2020. március 30. hétfő
Ma Zalán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

HadiNapló 1.

Belgrádi télutó

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Belgrádi télutó

Abban az újságírói előjogban része­sülhettem, hogy a helyszíneken élhettem át a reálszocializmus bukását Varsótói kezdve Budapesten, Prágán és Szófián át egészen Temesvárig. Belgrád váratott magára, azzal a kifogással, hogy ide nem az orosz szuronyokon hozták el a szocializmust. Mintha számítana a szu­rony nemzeti hovatartozása.

És megtörtént 1991. március 9.

10 óra, az úton

Két fotóriporter kollégámmal megin­dulunk Belgrád felé. Az úgynevezett új út végén nem láttunk rendőröket, habár a rádió azt jelentette, hogy lezárták a Belg­rádba vezető utakat. Az első vészjelet a Száva-híd lábánál észleljük: állig felfegy­verzett rendőrosztag áll az út mentén. Egyeseket igazoltatnak. Szabolcs az au­tóból fényképez. Egészen a korzó, a Mihajlo knyázról elnevezett utca melletti parkolóházig nem történik semmi. Közvetlenül a többemeletes épület előtt (a Tanjug székházánál) síró emberek ro­hannak az ellenkező irányba. Valami el­kezdi csípni a szemünket – ekkor vetették be az első könnyfakasztó bombákat. Kiugrunk az autóból és a szembejövő tö­megen át a Köztársaság tér felé vergő­dünk. Jajveszékelő emberek szitkozód­nak.

12 óra, Köztársaság tér

Törtetés közben gyorsan megbeszél­jük, hogy bármi történjen is, két óra múlva találkozunk a kocsinál. A Jadran moziig sem jutok, amikor megint puk­kan a könnyfakasztó – az erős kossavá­val szembe kell rohanni, hogy lehetőleg csökkentsük a hatását, így is többedma­gammal krákogok és feltartóztathatatlanul folyik a könnyem. A teret azonban már ellepte a nép, a környező utcákat szin­tén. Mindenki Vuk Draškovićot és a töb­bi ellenzéki vezetőt várja. Óriási üdvrival­gás közepette jelennek meg a tér egyik impozáns épületének, a Nemzeti Szín­háznak a balkonján. Fél órába telt mire találtak hangosítást.

Vuk

12 óra, a Lónál

Egy másik utcából közelítem meg a teret. A kisutcában két rendőrségi autó­busz, tíz-egynéhány rohamrendőr és öt lovasrendőr szolgáltat felejthetetlen él­ményt. Egyébként lovasrendőröket még Varsóban sem láttam 1982 elején, a rendkívüli állapot idején. Mindennek elle­nére nincs olyan érzésem, hogy a meg­félemlítésen kívül ezek a kék egyenruhák másra is kaphatók. Sikerül bejutnom a Köztársaság tér közepére, a lovas szo­borhoz (Mihajlo knyáznak emelték, itt van a belgrádiak kedvenc találkozóhelye).

13 óra, még mindig a Lónál

Van hangosítás, az egész kezd egy „normális” nagygyűlésre hasonlítani. Vuk Drašković az erkélyről elmondja, hogy a békés tüntetést azért hívták össze, hogy lemondassák a Belgrádi Televízió ve­zetőségét, mert az csak egy pártot szol­gál. Figyelmezteti a rendőrséget, hogy ne váltson ki még egy Kosovót (addigra már történnek szórványos összetűzések a mellékutcákban, és egy rendőr már megsérült akkor, amikor áttörték a kor­dont, még 12 előtt). Vuk ultimátumot intéz a Belgrádi Televízióhoz, hogy D. Mitević vezérigazgató és még négy ve­zető szerkesztő mondjon le, egyúttal kér­jenek bocsánatot a Szerb Megújhodási Mozgalomtól az őket sértő kommentár miatt. Minderre 16 óráig ad haladékot, és ha nem teljesítik a követeléseket, akkor a több tízezres tömeg a televízió épülete elé vonul. A tömeg éljenez és jelszavakat kiabál („Vörös banda”, „Slo-bo-Szaddám”, „usztasák” stb.). Ezután D. Mihajlović Mihiz író szólalt meg, majd még néhány ellenzéki politikus.

Közben egy belgrádi újságíró kollé­gámmal akadok össze, akinek azt találtam mondani, hogy az ultimátum letelté­ig még két és fél óra van – ez veszedel­mesen hosszú idő, ha ekkora a tömeg. Ő azt mondja, hogy értesülései szerint az ellenzék nem a tömegességre megy, hanem a kitartásra. Ezzel elválunk, elsiet valahova. Fönt, a balkonon éppen Paroški ellenzéki képviselő beszél, én meg elhatározom, hogy elindulok az autóhoz találkozni a fotósokkal. Hiszen négy órá­ig még jócskán van idő. És akkor elsza­badul a pokol.

13 óra 30 perc, Köztársaság tér

Teljesen váratlanul egyszerre több könnyfakasztó bomba hull a térre, az egyik a közvetlen közelemben pukkan. A tömeg páni félelmében elkezd menekül­ni. A fulladozó, hörgő emberáradat a mellékutcába sodor. Lövések, ordibálás hallatszik. A menekülők kapualjakban keresnek fedezéket, vagy a földre vetik magukat. Akaratomon kívül a korzóra

(Mihajlo knyáz utca) jutok. A látvány meg­döbbentő: alig kétszáz méterre a véres események színhelyétől békés párok sé­tálnak a kirakatokat nézegetve. Az egyik étterem kirakatablakában egy társaság otthoniasan ebédel. Arra gondolok, tu­dathasadásom van.

Vissza a térre. A Majestic felől próbál­kozom, de a könnygáz miatt csak a Zagreb étteremig jutok el. A vakító csí­pés még bent is elviselhetetlen. Dormán azt mondta, hogy szódabikarbónát ve­gyek, de nem tudom hol; a kesztyűmet szorítom az orromra. A téren füstfelhő­ben néhány csoport. Tájkép csata után: két felborított rendőrautó és egy torony­épület alagsora teljesen szétverve (ennek a harmadik emeletén van a nemzetközi sajtóközpont, a „külföld” innen nézte vé­gig az eseményeket). Végig akarok men­ni a Teraziján, de nem tudok áttörni, ezért megkerülöm, így eljutok a Szövet­ségi Képviselőház épületéig, ahol rendőrségi páncélkocsik vonulnak fel. A tömeg a Takovói utcába fordulna, de ott (a tévéház közvetlen közelében) már mindenre elszánt belügyi egységek zár­ják el az utat. Marad tehát a Szerb Képviselőház. Itt is több tízezren vannak.

Közben hallgatom a rádiót Az embe­rek körülvesznek. Akkor halljuk először, hogy ketten meghaltak, egy rendőr, akit állítólag a feldühödött tömeg akkor vert agyon, amikor a fegyverét akarta hasz­nálni. A másik áldozattal, egy 18 éves fiatalemberrel golyó végzett. Furcsa, a belügyminisztérium csak később figyelmeztette a lakosságot, hogy a rend helyreállítása végett esetleg fegyvereket is használnak.

Vuk Drašković a többi ellenzéki ve­zetővel tárgyalásra indul a Szerb Képviselőházba, utoljára Studio B nevű rádió­állomásnak azt nyilatkozza, hogy kelep­cét sejt. Később tudtam meg, hogy letartóztatták, a Studio B-t (meg az azo­nos nevű helyi tévécsatorna adását) el­hallgattatták, mert állítólag nem tárgyila­gosan számolt be az eseményekről.

16 óra, egy postafülke

Be kell ugranom egy postára, hogy leadjam a jelentésemet a Szabad Euró­pának, közben a BBC is megtalál. Eltelik egy óra. Elvesztek a fotósaim. Közben Dormán mégis befut. Meséli, hogy a London kávéháznál lövöldözések voltak, a tömeg rombolt. Egy szőke fiatalembert vérbe fagyva szállítottak kórházba. Már indulni kellene, de Szabolcs sehol. Később tudjuk meg, hogy letartóztatták, nem volt nála dokumentum. Másnap reggel mesélte, hogy nem bántalmazták; miután ellenőrizték kilétét, hazaenged­ték.

20 óra, ismét úton

Az autórádión hiába keressük a Stu­dio B-t. Elhagyjuk Belgrádot. A katonaság bevonul.

HadiNapló 2.

2009. augusztus 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább

Nyomunkban a Nagy Testvér

Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >

Tovább

Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >

Tovább

Róka fogta csuka

A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >

Tovább

Zágráb, földrengés, Karmelita kolostor, hajnali vásárlás

Március 22. Tovább növekedett a fertőzöttek a halálos áldozatok száma is a környezetünkben. Ebben Horvátország vezet és >

Tovább

Hivatalosan is megkezdte tevékenységét a FüVÉSZ

Most az a legfontosabb, hogy a koronavírus jelentette krízishelyzetet egészségben, lélekszámunkban nem megfogyatkozva átvészeljük, utána azonban >

Tovább

From ver ju?

U jednom momentu naše uzaludne autobuske rasprave, pominjem koronu koja pogoduje eksponcijalnom porastu vidljivosti i čujnosti >

Tovább