2020. október 26. hétfő
Ma Dömötör, Armand, örs névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Lehull a lepel

Korpa Béla
Korpa Béla
Lehull a lepel

Korpa Béla alkalmi megemlékezése egyebek között annak alkalmából, hogy alig két héten belül beköszönt a világvége:

Kedves barátaim, ünneplő gyülekezet!

Elérkezett hát a NAGY NAP, amikor lehullhat végre a lepel és fény derül egy hatvan éven át fondorlatosan rejtegetett titokra. Nevezetesen arra, hogy ki is valójában ez a sokarcú, immár hatvanadik életévén túljutott ifjonc, akit mi mindannyian csak a civil életben használatos és fellengzősnek aligha mondható nevén Németh Árpádnak ismerünk. Mert mit is tudtunk mi eddig róla: egészen vázlatosan felsorolva jobbára annyit, hogy áldozatos munkával eltöltött és immár jelentős összegű nyugdíjjal honorált évei alatt volt újságíró – mellesleg olyan televízióknál, amelyeket tisztességes ember ma már nyelvére nem venne – miközben aktívan részt vett egy szomszédos, akkor még szocialistának mondott ország pártjának bomlasztásában, majd horvát állampolgárnak álcázva és hűséges élete párja támogatásával végigjárta a boszniai testvérháború poklát, hozzájárulva az erről szóló igaz hírek eljutásához a demokratikus világba. Később, immár megtérve anyaországába, ismét újságírásra adta fejét, és páratlan szorgalommal egészen a főszerkesztőségig küzdötte fel magát. Áldozatos munkájával, amelyre az ország uniós elnöklése idején Gödöllőn tette fel a koronát, kiérdemelte a miniszterelnök csodálatát és elnöki kézfogásban részesült – amiről nekünk sikerült fotót is szereznünk és a mellékelt tablón be is mutatjuk. Sokszorosan megérdemelt jutalomként nem sokkal ezután lehetővé tették számára, hogy békés nyugalomban élvezhesse a munka nélküli pihenés összes örömét.

Nagyjából ez lenne az, amit mi mindannyian tudunk róla. ÁMDE – és ezt meg kell ismételni: ámde! Vajon ez lenne a teljes igazság erről a méltán irigylésre méltó és sikeres életútról? Korántsem! Szívós és alapos kutatómunkával ugyanis sikerült olyan titkokra fényt derítenünk, amelyek immár egészen más megvilágításba helyezik ennek a hírlapírói tevékenységére joggal büszke örökifjú életútját, lerántva a leplet ennek titkos és bonyolult vonalairól. ÉS most vegyetek mély lélegzetet: BARÁTUNK, e köztiszteletben álló szeplőtelen úriember nem más, mint a titokzatos HOSSZABBÍTOTT DÁKÓS LOVAGREND főpapja, aki már zsenge gyermekkorától elkötelezte magát a brit gyarmati hadsereg Indiában állomásozó tisztjei által 1875-ben feltalált sajátságos biliárdjátékkal – a sznúkerrel. MEGDÖNTHETETLEN BIZONYÍTÉKUNK VAN RÁ és a fotó megtekintésével ti is meggyőződhettek róla, hogy a pelenkáját éppen csak elhagyó Árpádka már a biliárdasztalon gebeszkedve terelgeti a golyókat a lyukak felé. Ebből az időből származik azóta is sokat emlegetett mondása: KIVAN A TÖKÖM A SOK GOLYÓTÓL. Egyébként, ha figyelmesen megvizsgáljátok a képet, felfedezhetitek Árpádka alsó felének bal oldalán a híres Matolcsy féle piros pöttyöt, amivel csak az igazi félázsiai besenyők leszármazottai büszkélkedhetnek. EZ tette lehetővé kedves barátunk fokozatos felemelkedését a titkos sznúkertársaság ranglétráján egészen a főpapi szentségig, meg az olyan misszionárius küldetés is – amelyről szintén van képi bizonyítékunk – amikor is Árpád lovag a Fekete Afrika országaiban beavatja a sznúker rejtelmeibe a néger apróságokat.

TÖBBEK KÖZÖTT ennek elismeréseként és immár tiszteletre érdemes papi méltóságként részesítette rangos kitüntetésben miniszterelnökünk e nagyszerű játékmestert, de tekintettel e lovagrend titkosságára, csak igen szűk kör lehetett tanúja a gratulációnak.

A hatvanadik születésnapon túljutva azonban feloldódnak a titkosság szabályai és így vált lehetővé, hogy mi is közkinccsé tehetjük e tablót, amelynek középpontjában ott virít hősünk fotója, amint lóháton, kezében az elmaradhatatlan hosszabbított dákóval indul újabb hódító túrára, fennen hangoztatva azóta már közszájon keringő híres mondását. HA RÖVID A DÁKÓD, TOLD MEG EGY LÉPÉSSEL.

Kelt Budapesten, 2012. december hava 7. napján. (két héttel a világvége előtt)

2012. december 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”

A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >

Tovább

Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >

Tovább

Akinek Gorbacsov volt a riportere

Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >

Tovább

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >

Tovább

Száz napos türelmi idő

Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >

Tovább

A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik

Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >

Tovább

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább

Baloldal és gyermekbalett

„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >

Tovább

Mi lesz a Futaki úti temetőben lévő emlékhely sorsa?

Az „1944/45-ös ártatlan áldozatok” emlékművének elkészítése is azt mutatja, hogy a VMSZ képtelen egyetlen vitás kérdést >

Tovább

A demokráciába vetett hit megroggyanása

Hiányzik a mindennapi demokrácia, a republikánus tér, amelyben a polgár beleszólhat a dolgok alakulásába. Ez főleg >

Tovább