2020. szeptember 21. hétfő
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A magyar szavazó nem hülye

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A magyar szavazó nem hülye

Szokatlanul bíráló hangú kommentár jelent meg a Magyar Szóban, amelynek alapítója a Magyar Nemzeti Tanács, ahol elsöprő többségben a Vajdasági Magyar Szövetség képviselői vannak.

A szerző, Sándor Zoltán a következőket írja:

„Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke tegnap sajtótájékoztatóján bejelentette, meggyőződése, hogy a vasárnapi választásokon meglopták a pártot. Szerinte a szavazóhelyek bezárása és kedd este között a VMSZ nagyjából 30 ezer szavazatot veszített el. A pártelnök nem árulta el, hogy kit gyanúsít a szégyentelen tettel.

Pásztor kijelentése rossz emlékeket ébreszt. A kilencvenes években nagyon sokszor téma volt a választási csalás – gondoljunk csak az 1996/97-es téli sétákra –, 2000. október 5-e óta azonban egyszer sem kérdőjelezte meg senki hasonló okokból kifolyólag különösebb módon a választások eredményét.”…

„Sokkal érdekesebbnek tartom Pásztor azon kijelentését, miszerint „egyesek annyira hülyének igyekeznek feltüntetni a magyarokat, hogy megpróbálják elhitetni: az öt szavazólap mindegyikén másként szavaztak.” A VMSZ elnökével ellentétben én elképzelhetőnek tartom, hogy valaki különböző szavazólapokon különbözőképpen voksolt. A vajdasági magyar szavazók vannak annyira felvilágosultak, hogy meg tudják ítélni, hogy adott szinten kire szavazzanak. Miért ne lenne lehetséges, hogy valakinek nem tetszik a zentai demokrata hatalom, ezért a VMSZ helyi listájára szavaz, de mivel tudja, hogy Pásztor István úgysem juthat be az elnökválasztás második fordulójába, pragmatikusan Boris Tadićra adja le a voksát? A szétszavazás nem hungaricum, például a Dragan Đilas, Belgrád eddigi polgármesterének nevével fémjelzett fővárosi lista is sokkal jobban szerepelt a helyhatósági választásokon, mint maga a pártvezető az elnökválasztáson.”

„A magyar szavazók egy része valószínűleg abból a megfontolásból, hogy minél több képviselője legyen a közösségnek a köztársasági parlamentben, úgy gondolkodott, hogy országos szinten a biztos befutó magyar pártra voksol – nyilván Pásztor Bálint, Varga László stb. egyénisége és eddigi munkája bizalommal töltötte el –, helyben pedig annak szavazott bizalmat, akiről úgy vélte, hogy képes megoldani az önkormányzat hatáskörébe tartozó mindennapi problémákat. És itt nagy súllyal bírt az adott listán szereplők személyisége, eddig felmutatott eredménye és szavahihetősége. Nyilvánvalóan nem lehet helyi szinten kizárólag a nemzeti előjelű értékekért való kiállással szavazatokat gyűjteni. Erős elnökjelölttel és köztársasági listával sem lehetséges ezt megtenni. A szavazó tudja, hogy nem a köztársasági képviselő fogja megoldani a vízellátást vagy a szemétkihordást a községben vagy a városban. Szembeötlő példa Ada, Óbecse, valamelyest Magyarkanizsa és Szabadka is. Meggyőződésem, hogy az adott helyeken az elmúlt négy esztendőben felmutatott eredmény, a pártprogram és nem utolsósorban a helyi vezetők személyiségének megítélése a polgárok részéről az oka a VMSZ vártnál gyengébb szereplésének.”

A Magyar Szó kommentátora ezt követően kifejti:

„Nem értem Pásztort, amikor azt mondja: „miért akarják egyesek úgy beállítani, hogy a (szabadkai) Sétaerdei és az Újvárosi szavazókerületekben sok olyan abnormálisan hülye ember van, aki érvénytelenítette szavazólapját?” A köztársasági választásokon a szavazók 4,36, az elnökválasztáson pedig a szavazók 4,46 százaléka megsemmisítette a szavazócéduláját, ami mindkét esetben több mint 170 ezer embert jelent. Feltételezem, hogy a VMSZ elnöke sem hiszi azt, hogy mindezek a személyek mind „abnormális hülye emberek”.

Felvetődik a kérdés, miért gondolja Pásztor, hogy egy választás esetén a vajdasági magyar szavazó nem képes felmérni a dolgok súlyát, és öntudatosan, saját lelkiismerete szerint szavazni. Arra, akit adott szinten legjobbnak ítél meg. Ha úgy tartja jónak, öt szavazócédulán öt különböző párt jelöltjeire.”

2012. május 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább