Ma Zelma, Rajmund, Emerencia, Emese névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Kiröhögni az oltyánt júniusban
Kovács-Szabó János István és a nemzetközi válság
Bódis Gábor
Ezzel a címmel közöl írást Magyari Tivadar tollából a Transindex, erdélyi hírportál. A nyelvezet valószínűleg melegséggel tölti el a magyar nyelv sajátságos „vajdasági” változatának úttörőit is.
„Mostan jól megcsinálták nekünk eztet a nemzetközi krízát! Az istennek se tudunk kimenni már belőle – mondja Kovács-Szabó János István, kolozsvári lakós, aki kolozsváriul beszél. Mindenhol ott van, ahol járok.
Hogy mostan mitől lett ez a nemzetközi kríza, amikor se háború nincsen, se arabok nincsenek, se zsidók? Mert régebben ezek voltak, amikor jött egy kríza – magyarázza Kovács-Szabó.
– Ez azótától van, amiótától össze-vissza kezdett lenni a gazdaság. Elromlott a dolgok ritmusa. Mert régen tél után lassan jött a tavasz, nem rontott ránk egyből a nyár. Április végén megjelent az új krumpli, és ennek nagyon örvendtünk. Május végéig olyan drága volt, hogy vesztél meg tőle. Nem is kelletett nekünk belőle egy szem se. Ez volt az egyik legnagyobb örömünk, nyertesek voltunk: nem vettünk belőle, mert irtó drága volt. És egyszer csak elkezdett esni az ára. Az volt a mi nyereségünk, mert utána már megkaptuk olcsóbban. Profit!
Akkor jött a paradicsom, május végén. A hülye sem vásárolt belőle, nagyon drága volt. Ottan rohadt az egész az oltyánnak a nyakán. Az eper is ekkor jelent meg, abból sem vettünk. Amikor rendes ára lett, megvettünk rengeteget: ez volt akkor a tiszta haszon. Főztük, főztük az eperlekvárt és a paradicsomlevet. Megvolt a maga ideje. Tejes kukoricát februárban? Ilyent csak a hülye eszik. Tejes kukorica nyáron van. Nekem ne mondja senki!
Vegyük például a dinnyét. A júniusi dinnyét azonnal be kellene tiltani, mert úgy hülyeség a júniusi dinnye, ahogy van. A dinnyét július elején meg lehetett látni a piacon, és akkor ki kelletett röhögni az oltyánt, hogy milyen drágán adja. Ezek ma már nem tudják, hogy milyen az, amikor kiröhögöd az oltyánt júniusban. Egy hónapig kelletett hagyni, hogy rohadjon az oltyánra rá a dinnye, és akkor odamenni, jól megkritizálni és venni belőle.
Augusztus vége után már nincs dinnye, akkor jön az alma és a körte. Miután Szent Lőrinc belepisilt a dinnyébe, annak – gátá! – annak semmi íze sincsen. Aztat a hülyeséget, hogy októberben is dinnyét vegyél a hülye töröktől? És aztat a hülyeséget, hogy akármikor lehet venni ilyen kis bingyó piros retkeket! Olyan nincs: annak márciusban van az ideje, utána gátá!
Én a következőt még az apámtól tanultam, és az én házamban is ez volt: ha jött egy ilyen kríza, akkor az első az volt, hogy kelletett szerezni egy fél bornyút. Vagy egy fél disznót – mikor, mit engedtek vágni.
Tudni kell, hogy nem az első kríza ez. Gyerekkoromban volt az első ilyen nagyobb kríza. Aztat még a háború csinálta. Amikor Ceusescu megcsinálta a következő krízát, akkor is idejébe kelletett tudjad, hogy honnan fogod a következőt zsákot vagy a következő fél bornyút megszerezni, mielőtt még elfogyott a régi. Mert ha elfogyott a hús – gátá – meg voltál halva. És muszáj volt tudni, hol van egy kis csubuk munka, mert hogyha a kríza miatt árdrágulás is volt, nem volt mese, nem volt diskúció: meg kelletett tudjad keresni aztat a plusz pénzet.
A nagyobbik fiamat is pont akkor kelletett tanítassam az egyetemen, amikor az a másik kríza volt, amit már Iliescu csinált. Rendesen kitanítottam, kocsit szereztem nekije, állást, egy nagy frídzsidert, és azótától – gátá! – meg kelletett álljon a maga lábán. A kisebbik fiam tajdag, mint az anyja – na, akkor nekije is szereztem, amikor negnősült, egy kis lakást, benne egy nagy kondzselátort.
Mostan is előttem van, ahogy odaadtam a kulcsot, és melléje letettem a kicsi menyemnek a konyhába egy fél bihajbornyút; és mondtam nekijük: fiam, állj meg magadtól, mert látod, bármikor jöhet itten nekem egy kríza, ottan van az a sok húgod, nekijük is kell adjak valamit. Nagyapátokra már nem számíthatunk – gátá! –, nem nagyon tud már részt venni a csubuk munkákban, nekije agyvérzése van, a tavalyi hólapátolástól maradt vissza.
Ilyenkor az ember ki kell nyissa a szemét. Mondtam az asszonynak, hogy tartsa nyitva a csipáját. És mondtam a kisebbik menyemnek is: legalább mostan, amiótától krízában vagyunk, ne még vegyenek össze-vissza minden felesleges dolgot. Itten egy kinder tojás, ottan egy csipsz és – gátá! – elment száz újlej! Ezeket a marhaságokat eszik az unokák, aztán csodálkoznak, hogy fosnak, mint a Kilin lova pünkösdkor a Pillangó uccában. Én nem tudom! Mi annak idején kihúztuk a földből a murkot, úgy ettük, soha semmi bajunk nem volt. Nekem ne mondja senki!”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Tizenhárom behívót kaptam
A fiam nem folytatja az én „mesterségemet”, itt áll az udvarban három traktor meg a teljes >
„Orbánnak jó Vučić politikája”
A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) – ismereteim szerint – ebben az esetben sem hallatta a hangját! >
Szempontok a börtönbizniszhez
Mint oly sokszor, engem csak a reformkorunk vigasztal. Wesselényi, a zsibói nagybirtokos ellenezte a jobbágyságot, nem >
Izzó türelmetlenség
Ha valaki a Marsról figyelné országunkat, úgy vélhetné, érdektelen, tunya társaság népesíti be. E látszat alatt >
A szuperkapitalizmus kora
Én azonban csak gyors feledésre ítélt mostohafia lehetek, a magyar nemzetállamnak is, meg a szerbnek is. >
Gombos a „megszállás” idején
Amikor megjöttek egy-egy rabló hadjáratról, mutogatták egymásnak a megszerzett zsákmányt. Marékszámra volt náluk arany ékszer, de >
A hatalmon maradás kísértései
Ha a módosítások nyomán jelentősen csökkenne az elnöki jogkör, annak az is lehet az oka, hogy >
Milyen támogatást élvez a szerb csatlós párt?
A VMSZ – amióta Pásztor István az elnöke – magyar pártként és érdekvédelmi szervezetként megszűnt létezni. >
Eldöntöttem, hogy maradok
Decemberben két díjjal is elismerte a hazai irodalmi élet a Kossuth-díjas Végel László vajdasági író eddigi >
Vallásháború Montenegróban
A füst amúgy már átszállt Belgrádba is, a tüntetők tűzijáték-rakétákkal lőttek célba a montenegrói nagykövetség zászlajára. >
Hajnalban jönnek érted…
„Kilátástalannak látom (a helyzetet Csókán), itt már mindennek vége van, a fiatalok külföldre mentek. Azt mondja >
Ez már úgyis történelem – és egy rossz emlék
Egy nevét nem vállaló dél-bácskai férfi pedig azt mondta nekem: Az akkori történésekről nem szívesen beszélek, >