2019. december 11. Szerda
Ma Árpád, Árpádina, Damazusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A Gotovina-hőskultusz és a valóság

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A Gotovina-hőskultusz és a valóság
Gyilkosság (XPeaceXLoveXRawrX illusztrációja)

Gotovina jogi ártatlansága semmiképp nem jelenti a horvát oldal gyakorlati bűntelenségét – írja Papp László Tamás a hvg.hu-n:

„Keménység, szeglet, sarkosság, morál, hit… Korunk nagyja a horvát nemzet és Gotovina.” – így kommentálta az ügyet Bayer Zsolt, s így áll hozzá a kormánypárti publikum nagyobbik része. A tények másról tanúskodnak Horvátország délszláv háborús részvétele kapcsán. Gengszterek és fasiszták mocskos koalíciójáról egy vértől csöpögő balkáni történetben. De sem a felmentés, sem a nyomában támadt zágrábi örömünnep nem változat a tényeken. A tények pedig a következők.

A ’90-es évek közepéig az egyébként nemcsak jogos honvédelmet, de agressziót is folytató horvát fegyveres erők háborús bűnök sorát követték el. Éspedig „1993-ban a horvátok (felbátorodva Milosevič muszlimok elleni kampányán, valamint azon, hogy a nyugati hatalmak következetesen tagadták a fajirtás tényét) beléptek a háborúba korábbi muszlim szövetségeseik ellen, átvéve a szerbek módszereinek zömét: megfélemlítés, deportálás, koncentrációs táborok, civilek bombázása, tömeggyilkosság, a humanitárius segélyek akadályozása, vallási szentélyek lerombolása és a tulajdon kisajátítása.”…

„Valóban, igaz: Cherif Bassiouni, a chicagói DePaul Egyetem Nemzetközi Büntetőjogi és Fegyverzetellenőrző Központja igazgatójának elnökletével ülésező ENSZ-bizottság megállapítása szerint az atrocitások kilencven százalékát szerbek, hat százalékát horvátok, négy százalékát muszlimok követték el. (A CIA szakértői becslése is nagyjából ilyen arányt hozott ki.) De hát ugyebár a hat embert megölő sorozatgyilkos se védekezhet azzal, hogy a másik kilencven ember ölt, tehát én hozzá képest jófiú vagyok, engedjenek el. A kölcsönös tisztogatások nagyságrendje eltér, a logikájuk ugyanaz. „A megszállt területekről a nem szerb lakosság zöme elmenekült vagy elűzték őket (az etnikai tisztogatások nem Boszniában kezdődtek, bára későbbiekben ott brutálisabb és tömegesebb formát öltöttek), ugyanakkor a többi horvát területről oda menekült a fizikai fenyegetésnek (gyilkosságok) és az ún. csendes etnikai tisztogatásnak (munkahelyi diszkrimináció, kilakoltatás, morális terror)  kitett szerbek egy része” (Juhász József: Volt egyszer egy Jugoszlávia. Aula, 1999. 239.o.) Gotovina jogi ártatlansága semmiképp nem jelenti a horvát oldal gyakorlati bűntelenségét.”…

„A véres iszonyat Tudjman elnöksége alatt történt. Emiatt volt, hogy a demokratikus Európa csúcsvezetői szinten nem képviseltette magát a temetésén. Jóformán egyetlen kivétel volt – Orbán Viktor. De Orbán hű barátja, alapító tagtársa is rajong a horvát „nemzeti oldalért.” Szerinte Gotovina első fokú elítélésével Horvátország lett elítélve. Természetesen – üzlet az üzlet – amikor elkezdték a MOL-vezért szorongatni, a horvát „nemzeti oldal” rögvest háborús bűnösöket pátyolgató nacionalisták gyülekezetévé változott. Tudjuk, hogy Orbán Viktor az a politikus, aki soha nem hazudik, és soha nem forgatja elvtelenül a köpönyegét. A mítoszokban Tudjman Horvátországa a tiszta nemzeti értékek földje. Nos: „A Nacional a belügyi vizsgálatokra hivatkozva arról számolt be, hogy a néhai Franjo Tudjman elnök idején és - egyebek között - annak zágrábi elnöki palotájában hamis tanúzásra képezték ki Milivoj Petkovic horvát tábornokot, aki Hágában Blaskic parancsnoki felelősségét megerősítő vallomást tett.” Tudjman tábornokát azért sározták be és áldozták fel, hogy „ne derülhessen fény arra: horvát félkatonai alakulatok politikai utasításra hajtottak végre etnikai tisztogatásokat Bosznia-Hercegovinában.” (Blaskic büntetését másodfokon jelentősen enyhítették, a főbb vádak alól felmentették.) Ez a hősi kultusz mögötti realitás: véres cinizmus, a felelősség hárítása. S ezen a véres tortán már csak hab, amikor Gotovina hazahívja a Horvátországból elüldözött szerbeket.”

2012. november 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább