2020. szeptember 25. péntek
Ma Eufrozina, Kende névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

„Beletanult” elnök

Meddig tart(hat) Pásztor István harmadik mandátuma?

Bozóki Antal
Bozóki Antal
„Beletanult” elnök
Amennyit dicséri, hogy már azt se bánnánk, ha már magával vinné haza.?

Legyünk tisztában, a vajdasági magyarok helyzetének nem az egyedüli fokmérője, hogy magyar-e vagy szerb a Tartományi Képviselőház elnöke, és hogy a vémesznek hány tisztségviselője van a hatalomban, hanem elsősorban az, hogy milyen a közösség gazdasági, társadalmi helyzete, hogyan valósulnak meg a nemzeti önazonosság megőrzését szavatolni hivatott alapvető jogok és szabadságok. Egyébként is, Pásztor Istvánt, a SZHP „kényelmes abszolút többsége” akkor váltja le, amikor csak akarja. Ez azt is jelenti, hogy elnök úr az önmaga által vállalt kényszerhelyzetben van: Ha és amikor nem tesz eleget az SZHP, pontosabban AV elvárásainak, már nem is elnök. Ez pedig nem jó a közösségnek, amelynek – a nemzetközi jog szerint – nemzeti kisebbségi ügyekben még vétőjogának is kellene, hogy legyen. Bozóki Antal:

Az új összetételű tartományi parlament harmadszor választotta házelnöknek július 31-én Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/Vučić „Magyarjainak” Szövetségének?) elnökét.

– Nem volt az utóbbi évtizedekben senki, akit többpárti választás után harmadik mandátumban is parlamenti elnök lett volna, másodikban sem volt erre példa – dicsekedett Pásztor a Magyar Szó nevű véemesz pártlap hétvégi számában közölt négyhasábos interjúban.

Pásztor szerint, hogy harmadszorra is újraválasztották, az „magától értetődött, ennek így kellett lennie”. Megválasztását „részben a VMSZ megkérdőjelezhetetlen választási teljesítményével”, részben pedig Aleksandar Vučić (AV) Szerb Haladó Pártjával (SNP) és személyesen a szerb elnökkel „idestova hat éve tartó együttműködésével” magyarázza.

A régi/új házelnök szavai szerint „nehezen képzelhető el, hogy a VMSZ elnöke ne legyen állami tisztségben, ez a magyar közösségnek fontos. Az összes számba vehető tisztség közül talán a tartományi parlament elnöki áll a legközelebb hozzám, innen részt vehetek, betekintést nyerhetek a fontos folyamatokba, ezért választottam. Mindezen túl talán ez az, amelyik a leginkább megfelel nekem, beletanultam ebbe a munkába, nem jelent elvégezhetetlen kihívást, meggyőződésem, hogy eleget tudok a feladatnak tenni – fejtegette nem kis hivalkodással Pásztor.

Egyébként, a Tartományi Képviselőház elnöki tisztsége abból áll, hogy az elnök képviseli a Képviselőházat bel- és külföldön, a képviselőházi üléseken elnököl és vezeti azokat, kiírja a képviselői választást, aláírja a Képviselőház által meghozott aktusokat, valamint a Statútumban és a Képviselőház ügyrendjében meghatározott egyéb feladatokat is ellát”. Egyéni döntéshozatali funkciója, tehát, jóformán nincsen, jobbára a parlamenti ceremónia ellátásra korlátozódik. Jól hangzó, nem sok munkával és sok kiváltsággal járó funkció.

Az önmagát „all in” (hazárd) kártyajátékosnak és „politikai ketrecharcosnak” nevező Pásztor, aki „egy délután 82 embert zárt ki a pártból, olyanokat, akik a megelőző húsz évben kimozdíthatatlan és megkerülhetetlen részei voltak a vajdasági magyar közéletnek”, harmadszori újraválasztása az utóbbi nyolc évben egyáltalán nem volt kétséges. Nem azért mivel tisztségében rendkívül jól teljesített, se nem azért, mert ez „a magyar közösségnek fontos”, hanem mert a Szerb Haladó Pártnak, pontosabban AV-nak megfelelt Pásztornak a parlamenti elnöki székbe „ültetése”. Egyrészt, mert már bebizonyosodott róla, hogy teljesíti a rá bízott feladatokat, még akkor is, ha azok nem a vajdasági magyar közösség érdekeit szolgálják, vagy éppen ellenkeznek velük. Másrészt pedig a Magyarországgal fennálló viszonyok fenntartása miatt. Vučićnak ez nem került semmibe!

A VMSZ elnök már korábbi nyilatkozataiban is jelezte, hogy a június 21-ei választások után a házelnöki tisztségen kívül „másmilyen szerepre nincs szüksége”. A szerb államfővel az új kormány megalakításáról folytatott konzultációt követően nyilvánvalóvá vált, hogy „a VMSZ köztársasági, tartományi és önkormányzati szinten is a hatalom részét fogja képezni az elkövetkező időszakban is”. Ennek az egyezségnek a része az is, hogy Pásztort tisztségében újraválasztották. A szavazás csupán formaság volt: Pásztor 100 szavazatot kapott, a 114 jelenlévő képviselő közül, öten tartózkodtak.

Az új összetételű 120 tagú tartományi parlamentben az SZHP-nek 76, a Szerbiai Szocialista Pártnak 13, a Vajdasági Magyar Szövetségnek 11, a Vajdasági Front nevű többpárti koalíciónak 6, a Szerb Radikális Pártnak négy, az ellenzéki Seprű 2020 nevű mozgalomnak, valamint a monarchista Szerb Királyság Megújhodási Mozgalmának pedig öt-öt, képviselője van. Ebből aztán érthető a Pásztorra adott szavazatok száma is. Még a radikális pártiak is rá szavaztak, a Seprű 2020 képviselői viszont tartózkodtak! (Már az is önmagáért beszél, hogy milyen pártokhoz tartozó képviselők alkotják a tartományi parlamentet! A nemzeti és területi hovatartozásukról eddig nem láttam kimutatást, de félő, hogy ezek nem megfelelők! Mit lehet ezektől egyáltalán elvárni?)  Pásztornak csak az a fontos, hogy elnöke legyen a testületnek!

Amikor Pásztor „a VMSZ megkérdőjelezhetetlen választási teljesítményét” említi, akkor bizony azt is tudni kell, hogy ezt az eredményt milyen körülmények között érte el a párt, hogy egyedüli magyar előjelű pártként vett részt a választásokon, és még így is tartományi szinten csak 75 218 szavazatot kapott (a Palicson és másutt szabálytalanul szerzett szavazatokkal együtt). Ez, a legjobb esetben is, csak a magyar választópolgárok egyharmadának a voksát, ha jelenti.

Milyen eredményt tud felmutatni Pásztor az utóbbi nyolc év alatt, aminek alapján aztán rászolgált volna az újraválasztásra? Erről viszont – ismereteim szerint – nem készült beszámoló, kimutatás! Szerbiában ez sehol nem is fontos. A választások után a tisztességek – vagy ahogyan a DélHír portál fogalmaz, a „zsákmány”, vagyis a tisztségek – kiosztása, mint Pásztor esetében is, a politikai megfelelőség, a VMSZ-hez, illetve a SZHP-hoz való hűség, nem pedig a munkában elért eredmény alapján történik! Ezért nem is halad(hat) ez az ország előre!

Elég csak megemlíteni, hogy a Tartományi Képviselőház 2016. június 2. és 2020. május 7. között összesen 38 ülést tartott, vagyis még 10 napot sem dolgozott évente! Így volt lehetséges, hogy a képviselőház elnöke többnyire a véemesznek az ügyeivel foglalkoz(hat)ott. Nem véletlenek a követelések, hogy az állami tisztségviselőknek le kell mondani a párjukban betöltött funkcióról, mivel az különböző visszaélésekre ad lehetőséget. Vonatkozik ez, természetesen, a szerb elnökre is.

Külön elemezni lehetne, hogy milyen témákkal is foglalkozott a Tartományi Képviselőház és milyen eredménnyel, csak éppen ez nem fontos azoknak, aki a döntéshozatali folyamatokban részt vesznek. Gyorsan kiderülne ugyanis, hogy a tartomány helyzete tovább romlott, hogy a lakosság elszegényedése, a nemzeti közösségi jogok nyirbálása és a belgrádi központosítás folyamatos.

A Tartományi Képviselőháznak példát kellene mutatni a többségi és a nemzeti közösségek nyelvének egyenrangúsága területén. A Tisztelt Háznak van ugyan egy magyar fejlécű honlapja, amelyen az a megjegyzés áll, hogy „az időszerű hírek és az eseménybejelentő szerb nyelven olvasható” (egyelőre még latin betűvel).  Az meg csak hab a tortán, hogy az eredetileg magyar nyelvű honlapon mind a 38 ülésről készült jegyzőkönyvek „szövegei szerb nyelvűek”! A „beletanult” elnök, akinek elsősorban a ház ügyeivel kellene törődni, még csak annyi fáradságot sem vett magának, hogy biztosítsa a magyar nyelvű tájékoztatást (a többi közösségi nyelvet nem is említve)!

Az idézett interjúból az is kiderül, hogy Pásztort leginkább „a közéletnek, a közbeszédnek a hihetetlen mértékű eldurvulása” aggasztja. A kettős elnököt nem az nyugtalanítja, tehát, hogyan és miért, mi miatt durvult el a közélet? Pedig a közállapotok megromlására éppen az elnökösködése alatt került sor. Ebből is arra lehet következtetni, hogy Pásztort nem a társadalmi, gazdasági, közösségi stb. viszonyok jobbá tétele érdekli, amelyek hiánya miatt a lakosság szinte folyamatosan tiltakozik és elhagyja az országot, hanem az önmaga által „választott” tisztség és a hatalom.

Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter ezúttal a Facebookon gratulált sietve Pásztornak, mivel szerinte „megérdemli a kinevezést, mert sokat tett a szerb-magyar barátság megteremtéséért”.

A miniszter úgy fogalmazott, „a szerb-magyar barátságnak erre a hétre is jutott egy kifejeződése: Aleksandar Vucic pártjának kényelmes abszolút többsége ellenére ismét magyar elnököt választott magának a Vajdasági Tartományi Parlament, mégpedig a vajdasági magyarok vezetője személyében”.

A fiatal Szijjártó bizonyára nem halott arról, hogy a tartományban, még mielőtt a nemzetközi szervezetek a nemzeti közösségek hatékony részvételéről értekeztek volna a döntéshozatalban, már gyakorlat volt a kiemelt tartományi tisztségeknek a nemzeti hovatartozás, az ún. „nemzeti kulcs” szerinti betöltése és a ciklusonkénti személycsere. Ez azt is jelentette, hogy a tartományi tisztségek minden nemzeti közösség tagjai számára egyformán hozzáférhetők voltak. Ezért nem volt/nem lehetett olyan elnöke a Képviselőháznak, akit kétszer, vagy netán háromszor választottak volna újra, mint most Pásztort. Pedig nem lehet mondani, hogy köztük nem voltak közismert, eredményes, köztiszteletnek örvendő (magyar) képviselőházi elnökök is, akik ideje alatt a tartomány jelentős fejlődést mutatott. Nem úgy, mint az utóbbi években.

Nem véletlen, hogy az egyik Facebookos Szijjártó szövegét kommentálva ezt írta: „Amennyit dicséri, hogy már azt se bánnánk, ha már magával vinné haza.”

Legyünk tisztában, a vajdasági magyarok helyzetének nem az egyedüli fokmérője, hogy magyar-e vagy szerb a Tartományi Képviselőház elnöke, és hogy a vémesznek hány tisztségviselője van a hatalomban, hanem elsősorban az, hogy milyen a közösség gazdasági, társadalmi helyzete, hogyan valósulnak meg a nemzeti önazonosság megőrzését szavatolni hivatott alapvető jogok és szabadságok. Egyébként is, Pásztor Istvánt, a SZHP „kényelmes abszolút többsége” akkor váltja le, amikor csak akarja. Ez azt is jelenti, hogy elnök úr az önmaga által vállalt kényszerhelyzetben van: Ha és amikor nem tesz eleget az SZHP, pontosabban AV elvárásainak, már nem is elnök. Ez pedig nem jó a közösségnek, amelynek – a nemzetközi jog szerint – nemzeti kisebbségi ügyekben még vétőjogának is kellene, hogy legyen.

Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a nemzeti közösségek tagjainak részarányos jelenléte a hatalomban, a döntéshozatali szervekben – aminek a biztosítása nemzetközi követelmény –, Szerbiában nincsen intézményesen megoldva, mivel a tisztségekhez jutás nem a jogszabályokon, hanem a politikai voluntarizmuson, a közösségtől távol, annak belelátása, beleszólása nélkül kötött elvtelen egyezségen alapszik.

Szerbia jelenleg nem stabil ország, pontosabban fortyogó vulkán. Belgrádban tegnap is tiltakoztak a képviselőház alakuló ülése miatt. Az ellenzék szerint a legutóbbi választásokat elcsalták, a választási eredményeket pedig meghamisították. „Mi lesz, ha a bársonyos zavargás erőszakossá válik?” – tette fel a kérdést Végel László.

A változásokat, a személyit is, valamint az ország megnyugvását csak az új, rendkívüli és mielőbbi választások hozhatják meg.

Meddig tart(hat) Pásztor István harmadik mandátuma?

 

2020. augusztus 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább