2019. július 22. hétfő
Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

A határon átívelő semmi

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

A nemzetet egyesítették, csak a határon nem lehet átjönni. Röghöz nem csak a diákok vannak kötve.

Nem tudom, Semjén Zsolt keze benne van-e, de úgy tűnik, már Isten is úgy akarja, hogy a határon túl élő magyarok maradjanak a valagukon, és ne jöjjenek Magyarországra. Nem mintha mostanság oly népszerű lenne e hely, bár ugródeszkának kiváló.

Nemrégiben egy kistelepülésen jártam, a falunapon ünnepélyes keretek és Wass Albert idézetek közt tettek állampolgársági esküt az ország új polgárai. Felének nem hogy a neve alapján nem lehetett azt mondani, hogy magyar, de annál inkább szerb vagy ukrán, hanem látszódott rajtuk, egy kukkot sem tudnak magyarul. Noha a törvény szerint a magyar nyelvtudás is szükséges a magyar állampolgárság megszerzéséhez, illetve a visszahonosításhoz. Amúgy, ha sok lóvéd volt, már eddig is meg lehetett szerezni, mármint 2010-11 előtt, csak a jó embert kellett megkeresni. De a korrupció alighanem most is virágzik, másképp nem tudom megmagyarázni, hogy egyes településeken a jegyző miképpen osztogatja az állampolgárságot a magyarul nem tudóknak. Akik egyébiránt nem azért ácsingóznak ez iránt, hanem hogy a magyar útlevéllel majd a boldog nyugaton vállalhassanak munkát. Ukrán, szerb papírokkal ez sokkal nehezebb. De az is biztos, hogy nem ők fognak hálából a Fideszre szavazni – bár ki tudja –, hacsak a kormányzat nem nyomtat majd cirill betűs szavazólapokat. Igaz, ez is ki fog telni tőlük.

De vissza a „közlekedj okosan!” témaköréhez. Ugyan a szlovákiai nemzettársainkat érinti ez a legkevésbé, de még ők is emlékeznek azokra az időkre, amikor a magyar határőrök (is) órákon át szívatták őket, és természetesen a „hazaiak” is – a szlovákok, románok, hogy a közismerten gondos ukrán és szerb határőröket, vámosokat most ne is említsük. Mára finomodtak a módszerek. Így Szijjártó Péter a Monty Python-féle filmekbe illő módon adott át egy utat Gyulánál, ami Romániába vezet(ne) és vissza – csak épp határátkelőhely nincs, úgyhogy majd egyszer használni is lehet a cuccot. De ez még csak a kezdet: az utóbbi időben többször is olvashattunk arról, hogy a határátkelőhelyeken leállt az informatikai rendszer. Még a Ferihegyen is! (Pardon, a Liszt Ferenc megállón.)

A határon túliak persze már rég megszokták, hogy főképpen bejutni milyen nehéz és még inkább megalázó Magyarországra. Naná, a határőr és a vámos is ember, neki is bizonyítania kell, sikerélményt szereznie. Repes a szívünk, ha azt halljuk, hány tíz kilónyi szívnivalóra csaptak le Röszkénél (klasszikusan albánokra), és Matolcsyval együtt izgulunk, hogy se alkohol, se cigi ne jusson át a határon. Mi magunk már rég nem hozunk egy decit meg egy szálat sem, mert ismerjük a vámost mint olyant: már a minimális mennyiséggel is gyanússá válunk. És szégyenkezünk, pironkodunk, amikor a gatyáink közt turkál – a homo sovieticus/balcanicus még mindig bennünk él, még mindig úgy indulunk útnak (hiába, hogy már a magyar útlevél is a zsebünkben van), hogy lelkiismeret-furdalásunk van, mert egyáltalán útnak merünk indulni, és a határőrt megzavarjuk a Népsport olvasásában (ami ma már szintén Nemzeti). Úgy érezzük, ha át akarunk menni a határon, bizonyosan vaj van a fülünk mögött, csak magunk sem tudjuk, milyen típusú és hány kiló.

Talán majd az unokáink habitusa megváltozik. Addig is marad az újabb trükk, amely otthon tartja a romániai, ukrajnai, vajdasági utasokat: a számítógépes rendszer. Mert ha az leáll, leáll a forgalom is. Aki élt át ilyet, az ezentúl ezerszer meggondolja, hogy útnak indul-e délnek, keletre. Vagy ahogyan magyarországi rokonaink mondták, miután visszafelé jövet négy órán át várakoztak két kisgyerekkel a határ szerbiai oldalán – mert a magyar csúcstechnológiai ismét leállt -, a büdös életben többé nem jönnek a Vajdaságba, csak ha majd az EU tagja lesz Szerbia. Arra meg várhatunk.

Hogy az élet még szebb legyen – erősen ritkították egy hete a vonatjáratokat Belgrád, Zágráb, Ljubljana irányába (utóbbiba direkt járat már nincs egy se, amoda napi egy-kettő). Ez ugyan nem (csak) a magyar fél hibája. Ám jellemző, hogy épp a vonaton nincs számítógépes vizsgálat. Vagyis van valami annak tűnő (egy dobozba beteszik az útlevelet, mely doboz aztán vagy működik, vagy nem), de azon nem regisztrálnak mindenkit. A magyar személyire például csak ránéznek a szerb-magyar határon Kelebiánál a vonaton. Helyes is – de akkor mit szórakoznak folyton az autópályán a határátkelőhelyen?

Schengen miatt, tudjuk jól. Meg mert ez a dolguk, aztán vagy sikerül, vagy nem. Karácsony tájt ez még inkább aktuális, de a hatóságok és a lakosságok is úgy van vele, hogy a török vendégmunkás-áradat szív, hát nem mindegy?

Mert itt már mindegy: amikor lerobbant a határőrség rendszere, szombaton ugyanígy leállt a Szerencsejátéké is. Pont akkor, amikor az ötös lottót is húzták.

És még ne higgyünk az összeesküvés-elméletekben. Hanem akkor miben? Nekik, az államnak, az állami cégeknek?

 

2012. december 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy magyar közösség leépítése

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >

Tovább

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább