2020. október 26. hétfő
Ma Dömötör, Armand, örs névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Igen. De!

Gerold László
Gerold László
Igen. De!
(Satanarchist illusztrációja)

Csakhogy nem a törvénnyel van gond, hanem a törvénynek a (kultúr)politika által történő kisajátításával – írja Gerold László a Vajdaság Ma Portéka nevű állandó rovatában:

...„Kezdjük a legjelentősebb eseménnyel, a belgrádi vásárral. Ezt már hetek óta több támadás is érte amiatt, hogy a díszvendég nem legjelentősebb íróival mutatkozik be, ami a regnáló magyar (kultúr)politika számlájára írandó. Sajnos, így is történt. Azzal, hogy a magyar irodalmat nem a Péterek, Esterházy és Nádas, aki az idei Nobel-díj egyik várományosa volt!, nem a Györgyök, Konrád és Spiró, nem a Lászlók, Krasznahorkai, Márton és Garaczi, s nem Kukorelly Endre, Háy János, Parti Nagy Lajos, Tóth Krisztina vagy Bodor Ádám képviseli személyesen és/vagy könyvvel, az irodalom számára olyan megalázó, mint a sport számára lenne, ha egy fontos tornára a szövetség az A-válogatott helyett az ország harmadik vagy negyedik szelekcióját küldené. Azok, akik bírálták a magyar „csapat” összetételét, joggal tették.”...

„Külön kérdés a vajdasági magyar írók és irodalom esete. Bár a meghívott díszvendég Magyarország, kétségtelenül örvendetes, hogy a vásáron megmutatkozási lehetőséget kapott a vajdasági irodalom is. Sőt az is érthető, hogy ennek keretében kiemelkedő helye van a magyar-szerb fordítási gyakorlatot példázó műveknek. Remélhetőleg ezt a mindenképpen példaértékű fordítási hullámot fordításkritikai érdeklődés is kíséri majd – enélkül semmit sem ér az egész –, ami kivált a Gion-novellák szerbre (Priče iz Keglovičeve ulice) és mai szerb írók elbeszéléseinek magyarra történt fordítása (e-szerelem) esetében, fordítóink érdekében is fölöttébb üdvös lenne. Azt azonban minden őszinte lelkesedésem mellett sem értem, ha már bevették a csapatba, miért kapott a ma élő vajdasági magyar irodalom kisebb teret, mint amit megérdemel. Némileg vigasztalásul szolgálhat, hogy tartomány-szerte valóban minden eddiginél több író-olvasó találkozó volt. Ezek közül is külön említendő az a szabadkai est, melyen Tolnai Ottó méltatta Bencsik Orsolya remek kötetét (a neten hallható!), valamint az a beszélgetés, ami a Szenteleky Napok keretében zajlott a Symposion-hagyományról, ennek mai folytathatóságáról. Ezt ős-sympósként különös érdeklődéssel vártam és figyeltem. Igen, kell ez, nagyon, lássuk, mi az, amit a mai fiatalok magukhoz közelinek éreznek, amihez kötődni tudnak. De, bár hallottam néhány érdekes véleményt, lényegében csalódtam. Azt értem, hogy a megváltozott irodalmi, társadalmi konstelláció most másféle helyzetbe hozza a fiatalokat, sőt hogy nem éreznek igazán semmilyen kapcsolódást az 1961 és 1983 közötti (Új) Symposionnal. Azt viszont nem értem, hogy akkor miért van szükségük a cégérre, s miért nem próbálkoznak azzal, hogy kialakítsák a maguk sajátos irodalmi világképét, ahogy mi tettük annak idején, amikor esztétikai értékrendünket megalapoztuk, ami minden egyéni különbség ellenére nemzedékké kovácsolt bennünket, s amikor vállaltuk azt a jugoszláv szellemi attitűdöt (ez nem tévesztendő össze a titói politikai trenddel!!), amelyben a szerb, a horvát, a szlovén, a bosnyák fiatal értelmiségiek éltek és alkottak. Örülök, hogy az MNT művelődési tanácsosa reagált egy megjegyzésre, miszerint úgy találtatott, hogy az irodalom vonatkozásában a kiemelt intézmények, díjak meghatározása nem megfelelő módon történt. Örülök, mert eddig ugyanis az MNT tisztségviselői szóra sem méltatták az általuk tett rendelkezéseket megkérdőjelező, sőt elvitató észrevételeket (lásd: kulturális stratégia!). Köszönöm ezt a reagálást. Nem azt, amit a művelődési tanácsos írt, hanem azt, hogy írt, s ezzel talán jelezte, hogy hajlandó az eddig mereven elutasított párbeszédre, sőt nyilvános vitára is. Ha valaki nyilvánosan reagál arra, ami munkájával kapcsolatban ugyancsak nyilvánosan elhangzott, arra illik viszontreagálni. Az MNT tanácsosa arra figyelmeztet, a név említése nélkül teszi, hogy akik bírálnak, nem ismerik a nemzeti tanácsokról szóló törvényt. Ez ugyanis lehetővé teszi, hogy a tanácsok kiemeljenek, rangsoroljanak. Igaza van. Csakhogy nem a törvénnyel van gond, hanem a törvénynek a (kultúr)politika által történő kisajátításával. Az rendben van, hogy a törvény így rendelkezik, ahogy reagálásában a tanácsos hivatkozik rá, az viszont nem, hogy ezt a lehetőséget a politika önkényesen értelmezi. Nem az gond, hogy az irodalom vonatkozásában (most csak ezt említem) vannak kiemelt rendezvények, díjak, a problémát a kiemelés módja jelenti, amire a törvény, gondolom, nem jogosít fel. Nevezetesen arra, hogy a politika önkényesen, a szakma, sőt a nyilvánosság megkerülésével döntsön. Pedig így történt. Itt a hiba, kedves Hölgyem!”

2012. október 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”

A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >

Tovább

Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >

Tovább

Akinek Gorbacsov volt a riportere

Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >

Tovább

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >

Tovább

Száz napos türelmi idő

Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >

Tovább

A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik

Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >

Tovább

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább

Baloldal és gyermekbalett

„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >

Tovább

Mi lesz a Futaki úti temetőben lévő emlékhely sorsa?

Az „1944/45-ös ártatlan áldozatok” emlékművének elkészítése is azt mutatja, hogy a VMSZ képtelen egyetlen vitás kérdést >

Tovább

A demokráciába vetett hit megroggyanása

Hiányzik a mindennapi demokrácia, a republikánus tér, amelyben a polgár beleszólhat a dolgok alakulásába. Ez főleg >

Tovább