2020. október 21. Szerda
Ma Orsolya, Zsolt névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Szaxofon

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán
Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy ne vonyítson, erre a te fiad elkezdett szaxofonozni az udvaron...”  Csorba Zoltán:

Az új szomszéd tavaly ősszel költözött be a felettünk lévő lakásba. Még a beköltözés előtt nekifogott az átalakításnak, renoválásnak. Naphosszat zúgott a flekszer, a csiszoló, püfölt a kalapács... Egy felújítás ezzel jár, fogadtuk el megértően. A munkálatok még a tavasszal is folytatódtak. A pandémia idejére ideiglenesen hazaköltözött Laura lányom és én is home office-ban dolgoztunk. Amit gyakran megzavart felülről a zdrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr. Emma többször is felment és megkérte, hogy legyen tekintettel, itthonról dolgozunk, video-kapcsolatban beszélünk a munkaadókkal...

Nem tudom mekkora felújítást végez, de a munkálatok még most sem fejeződtek be. Ma délelőtt éppen rá kívántam lelkileg hangolódni az akvarell festésre, erre: zdrrrrrrrrrrrrrrrr!

Az ilyen szomszédi viszonyulásra csak egy válasz létezik. Elővettem a szaxofonomat, amit több mint egy éve nem használtam. A tokkal a teraszajtót támasztjuk ki, erre használ. Hosszabb kihagyás után a fúvós hangszer hajlamos arra, hogy befuváskor kellemetlen, sipító hangokat produkáljon. A bemelegítés után háromszor eljátszottam a Tequila c. szerzemény szólóját. „Leszedtem”, megtanultam, mert ez egy klasszikus szóló. Mint ahogy megtanultam fejből Verlaine Őszi chansonját és Baudelaire Albatroszát. A szóló középső része magas fekvésben szól. Ezt a részt, gyakorlás végett többször is megismételtem. Nagy hangerővel, ahogy a tüdőmön kifért.  Közben előjöttek a sipító hangok is. Másfél éve nem fújtam a hangszert, gondok akadtak a nád szorításával.

A hangszerem megérdemli, hogy elmondjam hogyan került hozzám. Ez egy Buffet-Crampon gyártmányú tenor szaxofon. Amikor 15 éve elvittem Pilisvörösvárra a legjobbnak tartott mesterhez felújításra, ő a hangszer száma alapján kikereste, hogy 1964-ben készült! A francia hangszergyár, amelyik a klarinét gyártásban a No 1., csak korlátozott számban készített szaxofont. Amivel a szaxofonok Mercedesének számító Selmert kívánta felülmúlni. Hangban sikerült, talán, de nagy hiányossága, hogy túl súlyos. Egy idő után abbahagyták a gyártását.

Szülővárosomban, Becsén élt egy Bogica Dunđerski nevű dzsessz-dobos, aki a becsei könnyűzene történelmének legendájának számított. Az 1960-as években muzsikált. Óriási finomsággal, érzéssel, átéléssel. Egyszer elmondta, hogy akkor csalódott legjobban az „elektromos zenében”, amikor Becse első beat-zenekara elhívta helyettesíteni, mert a dobosuk lebetegedett. A Satisfaction c. számmal kapcsolatban kifogásolták, hogy nem jó. Miért? – kérdezte. „Bogica, ne cifrázd, és sokkal hangosabban püföld!” – ez volt a válasz és utasítás.

Bogicának volt egy Amerika-imádó bátyja, akivel együtt kezdett el zenélni. Batukának hívták, a becsei zeneiskola igazgatója szülővárosunk legtehetségesebb zenészének tartotta. Az 1960-as évek közepén lelépett Amerikába. Zenekarokban játszott és volt saját zenei produkciós irodája is. 1978-ban, amikor végképp befejezte pályafutását „szögre akasztotta” hangszerét, a tenor szaxofonját elküldte Becsére, az öccsének. Hátha Bogica két fia közül valamelyik esetleg érdeklődik a szaxofonozás iránt. A két fiú is zenészként cseperedett fel, egyik apja nyomdokaiba lépve a dobokat választotta, a másik a basszus gitárt.

Akkoriban, 1977-78-ban, döntöttem el, hogy megtanulok fúvós hangszeren játszani. A becsei tűzoltó zenekar szaxofonistájától vásároltam egy alt szaxofont. A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy ne vonyítson, erre a te fiad elkezdett szaxofonozni az udvaron...”  Ha sokáig is tartott, kitartó gyakorlással belejöttem, megtanultam szaxofonon játszani.

Egyszer felhívott a Bogica bácsi és közölte: hallotta, hogy érdeklődöm a szaxofon iránt, neki lenne egy Amerikából, szép plüss-tokban, érkezett eladó hangszere. Megnéztem, kipróbáltam. El voltam ragadtatva. Mibe kerül? – kérdeztem a dobos legendát. „Fogalmam sincs, hogy mi lehet az ára, de az imént hoztak egy teherautó sódert az építkezéshez. Kifogytam a pénzből, ha kifizeted, a tiéd a hangszer” – válaszolta. Kevés híján volt nálam annyi kp amit a türelmetlenkedő  sóder-leszállítónak kellett fizetni. A hiányzó részért hazafutottam és lett egy gyönyörű, értékes hangszerem, amit ma is őrzök. Igaz, az utóbbi években többnyire a teraszajtót támasztjuk ki vele...

Abban az időben voltak olyan szerzemények, ahol szerepet kapott a szaxofon, a zenekarban, ahol játszottam, befújtam a szólókat, ezzel is változatosabbá téve fellépéseinket. Majd abbahagytam a zenélést, hanyagoltam a szaxofont is.

Ehhez a hangszerhez kötődik életem legcsúfosabb, legkellemetlenebb leégése, amit zenészként megéltem. Létezik Budapesten egy Shades nevű együttes, amelyik az 50-es, 60-as (a Hungária miatt a 70-es) évek zenéjét játssza. Nagyon jól. Amikor a zenekar 1998-ban megalakult, basszus-gitárosként egy ideig játszottam velük. Akkor még csak Shadows  számokat adtak elő, azóta jócskán kibővítették a műsorukat. Két évvel ezelőtt kedvem támadt, hogy aktivizáljam magam és felajánlottam, hogy csatlakoznék hozzájuk hiszen a szaxi ebben a műfajban nagyon hiányzik. Az ötlet akkor támadt, amikor hallgattam az egyik fellépésüket, ahol Hungária számokat játszottak, szaxofon szólók nélkül. Különösen a „Várni rád egy éjen át” című szerzeményben hiányoltam. A zenekar vezetője örömmel vette a felajánlást, átküldte azokat a számokat, amelyekben szaxofon szóló hangzik el. Heteken keresztül „szedtem”, betanultam. Megjegyzem, hogy a Hungária együttes számaiban felcsendülő szaxi-szólókat, nem volt könnyű megtanulni, de sikerült. Szerintem. Bevallom, hogy voltak olyan terveim is – mivel elsősorban zeneszerzőnek tartom magam – hogy írok ebben a stílusban eredeti számokat nekik. Mégis más, amikor egy zenekarnak vannak saját szerzeményei is. El is készült néhány.  Közöltem, hogy készen állok a meghallgatásra. A zenekar erre az alkalomra kibérelt egy próbatermet. Megérkeztem a próbára. Nagyon rossz állapotban. Valami nyavalya fogott el, vírus, olyannyira, hogy az egyébként is „bibis” fülem is begyulladt, alig hallottam. Magamat sem és a zenekart sem. Alig jött ki levegő a tüdőmből, nehezemre esett a fújás. Be voltam lázasodva (amikor hazamentem 39 fokos lázat mért le a feleségem). A lényeg: olyan pocsékul játszottam, mint még soha. Semmi sem sikerült. A legegyszerűbb szólókat sem tudtam eljátszani, pedig negyven éve szaxofonozok! „Tanár úr, készültem...!” Láttam amint a zongorista és a dobos (akiket nem ismertem) összenéztek „ki ez az amatőr, akit a Gabi elhívott?”. Összepakoltam a hangszeremet és elkotródtam. Már másnap ágynak estem, két hétig feküdtem vírusos tüdőgyulladással. A zenekar ezek után persze, nem hívott vissza és a felajánlott szerzeményeim iránt sem tanúsítottak érdeklődést. Nagyon sajnáltam. Azóta is.  

Tegnap délelőtt, miután harmadszor is eljátszottam a Tequila-szólót megszűnt a zdrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr!

2020. szeptember 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább

Baloldal és gyermekbalett

„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >

Tovább

Mi lesz a Futaki úti temetőben lévő emlékhely sorsa?

Az „1944/45-ös ártatlan áldozatok” emlékművének elkészítése is azt mutatja, hogy a VMSZ képtelen egyetlen vitás kérdést >

Tovább

A demokráciába vetett hit megroggyanása

Hiányzik a mindennapi demokrácia, a republikánus tér, amelyben a polgár beleszólhat a dolgok alakulásába. Ez főleg >

Tovább

Néha elhangzik egy-egy pedagógus sikolya, amelyet dermesztő csend követ

A VMSZ szerint minden rendben van, helyzetünk soha nem volt jobb, ez jut eszembe miközben az >

Tovább

Végenincs restitúció

Nem láttam még mérvadó átfogó, tárgyilagos elemzést arról, hogyan is jártak, kerültek ki a restitúcióból a >

Tovább

Az ilyesmért elnézést szoktak kérni

Baráti e-mail figyelmeztetett: a hu.autonomia.info portálon, rendkívül rosszindulatú kontextusban emlegetik a nevemet. Rákantitok a megadott linkre >

Tovább

Instabil stabil helyzetben

Nagy kár, hogy napjainkban sem indul a választásokon egy kimondottan baloldali párt. Miért? Fél a vereségtől? >

Tovább

Toleranciahiány

Mindez ugyancsak a magyar és a többi nemzeti közösség általános helyzetéről tanúskodik. Az okát pedig éppen >

Tovább

A műzsenik és az árulók napjaink jellegzetes figurái

Hol kezdődik az árulás? Az írástudó, aki elárulja a szellem szabadságát, beáll bértollnoknak a Párthoz, mert >

Tovább