2019. szeptember 22. vasárnap
Ma Móric, Tamás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Magyar a börtönben

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

Szerbhorváth György a Paraméteren elemzi egy börtönbüntetés körülményeit

Sass László újságíró Szabadkán, július 20-án 150 napos börtönbüntetésre vonult be – szólt az elsődleges hír -, miután 70 évesen, nyugdíj nélkül nem tudta kifizetni azt a mintegy 1500 eurónyi büntetést, amelyet azért kapott, mert megsértette Toroczkai László jó hírét.

A következő héten aztán több szerbiai újságíró-szervezet, de például az Újvidéki Antifasiszta Akció nevű csoport is tiltakozott amiatt, hogy a szerb feljebbviteli bíróság ezzel valójában a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom nevű „extrém” csoport vezetőjének adott igazat, akit már többször kitiltottak Szerbiából.

Sass Lászlóból hirtelen a szerbiai antifasizmus szimbóluma vált, mert a magyar fasizmus szerbiai jelképének számító Toroczkai keresete miatt ítélték el.

A vajdasági magyarok körében mindez azonban nem váltott ki visszhangot. A Pannon TV ugyan tudósított arról, amint Sass táskájával bevonult a szabadkai börtönbe. Innen-onnan megtudhattuk, hogy felesége kisnyugdíjából élnek, s több magyar lap tudósítója. De az esetről nem számolt be az egyedüli vajdasági magyar napilap, sem a hetilapok (én semmit sem találtam, megengedem, egy-egy kishír elkerülhette figyelmemet), melyekben Sass hébe-hóba írt is (elsősorban olvasói leveleket, vagy a honlapokon hozzászólásokat). Nem tiltakozott a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete, sem a vajdmagy pártok vagy a Magyar Nemzeti Tanács, de függetlenek, civilek sem. A hírt nem közölte az MTI (vagy nem találtam, akár a magyar lapok esetében), a google is csak pár találatot dob ki, főleg szerbet.

Az is kiderült, hogy Toroczkait azzal sértette meg 2007. április 24-én Sass, hogy Gyurcsány emberének nevezte őt egy olvasói levelében a Magyar Szó Közös íróasztal c. rovatában – jellemző, hogy míg Toroczkai válasza fenn van a lap honlapján, Sass levelét nem dobja ki a kereső, sőt, az egész év eltűnt az archívumból (de Toroczkai levele nem). Egy három évvel későbbi cikkből megtudjuk, hogy miután Toroczkai perelt, Sass bocsánatot akart kérni, mégis tovább folyt a kártérítési per. Sasst az vezette, hogy megvédje a vajdasági magyar fiatalokat a káros befolyástól, nyilatkozta, mert úgy látta, Toroczkai az akkor magyar szocialista kormányfő, Gyurcsány embere – akinek, ugye, akkor a határon túl sem volt épp jó híre, sőt -. Ezt a Kapu c. folyóirat egyik cikkéből tudta meg, mondta Sass.

És akkor meg is érkeztünk. Már az problematikus, Sass László újságíró-e, mert attól, hogy valaki lapok olvasói rovatában levelezik vagy kommentel a honlapokon, még nem újságíró, sőt, akkor sem a szakma tagja, ha egyik-másik cikkét közölték is – mert egyébként Sass újságírói múltjának igen kevés bizonyítékát tudjuk felfedezni. S ne adjunk hitelt a börtönbe vonulásról szóló hírek hozzászólásainak sem – miszerint Sassnak igen is van nyugdíja, mégpedig német, egyébként meg szobafestő-mázoló volt, csak mártírkodni akar, ezért vonult teátrálisan a sittre.

Mert épp az (ál)információk kétely nélküli átvétele okán került most így vagy úgy börtönbe hősünk. Egyszerűen felült egy összeesküvés-elméletnek, ami már jó ideje közkeletű a nyilvánosság egy-egy szegletében, ti. hogy Toroczkait a magyar titkosszolgálat találta ki, fizeti, irányítja, hogy megossza a radikális jobboldalt, azt gyengítse (spongyát rá, hogy Toroczkai már akkor is aktív volt, amikor mi még Gyurcsány nevét sem hallottuk). Az persze biztos, hogy klasszikus az eset: ha le akarsz járatni valakit, mondd, hogy spicli, kém, beépített ember, s nem volt ez másképp most a radikális jobboldalon sem, via Kapu. És ugye-ugye, míg harcostársai börtönben ülnek, ő mindig megússza – gyanús! Sőt, míg társa, Budaházy börtönkoszton élt, ő vígan mulathatott szabadlábon – ez a legfényesebb bizonyíték.

Csakhogy itt bújik elő a lényeg Sass „antifasizmusa” kapcsán: ő éppenséggel nem (csak) Toroczkaitól akarta megvédeni a vajdmagyar ifjúságot, hanem a főgonosz Gyurcsánytól is. És gondoljunk most utóbbiról akármit is (és hát nem sok jót), az azért biztos, hogy Sass anti-gyurcsányizmusa egyben szoclib-, baloldal- és stb.-ellenesség. Ilyképp antifasisztaként ünnepelni őt Szerbiában nem csak ízléstelen, de hatalmas tévedés, csúsztatás is. Méteres öngól. Különösen az olyan a szerbiai viszonyok közepette, ahol a fasizmus, a radikális jobboldal, a nemzetiszocializmus – történelmi távlatban is - más árnyalatú, mások az okai, következményei, a jellege, mint a magyarországinak vagy általában a magyarnak. Főleg most, hogy par excellence nemzeti(-)szocialista kormány alakult.

Persze Sass attól, hogy a Kapu cikke nyomán az ún. szélsőjobbos Toroczkai ellen beszélt, még nem lett ún. szélsőjobbos sem. Utólag is visszanézve hozzászólásait, olvasói leveleit, nehéz azokból koherens világnézetet kiolvasni. Inkább csak egy örök ellenzéki, radikális ellentmondó alakja tűnik föl, aki ide és oda csapott, jobbra és azon túl sodródott, ki tudja, hová. Leginkább a senki földjére.

S mivel nem tudjuk, lett volna-e pénze a büntetést kifizetni, azt sem tudjuk, hogy börtönbe vonulása tényleg kényszerű volt-e, így a kérdés az, a véleménynyilvánítás szabadságáról, annak határairól szól-e az eset, vagy éppen egy radikális gesztusról, politikai (re)akcióról, performanszról, aminek célja az önmagamutogatás. Tény, hogy túl sok híve nem lehet, és részben ezzel magyarázható a vajdasági magyar lapok, újságírók (kollégák?), pártok, az MNT hallgatása is.

S eközben a szerb szervezetek kérik az új, radikális köztársasági elnöknél Sassnak a kegyelmet. Ez viszont csak annyiban helyes, amennyiben csak arról van szó, nehogy már véleményért sittre kelljen menni, s nem a (magyar) fasizmus vagy antifasizmus témáját rágnák.

A magyarok viszont még mindig és sikertelenül a temerini fiúknak kérnek kegyelmet – akiket egyébként köztörvényes bűnözőkként ítéltek el, nem is jogtalanul, csak épp aránytalanul súlyosan.

Ám az egésznek van egy távolba mutató, veszélyes vonatkozása: ha Sasst ezért el lehetett ítélni így, s végül a börtönt választotta vagy kellett választania, mi lesz más, hasonló esetekben? Tele lesznek a szerbiai börtönök magyar antifasisztákkal?

2012. július 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább