2020. január 19. vasárnap
Ma Sára, Márta, Márió névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

HadiNapló 1.

Belgrádi télutó

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Belgrádi télutó

Abban az újságírói előjogban része­sülhettem, hogy a helyszíneken élhettem át a reálszocializmus bukását Varsótói kezdve Budapesten, Prágán és Szófián át egészen Temesvárig. Belgrád váratott magára, azzal a kifogással, hogy ide nem az orosz szuronyokon hozták el a szocializmust. Mintha számítana a szu­rony nemzeti hovatartozása.

És megtörtént 1991. március 9.

10 óra, az úton

Két fotóriporter kollégámmal megin­dulunk Belgrád felé. Az úgynevezett új út végén nem láttunk rendőröket, habár a rádió azt jelentette, hogy lezárták a Belg­rádba vezető utakat. Az első vészjelet a Száva-híd lábánál észleljük: állig felfegy­verzett rendőrosztag áll az út mentén. Egyeseket igazoltatnak. Szabolcs az au­tóból fényképez. Egészen a korzó, a Mihajlo knyázról elnevezett utca melletti parkolóházig nem történik semmi. Közvetlenül a többemeletes épület előtt (a Tanjug székházánál) síró emberek ro­hannak az ellenkező irányba. Valami el­kezdi csípni a szemünket – ekkor vetették be az első könnyfakasztó bombákat. Kiugrunk az autóból és a szembejövő tö­megen át a Köztársaság tér felé vergő­dünk. Jajveszékelő emberek szitkozód­nak.

12 óra, Köztársaság tér

Törtetés közben gyorsan megbeszél­jük, hogy bármi történjen is, két óra múlva találkozunk a kocsinál. A Jadran moziig sem jutok, amikor megint puk­kan a könnyfakasztó – az erős kossavá­val szembe kell rohanni, hogy lehetőleg csökkentsük a hatását, így is többedma­gammal krákogok és feltartóztathatatlanul folyik a könnyem. A teret azonban már ellepte a nép, a környező utcákat szin­tén. Mindenki Vuk Draškovićot és a töb­bi ellenzéki vezetőt várja. Óriási üdvrival­gás közepette jelennek meg a tér egyik impozáns épületének, a Nemzeti Szín­háznak a balkonján. Fél órába telt mire találtak hangosítást.

Vuk

12 óra, a Lónál

Egy másik utcából közelítem meg a teret. A kisutcában két rendőrségi autó­busz, tíz-egynéhány rohamrendőr és öt lovasrendőr szolgáltat felejthetetlen él­ményt. Egyébként lovasrendőröket még Varsóban sem láttam 1982 elején, a rendkívüli állapot idején. Mindennek elle­nére nincs olyan érzésem, hogy a meg­félemlítésen kívül ezek a kék egyenruhák másra is kaphatók. Sikerül bejutnom a Köztársaság tér közepére, a lovas szo­borhoz (Mihajlo knyáznak emelték, itt van a belgrádiak kedvenc találkozóhelye).

13 óra, még mindig a Lónál

Van hangosítás, az egész kezd egy „normális” nagygyűlésre hasonlítani. Vuk Drašković az erkélyről elmondja, hogy a békés tüntetést azért hívták össze, hogy lemondassák a Belgrádi Televízió ve­zetőségét, mert az csak egy pártot szol­gál. Figyelmezteti a rendőrséget, hogy ne váltson ki még egy Kosovót (addigra már történnek szórványos összetűzések a mellékutcákban, és egy rendőr már megsérült akkor, amikor áttörték a kor­dont, még 12 előtt). Vuk ultimátumot intéz a Belgrádi Televízióhoz, hogy D. Mitević vezérigazgató és még négy ve­zető szerkesztő mondjon le, egyúttal kér­jenek bocsánatot a Szerb Megújhodási Mozgalomtól az őket sértő kommentár miatt. Minderre 16 óráig ad haladékot, és ha nem teljesítik a követeléseket, akkor a több tízezres tömeg a televízió épülete elé vonul. A tömeg éljenez és jelszavakat kiabál („Vörös banda”, „Slo-bo-Szaddám”, „usztasák” stb.). Ezután D. Mihajlović Mihiz író szólalt meg, majd még néhány ellenzéki politikus.

Közben egy belgrádi újságíró kollé­gámmal akadok össze, akinek azt találtam mondani, hogy az ultimátum letelté­ig még két és fél óra van – ez veszedel­mesen hosszú idő, ha ekkora a tömeg. Ő azt mondja, hogy értesülései szerint az ellenzék nem a tömegességre megy, hanem a kitartásra. Ezzel elválunk, elsiet valahova. Fönt, a balkonon éppen Paroški ellenzéki képviselő beszél, én meg elhatározom, hogy elindulok az autóhoz találkozni a fotósokkal. Hiszen négy órá­ig még jócskán van idő. És akkor elsza­badul a pokol.

13 óra 30 perc, Köztársaság tér

Teljesen váratlanul egyszerre több könnyfakasztó bomba hull a térre, az egyik a közvetlen közelemben pukkan. A tömeg páni félelmében elkezd menekül­ni. A fulladozó, hörgő emberáradat a mellékutcába sodor. Lövések, ordibálás hallatszik. A menekülők kapualjakban keresnek fedezéket, vagy a földre vetik magukat. Akaratomon kívül a korzóra

(Mihajlo knyáz utca) jutok. A látvány meg­döbbentő: alig kétszáz méterre a véres események színhelyétől békés párok sé­tálnak a kirakatokat nézegetve. Az egyik étterem kirakatablakában egy társaság otthoniasan ebédel. Arra gondolok, tu­dathasadásom van.

Vissza a térre. A Majestic felől próbál­kozom, de a könnygáz miatt csak a Zagreb étteremig jutok el. A vakító csí­pés még bent is elviselhetetlen. Dormán azt mondta, hogy szódabikarbónát ve­gyek, de nem tudom hol; a kesztyűmet szorítom az orromra. A téren füstfelhő­ben néhány csoport. Tájkép csata után: két felborított rendőrautó és egy torony­épület alagsora teljesen szétverve (ennek a harmadik emeletén van a nemzetközi sajtóközpont, a „külföld” innen nézte vé­gig az eseményeket). Végig akarok men­ni a Teraziján, de nem tudok áttörni, ezért megkerülöm, így eljutok a Szövet­ségi Képviselőház épületéig, ahol rendőrségi páncélkocsik vonulnak fel. A tömeg a Takovói utcába fordulna, de ott (a tévéház közvetlen közelében) már mindenre elszánt belügyi egységek zár­ják el az utat. Marad tehát a Szerb Képviselőház. Itt is több tízezren vannak.

Közben hallgatom a rádiót Az embe­rek körülvesznek. Akkor halljuk először, hogy ketten meghaltak, egy rendőr, akit állítólag a feldühödött tömeg akkor vert agyon, amikor a fegyverét akarta hasz­nálni. A másik áldozattal, egy 18 éves fiatalemberrel golyó végzett. Furcsa, a belügyminisztérium csak később figyelmeztette a lakosságot, hogy a rend helyreállítása végett esetleg fegyvereket is használnak.

Vuk Drašković a többi ellenzéki ve­zetővel tárgyalásra indul a Szerb Képviselőházba, utoljára Studio B nevű rádió­állomásnak azt nyilatkozza, hogy kelep­cét sejt. Később tudtam meg, hogy letartóztatták, a Studio B-t (meg az azo­nos nevű helyi tévécsatorna adását) el­hallgattatták, mert állítólag nem tárgyila­gosan számolt be az eseményekről.

16 óra, egy postafülke

Be kell ugranom egy postára, hogy leadjam a jelentésemet a Szabad Euró­pának, közben a BBC is megtalál. Eltelik egy óra. Elvesztek a fotósaim. Közben Dormán mégis befut. Meséli, hogy a London kávéháznál lövöldözések voltak, a tömeg rombolt. Egy szőke fiatalembert vérbe fagyva szállítottak kórházba. Már indulni kellene, de Szabolcs sehol. Később tudjuk meg, hogy letartóztatták, nem volt nála dokumentum. Másnap reggel mesélte, hogy nem bántalmazták; miután ellenőrizték kilétét, hazaenged­ték.

20 óra, ismét úton

Az autórádión hiába keressük a Stu­dio B-t. Elhagyjuk Belgrádot. A katonaság bevonul.

HadiNapló 2.

2009. augusztus 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Milyen támogatást élvez a szerb csatlós párt?

A VMSZ – amióta Pásztor István az elnöke – magyar pártként és érdekvédelmi szervezetként megszűnt létezni. >

Tovább

Eldöntöttem, hogy maradok

Decemberben két díjjal is elismerte a hazai irodalmi élet a Kossuth-díjas Végel László vajdasági író eddigi >

Tovább

Vallásháború Montenegróban

A füst amúgy már átszállt Belgrádba is, a tüntetők tűzijáték-rakétákkal lőttek célba a montenegrói nagykövetség zászlajára. >

Tovább

Hajnalban jönnek érted…

„Kilátástalannak látom (a helyzetet Csókán), itt már mindennek vége van, a fiatalok külföldre mentek. Azt mondja >

Tovább

Ez már úgyis történelem – és egy rossz emlék

Egy nevét nem vállaló dél-bácskai férfi pedig azt mondta nekem: Az akkori történésekről nem szívesen beszélek, >

Tovább

Szélerőművek a debelyacsai határban

A bánáti Torontálvásárhely közelében már felépültek a szélgenerátorok. A falu keleti határában szeptember folyamán kezdte meg >

Tovább

Az új aszkézis

A radikális fiatalság néma borzongással és megbotránkozással fordul el mindentől, ami kommersz (különösen, ha kompetitív), ami >

Tovább

Roger Scruton halálára

Reakcióssága egyre banálisabb lett, nagy híve lett a rókavadászatnak (amelynek során a kutyák széttépik a lovasok >

Tovább

Pirruszi győzelmek

A kétnyelvűség terei zsugorodnak. A magyarok lélekszáma százalékokban kifejezve rohamosan csökken, ami azt jelenti, hogy esetükben >

Tovább

Csak a szokvány

Bajban van a kormányzó jobboldal. Vereségről beszélnek politikusai és vezércikkírói. Hálátlan, konc- és potyaleső kádárista magyar >

Tovább

Kit lehet gyűlölni?

Hogy kit gyűlölnek az emberek leginkább? Az idegent, a másikat, a kiválóbbat, a más véleményen levőt! >

Tovább

Zsoldos: „Az MNT-nek nem az egyetlen magyar pártunk kihelyezett tagozataként kell működnie”

Mindez arra utal, hogy a Hajnal Jenő (a „költő”) által öt éve irányított Magyar Nemzeti Tanács >

Tovább