Ma Ambrus, Ambrózia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Nemzeti Összetartozás Bigottsága
Bódis Gábor
A bumm.sk szlovákiai hírportál blogja visszatér a a magyar parlament Nemzeti Összetartozás Bizottságának révkomáromi kihelyezett üléséhez.
„Lehet, hogy puhány vagyok, de valójában semmi kedvem évszázados történelmi sérelmeket például lövészárokban ücsörögve, a szomszéd-testvér-rokon népek belének kiontásával orvosolni. Inkább megvárnám, míg lassacskán felszívódnak maguktól a határok, ha lehet. Tudom, szerencsére nem sok realitása van a lövészárkos dolognak, de a magyar parlament bizottságának komáromi kihelyezett ülése sajnos az első változat felé terel, de legalábbis nem szolgálja a határok eltűnését. Viszonylag ritkán fordul elő, hogy egyetértek Bugár Bélával és Robert Ficoval, pláne egyszerre mindkettővel, a hideg kiráz ettől még ebben a rohadt melegben is, de ez a helyzet. Mivel vagyok már annyira toleráns, hogy például már nem lopkodom a szlovák zászlókat különféle közintézményekről, így azt is szeretném megérteni, hogy vajon mi célt szolgált az említett bizottság ülése a Selye Egyetem épületében? Mi célt szolgál magának a bizottságnak a megléte? Miért az SJE adott otthont az eseménynek? Mit keresett ott a civil Kerekasztal? Az MKP-hoz nincs kérdésem, ott úgy vélem kész a diagnózis, hazamehet a kedves beteg gyógyulgatni.”…
„A világ más logika mentén működik, így aztán azt kell mondanom, hogy a szlovákok teljes joggal háborodtak fel a dolgon és a mikénten, mint ahogy bárki joggal háborodna fel azon, ha a szomszéd hívatlanul piknikezne a kertjében, átjárna csábítgatni a gyerekeket, erődemonstráció céljából, miközben a jószomszédi viszonyról papol. Még akkor is, ha 100 évvel korábban a kerítés vitatható körülmények közepette lett felállítva, és a szülők nem bánnak túl jól a gyerekekkel, de hát így alakult, jött a falucsendőrség, és így osztotta fel a birtokot, lehet ezen siránkozni, csak már késő. A megoldás talán nem ez, lehetne jóban is lenni a szomszéddal. A faluban utálni fogják azt a családot, aki 100 évvel később sem képes megbékélni a helyzettel. Persze régebben, forró fejjel én is hasonló állásponton voltam, hogy ugyan kit érdekel a szlovákok érzékenysége, oldják meg a maguk komplexusát. Most azonban már látom, hogy a magyar oldalon is létezik ez a komplexus, csak ellentétes előjellel, és pont az ilyen akciók bizonyítják a meglétét. Ahelyett, hogy okosan, párbeszéddel oldanák a helyzetet – ha már egyszer mi vagyunk a nagyfiúk, legalábbis szerintünk ugyebár. Sajnos azonban valamiért Magyarország még mindig valamiféle birodalmi központnak képzeli magát, és ez kívülről is, de belülről is elég nevetséges és szánalmas, merthogy nem igaz.”
„Persze a Fideszt valószínűleg nem érdekli a szlovák reakció, vagyis inkább nagyon is számítanak vele, hiszen a folyamatos konfliktuskeresés és ellenséggyártás sajnálatos módon a politikájuk központi eleme, és ehhez gátlástalanul kihasználják a nemzeti érzelmeket, holott ugye alig 20 évvel ezelőtt Orbán, Áder, Kövér és társai egy emberként vonultak ki tiltakozásul a parlamentből, amikor 1 perces felállással emlékeztek meg a képviselők Trianonról. Csakhogy azóta rájöttek, hogy nemzeti mázzal bármit el lehet adni és meg lehet tenni, és sajnos ebbe a játékba a határon túli magyarokat is szeretnék bevonni, persze a saját szabályaik alapján. A szabályok nagyon egyszerűek: a Fidesz mondja meg, kit tart a nemzet részének. Szeretném, ha jelentkezne valaki, aki összébb tartónak érzi a nemzetet a szóban forgó bizottság tevékenysége, illetve kihelyezett ülése miatt. A választások eredményei mindenesetre sem Felvidéken, sem Erdélyben nem a Fidesz politikáját igazolják.”
Következő cikk: Libération: A fasiszta múltat tünteti ki a magyar jobboldal
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerpentin a Kárpátokban
Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >
A szájzár és a nemzet
Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >
„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…
itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >
Most már komolyan veszem...
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >
Fontosabb a kirakat?
A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról? Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >
Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >
Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)
Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >
„Ej, ráérünk arra még!”?
Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >
A statisztaszerep bevállalása
Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >
Kifelé a Machiavelli-fasorból
Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >