2019. október 19. szombat
Ma Nándor, János, Pál névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Vissza a középkorba

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Vissza a középkorba
(jsagedurain illusztrációja)

Fejünket tehetjük rá, vagy inkább a guillotine alá, hogy nemsoká Matolcsy bejelenti: fővesztés terhe mellett tilos elhagyni lak- és/vagy születési helyünket, s függetlenül végzettségünktől, képességeinktől, ott kell majd dolgoznunk, épp azt, amit lehet. Ha semmit, hát semmit, de ott kell élnünk-halnunk.

A koncepció veretes íve természetesen Orbán Viktor fejében született meg, s nem Matolcsy Györgyében (bár ki tudja.) A kormányfő egy amerikai lapnak, a The Weekly Standard-nek adott interjújában nem csak azt fejtette ki, hogy nehéz kormányozni a magyarokat, mert tízmillió szabadságharcost kell egységbe kovácsolnia – ami persze megint egy akkora baromság, hogy még cáfolgatni sem érdemes –, de azt is, hogy a magyarok azért nagyon oda voltak az európai integrációért. Mégpedig azért, hogy érintkezhessenek az elszakított rokonokkal – ez megint csak egy akkora marhaság, hogy ismét nincs szükség az elemzésére. Csak arra utalunk, hogy múltkor ugyanő még félázsiai népnek nevezte Magyarország polgárait, most meg az európai rokonokat emlegeti, bár azt sem tudni, rokonokon épp kit ért. (Magyarországon már az sem számít rokonnak, aki a rokonunkkal házasodott össze, derült ki az állami földek bérlésekor…)

Hanem inkább az az érdekes, ahogyan Orbán a szabad munkaerőáramlás bírálatát megfogalmazta: „A demográfia kulcsfontosságú. Ha valaki nem képes magát biológiailag fenntartani, hogyan várhatja azt, hogy gazdasági, politikai és katonai értelemben fenn tudja tartani magát? Ez lehetetlen. Az a válasz, hogy más országokból engedjünk be embereket, gazdasági értelemben lehet megoldás, de ez nem megoldás a valódi betegségre, arra, hogy valaki képtelen fenntartani a saját civilizációját.”

És e pár mondat a vészterhes jövőt vetíti előre – mert ha komolyan gondolja ezt Orbán és kormánya, akkor nem fognak megállni ott, hogy egyfelől nem engednek be senkit dolgozni, másfelől meg például csak az orvosokat kényszerítik valamilyen módon itthonmaradásra. Hanem mindenki mást is. (Kivéve a renitens bölcsészeket. Újra kivándorló útleveleket fognak osztogatni a rendszer kritikusainak, akárcsak a Kádár-korban pl. a Lukács-iskola tagjainak: aki nem lép egyszerre, az inkább távozzék a földkerekség másik oldalára.)

De először is ízleljük meg e koncepció alapját, ti. hogy a bevándorlók révén ugyan fenntartható a gazdaság(i fejlődés), de a „saját civilizáció” össze fog omlani. A kérdés, Orbán ezt honnan szopta? Mert alighanem az ujjából. Csak hogy pár példát mondjunk: az Amerikai Egyesült Államok klasszikus példája annak, hogy a részben éppen gazdasági okokból bevándorlók nem hogy nem döntötték meg az amerikai civilizációt (ha azt épp így hívjuk), hanem kialakították és megerősítették azt, s ami a bevándorlók nélkül éppenséggel a béka segge alatt lenne. De a brit civilizáció sem áll az összeomlás előtt, sem a holland, sem a francia, a német, vagy éppen a svéd vagy a norvég, hogy kisebbeket is megemlítsünk, ahová rengeteg vendégmunkás érkezett. Szó se róla, probléma mindenütt akad, a gazdasággal is, de azt állítani, hogy a gazdasági migráció, mint olyan ezen európai kultúrákat (hogy a civilizáció fogalmának történelmi ellentétpárját is felhasználjuk) létükben fenyegetné, eszement hablaty. Ezen államok avagy nemzetek (mert Orbán inkább erre gondolt, semmint civilizációra), természetesen számos válságon átestek már, világos, hogy a főleg muzulmán bevándorló csoportok integrációja nem hogy nem problémamentes, de súlyos konfliktusokkal terhelt, de ezek a hatások nem hogy gyengítenék az államot, a nemzetet, hanem sok tekintetben éppen megerősítik. Illetve az állampárti, nemzeti mozgalmakat mindenképp. Vagyis mitől fél Orbán?

Aki miközben az államot, a nemzetet, a vallást, a családot félti – szerinte ezek a civilizáció alapjai – fogalmilag is belezavarodik saját elméletébe. Hisz egyfelől a társadalmi fejlődést kárhoztatja, pedig maga a civilizáció, mint olyan éppen a társadalomfejlődés egyik lépcsőfoka. Nem az utolsó talán – az biztos, hogy nem a legalsó, sőt -, ezt sose tudni, de Orbán a másik mondatában már pont ezért aggódik.

De félelemre inkább az adhat okot, ahogyan Orbán az Unió egyik alapját kérdőjelezi meg – a szabad munkaerőáramlásét (a másik az eszmék szabad áramlása lehetne, bár azt nehezebb értelmezni). Mert ha a munkaerő (az ember) nem mehet oda, ahová akar, az azt jelenti, hogy újra adminisztratív akadályokat állítanak elé. Az egy dolog, ha pl. a britek újra azon gondolkodnak, korlátozzák a bevándorlást, de Orbán úgy akarja röghöz kötni a magyart, hogy munkát, kereseti lehetőséget nem tud biztosítani. Maradnak hát a középkori módszerek: egyesek majd jogot kapnak, hogy trafikot nyissanak a falu temploma mellett, mások viszont nem telepedhetnek le bizonyos városokban (mint anno a zsidók), illetve el sem hagyhatják szülőfalujukat. Aki vándorolni merészel, azt a falu határában csendőr várja, akár anno a cigányokat, és vagy kényszerrel letelepíti, vagy odébb hajtja őket, csak előbb jól kirója a büntetést. Dupla haszon…

Elképesztő, hogy Orbánnak egyszerűen ennyire sötét a válasza az általa civilizációnak nevezett valami által feltett kérdésekre, avagy az okozott problémákra: az egyéni szabadságjogok esetleges korlátozása. Mert másképp a szabad munkaerőáramlást nem lehet megakadályozni. Ahogyan a jogász agyával képtelen felfogni, hogy az egész európai kultúra, illetve civilizáció (olvasson Norbert Eliast) nem az lenne, ami, ha az emberek és általuk az eszmék, gondolatok, ötletek ne vándorolhattak volna, ne termékenyítették volna meg egymást.

Ugyanakkor azok a „civilizációk”, mint a szovjet típusúak, amelyek rettegtek attól, hogy polgáraik össze-vissza mászkálnak és nem ott dolgoznak, ahol a tervhivatal eldönti, szépen összeomlottak. Ha tehát Orbánék végigmehetnek ezen az úton, nem kétséges, mi vár ránk.

2012. október 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Csorbultak az anyanyelvi tájékoztatási jogok!

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

Zárt és nyitott identitás

Ezekről a próbatételekről akartam esszét írni, miközben ösztönösen éreztem, hogy rángatnak ide-oda, egyik oldalon a kozmopolita >

Tovább

„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”

Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >

Tovább

Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre

Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >

Tovább

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább