2025. március 22. szombat
Ma Beáta, Izolda, Lea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Fel, támadás!

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Fel, támadás!
Támadás (alanc79 illusztrációja)

Orbánnak nem marad más hátra, mint megtámadnia egy országot. Paraméter.sk.

Egyre többen hasonlítják az Orbán-féle NER-t a Horthy-rendszerhez, jogosan, bár speciel numerus clausus még nincs, bár annak bevezetésére is lenne széles társadalmi igény. És rögtön eszünkbe jut az anekdota, amikor is Magyarország Hitlert támogatandó hadat üzent az Amerikai Egyesült Államoknak. Washingtonban igencsak elcsodálkoztak, nem értvén, hogy egy királyságnak miért nincs királya, csak örökös kormányzója, aki admirális, bár az országnak tengere sincsen. A kérdésre, hogy mégis, mi lenne a konfliktus forrása, van-e területi igényük az USA-val szemben, nemleges válasz érkezett, amin még inkább elcsodálkoztak, hogy akkor miért akarnak háborúzni? Hát épp azért, a területért, de ebbéli igényük Romániával áll szemben, mely per pillanat az ország szövetségese, úgyhogy ilyetén formán az ügy nem aktuális… Az amcsik ettől persze már hanyatt vágódtak.

A háború arra persze jó volt, hogy a Horthy-rendszer maradék demokratikus intézményeit is megszüntessék, bár abból már éppen alig volt, mondjuk, focizni még lehetett. És a zsidóktól sem volt szabad csak úgy rabolni, mivel vagyonukra maga az állam tartott igényt. Ahogyan az Orbán-kormány is sajátos módon próbálja megtömni a kasszát – államosítással. De minden ilyen rezsim óhatatlanul a vesztébe rohan, csak idő kérdése ez, bár mi már így is megszívtuk, és én mondjuk ennek a végét még nem látom pontosan az időben.

De azon sem csodálkoznék már, ha Orbán háborút indítana valaki ellen. Persze a szóba jöhető országok köre kicsi, egész Európát mégsem rohanhatja le, sem a nem NATO-tagországokat, például a szerbeket vagy ukránokat. Az USA bajszát sem volna jó épp újra meghuzigálni, mert iraki és afganisztáni tökölődés ide vagy oda, a Kárpát-medencében elég kevés a talibán vagy a dzsihádban hívő. Szóval, ha már háború, akkor izé, legyen ez is magyarosan megoldva, tehát olyan országot kell megtámadni, amely távoli, hadereje sem jelentős, és úgysem találnák meg a térképen Magyarországot, az egészre tojnának. Például kiválóan megfelelne egy-két Csendes-óceáni sziget, amelyet ugyanakkor mi magunk sem találnánk meg a térképen, és a Magyar Gárda fanatikusai sem, akik csak feleslegesen kiéleznék a konfliktust.

Van is egy korallsziget, Kiribati, amely annyira süllyed, hogy nemsokára teljesen víz alá kerül, az egész nemzet már cuccol át Ausztráliába. Kiribati ideális célpont, két csónakkal elfoglalható a korallzátony, a lényeg, hogy a háborús állapotot kihirdessék, amikor a nemzet egységes, egy a vezér, a parlament meg csak bokréta a kalapján, a sajtót teljes cenzúrának vethetik alá, és persze a magánvagyonok is lefoglalhatóak, mint anno a lovak, szekerek, teherautók. Most ez annyiban módosulna, hogy az ellenzéki gondolkodók, potenciális szavazók (választások amúgy sem lennének) vagyona, fizetése kerülne a kormányzat kezébe, Matolcsy gazdálkodhatna vele, neki ez már családi vonalon sem lenne új, mert nagybácsikája épp a Horthy-korszak hírhedt közgazdásza volt, akit a II. világháború után ebbéli ténykedése miatt ítéltek el háborús bűnösként. Persze ezért speciel a mi Matolcsynk semmiképp sem hibás.

De még ennél is lehetne kifinomultabb és speciálisabb háborút vívni, mégpedig azon értelmiségiek, művészek, politikusok ellen, akik most Magyarországon számon kérik a demokráciát. Le lehetne rohanni azt a német épületet is, ahol a KiKA gyerekhíradója készül, melyben Orbánt diktátorozták le, de ez mégis macerás lenne, célszerűbb marad hát a személyi alapú háború: hadüzenetet kapna Daniel Cohn-Bendit, Elfriede Jelinek, maga Angela Merkel (ha már nyugdíjba ment, kormányfőként mégis félig-meddig a hadsereg irányítója), de akár Konrád György is, ha lenne szíves elhagyni az országot. Ez persze virtuális háború lenne, melyet Kumin Ferenc csapatai vívnak meg már most is, mondhatni, csapataink harcban állnak. Fő fegyverük az elcsodálkozás, hogy a nyugati vezetők, írók, értelmiségiek milyen buták, mindent félreértenek, félremagyaráznak, rosszhiszeműek, a harcmodor taktikai alapja pedig az, hogy „mindenki hülye, csak én nem”, Weöres Sándort szabadon idézve, „nekem még a seggemben is fejem van”. De ez mind részletkérdés, a fő maga a hadüzenet, hogy háború van, amikor nincs mese, egységbe forr a nép, és a külföldi útjára induló Kumint az igaz magyar anyák szövetsége búcsúztatná a Keletiben, forró könnyek közepette, zászlólengetéssel, fellépnek a x Ákos és Pataky Attila nótákkal, kísér a Magyar Gárda trombitászenekara furkósbottal.

Mármost ez viccnek tűnik, de kinézem az Orbán-kormányból, hogy végszükségre hivatkozva abszolút uralmat vezetnek be, amikor rendeletileg bármit megtehetnek velünk. És tényleg le fogjuk szarni, hogy már nincs választás, parlament, képviseleti demokrácia megosztott hatalmi ágakkal, mert már a rendőröktől fogunk félni, hogy elvisznek bennünket. De minimum attól rettegünk, hogy államosítják a bankszámlánkat is, kényszermunkára visznek, lakhelyünket sosem hagyhatjuk el stb. Vagy megnyomják az inflációt Matolcsy révén, és úgy járunk, mint a 90-es évek elején Szerbiában, amikor Slobodan Milosevic mesterségesen felpörgette az inflációt, így húzva ki az emberek devizáját a szalmazsákból. Mindenki kurvára elszegényedett, üresek voltak a boltok, de a nép sosem szerette annyira hőn uralkodóját, mint akkor, a balkáni mészárosnak csalnia sem kellett a választásokon, az éhezők mindent elhittek neki, és a Nyugatra haragudtak, minden baj okát bennük találva meg.

Akárcsak Orbán. Úgyhogy én inkább Milosevic rendszeréhez hasonlítanám az orbánit, s azt se felejtsük, Szerbia úgy állt a szó valódi értelmében háborúban a fél világgal, hogy Milosevic kijelentette: Szerbia nem áll háborúban.

De jó Viktorunk talán elgondolkodhatna azon is, hogy a szerb önkényúr hágai cellájában végezte be, nem is idősen. Azaz nem békés öregúrként, Portugáliában, mint Horthy.

2013. március 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

KORMÁNYVÁLTÁS SZERBIÁBAN

Az országot most egy olyan személy tartja „sakkban” (sokkban?), akit – Gordana Čomić, előbb a Demokrata >

Tovább

Szolidaritás és katarzis?

A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem >

Tovább

Ha létezne egy igazi államférfi

Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott >

Tovább

Hősök emlékét ünneplik a gyávák

Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >

Tovább

A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről

A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >

Tovább

Mi veszélyezteti a vajdasági magyarok megmaradását?

A vajdasági magyar közösségnek joga van tudni, hogy mit is mondod Fremond Árpád, az MNT VMSZ >

Tovább

A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását

A tömegek a válságos helyzetben olyan Vezért keresnek, akiben feltétlenül megbíznak. Az autokrata rendszerek tehát kimondottan >

Tovább

Így fogadjuk el az autokratákat: kiskanállal

Még arra is bátorkodott utalni, hogy a parlament csak a demokratikus rendszer egyik eleme és nem >

Tovább

A VMSZ SZÉGYENPÁRT

A junior pártelnök nem a magyar közösség, hanem csak a saját és pártja szűk elitjének az >

Tovább

Barbárság vagy demokrácia?

„Donald Trump – írta Fukuyama - legutóbbi lépései Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban letaglózóak voltak. A nyugati >

Tovább

A VMSZ is engedelmesen tűrte, hogy a „puccsisták” közé sorolják

Ebben a zűrzavaros helyzetben külön figyelmet érdemel David Atlagić kormánypárti képviselő felszólalása. Kitért az 2000 október >

Tovább

Egy országot elveszejteni

A megszabadulás tőle régóta elsőrendű erkölcsi és nemzeti egzisztenciális kérdés volt, a friss fejlemények fényében pedig >

Tovább