2020. június 5. péntek
Ma Fatime, Fatima, Bonifác névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Horthy Miklós szadistája vagyok

Bódis Gábor
Bódis Gábor

„Vakító máglyaként égett a tűz. Két magyar a vállánál és a lábánál fogva a tűz fölé tartotta a hadifoglyot, a hasát és a lábait sütötték.“ A Csehszlovák Kém blogjából a Slovensko, do toho! portálról:

"A magyar élet ára, a szovjetek halála" - virított a jelszó a Tábori Posta levelezőlapjain - nem jött be, a magyar hadsereg történelmének legsúlyosabb vereségét szenvedte el a II. világháborúban. De vajon mennyire vették komolyan a korabeli propagandát a ma már egyre többször "hősöknek" nevezett magyar katonák?“

„Ismerős ez a revizionista történelemszemlélet, amelynek egyenes következményét már az eredeti poszt alatt olvashattuk, amely alapján fideszes önkormányzatok napi szinten utcatáblákat (Az önkényuralmi Bajcsy-Zsilinszky) cserélnek le vagy az ifjú keresztények (IKSZ) megkérdőjelezik a Szabadság-téri szovjet emlékmű (avagy: a "kőkupac") létét is. Közben nincs viccesebb ebben a kommunista démonok elleni don Quijote jellegű szélmalomharcban, amikor a józan észre fittyet hányva a történelmet visszavetítve olyan eseményekért ítélnek meg embereket, akik nem éltek a későbbi korokban és nem felelősek a későbbi eseményekért (pl: Frankel Leo utca átnevezése Pécsett): az ottani Fidesz érvelése szerint a 19. századi munkásmozgalmár tevékenysége előrevetítette a Rákosi-korszak visszaéléseit, facepalm. És közben Putyinnál tartja a markát, nem leszünk orosz gyarmat? Muha.“ (...)

„Egy kis történelemlecke: a II. világháborút Németország egyik leghűségesebb szövetségeseként Magyarország az antifasiszta koalíció ellen vívta. Nem az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió támadta meg Magyarországot. Nem nevet: 1941 június 27-én Magyarország támadta meg a Szovjetuniót. A magyar katonák, többek között, számos megtorló műveletben vettek részt a mai Oroszország, Fehéroroszország és Ukrajna területén. Nem kevés olyan - teljes feltárásra váró! - dokumentumot, szemtanú vallomását tárolnak az orosz levéltárak, melyek a magyar hadsereg alegységeinek bűncselekményeit taglalják a megszállt területeken, akik szélsőségesen kegyetlenül viszonyultak a helyi lakossághoz, és a szovjet hadifoglyokhoz. Minderről a magyar közvélemény sajnos szinte semmit sem tudhatott. Mostanáig.“ (...)

„Osztrogozska város lakója, Maria Kajdannyikova látta, amint magyar katonák 1943 január 5-én a szovjet foglyokat a Medvegyevszkij utcai bolt pincéjébe terelte. Hamarosan sikoltozás hallatszott onnan. Az ablakon kinézve Kajdannyikova elé szörnyű kép tárult:“

" Vakító máglyaként égett a tűz. Két magyar a vállánál és a lábánál fogva a tűz fölé tartotta a hadifoglyot, a hasát és a lábait sütötték. Hol a lángok felé emelték, hol a lejjebb engedték, és amikor elcsendesedett, arccal a tűzre dobták. Hirtelen összerándult újra a fogoly . Ekkor a magyarok a bajonettjeikkel hátulról ledöfték".

Az Ungváry Krisztián által is kritizált humánus magyar katonaság legendája táplálja azt a mai napig erős prekoncepciót, amely szerint az orosz katonák ok nélkül, állatias ösztönből hordaként végigerőszakolták Magyarországot. Ne legyenek illúzióink, a fenti esetek mutatják a magyar katonák ugyanolyan állatként kegyetlenkedtek a keleti fronton, mint néhány évvel később a visszatámadó Vörös Hadsereg Berlinben, Budapesten. Jó lenne tehát, ha a készülő film, úgy mutatná be a történteket, hogy mire képes általában az emberi gonoszság, függetlenül attól, hogy orosz vagy magyar az illető és elejét venné, bármilyen féloldalas megoldásnak. Ne a jelenben akarjuk újra megvívni és megnyerni a múltban már egyszer elvesztett csatáinkat, hiszen az oroszoknak sem kötelező ugye gondozni a "magyar megszállók", "gyilkosok" és "szadisták" sírjait, emlékhelyeit. Mindkét félnek megvan a maga felelőssége a történetben, a jövőre nézve az egyetlen elfogadható megoldást egymás kölcsönös tiszteletében látom.“

 

2013. február 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Húsz éve (4. rész)

Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >

Tovább

Amiről nem beszélünk...

A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >

Tovább

Keresik az ajándékot

Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >

Tovább

Húsz éve (3. rész)

Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >

Tovább

Szerbia nem demokratikus ország

Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >

Tovább

Szabadulás Trianontól

Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >

Tovább

Az idegen nő

Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >

Tovább

Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)

A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >

Tovább

Trianon és a VMSZ

Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >

Tovább

Húsz éve (2. rész)

Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >

Tovább

Húsz éve (1. rész)

Valami ciklikusság nyavalyog velem az utóbbi néhány évtizedben. Néhány hete volt 30 éve, hogy megszültük a >

Tovább

Magyarok a Vajdaság „aranyidejében”

A vajdasági magyar nyilvánosságban ma alig akad kritikus hang. Magyarország valójában több tekintetben visszafoglalta a területet, >

Tovább