Ma Melinda, Vivien, Aranka névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Aczél Endre, a lánchídi csata és a népi demokratikus Híradó
A Mandiner.hu portálon TuRuL_2k2 összefoglalta a közismert publicista a Galamuson megjelent írásának visszhangját:
„Aczél Endre a Galamuson megjelent, Fiúk, című írásában szenvedélyesen kádáristázza a kormányt – ez még a Kádár-rendszer sztárújságírójának is szíve joga. De hogy egy szerkesztő hogyan engedheti megjelenni a következő, egészen nyilvánvaló és vérlázító hazugságot, azt egyszerűen nem tudom elképzelni:
„hogy utoljára 1986-ban, a »lánchídi csatában« vittek el rendőrök középiskolásokat és egyetemistákat, és”
„Nem kell hozzá különösebb politikai műveltség, hogy az embernek eszébe jussanak a 2006-os események. 2006 őszén a rendőrök nemcsak elvittek, hanem össze is vertek egyetemistákat, nem is beszélve azokról, akik teljesen jogtalanul kerültek előzetes letartóztatásba (a demokrácia fénykorában futószalagon döntöttek az előzetesről, mások mellett például a Tilos Rádió egyik műsorvezetője is belekerült a szórásba).”
„De azon túl, hogy nem igaz, hogy utoljára '86-ban vittek el rendőrök egyetemistákat, a lánchídi csatás párhuzam önmagában is egészen elképesztő. Érdemes elolvasni a Beszélő I. évfolyamának 17. számában megjelent, Az 1986-os március 15. című beszámolót:
„Diószegi Olga bölcsészhallgatót, aki ismerőseitől pénzt gyűjtött Nagy Jenő, az ABC Kiadó vezetője számára, valaki beszélgetésbe elegyedve vele a sor végén marasztalta, s mikor a tömegtől leszakadtak, két nagydarab civil lépett hozzájuk, megragadták a lányt, és a földre lökve vonszolták egy rendőrautó felé. A lány sikoltozására odarohanók már nem érték el őket, a kocsi ajtaja rácsapódott Diószegi Olgára. Az egyik emberrabló az utcán maradt; a pillanatokon belül érkező motoros rendőrök szedték ki a felháborodott fiatalok gyűrűjéből. (...)”
„Este 7 órakor ismét gyülekeztek fiatalok a Petőfi-szobornál, fáklyával, mécsessel, ahogy tavaly is tették. Megint menet indult, énekelve a Vörösmarty tér érintésével a Lánchíd felé. A Roosevelt teret minden irányban rendőrök zárták le, csak a Lánchíd felé vezető utat hagyták szabadon. A menet egy pillanatra megtorpant, de aztán felment a hídra. Szemből nem jött forgalom. Mikor mindenki a híd úttestjén volt már, a Roosevelt téri rendőrök a nyomukba eredtek, és nyomni kezdték a 400-500 főnyi tömeget Buda felé. Mikor a menet vége már az előző sorok sarkába ért, a rendőrök gumibottal ütni kezdték a hátakat. Az első sorok elérték a budai hídfőt: s sűrű rendőrsorfallal találták szemben magukat. Senkit nem engedtek el, amíg a személyi igazolványát oda nem adta. Az újabb rendőrök újra és újra személyit kértek, fenyegetőztek és gumibotjaikkal bökdösődtek. Így kellett gyakorlatilag egyesével, kínkeservesen áthaladni a hídfőn mindenkinek. Aki menekülni próbált, azt üldözőbe vették, aki elesett, rugdosták, aki ellenkezett, azt elvitték megverni. Néhány fiatalt beültettek az URH-kba. A gyalogos és autós forgalmat a budai hídfőnél várakozó rendőrök már jó előre elterelték a hídtól, egyértelmű, hogy az akcióra a menet viselkedésétől függetlenül készültek. Jelentős zsákmányt ejtettek: mintegy 500 személyi igazolványt gyűjtöttek be.″
„Ezt a népi demokratikus eljárást kell összevetni a rendőrség szerdai magatartásával.”
„És még csak most érünk a történet legszebb részéhez. Mert mit is csinált a ma megvetően kádáristázó Aczél 1986-ban, a lánchídi csata idején? A Magyar Televízió Híradójának főszerkesztője volt. Annak a Híradónak, ami a Múlt-kor történelmi portál írása szerint be sem számolt a Lánchídon történtekről. Hihetetlen. Mint ahogy az is hihetetlen, hogy Aczél Endre idén, 22 évvel a szocializmus bukását követően Pulitzer-emlékdíjat kapott.”
„Az a Galamus dolga, hogy olyan ember publikál náluk, aki egy diktatúra monopolhelyzetben lévő állami televíziójának főszerkesztőjeként hamisította és hallgatta el a híreket (amit láthatóan azóta meg is bocsátott magának). Az is az ő dolguk, hogy ezt hogyan egyeztetik össze a sajtószabadság iránti érzékenységükkel. De az igazán elvárható, hogy az efféle, többszörösen hazug írások legalább a szerkesztői rostán fennakadjanak.”
„Frissítés: Aczél Endre egy facebookos hozzászólásban reagált a posztra. Ebben többek között ezt írja: „Az 1986-os lánchídi csatáról nem hogy a tévéhíradó nem »tudósított«, az egész magyar sajtónak - lapok, rádió, tévé - TILOS volt az eseményeket egyetlen szóval is említeni. Még csak egy »minuszos hír« se jelenhetett meg róla. Ilyenformán annak, aki az én főszerkesztői felelősségemről beszél, sejtelme sincs az akkori időkről.″
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Népszavazás Vučićról
Az esetleges választási lopás arra kényszerítheti a polgárokat, hogy ismét az utcára vonuljanak, mint 2000. október >
A peremértelmiségi komplexusáról van szó
Vannak persze nagy kivételek, ilyen volt a szigorú és kritikus szellemű Tamás Gáspár Miklós, aki Budapestre >
Közszolgálati napilap ez?
Az MNT irányítása alatt „a világ legjobb magyar nyelvű napilapjából” silány (párt)közlöny lett! Már huzamosabb ideje >
Öncenzúra
Csak azt nem értem, hogy akik saját országuknak szuverén nemzeti jövőt vizionálnak, mit fognak szólni, ha >
Nincs jövőkép – a lakosok csendben távoznak!
Tordán – Dobai cikke alapján – semmilyen komolyabb befektetés, munkahelyteremtés nem volt és még csak a >
Lehet-e a nemzeti kérdésre nem nacionalista választ adni?
Rendben van, gondolom, mért ne lennének ellenvélemények, de azért a rendszerváltó eliteknek egyszer szembe kell nézniük >
A tolerancia határai
Arra gondolok, hogy az elmúlt években tapasztalt terrorista hullámok és a Hamász izraeli terrorakciója után jó >
A Magyar Nemzeti Tanácstól független szerkesztéspolitikát!
A magyar nyelvű tájékoztatásban is alkalmazni kell az említett törvény idézett két kulcsfontosságú rendelkezését! Ha tetszik >
Sosem panaszkodott másokra, legfeljebb diszkréten kételkedett
Útközben ért a hír: elhunyt Reményi József, magyar kritikus és esszéista. Nem voltam abban a szerencsés >
Méltatlan emlékezési körülmények
Az 1942-es újvidéki vérengzés többségében szerb és zsidó áldozatait megnevezték. Emléküket Újvidéken a Duna-parton (a Razzia >
A párizsi tudósító
A tudósítás annak kapcsán született, hogy 1904 júliusában Ady úgy értesült, hogy öt párizsi színház is >
Milošević ma elégedett lehet a sírjában, hiszen számtalan „tanítványa” akad
Tudom, persze, hogy a populizmusnak komoly története van, de ezúttal arról a populizmusról beszélek, amelyet a >