2019. október 21. hétfő
Ma Orsolya, Zsolt névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A nosztalgia büdös bája

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A nosztalgia büdös bája
(whitecloth illusztrációja)

„Akkor ezzel is megvolnánk, megünnepeltük Kádár 100., Tito 120. szülinapját, és Nyírő hamvaival is jól elszórakoztak a lábszagú múltba révedők.”

Ezzel a címmel és felütéssel jelent meg a Paraméter nevű pozsonyi hírportálon Szerbhorváth György publicisztikája.

„A magam részéről teszek rá: szociológushallgatóként rengeteg szociográfiát olvastunk a népi írók tollából a harmincas évekből ahhoz, hogy elég határozott és kritikus képem legyen a Horthy-rendszerben uralkodó állapotokról. Ha meg nosztalgia, akkor inkább a sötét középkor – abban sem éltem. Nyírőt sem vettem a kezembe, azt hiszem. Arra valók a kritikusok, hogy az ember válogasson, ahogyan Wass Albertbe is csak belepislogtam. Rövid az emberi élet ahhoz, hogy minden szirszart elolvassunk, viszont még a magamfajta liberális is elég tekintélyelvű ahhoz, hogy ha pl. elolvassa Ágoston Vilmos monográfiáját Wassról, ne csak politikai életútja kapcsán gondolja azt, amit. Az pedig, hogy Horthynak szobrot állítanak, teret-utcát neveznek el róla, kísértetiesen emlékeztet a 2000-es évek Szerbiájára, amikor a kormányzat fennmaradása érdekében az ún. demokraták engedtek a csetnik hagyományokat ápoló Vuk Drašković pártjának (aki konzekvens antikommunista és anti-miloševićista volt), hogy rehabilitálják a II. világháborúban a németek oldalán is harcoló, királypárti csetnikeket. Így is lett.”

„Kövér László ellenében nem Nyírőt ajánlom olvasásra, ha a korszakról van szó, hanem Illyés Gyulát, Tamási Áront, Móriczot, Szabó Zoltán és így tovább. Aki meg nem ér ennyire rá, ajánlom Némedi Dénes professzorunk összefoglaló kötetét, A népi szociográfia 1930-1938 címűt (Gondolat, 1985).”

„Érdekes, hogy miközben Magyarországon épül a Nemzeti Együttműködés Rendszere, ami bizonyára minden eddigi rendszernél jobb lesz, egyszerre nő a nosztalgia (!) a fiatalok körében a Horthy-korszak iránt, a kádári meg sosem szűnt meg. (Ha már nosztalgia, inkább nézzék meg Tarkovszkij azonos című filmjét.) Hogy is van ez akkor? Egy új rendszerben reménykedünk, de a régieket sírjuk vissza? Régen, korábban mindig jobb volt? Erre persze mindig akad legalább egy jó magyarázat: amikor az ember fiatal volt, egészséges és mondjuk szerelmes, az biztosan jobb állapot volt, mint az orvosi rendelőben várakozva bambulni. De hogy jön ehhez Horthy vagy Kádár?”

„Tizenévesen többször jártunk Magyarországon, hol Békésszentandráson, a testvérfaluban, vagy a pesti sváb rokonoknál, vagy balatoni táborban, és persze, minden olcsó volt, nekünk, gyerekeknek is, akik száz forintokkal érkeztünk, mármint zsebpénzzel. De csak a könyveket vettem halomra, és a metró tetszett. Szégyelltem, hogy anyámék itt vesznek a lábamra Tisza sportcipőt, mert olcsó, és nem otthon Adidast. S mindenütt szegénységszagot érzett az ember – pont úgy, ahogy most a vajdasági falvakban is. A Kádár-rendszerből én főleg csak a magyar könyveket láttam, mármint kívánatosnak.”

„A Kádár és Tito, sőt Sztálin iránti nosztalgia (hisz az is van) irracionális, de megérthető. Mert ugye, a piacgazdaságban a politikusok stb. meg csak lopnak, csalnak, hazudnak, korruptak és kizsákmányolnak (lásd erről Pető Iván cikkét a Magyar Narancsban). Na jó, demokrácia van, lehet utazni, emigrálni, szabadon dumálni, társulni. Nem kell félni.”

„Nem-e? Sokunk tapasztalata manapság, hogy elveszítjük munkahelyünket mint újságírók. Már ha kap az ember állást. Aki meg a (magyar) kisebbségi elitet kritizálja, az ne is reménykedjen semmiben. Amiből a Vajdaságban egy van. Puha diktatúra, mint Kádár vagy még inkább Tito alatt. Ám most az is mondható: alapíts pártot (de magyart, etnikailag tisztát!), képviseld a magyarságot, nyerd meg a választásokat, aztán úgy lesz, ahogy te akarod.”

„De hát én nem akarom. Az újságíró ugyanis nem akar, nem a népet képviseli, nem a népet szolgálja, és főleg nem a hatalmat. És ez az egyik maradványa úgy a kádári, mint a titói érának, ahogyan az újságírást felfogják az elitek. Különösen a kisebbségi (magyar), amely az újságírót amolyan pártmunkásnak képzeli el.

Kész szerencse, hogy jött ez az internet. Vagy hogy is híjják, mondja szép magyarsággal a politikus, és rákérdez: nem lehet ezt betiltani? A Médiatanács alá rendelni (Magyarországon), vagy a Magyar Nemzeti Tanács alá (Vajdaságban)?

De, lehet(ne). Csak semmi értelme. Ahogy a nosztalgiának sem értelme van, csak azt bizonyítja, hogy valami nagyon nincs rendben. Az utópia ellentéteként arra utal, hogy a jövőben már nem hiszünk, marad hát a múlt.”

2012. június 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Csorbultak az anyanyelvi tájékoztatási jogok!

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

Zárt és nyitott identitás

Ezekről a próbatételekről akartam esszét írni, miközben ösztönösen éreztem, hogy rángatnak ide-oda, egyik oldalon a kozmopolita >

Tovább

„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”

Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >

Tovább

Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre

Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >

Tovább

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább