2019. november 18. hétfő
Ma Jenő névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Hajpánt-ügy

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Hajpánt-ügy

„Teli szájjal oláhozó, bozgorozó, jobb sorsa érdemes jelképekkel demonstráló, harcias kis növendék szélsőjobbosaink: a mieink. A tiétek. Neveltük. Neveltétek.” Bakk-Dávid Tímea blogjából (Transindex):

„Az egyszeri felső-háromszéki székely bácsit a kilencvenes években megkérdezik, miért szeret részt venni a kézdivásárhelyi március 15-i felvonuláson? „Hát, fiam, amikor ereszkedünk bé jó lassan a szekérrel Bereck felől, s jőnek szembe az autók s mennek haza a hegyen túlra, meg-meglengetem az orruk előtt a magyar zászlót, s olyan jól esik.”

„Ha a 15 éves kovásznai román kislány december 1-jén köt trikolór-hajpántot, senki egy szót sem szólt volna. Abból viszont nyilván botrány lenne, ha december elsején mondjuk nagyváradi magyar középiskolások piros-fehér-zöldre festett arccal jelennek meg a vegyes tannyelvű suliban. Aki most azzal az érvvel jönne, hogy jó, de az más, mert a hivatalos zászló a román trikolór, és a hivatalos országos nemzeti ünnep az december 1., azt arra kérném, hogy csak egy pillanatra játsszon el azzal a gondolattal, mi lenne, ha nemzetiségi hovatartozástól függetlenül egyenlő jogokkal rendelkeznénk. Mindaddig, amíg ezzel másokat szándékosan nem bánt, nem provokál, addig mindenki azt viseljen, amit csak akar. Nyilván nem az a baj, hogy mindannyian ragaszkodunk nemzeti színeinkhez – hanem ha demonstratívan egymás ellenében, direkt negatív reakciók kiprovokálása reményében tesszük ezt.” (…)

„Március 15. és december 1. – két dátum, két nemzeti ünnep, két „unió Erdéllyel”, két összeegyeztethetetlennek tűnő paradigma. A történelem két párhuzamos álma különböző nyelveken szól a kollektív álmodókhoz, hát basszus, ébredjetek már fel. Itt élünk mind, jól-rosszul, erdélyiek, nekünk jelentenie kell valamit ennek a létnek, nemcsak olcsó kelet-európai munkaerő vagyunk az EU-nak, és nemcsak a romantikus nacionalizmus a megváltás a mindennapokból, hé, figyu, magyarok, románok, székelyek, cigányok, kedves testvéreim!  Ahelyett, hogy szaktörténészekre bíznánk a tények feltárását, a sérelmek, visszaélések, tragédiák, áldozatok számlálását, s felismernénk: a másik ember, aki a másik három színt viseli homlokán, nem bűnös, legfeljebb saját „öröklött” ressentimentjének áldozata – ahelyett, hogy tiszteletben tartanánk egymás szimbólumait, ünnepeit, s miért ne: elmebaját, hát itt és most online szájkaratézunk, trollkodunk, gyerekeket fenyegetünk, tüntetni készülünk?! Miért ez az oldal a hangosabb? Magyarok, románok, székelyek: csemetéitek eltorzított elf-gyerekekből orkokká cseperednek a szemetek előtt – kiálthatná már valaki. De akit esetleg aggaszt is ez az egész, inkább hallgat, s amíg nem muszáj megszólalni, inkább elnéz az újjobboldalas-vármegyés betyár- és hajdú-apródok provokatív gesztusai, megjegyzései fölött. Esetenként legyint, hogy „feltűnési viszketegség” vagy próbálja nyugtatni magát, hogy „ó, hát nem is csinálnak semmi rosszat, csak mindenféle zászlókat lengetve felvonulnak” vagy „voltaképpen nem rasszisták, csak nemzeti érzelműek, és érdekli őket a történelem”. Felháborító, szívfájdító, és egyszerre hisztérikus és tehetetlen röhögésre késztető.” (…)

„Tavaly ősszel voltam egy nemzetközi, balkáni multikulti képzésen, rengeteg ex-jugoszlávval, akik mellesleg állandóan közös nyelvükön beszélgettek, ha többségben voltak. Első este, érkezéskor felfigyeltem egy feldúlt, magas lányra. Tört angolsággal közölte, megy haza. Kosovska Mitrovicából érkezett, ő volt az egyetlen koszovói szerb résztvevő. Kiderült, a szervezők egy koszovói albán lánnyal rakták egy szobába. Ő cserélni akart, egy másik szerb lánnyal egy szobában lakni. Erre a belgrádi HQ azt találta mondani neki: te „túlságosan” szerb vagy, ez nem fér össze a workshop szellemiségével. Lenackózták és lerasszistázták tehát, eközben meg két macedón lány, aki együtt akart lenni egy szobában, simán lepasszolta eredetileg kiosztott szobatársait a szervezők megkérdezése nélkül. Eltökéltem magamban, én megoldom ezt a helyzetet: győzködtem, maradjon, hiszen ha ezt a konfliktust sem tudjuk kezelni, mi a fenének gyűltünk itt össze, akkor hamis az egész multikultiság. Nézd, mondtam neki, Magyarországtól is elvették Erdélyt, mint Szerbiától Koszovót, mégis, itt vagyunk románok és magyarok, együtt utaztunk ide, megférünk, elférünk, neked is itt a helyed. De nem ez volt számára a kérdéses – hanem az igazságtalanságnak érzett megbélyegzés háborította fel, ami ráadásul egy másik szerb részéről érte arculcsapásként.”

„Gondolhatjátok, hogy azután – hazautazva a kettéosztott városba, abba a pattanásig feszült etnikai stresszbe, amiből vette a bátorságot kiszakadni azáltal, hogy egyáltalán jelentkezett erre a nemzetközi cuccra – mi volt a véleménye az egészről.”

„Amerikai résztvevőtársunk utilitarista megközelítésére már sajnos nem volt igény senki részéről. Ő azt kérdezte csodálkozva, hogy de hogy is gondolták már első körben, hogy egy szobába teszik őket?”

„Hát, mit mondjak, csúfos kudarcot vallottam nemzetközi konfliktuskezelésből. Román kollégám vigasztalt, hogy „hagyd, mi ezt nem érthetjük”.

„Nem tudom, nem vagyok biztos benne. Sabinát vagy a vele egykorú HVIM-es gyerekeket, akik az eseményekkel sodródva új, vonzó, törékeny, fiatal jelképeivé válnak manipulált románok és magyarok tömegeinek, muszáj megértenünk. Nem tudom, mi a megoldás. Sok bölcs ember kéne, de honnan? Aki csak okos, az vigasztalan hiábavalóságnak látja az egészet. Feloldhatatlan értékkonfliktusok, senkinek nincs igaza, mindenkinek igaza van. Ami egyre biztosabbnak tűnik, hogy a megbélyegző felháborodás sehova sem vezet, csak tovább radikalizál.”

2013. március 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább

Összefoglaló (2. rész)

Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >

Tovább

Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért

Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább