2019. szeptember 22. vasárnap
Ma Móric, Tamás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Parlamenti választások Magyarországon

Bálint István

A kétharmados többség előnye és bonyodalmai. Bálint István elemzése:

A kétharmados parlamenti többségnek eddig csak a hátrányait emlegették külföldön Magyarországgal kapcsolatban. Attól tartva, hogy egy olyan térségben, amelyben még él a szovjet korszak berögzöttsége, amely a szocializmus helyébe a nemzetet állítva azt hiszi és másokkal azt akarja elhitetni, hogy a hatalomra csak neki van joga, ez a hatalom bebetonozására csábít, esetleg még emberi jogokat is sértve. Most a jövőre esedékes magyarországi parlamenti választásokkal kapcsolatban már beindult parlamenti és párt aktivitással kapcsolatban arról kell szólnunk, hogy egy ilyen kétharmados többségnek lehetnek előnyei is. Főképp abban a korszakban, amelyben egész Európában megszületett a kétely, hogy a demokrácia csak addig az ember által kitalált leghatékonyabb rendszer, amíg nem a többségnek kell fájdalmas áldozatokat hoznia. És amikor mindenfelé azt látjuk, hogy a politika lépésképtelensége nem pusztán tünete a mai válságnak, hanem akadálya is annak, hogy a politika a válság megoldására mozgósítsa a tömegeket.

A hátrányok

  Magyarország polgárai eddig két tűz között voltak. A kormány állandóan azt bizonygatta, hogy a kétharmados parlamenti többség jelentős sikerek elérésére képesítette a Fidesz-kormányt. És tapasztalta is, hogy  propagandában a megszorítások helyett, valóságban azok kiegészítésére a kormány olyan intézkedéseket  is tudott alkalmazni, amelyekkel elérhetővé vált, hogy a Görögországot teljesen tönkre tevő, Bulgáriában rendkívüli választásokat kikényszerítő stb. tüntetések helyett az országban viszonylagos nyugalom van. Ugyanakkor külföld mind nagyobb  bizalmatlansággal figyelte a magyarországi történéseket. Attól tartva, hogy a Fidesz ezt a többséget hatalmának bebetonozására, sőt ennek érdekében a demokrácia és más európai értékek megcsorbítására használja fel.

Ez vezetett oda, hogy már vagy két éve a Fidesz-kormányt külföldön kemény bírálatok érik, hol hevesebben hol lanyhában, hol keményebben, hol a Fidesz-kormány melletti hangok jelentkezésével Magyarország valóságos sajtókampány célpontja. A helyzet annyira fajult, hogy az Európai Parlament már elfogadott egy Magyarországot bíráló jelentést. És amikor a kormány erre keményen reagált, már jelentkeztek olyan hangok, amelyek szankciókat követelnek Magyarország ellen. A magyarországi polgárok pedig rosszabbul jártak, mint az egyszeri lány. Története úgy szól, hogy haza jön a nagylány. Apja szó nélkül lekever egy nagy pofont. – Ezt mért kaptam – kérdi megriadva. – A faluban azt beszélik, hogy kurválkodsz- hangzik a válasz. – De apa, nem igaz – védekezik a lány. Erre durr még egy pofon. – Nem elég, hogy beszélik, még igaz is legyen.  Az ország polgárai azt láthatták, hogy nem csak beszélik, hanem a külföldi aggodalomban lehet is valami igazság.

Mert a kétharmados többséggel tényleg jártak olyan jelenségek, amelyek kételyt támasztottak a Fidesz-kormánnyal szemben. Tényleg voltak jelei a hatalom bebetonozása szándékának. Voltak bizalmatlanságot keltő elemek a nemzeti retorikában és a unortodoxnak minősített módszerekben. De főképp abban, ami az alkotmánnyal történt. A kétharmados többség hozott egy alkotmányt, amelyet népszavazás nélkül fogadtak el, egy olyan országban, ahol népszavazást tartottak a vizitdíjról. (Nálunk Szerbiában a vizitdíjat az egyik egészségügyi miniszter bevezette, a másik megszüntette, a harmadik ismét bevezette, azóta már emelték, a fogászat teljesen fizetett lett és mindezt a lapok még arra sem méltatták, hogy hírt adjanak róla.) És azóta ezt az alkotmányt már négyszer módosították, a hírek szerint már az ötödiken dolgoznak. (Különben is a törvénymódosítás a kétharmados többség „specialitása”: a mostani parlament kb. annyi törvényt fogadott el három év alatt, mint az előző négyéves korszakok átlaga, de 409 törvénymódosítással jelentősen túlszárnyalta az előző négyéves teljesítményeket.)

Az előny

Most végre azt kell megállapítanunk, hogy  ennek a kétharmados többségnek van jelentős előnye is. Mint ismeretes az Antall-kormány tudatában volt annak, hogy Magyarország csak akkor formálhat jogot arra, hogy fellépjen a környező országokban élő magyarok védelmében és érdekében, ha példás megoldást talál az országban élő kisebbségek helyzetének rendezésére. Ezért született meg  1993-ben a nemzeti és etnikai kisebbségek önkormányzatáról szóló törvény, amelynek progresszivitását azóta sem szárnyalta túl egyetlen ország sem. Ebben a törvényben azonban ott állt az a rendelkezés, hogy a nemzeti kisebbségeknek parlamenti képviseletet kell  kapniuk, amit majd külön törvény szabályoz. Ez a törvény azonban sehogyan sem akart megszületni. Az alkotmánybíróság már a Horn-kormányt elmarasztalta mulasztással elkövetett alkotmánysértés miatt, mert a törvényt nem terjesztette a parlament elé. A következő kormányok vagy kísérletet sem tettek a törvény meghozatalára vagy ezek a kísérletek sikertelenek maradtak.

A kétharmados Fidesz-többségre kellett várni, hogy végre ez a törvény megszülessen: a jövő évi parlamenti választáson már megválasztják a kisebbségek parlamenti képviselőit vagy legalább szószólóit. Térségünkre jellemző ellenzéki okoskodás, hogy nem merik vagy nem akarják, egyszóval nem képesek  üdvözölni a kormánynak még a legpozitívabb lépéseit sem, hanem arról zengedeznek, hogy többet is lehetett volna tenni, mi lett volna az, ami még jobb lett volna. Szerencsére Magyarországon most az e fajta hozzáállás elmaradt. (Bezzeg nálunk, Vajdaságban még egy olyan történelmi jelentőségű lépéssel kapcsolatban is, mint a magyar-szerb megbékélés voltak olyan hangok, amelyek üdvözlés helyett azt tették szóvá, mit lehetett-kellett volna még többet tenni.) Pedig ebben az esetben térségünkben vannak progresszívebb megoldások is. A magyarországi törvény alapján legfeljebb a cigányoknak és a németeknek lehet annyi szavazatuk, hogy képviselőhöz juthatnak, a többieknek meg kell elégedniük a szószólóval. Térségünkben viszont több országban van olyan megoldás, hogy a legnagyobb kisebbségek a szavazatok számától függetlenül maguk, a kisebbek pedig együtt képviselőhöz jutnak. De most nincs helye semmilyen „több-jobb is lehetett volna” morfondírozásnak. Szögezzük le a tényt: a kétharmados többség nyújtotta előnynek köszönhetően megoldódott egy 20 éve húzódó kérdés, a magyarországi nemzetiségek (ez is egy nagy jelentőségű pozitívum: a „nemzeti és etnikai kisebbségek” megjelölés helyébe a „nemzetiségek” kerültek) ezen a parlamenti választáson parlamenti képviselőhöz jutnak.

Mi lesz a kettősállampolgárok szavazataival?

 Sokan joggal a kétharmados többség legnagyobb előnyének azt tekintik, hogy a magyarországi parlament megoldást tudott találni a kettős állampolgárság kérdésében. (Nem magyar állampolgárságot ad a határon túl élő magyaroknak, hanem csak a kettős állampolgárságot teszi lehetővé. Két okból. Az egyik: magyar állampolgárság csak egy értelemben létezik – én magyar vagyok és állampolgár vagyok, tehát magyar állampolgár vagyok, még akkor  is ha Ausztráliának vagyok magyar állampolgára.  A másik: a kettős állampolgárságot nem magyarok kapják, csak magyarul kell tudniuk.) Ezzel azonban már lehetnek és vannak is bonyodalmak, amelyekkel nem biztos hogy megbirkózhatnak.

 Lehetnek rejtett hátulütői. Például olyasmi, hogy az elterjedt „etnobiznisz” szellemében Zentán magyarországi szerb önkormányzat alakul, mert erős a gyanúm, hogy Magyarországnak ma már Vajdaságban több szerb állampolgára van, mint amennyi a magyarországi szerb kisebbség hivatalos létszáma. (Mindenki meglepett, hogy Vajdaságban mennyien kezdtek hirtelen magyarul tanulni, a Magyar Nemzeti Tanács örülve az új helyzetnek még nyelvtanfolyamot is szervezett. A szabadkai konzulátus kissé szigorított, közölve, hogy egy gyorstalpaló tanfolyam nem elég a magyar nyelv ismeretéhez, de nálunk azt beszélik, hogy elég átmenni Magyarországra és ott könnyen lehet olyan községet találni, ahol ez a probléma megoldható.)  Vagy valaki megelégelheti a bácskaiak és a bánátiak közti megkülönböztetést és előállhat azzal, hogy Magyarország nemzetközi rendelkezést sért. Mert a Bácska második világháborús visszacsatolásáról szóló megállapodást nem semmisítették meg, hanem semmissé nyilvánították. Tehát úgy kell venni, hogy az meg sem  történt, tehát jogi hatása sem lehet, tehát a bácskaiak sem voltak ebben az idősszakban Magyarország állampolgárai.

 Az igazi probléma ezzel a megoldással – és ezzel lesz ez a jövő évi parlamenti választásokhoz kapcsolódó kérdés -, hogy sehogyan sem tudják rendezni  a határon túl élő állampolgárok szavazásának kérdését. Mivel ezek az állampolgárok nem kerülhetnek választási névjegyzékbe, a kormány azt hitte salamoni megoldást talált, azzal, hogy a választásokra mindenkinek regisztrálnia kell magát. (Ezzel két legyet akart ütni egy csapásra. Megoldódott volna a határon túli állampolgárok szavazásának a kérdése, másrészt rejtve maradt volna, hogy a Fidesz támogatottsága a polgárok 23-26 százalékára zsugorodott, mert a politikával szembefordulók nem is lettek volna a választótestület tagjai.) Ezt a megoldást  azonban az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította.

 Maradt tehát a megoldás, hogy csak a határon túli állampolgároknak kell magukat regisztrálniuk. Igen ám, de miért lenne ez kevésbé alkotmányellenes? Minden állampolgárnak egyik alapvető  joga, hogy egész a szavazóhelyek bezárásáig latolgassa: elmegy-e szavazni. Hogyan lehetne ettől a jogtól a határon túliakat megfosztani? Miért lennének ők más kategóriájú és ezzel másodrendű polgárok? Nem is szólva arról, hogy még a határon túliak  között is különbséget tesznek. A Ausztriában és Szlovákiában élőket még csak nem is tudják levélben értesíteni erről a kötelezettségükről, hogyan akarnak akkor jegyzéket csinálni? (Nemzetközi konvenció alapján több ország állampolgársági törvényében ott áll a rendelkezés, hogy az állampolgárság megszűnik, ha más állampolgárságot vesz fel. Ausztria ennek alapján az állampolgárság megadásához megköveteli a korábbi állampolgárságról való lemondás igazolását, tehát később sem ismerheti el a más országban lévő állampolgárságot. Náluk tehát ennek a gyakorlatnak nincs magyarellenes éle. Szemben Szlovákiával, ahol ez a gyakorlat kimondottan magyarellenes, hisz  szlovák kettősállampolgárok vannak.)

 Az igazi gond azonban, hogy mi legyen a határon túli állampolgárok szavazataival. Ha semmi nem változik akkor folytatódik a magyarországi pártoknak e szavazatokért való viszálykodása. Holott ezeknek a magyaroknak elegük van már saját pártjaik viszályaiból is, semmi szükségük sincs arra, hogy  ízelítőt kapjanak még a magyarországiak acsarkodásából is. Persze van megoldás arra, hogy ezek  a határon túliak is  egyenrangú polgárként vegyenek részt a jövő évi választásokon. Csak ki kell mondani: : a kormánypárt nem saját szavazótáborának gyarapítására törekedett, hanem tényleg megoldást kesesett a határon túli állampolgárok számára. Mivel most már majd félmillió emberről (a  lakosság 5 százalékáról, annyiról, amennyivel  a szavazatoknál már ezzel az aránnyal be lehet jutni a parlamentbe)  van szó, ilyen megoldásra szükség is van.

 A megoldás pedig: vagy ki kell mondani, hogy ezek a polgárok nem vesznek részt a kötelességek teljesítésében, tehát nem részesülhetnek egyenrangúan a jogokból sem, vagy úgy vehetnek részt a választásokon, mint a többi polgár. (Ebben az esetben meg kell oldani még a választási névjegyzékek sorsát, főképp azt, hogy mi legyen az „illegális” magyarországi állampolgárokkal.) Ha úgy vehetnek részt a választásokon, mint a többi polgár, akkor kell hogy legyen saját pártjuk, amellyel indulnak a pártlistás választáson. A RMDSZ  kezdeményezte is, hogy a határon túli magyar pártok hozzanak létre egy közös pártot a magyarországi választásokra. (Ebben az esetben végre kellene hajtani még egy törvénymódosítást, hogy alkalmazzák azt a megoldást, amit Szerbia törvénye irányoz elő a kisebbségi pártoknak: rájuk nem vonatkozik az 5 százalékos küszöb, hanem a kapott szavazatok arányában küldenek képviselőt.)  Nem látom azonban, hogy – néhány bátortalan lépést leszámítva - valami mozgolódás lenne ezzel kapcsolatban és biztos, hogy a magyarországi pártok nem nézik jó szemmel ezt a kezdeményezést..

Az egyéni körzetek szerinti választásokon pedig meg kellene határozni, hogy számarányuk szerint a határon túliaknak hány képviselő jár és azokat nekik maguknak kellene megválasztaniuk, mint ahogyan mondjuk a szegediek megválasztják Szeged képviselőit. A körzetnek kijáró képviselők számát  sem a szerint állapítják meg, hogy hányan szavaznak, még csak nem is a szerint, hogy hányan vannak a választási névjegyzéken, hanem lélekszám szerint, mert a képviselő az egész körzetet képviseli, nem pedig csak a reá szavazókat. Lehet, hogy ez bonyolultabb, de a kétharmados többségnek meg kell tanulnia, hogy minden döntésének következményei is vannak. A Fidesznek pedig azt, hogy nem elég learatni a babért, dicsekedni a határon túli magyarok felé tett lépésekkel, hanem vállalni kell az ezzel járó gondokat is.

 

 

 

2013. augusztus 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább