Ma Kornél, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Egy mítosz és egy autonómia vége?
Bódis Gábor
Szerbhorváth György elemzését közöljük a parameter.sk-ról.
Biciklizünk falunk határában, tíz centis a por, akárha a sivatagban tekernénk. Kókadozik a kukorica, a napraforgó, idén nem lesz ezekből semmi. Búza még akadt valamennyi, de az is átlagon aluli termést adott. Persze, a hőség. Na meg hogy öntözés, az nincs. Mintha fel sem találták volna párezer éve. Pedig azért épült meg a Duna-Tisza csatorna is, hogy öntözzenek. Amit anno Ferenc Jóska csatornának neveztek el, mert az ő idejében ásták ki a kubikusok ásóval, lapáttal. Azóta viszont alig valami történt a Vajdaságban az öntözés terén, pedig Európa éléskamrájának szeretik hívni a maguktól elszállt politikusok. Hiába, ők sosem járnak boltba, hogy érzékelhessék, néha egyszerűen nincs cukor, olaj – és igaz ez a hetvenes évektől máig.
De még mielőtt mezőgazdasági szakcikké válna írásom, a fentiekkel csak azt akartam érzékeltetni, hogy a szerbiai tartomány kapcsán számos mítosz él(t). Az éléskamra-toposz mellett az is, hogy a Vajdaságban példásan egymás mellett, illetve együtt él 23 (ahogyan egykor tanultuk) nemzet és nemzetiség, avagy kisebbség. Pedig ha végignézünk az évszázadokon, a Vajdaság történelme a népirtások, a vérbosszúk, a másik elűzésének történeteként is megírható. Örökre eltűntek a zsidók és a németek. A Vajdaság-tudat is problematikus, ha külföldön találkozik két vajdasági, aligha fog egymás nyakába borulni, a másiknak pénzt kölcsönözni. Akkor már inkább azon az alapon, hogy szabadkai vagy újvidéki, bácskai vagy bánáti, szerb vagy magyar. Persze mindig akad egy réteg, amely a vajdaságiság eszméjének kályhájánál sütögetné politikai pecsenyéjét, és az is tény, hogy a vajdaságiak másképpen szavaznak, mint a belgrádiak vagy a dél-szerbiaiak. S igen, több (volt) az etnikailag vegyes házasság, mint itt vagy amott, de azt se feledjük, hogy a tartomány székvárosát, Újvidéket egy időben a csetnikek irányították (még ha részben az ide özönlött boszniai, horvátországi, koszovói szerbek szavazatai révén is).
De Újvidék már nem a Vajdaság fővárosa, nincs joga e címet viselnie, mondta ki múlt héten a szerb alkotmánybíróság, egyszersmind további húsz szakaszát vitatta el a tartományról szóló illetékességi törvénynek. Így a Vajdaságnak ezentúl nem lehet irodája Brüsszelben sem. De az oktatásügy autonómiáját is megtépázták, és a többi elemzővel együtt hüledezhetnénk most, hogy Belgrád megcsonkította a Vajdaság autonómiáját, azok után, hogy a Miloševiċ bukása után azt sikerült némi tartalommal megtölteni. Csakhogy mindez igencsak távol állt ama autonómia-foktól, amellyel Koszovó és Vajdaság 1974 után rendelkezett (például önálló rendőrséggel és titkosszolgálattal is!).
És persze, lehet és kell is siránkozni, de azt is észre kell vennünk, hogy némiképp álságos a vajdasági politikusok könnymorzsolása. Így a magyaroké is. Mert a vajdasági magyar pártok a 90-es évektől kezdve inkább törekednek a perszonális autonómia kivívására, inkább tartják fontosnak a Magyar Nemzeti Tanácsot, semmint a Vajdaság autonómiáját. Ennek fényes bizonyítéka, hogy az igazán autonómista vajdasági pártokkal sosem alakult ki szoros együttműködés, legfeljebb egyes önkormányzatokban, vagy éppen a tartományi szinten, hogy aztán szépen össze is vesszenek. Néha sikerült közös koalíciót alkotni, de aztán a legerősebb magyar párt is rájött, többet csikarhat ki magának (no jó, és a magyaroknak), ha Belgrádban kilincsel, semmint Újvidéken. Hisz a tartományban igen kevés a lóvé, Belgrád még azt sem adja oda, ami az alkotmány szerint járna a központi költségvetésből.
És persze, a vajdasági kormányzatban részt vesz a Vajdasági Magyar Szövetség, és sikerül is pénzt kilobbizni egy-egy lokális beruházásra. De inkább tekinthető a tartományi parlament politikustemetőnek, vagy nyugdíjas otthonnak, ahol (részben) azok a magyar politikusok kapnak munkahelyet, akik kiszolgálták idejüket vagy épp megbuktak saját közösségükben.
Például volt egy újságíró haver, aki annak idején inkább városkája polgármestere lett. Aztán egyszer jól elbukták a helyi választásokat, de hogy ne maradjon kenyér nélkül, „lekerült” a tartományi kormányzatba, az egyik minisztérium segédtitkára lett (a művelődésié, ahhoz ugye csak ért, ha már újságíróként kezdte és bölcsész szakon végzett). De hogy négy éven át mi a fenét csinált, sosem tudtuk meg, interjút nem adott, nyilvánosan nem szerepelt. Az össz információ róla az volt, hogy reggel autóval viszik, délután meg hozzák haza.
Hát ezért az autonómiáért biztosan nem kár.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egyre lejjebb a lejtőn
A külföldi diplomatáknak fel lehet róni, hogy csak egy forrásból, vagyis egyoldalúan és tévesen tájékozódnak. Ha >
A HATALOM ÉS A TÁJÉKOZTATÁS ÖSSZEOLVADÁSA
A közösségi hálón Juhász Andreáról csak azt az adatot lehet találni, hogy az Újvidéki Rádió Faluműsor >
Lesz itt jobb, vagy erre rámegyünk?
Láttuk ennek az őrületnek a kezdetét és muszáj látnunk a végét is. Márpedig, ha van erő, >
A halálnál is rosszabb: a szolgaság
Karinthy nyomán akarva-akaratlanul arra gondolok, hogy napjaink háborús fenyegetése sokszor a szabadság megnyirbálásával jár. A háború >
Állítsuk meg Pásztor Bálintot!
Vojvodity (Bólogató) Ágnesünk 2024. július 15-én hasonló, alákérdezős „élő interjút” készített Nyilas Mihály oszlopos véemeszes káderrel >
„A jelenben is a múltban élünk. Mindig siratjuk a múltat.”
A Szabó Angéla tömör, nemzeti közösségi tanulmánynak is beillő, egy magyar faluközösség életéről szóló tényszerű írásában >
Alaptalan önreklámozás
Hiába a bugyuta, tortás jubileum és a kínos önreklámozás, a Grimasz melléklet csak akkor lesz ismét >
„Kitaposott úton” folyik a közösségrombolás
Az, hogy időközben 70 ezer magyarral lettünk kevesebben, nem a közösség és tagjainak a jogaiért, méltóságáért >
Tényleg nincsen, aki ezt megállítsa?
Mindezen túl, azt hiszem, végső ideje lenne egy kicsit magunkba nézni. Egy cseppet elmélázni azon, hogy >
Gazdátlan telefonfülkék
Feltették-e a kérdést a helyi vezetők, hogy mi szükség van a falu központjában két gazdátlan, használaton >
„BELGRÁD NEM AKAR ELFOGADNI BENNÜNKET”
Az „elégedetlenségtől forrongó Szerbiában” az albánok tiltakozásával most a nemzeti kisebbségi közösségek kérdése is kiéleződött, napirendre >
FIDESZ JANICSÁRKÉPZŐ VAJDASÁGBAN IS?
Hogyhogy az MCC mint „tehetséggondozó intézmény” „partnere” nem a Magyar Nemzeti Tanács, vagy valamelyik szakmailag érintett >