2020. augusztus 15. szombat
Ma Mária névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Sertéspörkölt

Bencze Andrea
Bencze Andrea
Sertéspörkölt
Kálmán Alida fotója

Sertéspörkölt. Az illatok néha előbb megállítanak, mint a kép. Gyakran látom, de nem jegyzem őket, az agyam irányukban mozdulatlan. Az illat más. Azt nem lehet csak úgy nem észrevenni. Az elér, és nyomban döntésre kényszerít: jó vagy rossz? Aztán akármilyen is, de meg kell nevezni, legalább megsaccolni, mi lehet ez.

Az ember megy a régi pesti bérházak előtt, a kopott, koszos falakat itt-ott megtöri egy-egy kapualj vagy a nyári hőségben dohos hűst lehelő, pinceablak. Utóbbi rácsai, mint egy moszatszerű szörny odvas fogai. Egy kicsit mindig megborzongat – nem is igazán a hőmérséklet különbség miatt. A pincék sóhaja nagyon egyforma, szemben a kapualjakéval.

Azok aprócska novellák. Négy lépés, és elmegyek a nyitott kapu előtt, szemem sarkából talán még látom is azt a kopott okkersárga ajtót, de nem jegyzem, viszont a mögüle áradó illat akaratosan kapcsolatot teremt velem. Az az eres, szikkadt kéz, amelynek tulajdonosa most a kanállal átforgatja a melegedő sertéshús kockákat a kislábasban, semmit sem tud rólam és nem kíváncsi rám. De nekem tudnom kell róla vagy legalábbis a pörköltjéről. Az agyam meg, ha akarom, ha nem, dolgozik, elemez: hagyma, pirospaprika, pörkölt, de milyen pörkölt? A csirkének kicsit játékosabb az illata, a marha mélyebb, megfontoltabb, a birkáé, na, azt hagyjuk is! Az a pörkölt illatokon belül a lábassal orrba verés kategóriája.

Szóval, sertéspörkölt és okkersárga ajtó, málló vakolat. Egy kéz, egy kislábas, egy alföldi falu. Nagyanyám szomszédságában egyszer Rozsdáéknál láttam ilyen pörköltet főni. Jó volt a szaftja. Furcsa, Rozsdáékra csak ez emlékeztet meg az apjuk temetése. Sírtak és ráborultak a koporsóra. Aztán elvesztek az életemből. De az illat, amit náluk éreztem először, itt maradt velem örökre. Most, itt a pesti kapualjban fülembe súgott a múltról, és ha belegondolok, már mindegy is, hogy valóban látom-e az ajtót vagy csak ott van valahol a látóteremben.

2010. szeptember 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az elnök rémálma (Trumpizmusok)

Donald Trump két dologtól retteg az életben: a le nem …tethető nőktől – és a novemberi >

Tovább

A tejes bűnösség korában

Sokszor csodáltam, hogyan élte túl a sztálinizmust az orosz nemzet, amelyik olvashatta Dosztojevszkijt. Vagy azért volt >

Tovább

Morális forradalom

A belorusz nép fölkelt a zsarnokság ellen. Ez a lényeg. Szorongó szívvel, de nagy szeretettel és >

Tovább

Péterrévei vízgondok

Az ilyen dolgokkal, amelyek ellehetetlenítik a mindennapi élet, a jelek szerint, senki sem törődik. A ház- >

Tovább

Az orvosok lázadása

A Sajtószabadság Alapítvány kezdeményezésére száznál is több vajdasági magyar újságíró, közíró tiltakozott az Index portáljának kivégzése >

Tovább

Párbeszéd és petíció

A sajtószabadság ügye a kelet-európai újdemokráciák neuralgikus pontja. Olyan, mint a lázmérő: jelzi, hogy súlyos kór >

Tovább

Vírus álarcban

Még csak néhány hónapja tart a vírusjárvány, de az már világosan látható, hogy az emberek milyen >

Tovább

Sztárírók és megtűrtek

Ebben a helyzetben mégis jobb megtűrt írónak, mint sztárírónak lenni. Az is igaz persze, hogy manapság >

Tovább

Visszaeső Románia

Még a szigorúbb karantén-hónapokban keringett egy fotó az interneten: a román miniszterelnök, miniszterelnök-helyettes asszony és más >

Tovább

A szelíd lázadók színre lépnek

Elismerem, az új nemzedék mégsem annyira apolitikus, mint ahogy az elmúlt években gondoltam, nem kizárt, hogy >

Tovább

Vajdaság, a hazafiak vadászterülete

Belgrád az a hely, ahol egy magyarnak nem kell félve rejtezkedni, mint a Vajdaságban, amely „az >

Tovább

„Beletanult” elnök

Legyünk tisztában, a vajdasági magyarok helyzetének nem az egyedüli fokmérője, hogy magyar-e vagy szerb a Tartományi >

Tovább