Ma Benedek, Bence, Miklós névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Magyar a börtönben
Szerbhorváth György
Szerbhorváth György a Paraméteren elemzi egy börtönbüntetés körülményeit
Sass László újságíró Szabadkán, július 20-án 150 napos börtönbüntetésre vonult be – szólt az elsődleges hír -, miután 70 évesen, nyugdíj nélkül nem tudta kifizetni azt a mintegy 1500 eurónyi büntetést, amelyet azért kapott, mert megsértette Toroczkai László jó hírét.
A következő héten aztán több szerbiai újságíró-szervezet, de például az Újvidéki Antifasiszta Akció nevű csoport is tiltakozott amiatt, hogy a szerb feljebbviteli bíróság ezzel valójában a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom nevű „extrém” csoport vezetőjének adott igazat, akit már többször kitiltottak Szerbiából.
Sass Lászlóból hirtelen a szerbiai antifasizmus szimbóluma vált, mert a magyar fasizmus szerbiai jelképének számító Toroczkai keresete miatt ítélték el.
A vajdasági magyarok körében mindez azonban nem váltott ki visszhangot. A Pannon TV ugyan tudósított arról, amint Sass táskájával bevonult a szabadkai börtönbe. Innen-onnan megtudhattuk, hogy felesége kisnyugdíjából élnek, s több magyar lap tudósítója. De az esetről nem számolt be az egyedüli vajdasági magyar napilap, sem a hetilapok (én semmit sem találtam, megengedem, egy-egy kishír elkerülhette figyelmemet), melyekben Sass hébe-hóba írt is (elsősorban olvasói leveleket, vagy a honlapokon hozzászólásokat). Nem tiltakozott a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete, sem a vajdmagy pártok vagy a Magyar Nemzeti Tanács, de függetlenek, civilek sem. A hírt nem közölte az MTI (vagy nem találtam, akár a magyar lapok esetében), a google is csak pár találatot dob ki, főleg szerbet.
Az is kiderült, hogy Toroczkait azzal sértette meg 2007. április 24-én Sass, hogy Gyurcsány emberének nevezte őt egy olvasói levelében a Magyar Szó Közös íróasztal c. rovatában – jellemző, hogy míg Toroczkai válasza fenn van a lap honlapján, Sass levelét nem dobja ki a kereső, sőt, az egész év eltűnt az archívumból (de Toroczkai levele nem). Egy három évvel későbbi cikkből megtudjuk, hogy miután Toroczkai perelt, Sass bocsánatot akart kérni, mégis tovább folyt a kártérítési per. Sasst az vezette, hogy megvédje a vajdasági magyar fiatalokat a káros befolyástól, nyilatkozta, mert úgy látta, Toroczkai az akkor magyar szocialista kormányfő, Gyurcsány embere – akinek, ugye, akkor a határon túl sem volt épp jó híre, sőt -. Ezt a Kapu c. folyóirat egyik cikkéből tudta meg, mondta Sass.
És akkor meg is érkeztünk. Már az problematikus, Sass László újságíró-e, mert attól, hogy valaki lapok olvasói rovatában levelezik vagy kommentel a honlapokon, még nem újságíró, sőt, akkor sem a szakma tagja, ha egyik-másik cikkét közölték is – mert egyébként Sass újságírói múltjának igen kevés bizonyítékát tudjuk felfedezni. S ne adjunk hitelt a börtönbe vonulásról szóló hírek hozzászólásainak sem – miszerint Sassnak igen is van nyugdíja, mégpedig német, egyébként meg szobafestő-mázoló volt, csak mártírkodni akar, ezért vonult teátrálisan a sittre.
Mert épp az (ál)információk kétely nélküli átvétele okán került most így vagy úgy börtönbe hősünk. Egyszerűen felült egy összeesküvés-elméletnek, ami már jó ideje közkeletű a nyilvánosság egy-egy szegletében, ti. hogy Toroczkait a magyar titkosszolgálat találta ki, fizeti, irányítja, hogy megossza a radikális jobboldalt, azt gyengítse (spongyát rá, hogy Toroczkai már akkor is aktív volt, amikor mi még Gyurcsány nevét sem hallottuk). Az persze biztos, hogy klasszikus az eset: ha le akarsz járatni valakit, mondd, hogy spicli, kém, beépített ember, s nem volt ez másképp most a radikális jobboldalon sem, via Kapu. És ugye-ugye, míg harcostársai börtönben ülnek, ő mindig megússza – gyanús! Sőt, míg társa, Budaházy börtönkoszton élt, ő vígan mulathatott szabadlábon – ez a legfényesebb bizonyíték.
Csakhogy itt bújik elő a lényeg Sass „antifasizmusa” kapcsán: ő éppenséggel nem (csak) Toroczkaitól akarta megvédeni a vajdmagyar ifjúságot, hanem a főgonosz Gyurcsánytól is. És gondoljunk most utóbbiról akármit is (és hát nem sok jót), az azért biztos, hogy Sass anti-gyurcsányizmusa egyben szoclib-, baloldal- és stb.-ellenesség. Ilyképp antifasisztaként ünnepelni őt Szerbiában nem csak ízléstelen, de hatalmas tévedés, csúsztatás is. Méteres öngól. Különösen az olyan a szerbiai viszonyok közepette, ahol a fasizmus, a radikális jobboldal, a nemzetiszocializmus – történelmi távlatban is - más árnyalatú, mások az okai, következményei, a jellege, mint a magyarországinak vagy általában a magyarnak. Főleg most, hogy par excellence nemzeti(-)szocialista kormány alakult.
Persze Sass attól, hogy a Kapu cikke nyomán az ún. szélsőjobbos Toroczkai ellen beszélt, még nem lett ún. szélsőjobbos sem. Utólag is visszanézve hozzászólásait, olvasói leveleit, nehéz azokból koherens világnézetet kiolvasni. Inkább csak egy örök ellenzéki, radikális ellentmondó alakja tűnik föl, aki ide és oda csapott, jobbra és azon túl sodródott, ki tudja, hová. Leginkább a senki földjére.
S mivel nem tudjuk, lett volna-e pénze a büntetést kifizetni, azt sem tudjuk, hogy börtönbe vonulása tényleg kényszerű volt-e, így a kérdés az, a véleménynyilvánítás szabadságáról, annak határairól szól-e az eset, vagy éppen egy radikális gesztusról, politikai (re)akcióról, performanszról, aminek célja az önmagamutogatás. Tény, hogy túl sok híve nem lehet, és részben ezzel magyarázható a vajdasági magyar lapok, újságírók (kollégák?), pártok, az MNT hallgatása is.
S eközben a szerb szervezetek kérik az új, radikális köztársasági elnöknél Sassnak a kegyelmet. Ez viszont csak annyiban helyes, amennyiben csak arról van szó, nehogy már véleményért sittre kelljen menni, s nem a (magyar) fasizmus vagy antifasizmus témáját rágnák.
A magyarok viszont még mindig és sikertelenül a temerini fiúknak kérnek kegyelmet – akiket egyébként köztörvényes bűnözőkként ítéltek el, nem is jogtalanul, csak épp aránytalanul súlyosan.
Ám az egésznek van egy távolba mutató, veszélyes vonatkozása: ha Sasst ezért el lehetett ítélni így, s végül a börtönt választotta vagy kellett választania, mi lesz más, hasonló esetekben? Tele lesznek a szerbiai börtönök magyar antifasisztákkal?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >
„Vannak igazi újságírók – minden nyomás ellenére”!
A szerepeket kiosztották. A médiák sötétséget árasztanak, a halom félelmet. Slobodan Simić A Gyurkovics Virág által vállalt feladat >
Ódzkodva dicsérik a kisisteneket, a végén beállnak a sorba
Nekem is a torkomon akad a szó, amikor a politikusok a fiatalokat dicsérik. Bizonyára van rá >