2020. november 26. csütörtök
Ma Virág, Szvetlana, Konrád, Viktória névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Vissza a középkorba

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Vissza a középkorba
(jsagedurain illusztrációja)

Fejünket tehetjük rá, vagy inkább a guillotine alá, hogy nemsoká Matolcsy bejelenti: fővesztés terhe mellett tilos elhagyni lak- és/vagy születési helyünket, s függetlenül végzettségünktől, képességeinktől, ott kell majd dolgoznunk, épp azt, amit lehet. Ha semmit, hát semmit, de ott kell élnünk-halnunk.

A koncepció veretes íve természetesen Orbán Viktor fejében született meg, s nem Matolcsy Györgyében (bár ki tudja.) A kormányfő egy amerikai lapnak, a The Weekly Standard-nek adott interjújában nem csak azt fejtette ki, hogy nehéz kormányozni a magyarokat, mert tízmillió szabadságharcost kell egységbe kovácsolnia – ami persze megint egy akkora baromság, hogy még cáfolgatni sem érdemes –, de azt is, hogy a magyarok azért nagyon oda voltak az európai integrációért. Mégpedig azért, hogy érintkezhessenek az elszakított rokonokkal – ez megint csak egy akkora marhaság, hogy ismét nincs szükség az elemzésére. Csak arra utalunk, hogy múltkor ugyanő még félázsiai népnek nevezte Magyarország polgárait, most meg az európai rokonokat emlegeti, bár azt sem tudni, rokonokon épp kit ért. (Magyarországon már az sem számít rokonnak, aki a rokonunkkal házasodott össze, derült ki az állami földek bérlésekor…)

Hanem inkább az az érdekes, ahogyan Orbán a szabad munkaerőáramlás bírálatát megfogalmazta: „A demográfia kulcsfontosságú. Ha valaki nem képes magát biológiailag fenntartani, hogyan várhatja azt, hogy gazdasági, politikai és katonai értelemben fenn tudja tartani magát? Ez lehetetlen. Az a válasz, hogy más országokból engedjünk be embereket, gazdasági értelemben lehet megoldás, de ez nem megoldás a valódi betegségre, arra, hogy valaki képtelen fenntartani a saját civilizációját.”

És e pár mondat a vészterhes jövőt vetíti előre – mert ha komolyan gondolja ezt Orbán és kormánya, akkor nem fognak megállni ott, hogy egyfelől nem engednek be senkit dolgozni, másfelől meg például csak az orvosokat kényszerítik valamilyen módon itthonmaradásra. Hanem mindenki mást is. (Kivéve a renitens bölcsészeket. Újra kivándorló útleveleket fognak osztogatni a rendszer kritikusainak, akárcsak a Kádár-korban pl. a Lukács-iskola tagjainak: aki nem lép egyszerre, az inkább távozzék a földkerekség másik oldalára.)

De először is ízleljük meg e koncepció alapját, ti. hogy a bevándorlók révén ugyan fenntartható a gazdaság(i fejlődés), de a „saját civilizáció” össze fog omlani. A kérdés, Orbán ezt honnan szopta? Mert alighanem az ujjából. Csak hogy pár példát mondjunk: az Amerikai Egyesült Államok klasszikus példája annak, hogy a részben éppen gazdasági okokból bevándorlók nem hogy nem döntötték meg az amerikai civilizációt (ha azt épp így hívjuk), hanem kialakították és megerősítették azt, s ami a bevándorlók nélkül éppenséggel a béka segge alatt lenne. De a brit civilizáció sem áll az összeomlás előtt, sem a holland, sem a francia, a német, vagy éppen a svéd vagy a norvég, hogy kisebbeket is megemlítsünk, ahová rengeteg vendégmunkás érkezett. Szó se róla, probléma mindenütt akad, a gazdasággal is, de azt állítani, hogy a gazdasági migráció, mint olyan ezen európai kultúrákat (hogy a civilizáció fogalmának történelmi ellentétpárját is felhasználjuk) létükben fenyegetné, eszement hablaty. Ezen államok avagy nemzetek (mert Orbán inkább erre gondolt, semmint civilizációra), természetesen számos válságon átestek már, világos, hogy a főleg muzulmán bevándorló csoportok integrációja nem hogy nem problémamentes, de súlyos konfliktusokkal terhelt, de ezek a hatások nem hogy gyengítenék az államot, a nemzetet, hanem sok tekintetben éppen megerősítik. Illetve az állampárti, nemzeti mozgalmakat mindenképp. Vagyis mitől fél Orbán?

Aki miközben az államot, a nemzetet, a vallást, a családot félti – szerinte ezek a civilizáció alapjai – fogalmilag is belezavarodik saját elméletébe. Hisz egyfelől a társadalmi fejlődést kárhoztatja, pedig maga a civilizáció, mint olyan éppen a társadalomfejlődés egyik lépcsőfoka. Nem az utolsó talán – az biztos, hogy nem a legalsó, sőt -, ezt sose tudni, de Orbán a másik mondatában már pont ezért aggódik.

De félelemre inkább az adhat okot, ahogyan Orbán az Unió egyik alapját kérdőjelezi meg – a szabad munkaerőáramlásét (a másik az eszmék szabad áramlása lehetne, bár azt nehezebb értelmezni). Mert ha a munkaerő (az ember) nem mehet oda, ahová akar, az azt jelenti, hogy újra adminisztratív akadályokat állítanak elé. Az egy dolog, ha pl. a britek újra azon gondolkodnak, korlátozzák a bevándorlást, de Orbán úgy akarja röghöz kötni a magyart, hogy munkát, kereseti lehetőséget nem tud biztosítani. Maradnak hát a középkori módszerek: egyesek majd jogot kapnak, hogy trafikot nyissanak a falu temploma mellett, mások viszont nem telepedhetnek le bizonyos városokban (mint anno a zsidók), illetve el sem hagyhatják szülőfalujukat. Aki vándorolni merészel, azt a falu határában csendőr várja, akár anno a cigányokat, és vagy kényszerrel letelepíti, vagy odébb hajtja őket, csak előbb jól kirója a büntetést. Dupla haszon…

Elképesztő, hogy Orbánnak egyszerűen ennyire sötét a válasza az általa civilizációnak nevezett valami által feltett kérdésekre, avagy az okozott problémákra: az egyéni szabadságjogok esetleges korlátozása. Mert másképp a szabad munkaerőáramlást nem lehet megakadályozni. Ahogyan a jogász agyával képtelen felfogni, hogy az egész európai kultúra, illetve civilizáció (olvasson Norbert Eliast) nem az lenne, ami, ha az emberek és általuk az eszmék, gondolatok, ötletek ne vándorolhattak volna, ne termékenyítették volna meg egymást.

Ugyanakkor azok a „civilizációk”, mint a szovjet típusúak, amelyek rettegtek attól, hogy polgáraik össze-vissza mászkálnak és nem ott dolgoznak, ahol a tervhivatal eldönti, szépen összeomlottak. Ha tehát Orbánék végigmehetnek ezen az úton, nem kétséges, mi vár ránk.

2012. október 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Erkölcsi kontextus

Természetesen a bíróság dolga kimondani az ítéletet. Feltételezem azonban, hogy ennek a jogi normának van erkölcs >

Tovább

Moslékkoalíció

Napjainkban a forradalmi hitbe vetett remény ugyanúgy elsorvadt, miként a hagyományos hitbe vetett bizalom. Miért? Lehet, >

Tovább

Nemzeti kisebbségpolitikai pálfordulás?

Amikor, tehát, AV a „kisebbségek jelenlétének fokozásáról” beszél „a köztársasági és a tartományi kormányban”, emögött Szerbia >

Tovább

Ami elválaszt és ami összeköt

Az interneten Szőcs Gézát búcsúztatják. Jól esett olvasni Ara-Kovács Attila az intellektuális párbeszédre példát mutató mondatát. >

Tovább

Civil jogvédelem

Nem a Caritas vezetőinek kellett volna átvenni a főkonzul asszonytól az ajándékot? Nem, mert akkor Pásztor >

Tovább

Szőcs Géza halála

Politikusként próbálta gyógyítani aztokat a sebeket, amelyeket előzőleg értelmiségiként és költőként elszenvedett. Ízig-vérig modern költő nem >

Tovább

Czeslaw Milos: „Azt mondom, XX. század és libabőrös leszek tőle”

Mit fognak mondani a XXI. századról? Nemcsak Czeslaw Milos esszéit, hanem a verseit is kedvelem. A >

Tovább

Az egyetemi tanárok és az iszlám

Tudomásul veszem, én is azzal vigasztalódok, hogy a barbárság csatát nyerhet, de háborút nem. Előfordulhat-e azonban >

Tovább

Hivatásos optimisták

Amíg nem készül alapos, tárgyilagos elemzés/térképezés a magyar közösség helyzetéről Szerbiában, beleértve a szórvány állapotát is >

Tovább

Manapság kocsonyás lett a szellemi élet

Csakhogy a komp immár nem pusztán Magyarország, hanem az egész kelet-közép-európai régió. Az értelmiség nagy része >

Tovább

Európa árvái

Idővel azonban hála néhány kritikusnak, rádöbbentem, hogy ez egy másik titokzatos kisebbségit is megszólaltat. Európa legrejtélyesebb >

Tovább

Marxizmusról és egyebekről

De az biztos, hogy a primitív anyagiasság, az a materializmus, amely „az anyagi előny” ideológiája, a >

Tovább