Ma Eszter, Eliza, Vanessza névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Pásztor István délutánja
Pásztor István egy délután 82 embert zárt ki a pártból. Ezt ő maga mondta így, szó szerint, egy külföldi lapnak nyilatkozva. Az időzítés persze teljességgel érthető. A délelőtt az általában inkább munkaidő, olyankor az ember nem ér rá mással foglalkozni, lefoglalja a munkája. A különböző szabadidős tevékenységekre, mint például emberek kizárása a pártból, inkább a délután való. Józan ésszel gondolkodva nyilván senki nem is várta volna el az elnöktől, hogy mondjuk délelőtt zárjon ki 82 embert a pártból. Kókai Péter (Szabad Magyar Szó):
Van az a vicc, ami valahogy úgy megy, hogy Mao Ce-tung valamivel le akarja foglalni az egyre szaporodó kínai népességet, nehogy lázadáson kezdje el törni a fejét. Elrendeli hát, hogy rakják át a kínai nagy falat máshova. Az emberek egy nap alatt elvégzik a munkát, másnap tehát már új foglalatosságot kell kitalálni. Ezért Mao elrendeli, hogy rohanják le a Szovjetuniót. És akkor megszólal egy aggódó hang a tömegből: na jó, de mit csinálunk délután?
Pásztor István egy délután 82 embert zárt ki a pártból. Ezt ő maga mondta így, szó szerint, egy külföldi lapnak nyilatkozva. Az időzítés persze teljességgel érthető. A délelőtt az általában inkább munkaidő, olyankor az ember nem ér rá mással foglalkozni, lefoglalja a munkája. A különböző szabadidős tevékenységekre, mint például emberek kizárása a pártból, inkább a délután való. Józan ésszel gondolkodva nyilván senki nem is várta volna el az elnöktől, hogy mondjuk délelőtt zárjon ki 82 embert a pártból.
Érdekes, hogy a nyilatkozatnak ebben a meglehetősen rövid és velős részében is van egy freudi elszólás. Pásztor István ugyanis senkit nem zárt ki a pártból. Ezt a döntést a VMSZ Tanácsa hozta meg, a fent említett 82 ember esetében is, összhangban a párt (honlapján jelenleg is megtalálható) Alapszabályával. Az elnök mégis egyes szám első személyben fogalmaz, az ő emlékezetében tehát ez a dolog úgy él, hogy a tényleges döntést egyszemélyben ő hozta meg. Ebből mindenki le is vonhatja a neki tetsző következtetést a VMSZ Tanácsának valós döntéshozatali kompetenciájával kapcsolatban.
De bárki is hozta meg a döntést, annak jogosságához és indokoltságához kétség nem férhet. Hogy milyen emberek voltak azok! Hogy milyenek? Erre már a nyilatkozat folytatása is utal: „ha ezt nem léped meg, akkor belülről rohad meg az egész”. Vagyis, ha ott maradnak, ahol vannak, akkor rohadást idéznek elő. Ebből elég nyilvánvalóan következik, hogy tulajdonképpen baktériumok voltak. Netán vírusok – habár ezzel a szóval mostanság óvatosan kell bánni, a felesleges pánikkeltést kerülendő. Esetleg penészgombák. A válasz a kérdésre, hogy tulajdonképpen ki volt ez a 82 ember – akik mellékesen „a megelőző húsz évben kimozdíthatatlan és megkerülhetetlen részei voltak a vajdasági magyar közéletnek” – mindenesetre biztos, hogy valahol itt keresendő, mert több korábbi nyilatkozat is erre utal. Merthogy, kimozdíthatatlanok voltak, meg megkerülhetetlenek, és aztán mi lett belőlük?
Tyúkólban lakó lett belőlük. Ketrecrázó lett belőlük. Kiégett, teljesítmény nélküli emberek lettek ők, akik ráadásul sunyik, alantasok és primitívek. Kóros önimádatban szenvedők lettek ők, akiket az frusztrált, hogy nem tudták valóságossá tenni az önképüket (bármit is jelentsen ez). És mit csináltak ezek az emberek? Hát bizony, egy erőtlen vihart okoztak a biliben. (Ennél a képzavarnál azért álljunk meg egy pillanatra. Tulajdonképpen mi is volt az a bili, amelyben az erőtlen vihart okozták?). De ez még nem minden. Ha úgy hozta a helyzet, ezek az emberek rászorultak, mint tót a „húgyos körtére” (bármit is jelentsen ez). Ide-oda csapódtak, mint a vasorrú bába a mágneses mezőben (bármit is jelentsen ez). És ez biztos mind így van, mert mindezt maga az elnök mondta róluk.
És mindezen túl van még egy nagy bűnük ezeknek az embereknek, amit az elnök többször is felrótt nekik. Valami, ami miatt nem lehet velük együttműködni, még szóba állni sem, egyáltalán, nem lehet velük csinálni semmit. Az, hogy olyan csúnyán beszélnek. Olyan gyűlöletkeltőn, mocskolódva.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
SZERBIA EGYRE TÁVOLABB BRÜSSZELTŐL!
Vicsek és Kovács, a VMSZ két sokéves, de eredménytelen megélhetési lakájpolitikusa – a néhai Pásztor István >
A VMSZ, a civil szervezetek és az egyházak összefonódása
A két esemény, illetve cikk alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy a vajdasági magyar civil >
Viharfelhők Szerbia égboltján
Hónapokkal ezelőtt Vučić nagylelkűen ígérgette, hogy bármikor kiírhatja a rendkívüli választásokat, moszkvai üzenetében azonban nem mondott >
Szerbia a csonka rendszerváltási múzeumba kényszerült
Amit most a szemünk előtt zajlik, az a múzeumból való kiútkeresésről szólnak. Az elmúlt harminc évben >
Megszűnt az utolsó független nyomtatott vajdasági magyar nyelvű újság!
A Családi Kör megváltozásával nemcsak a lap, de a vajdasági magyar nyomtatott sajtó történetében is új >
AZ ÚJSÁGÍRÁS LEZÜLLESZTÉSE, AZ OLVASÓK MEGALÁZÁSA
A VMSZ tisztségviselői és az anyaországi vendégek ezúttal is „eligazították” az MNT „alapítású” médiák „újságíróit”, hogy >
BIZALOMVESZTETT, HITELTELEN MNT
A testület csak a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területével >
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >