Ma Dezső, Vilmos, Renáta névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Vivat academia!
Nyílván nincs olyan, legalább középiskolát végzett olvasó, akinek a fenti cím láttán ne jutna eszébe a Gaudeamus igitur kezdetű, vígságra biztató diákdal. Nekem is ez a dal jutott eszembe, amikor jegyzetem fölé címet írtam, holott, amint látni fogják, nem (csak) az akadémia dicséretéről szeretnék írni, jóllehet ez írásom kiindulópontja. Nevezetesen az az örvendetes esemény, amely a múlt héten járta be sajtónkat, hogy Bányai Jánost a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia levelezőtagjává választották. Kétségtelen elismerése ez Bányai irodalomtudósi munkásságának, s mint ilyen fölöttébb jogos, de ugyanakkor, ahogy interjúiban új akadémikusunk rendre hangsúlyozta, megválasztása a vajdasági magyar irodalom és tudomány elismerését is jelenti, s némileg pótolja azt az űrt, amely eddigi irodalmár akadémikusaink, Bori Imre és Szeli István halálával keletkezett. Van ismét magyar író-tudós a szerb akadémiában, s ez – még ha az intézmény (közel)múltja, mint tudjuk, nem éppen makulátlan, hogy szépen fogalmazzak – jóleső érzés, büszkeséggel tölthet el mindenkit, aki számára irodalmi kultúránk és tudományunk fontos, gondolom.
Az akadémiák, amint a Magyar Értelmező Kéziszótárban áll, a „legtekintélyesebb tudósok (és művészek) országos testülete”, ezért is megilleti a nagybetű: Akadémia. Azt is tudjuk, hogy nemzeti, országos intézményként akkor jöttek létre, amikor a nemzet önerejére ébredve a politikai függetlenség kivívása érdekében, ezt megelőzve, igyekezett megteremteni a nemzeti kultúra, a szellem függetlenségét. Esetünkben lásd: reformkor és Széchenyi.
A legnagyobb magyar nevét nem csak egykori érdemei juttatták eszembe, hanem az is, hogy az anno 1825-ben Széchenyi István hathatós támogatásával létrehozott Magyar Tudományos Akadémia párjaként 1992-ben megalakult a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, amely – mint nevéből is látszik – írókat, lévén az irodalom, tetszik ez valakinek vagy nem, a magyar (humán)kultúra legfrekventáltabb szegmense, és más művészeket vett fel soraiba. Köztük a külföldi tiszteletbeli tagok között Bányai Jánost és Tolnai Ottót. A magyarországi írótagok között, lássék a színvonal, többek között Esterházy Péter, Juhász Ferenc, Kertész Imre, Konrád György, Krasznahorkai László, Lator László, Parti Nagy Lajos, Spiró György, Tandori Dezső, Tóth Krisztina, Várady Szabolcs, Závada Pál neve található, hogy az élőket említsem, az elhunytak között, róluk se feledkezzünk meg, található például Cseres Tibor, Domonkos Mátyás, Hubay Miklós, Lengyel Balázs, Mándy Iván, Mészöly Miklós, Nemes Nagy Ágnes, Orbán Ottó vagy Szabó Magda neve, ami vitathatatlanul csak növeli a SZIMA művészi rejtingjét.
A történetnek azonban folytatása van, sőt nem is akármilyen.
Ugyancsak 1992-ben a magát a politikába jócskán s fölöttébb elfogultan beleártó neves építész Makovecz Imre vezérletével megalakult a Magyar Művészeti Akadémia. Évtizedeken át, mert Rákosiék 1949-ben megszüntették az Akadémia művészrészét, egy akadémiája se volt a magyar művészeknek, aztán lett kettő is. S ha valamiből kettő van, jó magyar szokás szerint nem szívlelik egymást. Be is indult a két szomszédvárnak az MMA által indított csatája. Ezt zárta le a közelmúltban az Orbán-féle kultúrpolitika azzal, hogy az Alaptörvénynek nevezett új alkotmányban felülírta az addigi helyzetet és az egykor dafkeból alapított ellenakadémiát tette meg Akadémiának a SZIMA ellenében, semmit sem törődve azzal, hogy az utóbbi a rangosabb, művészi színvonalát tekintve akkor is fajsúlyosabb, ha az MMA tagjai között is vannak hasonló jelentőségű írók (nem lévén jártas a többi művészeti ágban nem mondok véleményt!), csak éppen az átlag néhány szinttel alacsonyabb. Ellenben a politika, a regnáló hatalom iránti lojalitásuk nem kétséges. S ez untig elég a politikának, hogy cselekedjen, akkor is, ha téved.
Ezzel a hatalmi gesztussal a SZIMA nem szűnt meg, csak a politika kurválkodása folytán háttérbe szorult. Majdnem az történt, ami a Rákosi-érában. azzal, hogy a mostani politika körmönfontabb módon jár el, de a lényegen ez nem változtat. Azon, hogy az MMA lett a hivatalos párja a legkiválóbb tudósokat tömörítő MTA-nak, mert a tagok lojalitását tisztelve, így döntött a hatalom. S ennek nyomatékot is adott azzal – amint a mai magyar publicisztika talán legolvasottabb szövegeit, az Élet és Irodalomban hetente megjelenő Magyar meséket író Parti Nagy Lajos fogalmaz –, hogy az MMA saját passzust kapott a „keráli alaptörvénben”, s ráadásul a Vigadót, amit hamarosan a Nemzeti Színház követ.
Ahogy a SZIMA-nak vannak vajdasági tagjai, úgy az MMA-nak is vannak: Fekete J. József és Bicskei Zoltán, illetve az elhunytak között Gion Nándor, ami ellen senkinek se lehet, s nincs is kifogása. Némi gubanc csak akkor lehet, sőt van, ha sajtónk nem tudván azt, amit fentebb vázoltam, ohne zsinór akadémikusokként kezeli őket. Persze lényegében azok, csak éppen annak a testületnek a tagjai, amelyet a politika emelt piedesztálra, s ennek ártatlan haszonélvezője két, kultúránk különben jeles tagja.
Ahogy Rajkin, a kiváló szovjet humorista mondta volt: Van valami, de az nem az igazi.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Újra „csörtetnek bátran a senkik”
Dörögnek az ágyúk, nem merek és nem akarok hitelt adni a világháborús híreknek, de egyre inkább >
Végjáték
Izgalmas pillanatok voltak: átadtuk az útleveleket a szerb rendőrnek, a jobb lábam a gázpedálon. Készen álltam >
Végül csak elszakadt a cérna: ötünket kirúgtak a tévéből
„Természetesen nyugodt lelkiismerettel utasítottuk el az alaptalan rágalmakat, és kitartottunk követeléseink mellett, vagyis a pártatlan, objektív, >
Kettős élet
Halló! Ekecs Géza vagyok Münchenből, a Szabad Európa Rádióból. Bódis Gáborral szeretnék beszélni. Én is, de nem >
Disszidensnek lenni jó
Le is jött értünk a titkárnő és felkisért bennünket egy szobába, ahol hamarosan csatlakozott hozzánk Ribánszky >
Újvidék – identitás nélkül
Újvidék évszázadokon át nem egy nemzetállamban, hanem nemzetileg összetett országban létezett. Ilyen volt az Osztrák-Magyar Monarchia, >
A VMSZ (további) kormányzati szerepvállalásra készül
Pásztor Pista vezetésével a VMSZ tovább folytatja, tehát, az Aleksandar Vučićtyal kötött természetellenes szövetségét, aki – >
Folyik el a joghurt
Miután már a tartományi vezetőségből mindenkit menesztettek, vártuk, hogy mi mikor kapjuk meg az elbocsájtó szép >
Amikor egy kommunista csinovnyik találkozik a nacionalizmussal
„A különleges rendőrségi erők piroti osztagában volt az a rendőr, aki meglátott egyet az albán holttestek >
Fagyos szelek Belgrádból
Közben a magyar szerkesztőséget sikerült újabb szerkesztőkkel (Magyar Szóból, Rádióból) felerősíteni és a műsorok is mindinkább >
Már nyolc évvel ezelőtt is
„Az EU szankciókkal fenyegeti Oroszországot. Oroszország azonban nem ijedezik. Akik gyengítették az EU-t, azok erősítették Oroszországot. >
Joghurt
A vállalati étteremben, ahol régen vidáman vodkáztunk, később csak söröztünk, de a pljeskavica mindig is jó >