Ma Lenke, Brigitta, Apollinár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Novi savez
Bódis Gábor
A trón és az oltár közötti szövetség felbomlott, most az egyházi-nemzeti árnyékkormány fog politikai (és fegyveres?) harcot vívni – írja Svetlana Lukić a Peščanikon:
„U ovoj našoj komediji del arte čija je osnovna intriga borba za Kosovo, glavni glumci su delimično zamenili maske i pred različitom publikom improvizuju različite tekstove. Vučić pred američkim kongresmenima i Dačić pred Ketrin Ešton nose maske racionalnih političara odustalih od tlapnji da će moći u beskraj da odgađaju čas izbora. Ostalo je da se još malo glumi muževni i patriotski moral, tek toliko da sa Kosova ne nestanemo bez buke. Tomislav Nikolić je pokušao da uspostavi novi savez između trona, oltara i hrama znanja, SANU, ali su ga patrijarsi Irinej i Ćosić prozreli. Irinej Prvi i Irinej Drugi, Amfilohije Radović, Dobrica Ćosić i Matija Bećković odbijaju da zajedno sa Šešeljevim i Miloševićevim piromanima kopaju po zgarištu koje su pripremali pišući Memorandum i Jagnje božije i zvijer iz bezdana. Nikolić je pokušao da pred akademicima i vladikama odglumi cara ujedinitelja koji hodi po zemlji i sabira vitezove za odlučni boj, ali je dočekan kao Kapitano, stalni lik komedije del arte, ubeđen da je heroj i muškarčina, dok publika zna da je lažov i kukavica koji pokušava da impresionira predstavljajući se dugim i komplikovanim imenima. Prvosveštenici oltara i hrama odbijaju da sa novim vlastima dele odgovornost za uspostavljanje granice sa Kosovom, a zlatoustima i ne priliči da govore o kontejnerima na graničnim prelazima, registarskim tablicama i carinskim dažbinama. Granice ili ništa, otažbina ili smrt, carstvo nebesko ili carstvo zemaljsko… te retoričke pitalice ne predviđaju postojanje onog čoveka koji je pre neki dan uhvaćen kako sa 150 kilograma pilećih bataka u gepeku pokušava da pređe granicu sa Kosovom, u nadi da će mu ti bataci omogućiti da kupi još koji metar drva ili makar polovnu traktorsku gumu.”…
„U toku je pokušaj da se ogladnela i ponižena nacija probudi, a čarobni poljubac joj zadaju prirodni saveznici: Koštunica, vladike, akademici, klerofašističke organizacije i najmilitantnija i najbogatija braća sa severa Mitrovice. Njima je jasno da je nova vlast pod strašnim presingom; ljudi očekuju plate i penzije, novca nema a MMF dolazi tek na proleće, Svetska banka poručuje da će 400 miliona evra za popunjavanje budžeta dati tek kada postignemo sporazum sa Fondom, ruskih 800 miliona dolara odobreni su isključivo za železnicu, i to po bratskoj kamati od 4,1%, EU i SAD od Vučića i Dačića traže da im isporuče ono što ih ovog časa jedino zanima – granične prelaze, i to pre nego što sa druge strane stola sedne Ramuš Haradinaj. Do nedavno utamničeni kosovski junak će preuzeti vlast od Tačija, a kako para nema ni da se isplati austrijska firma koja štampa kosovske pasoše, pa je proizvodnja obustavljena, njemu će ostati da radi jedino što zna, da svoje sunarodnike zabavi novom bitkom za ujedinjavanje Albanaca, ma gde bili. Sa takvim ratnikom nije lako voditi “tehničke pregovore”…
„Dveri i ostali Naši razrađuju crkvenu tezu o miljenicima zapada praveći nove spiskove veleizdajnika. Regrutovanje novih pravoslavnih dečaka izvršeno je na beogradskim fakultetima, pre svega Pravnom i Političkim naukama. I dok njihovi vršnjaci u Italiji, Grčkoj i Španiji izlaze na ulice tražeći bolje uslove školovanja, pravedniju raspodelu tereta ekonomske krize, naši Indignadosi su slušali Tomu Filu i skandirali Ratku Mladiću. Navodno su izašli na ulice da bi pokazali koliko ih boli nepravda Haškog suda. Zašto su toliko čekali; Gotovina je već odavno na pecanju, a Haradinaj zauzima premijerski presto, zar im je trebalo toliko vremena da ispišu transparente, sašiju kostime za performans sa haškim sudijom i devojkom-pravdom vezanih očiju. Kako to da su izašli baš onda kada je Dačić otišao na pregovore sa Tačijem i zašto su hitovi na protestu bili Vidovdan i Tamo daleko, a glavni slogan – ne damo Kosovo.
Danas negde u Mitrovici četvorica predsednika opština sa severa Kosova, koji su juče satima razgovarali sa državnim vrhom Srbije, pravim gospodarima situacije prenose šta su čuli u Beogradu. Ovi iz Beograda ni o čemu ne odlučuju, kao ni DS koja se dobrovoljno odrekla svakog uticaja na događaje. Ona se i dalje bavi sama sobom, a novi državnik, Dragan Đilas, u ovakvim danima ima da izjavi samo to da ne živi u vili nego u iznajmljenom stanu, i to ne na Kosovu, zašto svi pominju to Kosovo, kad on tamo nema ni pokretne ni nepokretne imovine.”
„Savez između trona i oltara je raskinut i sada se pravi crkveno-nacionalna vlada u senci. Ona će voditi teške bitke, političke, mada ni oružane nisu isključene.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az árulás testi kényszere
Vajon gyávaság-e vészhelyzetben futni, menekülni, félni? Vajon Magda, ha őrzi, vállalja a zsidó identitást, több esélye >
Balkáni egzotikum vagy Európa nyitott sebe
Miljenko Jergović boszniai horvát író egyik interjújában pontosan megfogalmazta miről is van szó. Úgy érzi, írja, >
Egy magyar közösség leépítése
Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >
Nem a smirgli
Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >
A szabadkai Houdini
Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >
Temetőt győztek
A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >
Vége
A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >
Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat
Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >
SZÓSZEDET
Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >
Szavazni vagy bojkottálni?
A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >
A hinta
Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >
„Meddig jutottunk?”
A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >