Ma Lenke, Brigitta, Apollinár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Zaturena svastika
Bódis Gábor
Viktor Ivančić, a horvát újságírás fenegyereke, a néhai Feral Tribune szerkesztője ezúttal a spliti polgármester soviniszta nyilatkozatait pellengérezi ki a Peščanikon:
…”Sve nevolje koje zadese Željka Keruma moraju uzrokovati Srbi. U zadnje doba novine ga bezdušno napadaju, banke mu blokiraju imovinu, uništavaju poslovno carstvo i ne odobravaju daljnje kredite, a to samo znači da „najjači utjecaj na banke i medije ima srpska i jugoslavenska opcija“, kako je izvoljeo objasniti Aleksandru Stankoviću u televizijskoj emisiji „Nedjeljom u dva“.
Napredak u odnosu na opservacije koje je prije tri godine isporučio istome voditelju – o tome da ne bi prihvatio Srbina za zeta, da „Srbi trebaju znati gdje im je mjesto“ i da nam „Srbi nisu donijeli ništa dobra“ – očituje se u tome što su Srbi iz Kerumove imaginacije sada približeni mitskoj figuri omraženog Židova koju je kreirala nacistička propaganda u vrijeme Trećeg Rajha.
Ali činjenica da Kerum u televizijskome studiju nije nosio svastiku na istaknutom mjestu, niti je pak voditelj bio ukrašen žutom trakom oko rukava, potvrđuje jasnu razliku između današnje demokratske Hrvatske i nekadašnje nacističke Njemačke, sadržanu u barem dva modna detalja. To zatureno znamenje omogućilo je valjda i učesnicima emisije da se osjećaju opuštenije i ukrste svoje identitete u, takoreći, postmodernom ozračju: jedan se čvrsto držao Goebbelsa, a drugi slobode javnog izražavanja.
Očigledno je da za splitskog gradonačelnika Srbi (Jugoslaveni) odavno ne predstavljaju posebnu nacionalnu grupaciju, nego univerzalni entitet zla. Oni su disperzirana demonska sila s nadnaravnim svojstvima kojoj u svakome trenutku možemo pripisati autorska prava nad našim nesrećama. Izgleda da je to shvatio i Aleksandar Stanković, te Kerumova zapažanja o posrbljenim medijima nije doživio u onolikoj mjeri lično koliko bi to bilo pristojno.
Da se njegov gost na putu do studija ferrarijem zabio u banderu, razmišlja Stanković, zacijelo bi joj opsovao mater srpsku. Da ga je tom prilikom ošinula munja, zadnjim bi dahom iz pluća prokleo Nikolu Teslu. Da se odvažio baviti medijskim biznisom, vjerojatno bi izdavao nešto nalik na „Der Sturmer“, s karikaturama Srba na kojima bi ovi – umjesto šiljatih glava, raščupanih brada i noževa koje stišću među zubima – imali goleme svinute nosove i baškarili se među vrećama punim dukata; makar, „Der Sturmer“ se devedesetih u Splitu već mogao naći na kioscima i zvao se „Slobodna Dalmacija“…
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az árulás testi kényszere
Vajon gyávaság-e vészhelyzetben futni, menekülni, félni? Vajon Magda, ha őrzi, vállalja a zsidó identitást, több esélye >
Balkáni egzotikum vagy Európa nyitott sebe
Miljenko Jergović boszniai horvát író egyik interjújában pontosan megfogalmazta miről is van szó. Úgy érzi, írja, >
Egy magyar közösség leépítése
Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >
Nem a smirgli
Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >
A szabadkai Houdini
Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >
Temetőt győztek
A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >
Vége
A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >
Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat
Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >
SZÓSZEDET
Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >
Szavazni vagy bojkottálni?
A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >
A hinta
Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >
„Meddig jutottunk?”
A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >