Ma Kornélia, Kunigunda, Frigyes névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Nemzeti Összetartozás Bigottsága
Bódis Gábor
A bumm.sk szlovákiai hírportál blogja visszatér a a magyar parlament Nemzeti Összetartozás Bizottságának révkomáromi kihelyezett üléséhez.
„Lehet, hogy puhány vagyok, de valójában semmi kedvem évszázados történelmi sérelmeket például lövészárokban ücsörögve, a szomszéd-testvér-rokon népek belének kiontásával orvosolni. Inkább megvárnám, míg lassacskán felszívódnak maguktól a határok, ha lehet. Tudom, szerencsére nem sok realitása van a lövészárkos dolognak, de a magyar parlament bizottságának komáromi kihelyezett ülése sajnos az első változat felé terel, de legalábbis nem szolgálja a határok eltűnését. Viszonylag ritkán fordul elő, hogy egyetértek Bugár Bélával és Robert Ficoval, pláne egyszerre mindkettővel, a hideg kiráz ettől még ebben a rohadt melegben is, de ez a helyzet. Mivel vagyok már annyira toleráns, hogy például már nem lopkodom a szlovák zászlókat különféle közintézményekről, így azt is szeretném megérteni, hogy vajon mi célt szolgált az említett bizottság ülése a Selye Egyetem épületében? Mi célt szolgál magának a bizottságnak a megléte? Miért az SJE adott otthont az eseménynek? Mit keresett ott a civil Kerekasztal? Az MKP-hoz nincs kérdésem, ott úgy vélem kész a diagnózis, hazamehet a kedves beteg gyógyulgatni.”…
„A világ más logika mentén működik, így aztán azt kell mondanom, hogy a szlovákok teljes joggal háborodtak fel a dolgon és a mikénten, mint ahogy bárki joggal háborodna fel azon, ha a szomszéd hívatlanul piknikezne a kertjében, átjárna csábítgatni a gyerekeket, erődemonstráció céljából, miközben a jószomszédi viszonyról papol. Még akkor is, ha 100 évvel korábban a kerítés vitatható körülmények közepette lett felállítva, és a szülők nem bánnak túl jól a gyerekekkel, de hát így alakult, jött a falucsendőrség, és így osztotta fel a birtokot, lehet ezen siránkozni, csak már késő. A megoldás talán nem ez, lehetne jóban is lenni a szomszéddal. A faluban utálni fogják azt a családot, aki 100 évvel később sem képes megbékélni a helyzettel. Persze régebben, forró fejjel én is hasonló állásponton voltam, hogy ugyan kit érdekel a szlovákok érzékenysége, oldják meg a maguk komplexusát. Most azonban már látom, hogy a magyar oldalon is létezik ez a komplexus, csak ellentétes előjellel, és pont az ilyen akciók bizonyítják a meglétét. Ahelyett, hogy okosan, párbeszéddel oldanák a helyzetet – ha már egyszer mi vagyunk a nagyfiúk, legalábbis szerintünk ugyebár. Sajnos azonban valamiért Magyarország még mindig valamiféle birodalmi központnak képzeli magát, és ez kívülről is, de belülről is elég nevetséges és szánalmas, merthogy nem igaz.”
„Persze a Fideszt valószínűleg nem érdekli a szlovák reakció, vagyis inkább nagyon is számítanak vele, hiszen a folyamatos konfliktuskeresés és ellenséggyártás sajnálatos módon a politikájuk központi eleme, és ehhez gátlástalanul kihasználják a nemzeti érzelmeket, holott ugye alig 20 évvel ezelőtt Orbán, Áder, Kövér és társai egy emberként vonultak ki tiltakozásul a parlamentből, amikor 1 perces felállással emlékeztek meg a képviselők Trianonról. Csakhogy azóta rájöttek, hogy nemzeti mázzal bármit el lehet adni és meg lehet tenni, és sajnos ebbe a játékba a határon túli magyarokat is szeretnék bevonni, persze a saját szabályaik alapján. A szabályok nagyon egyszerűek: a Fidesz mondja meg, kit tart a nemzet részének. Szeretném, ha jelentkezne valaki, aki összébb tartónak érzi a nemzetet a szóban forgó bizottság tevékenysége, illetve kihelyezett ülése miatt. A választások eredményei mindenesetre sem Felvidéken, sem Erdélyben nem a Fidesz politikáját igazolják.”
Következő cikk: Libération: A fasiszta múltat tünteti ki a magyar jobboldal
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Európa árvái
Jól esett, hogy újra láthattam a régi ismerős arcokat. Kiderült, hogy Horvátországban és Szlovéniában mégis valamelyest >
Az énekes halálát gyászolja a hatalom és az ellenzék
A mérvadó újságok megemlékeznek a 100 évvel ezelőtt 1921-ben született (2002-ben elhunyt) amerikai liberális filozófusról, John >
Sok pénz, semmi eredmény
A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >
A mazsolázók
Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >
Kusturica Szarajevó fölött
És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >
Az elrabolt idők nyomában
Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat. Nem csak >
A tévedhetetlenekkel szemben
Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >
„Nesze semmi, fogd meg jól!”
Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >
A közéleti vákuum depresszív hatása
A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >
A harmincas évek újra meg újra felbukkanak
Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >
Haiku és kapitalizmus
Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >
Független sajtó
Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >