Ma Friderika névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Nemzeti Összetartozás Bigottsága
Bódis Gábor
A bumm.sk szlovákiai hírportál blogja visszatér a a magyar parlament Nemzeti Összetartozás Bizottságának révkomáromi kihelyezett üléséhez.
„Lehet, hogy puhány vagyok, de valójában semmi kedvem évszázados történelmi sérelmeket például lövészárokban ücsörögve, a szomszéd-testvér-rokon népek belének kiontásával orvosolni. Inkább megvárnám, míg lassacskán felszívódnak maguktól a határok, ha lehet. Tudom, szerencsére nem sok realitása van a lövészárkos dolognak, de a magyar parlament bizottságának komáromi kihelyezett ülése sajnos az első változat felé terel, de legalábbis nem szolgálja a határok eltűnését. Viszonylag ritkán fordul elő, hogy egyetértek Bugár Bélával és Robert Ficoval, pláne egyszerre mindkettővel, a hideg kiráz ettől még ebben a rohadt melegben is, de ez a helyzet. Mivel vagyok már annyira toleráns, hogy például már nem lopkodom a szlovák zászlókat különféle közintézményekről, így azt is szeretném megérteni, hogy vajon mi célt szolgált az említett bizottság ülése a Selye Egyetem épületében? Mi célt szolgál magának a bizottságnak a megléte? Miért az SJE adott otthont az eseménynek? Mit keresett ott a civil Kerekasztal? Az MKP-hoz nincs kérdésem, ott úgy vélem kész a diagnózis, hazamehet a kedves beteg gyógyulgatni.”…
„A világ más logika mentén működik, így aztán azt kell mondanom, hogy a szlovákok teljes joggal háborodtak fel a dolgon és a mikénten, mint ahogy bárki joggal háborodna fel azon, ha a szomszéd hívatlanul piknikezne a kertjében, átjárna csábítgatni a gyerekeket, erődemonstráció céljából, miközben a jószomszédi viszonyról papol. Még akkor is, ha 100 évvel korábban a kerítés vitatható körülmények közepette lett felállítva, és a szülők nem bánnak túl jól a gyerekekkel, de hát így alakult, jött a falucsendőrség, és így osztotta fel a birtokot, lehet ezen siránkozni, csak már késő. A megoldás talán nem ez, lehetne jóban is lenni a szomszéddal. A faluban utálni fogják azt a családot, aki 100 évvel később sem képes megbékélni a helyzettel. Persze régebben, forró fejjel én is hasonló állásponton voltam, hogy ugyan kit érdekel a szlovákok érzékenysége, oldják meg a maguk komplexusát. Most azonban már látom, hogy a magyar oldalon is létezik ez a komplexus, csak ellentétes előjellel, és pont az ilyen akciók bizonyítják a meglétét. Ahelyett, hogy okosan, párbeszéddel oldanák a helyzetet – ha már egyszer mi vagyunk a nagyfiúk, legalábbis szerintünk ugyebár. Sajnos azonban valamiért Magyarország még mindig valamiféle birodalmi központnak képzeli magát, és ez kívülről is, de belülről is elég nevetséges és szánalmas, merthogy nem igaz.”
„Persze a Fideszt valószínűleg nem érdekli a szlovák reakció, vagyis inkább nagyon is számítanak vele, hiszen a folyamatos konfliktuskeresés és ellenséggyártás sajnálatos módon a politikájuk központi eleme, és ehhez gátlástalanul kihasználják a nemzeti érzelmeket, holott ugye alig 20 évvel ezelőtt Orbán, Áder, Kövér és társai egy emberként vonultak ki tiltakozásul a parlamentből, amikor 1 perces felállással emlékeztek meg a képviselők Trianonról. Csakhogy azóta rájöttek, hogy nemzeti mázzal bármit el lehet adni és meg lehet tenni, és sajnos ebbe a játékba a határon túli magyarokat is szeretnék bevonni, persze a saját szabályaik alapján. A szabályok nagyon egyszerűek: a Fidesz mondja meg, kit tart a nemzet részének. Szeretném, ha jelentkezne valaki, aki összébb tartónak érzi a nemzetet a szóban forgó bizottság tevékenysége, illetve kihelyezett ülése miatt. A választások eredményei mindenesetre sem Felvidéken, sem Erdélyben nem a Fidesz politikáját igazolják.”
Következő cikk: Libération: A fasiszta múltat tünteti ki a magyar jobboldal
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Menekülés a magányból a forradalomba
A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >
Konformizmus-vita
Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >
Örök hála Bosnyák Istvánnak
Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >
Szaxofon
A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >
Alternatíva nélküli kor
Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >
Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”
A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >
Laudáció Márti néni tiszteletére
Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >
Mozaik vagy periféria?
A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >
A Nyugat és Takaró Mihály
Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >