2021. január 16. szombat
Ma Gusztáv, Marcell névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Vivat academia!

Gerold László
Gerold László
Vivat academia!
Vigadó ? a MMA leendő székháza (graveland69 fotója)

Nyílván nincs olyan, legalább középiskolát végzett olvasó, akinek a fenti cím láttán ne jutna eszébe a Gaudeamus igitur kezdetű, vígságra biztató diákdal. Nekem is ez a dal jutott eszembe, amikor jegyzetem fölé címet írtam, holott, amint látni fogják, nem (csak) az akadémia dicséretéről szeretnék írni, jóllehet ez írásom kiindulópontja. Nevezetesen az az örvendetes esemény, amely a múlt héten járta be sajtónkat, hogy Bányai Jánost a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia levelezőtagjává választották. Kétségtelen elismerése ez Bányai irodalomtudósi munkásságának, s mint ilyen fölöttébb jogos, de ugyanakkor, ahogy interjúiban új akadémikusunk rendre hangsúlyozta, megválasztása a vajdasági magyar irodalom és tudomány elismerését is jelenti, s némileg pótolja azt az űrt, amely eddigi irodalmár akadémikusaink, Bori Imre és Szeli István halálával keletkezett. Van ismét magyar író-tudós a szerb akadémiában, s ez – még ha az intézmény (közel)múltja, mint tudjuk, nem éppen makulátlan, hogy szépen fogalmazzak – jóleső érzés, büszkeséggel tölthet el mindenkit, aki számára irodalmi kultúránk és tudományunk fontos, gondolom.

Az akadémiák, amint a Magyar Értelmező Kéziszótárban áll, a „legtekintélyesebb tudósok (és művészek) országos testülete”, ezért is megilleti a nagybetű: Akadémia. Azt is tudjuk, hogy nemzeti, országos intézményként akkor jöttek létre, amikor a nemzet önerejére ébredve a politikai függetlenség kivívása érdekében, ezt megelőzve, igyekezett megteremteni a nemzeti kultúra, a szellem függetlenségét. Esetünkben lásd: reformkor és Széchenyi.

A legnagyobb magyar nevét nem csak egykori érdemei juttatták eszembe, hanem az is, hogy az anno 1825-ben  Széchenyi István hathatós támogatásával létrehozott  Magyar Tudományos Akadémia párjaként  1992-ben  megalakult a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, amely – mint nevéből is látszik – írókat, lévén az irodalom, tetszik ez valakinek vagy nem, a magyar (humán)kultúra legfrekventáltabb szegmense, és más művészeket vett fel soraiba.  Köztük a külföldi tiszteletbeli tagok között Bányai Jánost és Tolnai Ottót. A magyarországi írótagok között, lássék a színvonal, többek között Esterházy Péter, Juhász Ferenc, Kertész Imre, Konrád György, Krasznahorkai László, Lator László, Parti Nagy Lajos, Spiró György, Tandori Dezső, Tóth  Krisztina, Várady Szabolcs, Závada Pál neve található, hogy az élőket említsem, az elhunytak között, róluk se feledkezzünk meg, található  például Cseres Tibor, Domonkos Mátyás, Hubay Miklós, Lengyel Balázs, Mándy Iván, Mészöly Miklós, Nemes Nagy Ágnes, Orbán Ottó vagy Szabó Magda neve, ami vitathatatlanul csak növeli a SZIMA művészi rejtingjét.

A történetnek azonban folytatása van, sőt nem is akármilyen.

Ugyancsak 1992-ben a magát a politikába jócskán s fölöttébb elfogultan beleártó neves építész Makovecz Imre vezérletével megalakult a Magyar Művészeti Akadémia. Évtizedeken át, mert Rákosiék 1949-ben megszüntették az Akadémia művészrészét, egy akadémiája se volt a magyar művészeknek, aztán lett kettő is. S ha valamiből kettő van, jó magyar szokás szerint nem szívlelik egymást. Be is indult a két szomszédvárnak az MMA által indított csatája. Ezt zárta le a közelmúltban az Orbán-féle kultúrpolitika azzal, hogy az Alaptörvénynek nevezett új alkotmányban felülírta az addigi helyzetet és az egykor dafkeból alapított ellenakadémiát tette meg Akadémiának a SZIMA ellenében, semmit sem törődve azzal, hogy az utóbbi a  rangosabb, művészi színvonalát tekintve akkor is fajsúlyosabb, ha az MMA tagjai között is vannak hasonló jelentőségű írók (nem lévén jártas a többi művészeti ágban nem mondok véleményt!), csak éppen az átlag néhány szinttel alacsonyabb. Ellenben a politika, a regnáló hatalom iránti lojalitásuk nem kétséges. S ez untig elég a politikának, hogy cselekedjen, akkor is, ha téved.

Ezzel a hatalmi gesztussal a SZIMA nem szűnt meg, csak a politika kurválkodása folytán háttérbe szorult. Majdnem az történt, ami a Rákosi-érában. azzal, hogy a mostani politika körmönfontabb módon jár el, de a lényegen ez nem változtat. Azon, hogy az MMA lett a hivatalos párja a legkiválóbb tudósokat tömörítő MTA-nak, mert a tagok lojalitását tisztelve, így döntött a hatalom. S ennek nyomatékot is adott azzal – amint a mai magyar publicisztika talán legolvasottabb szövegeit, az Élet és Irodalomban hetente megjelenő Magyar meséket író Parti Nagy Lajos fogalmaz –, hogy az MMA saját passzust kapott a „keráli alaptörvénben”, s ráadásul a Vigadót, amit hamarosan a Nemzeti Színház követ.

Ahogy a SZIMA-nak vannak vajdasági tagjai, úgy az MMA-nak is vannak: Fekete J. József és Bicskei Zoltán, illetve az elhunytak között Gion Nándor, ami ellen senkinek se lehet, s nincs is kifogása. Némi gubanc csak akkor lehet, sőt van, ha sajtónk nem tudván azt, amit fentebb vázoltam, ohne zsinór akadémikusokként kezeli őket. Persze lényegében azok, csak éppen annak a  testületnek a tagjai, amelyet a politika emelt piedesztálra, s ennek ártatlan haszonélvezője két, kultúránk különben jeles tagja.

Ahogy Rajkin, a kiváló szovjet humorista mondta volt: Van valami, de az nem az igazi.

2012. december 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az ég dörög, de a zivatar elmarad

Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki mesterséges boldogságot és fényáradatot. Szabó Lőrinc verssorát ismételgettem: >

Tovább

Biztosítani a médiaszabadságot!

Az MNT alapította médiák az adófizetők pénzéből valójában nem az anyanyelvű közszolgálati tájékoztatás, hanem a VMSZ >

Tovább

Hajnal Jenő ellenzi a sajtó függetlenségét!

Az MN elnöke szükségesnek tartotta, hogy külön kommentálja a szerbiai tájékoztatási stratégiát és ezzel kapcsolatosan kifejtse >

Tovább

Övék az ország, maguknak építik (by Kenedi János)

Mindannak, ami ma a kultúrában és az oktatásban történik, semmi köze az értékteremtéshez, a hagyományok ápolásához >

Tovább

A Trump-puccs és honi recepciója

Kevés dologra vagyok kíváncsibb, mint az Orbán-rezsim végének hogyanjára, fel vagyok készülve meglepetésekre, idő előttiségre, időn >

Tovább

„Szerencsésnek mondhatom magam”

Maga a tisztogatás úgy nézett ki, hogy megálltak a járművek kb. 20 kilométerre a falu előtt >

Tovább

„Én magyar vagyok!”

Ott történt az is, hogy rám szállt egy háborút megjárt önkéntes. Állandóan macerált, nem fért a >

Tovább

A csalhatatlanokról és a tévedhetetlenekről

Megtanultam, hogy legjobban a csalhatatlan értelmiségiektől tartsak, hiszen ezek a tévedhetetlenek veszélyesek azok számára, akik szüntelenül >

Tovább

Fennállása óta a legnagyobb összeggel rendelkezik az MNT?

Nagy kérdés viszont, hogy ezt az összeget mennyire költik célszerűen, ésszerűen és főleg milyen eredménnyel? Ugyancsak >

Tovább

“Idegen eszmék”

Gömbös Gyula sem marad le.1928 februárjában óva int: „helytelen volt, mikor becsempésztek ide nyugatról különböző eszméket, >

Tovább

A megbeszélt háború

Azokat a gaztetteket, amiket elkövettek a mi katonáink is, józan ésszel talán nem is lehetett volna >

Tovább

„Három hétig nem került le a bakancs a lábunkról”

Több magyar volt közöttünk, és amikor összefutottunk, mindig váltottunk pár szót. Előfordult, hogy ezt a tisztek >

Tovább