2020. szeptember 22. kedd
Ma Móric, Tamás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Kinek hiányzik Vulin?

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„A végén mindig kiderül, hogy tulajdonképpen nem aranybányára, hanem fejőstehénre gondoltak.” J. Garai Béla jegyzetéből (Vajdaság Ma):

„Hogy ne csigázzam tovább a tisztelt olvasó érdeklődését, aki ezekben a forró vakációs időkben netán kihagyta a honi politikusok e heti aranyköpéseit: a koszovói szerbeknek hiányzik egy Dodik, Aleksandar Vulin szerint. Ha nekik is lenne Dodikjuk, mint a boszniai szerbeknek, akkor megnézhetnék magukat azok az elvetemült pristinaiak! A Koszovó-ügyi kormányiroda vezetője a koszovói nemzettársakhoz intézett azirányú felhívás kapcsán fejtette ki véleményét, hogy illene részt venniük a novemberre tervezett ottani helyi választásokon. Miért ne lenne a koszovói szerbeknek is saját Dodikjuk?, próbálta felkelteni a voksolási vágyat a nyakas mitrovicaiakban. Ha ugyanis megfogadnák a belgrádi kormány tanácsát, és tömegesen járulnának az urnák elé, akkor megszerezhetnék mindazokat a jogokat, amelyeket I. Dačić és A. Vučić kialkudott nekik Brüsszelben, és mindezt azzal tetéznék be, hogy megválasztanák a maguk Dodikját, vagyis egy hasonlóan agilis népvezért.”

„Ha eltekintünk attól az apróságtól, hogy a bosznia-hercegovinai helyzet semmiképpen sem azonos a koszovóival, Vulin ötlete sokat elárul a maga és az általa képviselt belgrádi körök gondolkodásmódjáról. A novemberi választásokat nem úgy képzelik el, hogy ezzel létrejöhet a legális önkormányzat a szerbek lakta vidékeken, megteremtve az alapot a viszonyok normalizálásához Koszovó és Szerbia között, ami elengedhetetlen feltétele az uniós felzárkózásnak, hanem azt várják, hogy egy állandó feszültséget gerjesztő, Dodik-féle destrukciós góc alakuljon ki, akárcsak Banja Lukában. Hogy ez milyen következményekkel járna az integráció szempontjából, az a volt JUL-os vitézt a jelek szerint nem érdekli. Fontos, hogy megakadályozzák az illegálisnak bélyegzett koszovói hatalom normális működését, még akkor is, ha ez a destrukció Szerbia EU-s tagságába kerülhet. Ha előbb nem, akkor most ráébredhetett a közvélemény, hogy kire bízták a koszovói ügyeket Belgrádban. Kecskére a káposztát, ahogy a szólás mondja. Egyébként maguk a koszovói szerbek is elzárkóztak Mirjana Marković egykori üdvöskéjének ötletétől, mondván: minek nekik Dodik, ha Koszovó Szerbia része? Talán emlékezhettek rá, hogy mennyire átverte őket a Banja Luka-i kiskirály a közelmúltban rendezett belgrádi nagygyűlésük alkalmával, amikor nagyvonalúan több száz autóbuszt ígért nekik, hogy Belgrádba szállítsák a tüntetőket, és egy minibusz nem sok, annyi sem érkezett Mitrovicára.” (…)

„Nem kevesebb reagálást váltott ki egy másik kormánytagnak, Zorana Mihajlović energiaügyi miniszternek a nyilatkozata sem. Mostanában annyit szerepel a médiában, mintha mindenben ő lenne az illetékes, nem lepődnék meg, ha legközelebb az időjáráshoz is hozzászólna, vagy kioktatná Michelle Obamát, hogy milyen kosztümöt vegyen fel a diplomáciai fogadásra. A minden lében kanál Zorana ezúttal a vajdasági helyzethez szólt hozzá, és amolyan borászati kifejezéseket használva úgy jellemezte a tartományi kormányt, hogy az lőrét csinált a legfinomabb összetevőkből. (Bućkuriš od najfinijih sastojaka.)” (…)

„Hogy a felsorolt vádakból szinte semmi sem igaz, az szemmel láthatóan egy cseppet sem zavarja Zorana asszonyt. A vajdasági hatalom a legszilárdabb az egész országban, olvasható az újvidéki kormány válaszában: a kormány kétharmados támogatottságot élvez a tartományi parlamentben. Vajdaság Belgrád után a legfejlettebb régió, a munkanélküliség csak Belgrádban alacsonyabb. A nehéz anyagi helyzetért pedig elsősorban a központi hatalom a felelős, mert évek óta elszabotálja a szerb költségvetés hét százalékának átutalását, ami az alkotmány szerint a tartományt megilleti. Félő azonban, hogy a vajdaságiak válasza csak pusztába kiáltott szó marad, a haladók gőzhengere kíméletlenül eltapos mindent, ami útjába kerül a teljhatalom felé vezető úton. És hiába is füstölgünk, hogy nem szeretnénk senkinek az aranybányája lenni. Mert a végén mindig kiderül, hogy tulajdonképpen nem aranybányára, hanem fejőstehénre gondoltak.”

 

2013. augusztus 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább