2020. október 28. Szerda
Ma Simon, Szimonetta, Szimóna, Júdás, Tádé névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Hajpánt-ügy

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Hajpánt-ügy

„Teli szájjal oláhozó, bozgorozó, jobb sorsa érdemes jelképekkel demonstráló, harcias kis növendék szélsőjobbosaink: a mieink. A tiétek. Neveltük. Neveltétek.” Bakk-Dávid Tímea blogjából (Transindex):

„Az egyszeri felső-háromszéki székely bácsit a kilencvenes években megkérdezik, miért szeret részt venni a kézdivásárhelyi március 15-i felvonuláson? „Hát, fiam, amikor ereszkedünk bé jó lassan a szekérrel Bereck felől, s jőnek szembe az autók s mennek haza a hegyen túlra, meg-meglengetem az orruk előtt a magyar zászlót, s olyan jól esik.”

„Ha a 15 éves kovásznai román kislány december 1-jén köt trikolór-hajpántot, senki egy szót sem szólt volna. Abból viszont nyilván botrány lenne, ha december elsején mondjuk nagyváradi magyar középiskolások piros-fehér-zöldre festett arccal jelennek meg a vegyes tannyelvű suliban. Aki most azzal az érvvel jönne, hogy jó, de az más, mert a hivatalos zászló a román trikolór, és a hivatalos országos nemzeti ünnep az december 1., azt arra kérném, hogy csak egy pillanatra játsszon el azzal a gondolattal, mi lenne, ha nemzetiségi hovatartozástól függetlenül egyenlő jogokkal rendelkeznénk. Mindaddig, amíg ezzel másokat szándékosan nem bánt, nem provokál, addig mindenki azt viseljen, amit csak akar. Nyilván nem az a baj, hogy mindannyian ragaszkodunk nemzeti színeinkhez – hanem ha demonstratívan egymás ellenében, direkt negatív reakciók kiprovokálása reményében tesszük ezt.” (…)

„Március 15. és december 1. – két dátum, két nemzeti ünnep, két „unió Erdéllyel”, két összeegyeztethetetlennek tűnő paradigma. A történelem két párhuzamos álma különböző nyelveken szól a kollektív álmodókhoz, hát basszus, ébredjetek már fel. Itt élünk mind, jól-rosszul, erdélyiek, nekünk jelentenie kell valamit ennek a létnek, nemcsak olcsó kelet-európai munkaerő vagyunk az EU-nak, és nemcsak a romantikus nacionalizmus a megváltás a mindennapokból, hé, figyu, magyarok, románok, székelyek, cigányok, kedves testvéreim!  Ahelyett, hogy szaktörténészekre bíznánk a tények feltárását, a sérelmek, visszaélések, tragédiák, áldozatok számlálását, s felismernénk: a másik ember, aki a másik három színt viseli homlokán, nem bűnös, legfeljebb saját „öröklött” ressentimentjének áldozata – ahelyett, hogy tiszteletben tartanánk egymás szimbólumait, ünnepeit, s miért ne: elmebaját, hát itt és most online szájkaratézunk, trollkodunk, gyerekeket fenyegetünk, tüntetni készülünk?! Miért ez az oldal a hangosabb? Magyarok, románok, székelyek: csemetéitek eltorzított elf-gyerekekből orkokká cseperednek a szemetek előtt – kiálthatná már valaki. De akit esetleg aggaszt is ez az egész, inkább hallgat, s amíg nem muszáj megszólalni, inkább elnéz az újjobboldalas-vármegyés betyár- és hajdú-apródok provokatív gesztusai, megjegyzései fölött. Esetenként legyint, hogy „feltűnési viszketegség” vagy próbálja nyugtatni magát, hogy „ó, hát nem is csinálnak semmi rosszat, csak mindenféle zászlókat lengetve felvonulnak” vagy „voltaképpen nem rasszisták, csak nemzeti érzelműek, és érdekli őket a történelem”. Felháborító, szívfájdító, és egyszerre hisztérikus és tehetetlen röhögésre késztető.” (…)

„Tavaly ősszel voltam egy nemzetközi, balkáni multikulti képzésen, rengeteg ex-jugoszlávval, akik mellesleg állandóan közös nyelvükön beszélgettek, ha többségben voltak. Első este, érkezéskor felfigyeltem egy feldúlt, magas lányra. Tört angolsággal közölte, megy haza. Kosovska Mitrovicából érkezett, ő volt az egyetlen koszovói szerb résztvevő. Kiderült, a szervezők egy koszovói albán lánnyal rakták egy szobába. Ő cserélni akart, egy másik szerb lánnyal egy szobában lakni. Erre a belgrádi HQ azt találta mondani neki: te „túlságosan” szerb vagy, ez nem fér össze a workshop szellemiségével. Lenackózták és lerasszistázták tehát, eközben meg két macedón lány, aki együtt akart lenni egy szobában, simán lepasszolta eredetileg kiosztott szobatársait a szervezők megkérdezése nélkül. Eltökéltem magamban, én megoldom ezt a helyzetet: győzködtem, maradjon, hiszen ha ezt a konfliktust sem tudjuk kezelni, mi a fenének gyűltünk itt össze, akkor hamis az egész multikultiság. Nézd, mondtam neki, Magyarországtól is elvették Erdélyt, mint Szerbiától Koszovót, mégis, itt vagyunk románok és magyarok, együtt utaztunk ide, megférünk, elférünk, neked is itt a helyed. De nem ez volt számára a kérdéses – hanem az igazságtalanságnak érzett megbélyegzés háborította fel, ami ráadásul egy másik szerb részéről érte arculcsapásként.”

„Gondolhatjátok, hogy azután – hazautazva a kettéosztott városba, abba a pattanásig feszült etnikai stresszbe, amiből vette a bátorságot kiszakadni azáltal, hogy egyáltalán jelentkezett erre a nemzetközi cuccra – mi volt a véleménye az egészről.”

„Amerikai résztvevőtársunk utilitarista megközelítésére már sajnos nem volt igény senki részéről. Ő azt kérdezte csodálkozva, hogy de hogy is gondolták már első körben, hogy egy szobába teszik őket?”

„Hát, mit mondjak, csúfos kudarcot vallottam nemzetközi konfliktuskezelésből. Román kollégám vigasztalt, hogy „hagyd, mi ezt nem érthetjük”.

„Nem tudom, nem vagyok biztos benne. Sabinát vagy a vele egykorú HVIM-es gyerekeket, akik az eseményekkel sodródva új, vonzó, törékeny, fiatal jelképeivé válnak manipulált románok és magyarok tömegeinek, muszáj megértenünk. Nem tudom, mi a megoldás. Sok bölcs ember kéne, de honnan? Aki csak okos, az vigasztalan hiábavalóságnak látja az egészet. Feloldhatatlan értékkonfliktusok, senkinek nincs igaza, mindenkinek igaza van. Ami egyre biztosabbnak tűnik, hogy a megbélyegző felháborodás sehova sem vezet, csak tovább radikalizál.”

2013. március 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A közgáz és a színiakadémia

A hivatalos Magyarország még színfalhasogatásra se képes, meg se leli a színfalat, a nem hivatalos Magyarország >

Tovább

Szerbiában hanyatlik a demokrácia

A Pásztor István irányította Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ezt a hanyatló szerbiai demokráciát – ami egyre >

Tovább

Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”

A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >

Tovább

Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >

Tovább

Akinek Gorbacsov volt a riportere

Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >

Tovább

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >

Tovább

Száz napos türelmi idő

Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >

Tovább

A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik

Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >

Tovább

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább

Baloldal és gyermekbalett

„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >

Tovább