2021. április 14. Szerda
Ma Tibor névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Egy mítosz és egy autonómia vége?

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Egy mítosz és egy autonómia vége?
Vajdaság (uljmanski fotója)

Szerbhorváth György elemzését közöljük a parameter.sk-ról.

Biciklizünk falunk határában, tíz centis a por, akárha a sivatagban tekernénk. Kókadozik a kukorica, a napraforgó, idén nem lesz ezekből semmi. Búza még akadt valamennyi, de az is átlagon aluli termést adott. Persze, a hőség. Na meg hogy öntözés, az nincs. Mintha fel sem találták volna párezer éve. Pedig azért épült meg a Duna-Tisza csatorna is, hogy öntözzenek. Amit anno Ferenc Jóska csatornának neveztek el, mert az ő idejében ásták ki a kubikusok ásóval, lapáttal. Azóta viszont alig valami történt a Vajdaságban az öntözés terén, pedig Európa éléskamrájának szeretik hívni a maguktól elszállt politikusok. Hiába, ők sosem járnak boltba, hogy érzékelhessék, néha egyszerűen nincs cukor, olaj – és igaz ez a hetvenes évektől máig.

De még mielőtt mezőgazdasági szakcikké válna írásom, a fentiekkel csak azt akartam érzékeltetni, hogy a szerbiai tartomány kapcsán számos mítosz él(t). Az éléskamra-toposz mellett az is, hogy a Vajdaságban példásan egymás mellett, illetve együtt él 23 (ahogyan egykor tanultuk) nemzet és nemzetiség, avagy kisebbség. Pedig ha végignézünk az évszázadokon, a Vajdaság történelme a népirtások, a vérbosszúk, a másik elűzésének történeteként is megírható. Örökre eltűntek a zsidók és a németek. A Vajdaság-tudat is problematikus, ha külföldön találkozik két vajdasági, aligha fog egymás nyakába borulni, a másiknak pénzt kölcsönözni. Akkor már inkább azon az alapon, hogy szabadkai vagy újvidéki, bácskai vagy bánáti, szerb vagy magyar. Persze mindig akad egy réteg, amely a vajdaságiság eszméjének kályhájánál sütögetné politikai pecsenyéjét, és az is tény, hogy a vajdaságiak másképpen szavaznak, mint a belgrádiak vagy a dél-szerbiaiak. S igen, több (volt) az etnikailag vegyes házasság, mint itt vagy amott, de azt se feledjük, hogy a tartomány székvárosát, Újvidéket egy időben a csetnikek irányították (még ha részben az ide özönlött boszniai, horvátországi, koszovói szerbek szavazatai révén is).

De Újvidék már nem a Vajdaság fővárosa, nincs joga e címet viselnie, mondta ki múlt héten a szerb alkotmánybíróság, egyszersmind további húsz szakaszát vitatta el a tartományról szóló illetékességi törvénynek. Így a Vajdaságnak ezentúl nem lehet irodája Brüsszelben sem. De az oktatásügy autonómiáját is megtépázták, és a többi elemzővel együtt hüledezhetnénk most, hogy Belgrád megcsonkította a Vajdaság autonómiáját, azok után, hogy a Miloševiċ bukása után azt sikerült némi tartalommal megtölteni. Csakhogy mindez igencsak távol állt ama autonómia-foktól, amellyel Koszovó és Vajdaság 1974 után rendelkezett (például önálló rendőrséggel és titkosszolgálattal is!).

És persze, lehet és kell is siránkozni, de azt is észre kell vennünk, hogy némiképp álságos a vajdasági politikusok könnymorzsolása. Így a magyaroké is. Mert a vajdasági magyar pártok a 90-es évektől kezdve inkább törekednek a perszonális autonómia kivívására, inkább tartják fontosnak a Magyar Nemzeti Tanácsot, semmint a Vajdaság autonómiáját. Ennek fényes bizonyítéka, hogy az igazán autonómista vajdasági pártokkal sosem alakult ki szoros együttműködés, legfeljebb egyes önkormányzatokban, vagy éppen a tartományi szinten, hogy aztán szépen össze is vesszenek. Néha sikerült közös koalíciót alkotni, de aztán a legerősebb magyar párt is rájött, többet csikarhat ki magának (no jó, és a magyaroknak), ha Belgrádban kilincsel, semmint Újvidéken. Hisz a tartományban igen kevés a lóvé, Belgrád még azt sem adja oda, ami az alkotmány szerint járna a központi költségvetésből.

És persze, a vajdasági kormányzatban részt vesz a Vajdasági Magyar Szövetség, és sikerül is pénzt kilobbizni egy-egy lokális beruházásra. De inkább tekinthető a tartományi parlament politikustemetőnek, vagy nyugdíjas otthonnak, ahol (részben) azok a magyar politikusok kapnak munkahelyet, akik kiszolgálták idejüket vagy épp megbuktak saját közösségükben.

Például volt egy újságíró haver, aki annak idején inkább városkája polgármestere lett. Aztán egyszer jól elbukták a helyi választásokat, de hogy ne maradjon kenyér nélkül, „lekerült” a tartományi kormányzatba, az egyik minisztérium segédtitkára lett (a művelődésié, ahhoz ugye csak ért, ha már újságíróként kezdte és bölcsész szakon végzett). De hogy négy éven át mi a fenét csinált, sosem tudtuk meg, interjút nem adott, nyilvánosan nem szerepelt. Az össz információ róla az volt, hogy reggel autóval viszik, délután meg hozzák haza.

Hát ezért az autonómiáért biztosan nem kár.

2012. július 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Rossz állapotban a demokrácia és a joguralom

Az említett tekintélyes nemzetközi szervezetek és intézmények éves/kétéves jelentései „a demokrácia és a joguralom rossz állapotáról >

Tovább

Távol Európától

A VMSZ tehát nemzetközi szinten is teljes mellhosszal kiállt Vučić politikája mellett. A Szabad Magyar Szó >

Tovább

Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak

A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista >

Tovább

„A hatalomnak fontosabbak az EU-alapok, mint a csatlakozás”!

Csonka Áron interjújának elhallgatása csak a legújabb példája, hogy a más, a vémesz hivatalos álláspontjától eltérő >

Tovább

Koča és a szerb nacionalizmus

A szerb nacionalizmusról Koča Popovićnak lesújtó volt a véleménye. Sajnálatos, hogy a szerbek azon a civilizációs >

Tovább

Jugoszlávia felbomlásának Újvidék a legnagyobb vesztese

Kezdem hinni, hogy Jugoszlávia felbomlásának Újvidék a legnagobb vesztese. Riasztó helyzet állt elő: valójában két Újvidék >

Tovább

Egyet ír a törvény, más a gyakorlat!

A Fidesz EP képviselői (Gál Kinga és Deli Andor) is, felszólalásukban az EP ülésén a Szerbiával >

Tovább

A Nagy Árulás

Pontosan fogalmaz Károlyi Csaba, amikor megjegyzi, hogy a 68-ról az Áttüntetésekben, a Parainézisben írtam, de nem >

Tovább

Vučić: „Az EP képviselők időben és térben is elvesztek”

Pillanat kérdése, hogy mikor fogja az EU-ból valaki nyilvánosan kifejezni a fokozódó elégedetlenséget és irritálást, hogy >

Tovább

A baljós ártatlanság kora után

Kezdődött a végtelennek nevezhető igazságos háborúsdi, a baljós ártatlanság korát felváltotta a győzelmekkel teli kollektív bűnösség >

Tovább

Nem mi vagyunk a mérleg nyelve

Az ellenségképzést nem kifejezetten a politikai szereplők részéről értem, a DK-n kívül nem emlékszem olyan pártra, >

Tovább

VMDK: Az EP Szerbiáról szóló jelentése komoly csapás Vučić autokrata rendszerére

A VMDK ebben a folyamatban különösen visszataszítónak és elfogadhatatlannak tartja a kisebbségi kormánypárt hozzáállását és ténykedését. >

Tovább