Ma Beáta, Izolda, Lea névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A nosztalgia büdös bája
Bódis Gábor
„Akkor ezzel is megvolnánk, megünnepeltük Kádár 100., Tito 120. szülinapját, és Nyírő hamvaival is jól elszórakoztak a lábszagú múltba révedők.”
Ezzel a címmel és felütéssel jelent meg a Paraméter nevű pozsonyi hírportálon Szerbhorváth György publicisztikája.
„A magam részéről teszek rá: szociológushallgatóként rengeteg szociográfiát olvastunk a népi írók tollából a harmincas évekből ahhoz, hogy elég határozott és kritikus képem legyen a Horthy-rendszerben uralkodó állapotokról. Ha meg nosztalgia, akkor inkább a sötét középkor – abban sem éltem. Nyírőt sem vettem a kezembe, azt hiszem. Arra valók a kritikusok, hogy az ember válogasson, ahogyan Wass Albertbe is csak belepislogtam. Rövid az emberi élet ahhoz, hogy minden szirszart elolvassunk, viszont még a magamfajta liberális is elég tekintélyelvű ahhoz, hogy ha pl. elolvassa Ágoston Vilmos monográfiáját Wassról, ne csak politikai életútja kapcsán gondolja azt, amit. Az pedig, hogy Horthynak szobrot állítanak, teret-utcát neveznek el róla, kísértetiesen emlékeztet a 2000-es évek Szerbiájára, amikor a kormányzat fennmaradása érdekében az ún. demokraták engedtek a csetnik hagyományokat ápoló Vuk Drašković pártjának (aki konzekvens antikommunista és anti-miloševićista volt), hogy rehabilitálják a II. világháborúban a németek oldalán is harcoló, királypárti csetnikeket. Így is lett.”
„Kövér László ellenében nem Nyírőt ajánlom olvasásra, ha a korszakról van szó, hanem Illyés Gyulát, Tamási Áront, Móriczot, Szabó Zoltán és így tovább. Aki meg nem ér ennyire rá, ajánlom Némedi Dénes professzorunk összefoglaló kötetét, A népi szociográfia 1930-1938 címűt (Gondolat, 1985).”
„Érdekes, hogy miközben Magyarországon épül a Nemzeti Együttműködés Rendszere, ami bizonyára minden eddigi rendszernél jobb lesz, egyszerre nő a nosztalgia (!) a fiatalok körében a Horthy-korszak iránt, a kádári meg sosem szűnt meg. (Ha már nosztalgia, inkább nézzék meg Tarkovszkij azonos című filmjét.) Hogy is van ez akkor? Egy új rendszerben reménykedünk, de a régieket sírjuk vissza? Régen, korábban mindig jobb volt? Erre persze mindig akad legalább egy jó magyarázat: amikor az ember fiatal volt, egészséges és mondjuk szerelmes, az biztosan jobb állapot volt, mint az orvosi rendelőben várakozva bambulni. De hogy jön ehhez Horthy vagy Kádár?”
„Tizenévesen többször jártunk Magyarországon, hol Békésszentandráson, a testvérfaluban, vagy a pesti sváb rokonoknál, vagy balatoni táborban, és persze, minden olcsó volt, nekünk, gyerekeknek is, akik száz forintokkal érkeztünk, mármint zsebpénzzel. De csak a könyveket vettem halomra, és a metró tetszett. Szégyelltem, hogy anyámék itt vesznek a lábamra Tisza sportcipőt, mert olcsó, és nem otthon Adidast. S mindenütt szegénységszagot érzett az ember – pont úgy, ahogy most a vajdasági falvakban is. A Kádár-rendszerből én főleg csak a magyar könyveket láttam, mármint kívánatosnak.”
„A Kádár és Tito, sőt Sztálin iránti nosztalgia (hisz az is van) irracionális, de megérthető. Mert ugye, a piacgazdaságban a politikusok stb. meg csak lopnak, csalnak, hazudnak, korruptak és kizsákmányolnak (lásd erről Pető Iván cikkét a Magyar Narancsban). Na jó, demokrácia van, lehet utazni, emigrálni, szabadon dumálni, társulni. Nem kell félni.”
„Nem-e? Sokunk tapasztalata manapság, hogy elveszítjük munkahelyünket mint újságírók. Már ha kap az ember állást. Aki meg a (magyar) kisebbségi elitet kritizálja, az ne is reménykedjen semmiben. Amiből a Vajdaságban egy van. Puha diktatúra, mint Kádár vagy még inkább Tito alatt. Ám most az is mondható: alapíts pártot (de magyart, etnikailag tisztát!), képviseld a magyarságot, nyerd meg a választásokat, aztán úgy lesz, ahogy te akarod.”
„De hát én nem akarom. Az újságíró ugyanis nem akar, nem a népet képviseli, nem a népet szolgálja, és főleg nem a hatalmat. És ez az egyik maradványa úgy a kádári, mint a titói érának, ahogyan az újságírást felfogják az elitek. Különösen a kisebbségi (magyar), amely az újságírót amolyan pártmunkásnak képzeli el.
Kész szerencse, hogy jött ez az internet. Vagy hogy is híjják, mondja szép magyarsággal a politikus, és rákérdez: nem lehet ezt betiltani? A Médiatanács alá rendelni (Magyarországon), vagy a Magyar Nemzeti Tanács alá (Vajdaságban)?
De, lehet(ne). Csak semmi értelme. Ahogy a nosztalgiának sem értelme van, csak azt bizonyítja, hogy valami nagyon nincs rendben. Az utópia ellentéteként arra utal, hogy a jövőben már nem hiszünk, marad hát a múlt.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
KORMÁNYVÁLTÁS SZERBIÁBAN
Az országot most egy olyan személy tartja „sakkban” (sokkban?), akit – Gordana Čomić, előbb a Demokrata >
Szolidaritás és katarzis?
A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem >
Ha létezne egy igazi államférfi
Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott >
Hősök emlékét ünneplik a gyávák
Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >
A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről
A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >
Mi veszélyezteti a vajdasági magyarok megmaradását?
A vajdasági magyar közösségnek joga van tudni, hogy mit is mondod Fremond Árpád, az MNT VMSZ >
A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását
A tömegek a válságos helyzetben olyan Vezért keresnek, akiben feltétlenül megbíznak. Az autokrata rendszerek tehát kimondottan >
Így fogadjuk el az autokratákat: kiskanállal
Még arra is bátorkodott utalni, hogy a parlament csak a demokratikus rendszer egyik eleme és nem >
A VMSZ SZÉGYENPÁRT
A junior pártelnök nem a magyar közösség, hanem csak a saját és pártja szűk elitjének az >
Barbárság vagy demokrácia?
„Donald Trump – írta Fukuyama - legutóbbi lépései Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban letaglózóak voltak. A nyugati >
A VMSZ is engedelmesen tűrte, hogy a „puccsisták” közé sorolják
Ebben a zűrzavaros helyzetben külön figyelmet érdemel David Atlagić kormánypárti képviselő felszólalása. Kitért az 2000 október >
Egy országot elveszejteni
A megszabadulás tőle régóta elsőrendű erkölcsi és nemzeti egzisztenciális kérdés volt, a friss fejlemények fényében pedig >