban fejezte be, utána a szabadkai tanítóképzőben, majd 1950-ben az újvidéki főiskolán szerzett diplomát. Tanított Temerinben, majd szerb és magyar nyelven Apatinban képzőművészeti nevelést, háztartástant, oroszt és németet, később Zomborban matematikát is. Énekkarban és magyar színjátszó csoportban szerepelt, rajzcsoportot szervezett. Ezt a tevékenységét nyugdíjba vonulása után is folytatta. Pedagógiai témájú cikkek mellett írt elbeszéléseket, majd (három nyelven) honismereti tanulmányokat, köztük a könyvben is olvasható szövegeket, melyek a zombori Dunatájban jelentek meg 2009-ben és 2010-ben. Művészi tehetségét kötete borítóján látható enteriőrje és a könyvbeli ceruzarajzok igazolják.“

„Számtalan remek művelődéstörténeti részletet sorolhatnék fel Pogány tanárnő élvezetes és tanulságos könyvéből, olyan személyekkel találkozhatnánk, esetekről értesülhetnénk, amelyekről eddig hallomásból sem tudtunk, holott kultúránk szerves részei. Mint például, hogy ki volt a neves csellóművész, Tóth Antal, akit gyerek koromban magam is láttam Újvidék utcáin, tanítója, az a Wahl Ignác tanító, aki a neves ornitológussal, Lakatos Jánossal megszeretette a madarakat, illetve, hogy Tóth Antal az újvidéki tanítóképző és konzervatórium tanáraként ugyannak a vonósnégyesnek volt a tagja, melyben a Kiss Lajos népzenekutató is muzsikált. Vagy hogy Jorg János, apatini tanító, aki németül , megírta a község monográfiáját, szerbül Sztapár, magyarul pedig Szilágyi történetét, együtt zenélt irodalmunk Kazinczyjával, Szenteleky Kornéllal.“

„Az érdekes részletek felsorolásának valóban vége nincs, de hogy a könyv szerzőjét nem csak a múlt, hanem a jelen is érdekli, arra végezetül csak két példát említenék. Hogy a jelenleg Spanyolországban élő híres zongoraművész Székely István távolról Ábrahám-utód, illetve hogy ahol erre mód van, a szerző mindig megjegyzi, a térség melyik helységében feledkeztek meg az ott született vagy ott tevékenykedő helyi kiválóságról, kiknek nevét még egy utca sem őrzi.“ (...)

„Számomra a csúcs az apatini hagyományban megőrződött anekdota, amely szerint a helység 1848-ban úgy menekült meg az esetleges támadásoktól, hogy Schmausz Károly főjegyző irányításával a helyi kádárok, ácsok, bognárok és asztalosok kivágták a hosszú, egyenes fákat, a fatörzseket feketére festették és az ellenség elriasztására a Duna parton ágyútalpakra helyezték. A csel, bármennyire is hihetetlen, sikerrel járt. Apatint elkerülte a háború.“

2013. augusztus 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább

A Nyugat és Takaró Mihály

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >

Tovább

A szocialista irodalompolitika váratlan dicsérete

A paradoxon abban rejlik, hogy a kitüntetettek közül kerülnek ki a múlt dicséretes példái, ugyanis ez >

Tovább

Montaigne Esszéi

Korábban már említettem, hogy június 12 óta napi rendszerességgel naplót írok. Amit nem teszek közzé, egyelőre, >

Tovább

„O, barátaim, egy barátom sincsen”

A barátot az ember választja, viszont a rokoni kapcsolatokba beleszületik. Csakhogy úgy veszem észre, hogy a >

Tovább