2020. szeptember 19. szombat
Ma Vilhelmina, Januáriusz, Dorián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Utolsó csengetés

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Utolsó csengetés
Ütött az óra (EntirelyInsane fotója)

„De ha egy ember jelenti a törvényt, ha semmi nincs, amely hatalma és szeszélye útjában állna, akkor ez az ember diktátor, a rendszere diktatúra” - írja Bartus László az Amerikai Népszavában:

…„Az ellenzék és a sajtója azt várja, hogy 2014 után helyreáll a normális élet, és nem sejti, hogy a skizofrén paranoiás agyban már kész a terv: 2014 után jön csak az igazi pokol. A betegség halálos, a beavatkozásra csak bizonyos időn belül van lehetőség. Utána a halálos kór pusztítása megállíthatatlan. Orbán nem gyógyítja a beteget, hanem tudatosan betegíti, növeli a frusztrációját az oktatással, a „munkaalapú” társadalommal, a nyomorral, a kilátástalansággal, mert ez a frusztráció az ő rendszerének az alapja. Ahogy nő a frusztráltság, nő az életveszély, mert egyre keményebben kell fellépni a bűnbakokkal szemben. Ekkor már nem lehet lázadni demokratikusan, mert az robbanással fenyeget, és mindenki örül, ha elrejtőzhet. Most ez az utolsó pillanatok egyike, amikor még lehetne. Ezért nem lehet a rendszeren belüli túlélést, a konszolidációt keresni, a puha diktatúrában reménykedni, mert egy beteg elme dolgozik, és a frusztráció hajtja. Egy frusztrált léleknek soha nincs nyugalma, állandóan harcban áll. Ha most nem állítják meg, később már nem lehet. Teljes konfrontációra van szükség, neki kell menni, nevén kell nevezni a diktátort, és a diktatúrát, és minden területen bojkottálni kell. Követelni kell az alkotmányos demokratikus rend, a 2010 előtti közjogi állapotok visszaállítását, és addig felmondani minden együttműködést vele. Előre figyelmeztetni kell, hogy csaló választásokon nem veszünk részt. Neki szüksége van a legitimációra, a választási bojkottól fél a legjobban. Le kell mezteleníteni, és nyilvánvalóvá kell tenni a diktatúráját. Meg kell állítani a gyorsvonatot, mert a szakadékba rohan. Ez a vonat a végállomáson már nem áll meg. Ezért rángatja az Amerikai Népszava olyan dühödten a váltót. Nem azért, mert bolond. A bolondok a vonaton ülnek és a büfé kocsiból integetnek. Utolsó csengetés a Nemzeti Frusztráció Rendszerének alattvalóihoz.”

2013. január 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább

A Nyugat és Takaró Mihály

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >

Tovább

A szocialista irodalompolitika váratlan dicsérete

A paradoxon abban rejlik, hogy a kitüntetettek közül kerülnek ki a múlt dicséretes példái, ugyanis ez >

Tovább