Ma Endre, Elek, András névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Sertéspörkölt
Bencze Andrea
Sertéspörkölt. Az illatok néha előbb megállítanak, mint a kép. Gyakran látom, de nem jegyzem őket, az agyam irányukban mozdulatlan. Az illat más. Azt nem lehet csak úgy nem észrevenni. Az elér, és nyomban döntésre kényszerít: jó vagy rossz? Aztán akármilyen is, de meg kell nevezni, legalább megsaccolni, mi lehet ez.
Az ember megy a régi pesti bérházak előtt, a kopott, koszos falakat itt-ott megtöri egy-egy kapualj vagy a nyári hőségben dohos hűst lehelő, pinceablak. Utóbbi rácsai, mint egy moszatszerű szörny odvas fogai. Egy kicsit mindig megborzongat – nem is igazán a hőmérséklet különbség miatt. A pincék sóhaja nagyon egyforma, szemben a kapualjakéval.
Azok aprócska novellák. Négy lépés, és elmegyek a nyitott kapu előtt, szemem sarkából talán még látom is azt a kopott okkersárga ajtót, de nem jegyzem, viszont a mögüle áradó illat akaratosan kapcsolatot teremt velem. Az az eres, szikkadt kéz, amelynek tulajdonosa most a kanállal átforgatja a melegedő sertéshús kockákat a kislábasban, semmit sem tud rólam és nem kíváncsi rám. De nekem tudnom kell róla vagy legalábbis a pörköltjéről. Az agyam meg, ha akarom, ha nem, dolgozik, elemez: hagyma, pirospaprika, pörkölt, de milyen pörkölt? A csirkének kicsit játékosabb az illata, a marha mélyebb, megfontoltabb, a birkáé, na, azt hagyjuk is! Az a pörkölt illatokon belül a lábassal orrba verés kategóriája.
Szóval, sertéspörkölt és okkersárga ajtó, málló vakolat. Egy kéz, egy kislábas, egy alföldi falu. Nagyanyám szomszédságában egyszer Rozsdáéknál láttam ilyen pörköltet főni. Jó volt a szaftja. Furcsa, Rozsdáékra csak ez emlékeztet meg az apjuk temetése. Sírtak és ráborultak a koporsóra. Aztán elvesztek az életemből. De az illat, amit náluk éreztem először, itt maradt velem örökre. Most, itt a pesti kapualjban fülembe súgott a múltról, és ha belegondolok, már mindegy is, hogy valóban látom-e az ajtót vagy csak ott van valahol a látóteremben.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Temetőt győztek
A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >
Vége
A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >
SZÓSZEDET
Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >
Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat
Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >
Szavazni vagy bojkottálni?
A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >
A hinta
Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >
„Meddig jutottunk?”
A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >
Srebrenica 24 éve
A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >
Marosvásárhely jobban teljesít
Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >
Nemzetközi segédlettel
A nemzetközi és szerbiai jogszabályok ellenére folyamatban van – külföldi és szerbiai támogatással, ingatlanvásárlásra, épületanyag és >
Több vagy kevesebb?
A nyilatkozatok és az ígéretek azonban most már – négyévi pereskedés után – nem tűnnek elegendőnek. >
Gyerekek a röszkei migránsbörtönben
A politikai kannibalizmus pillanatnyi sikere majd elpárolog. Akkor majd mindenki röstellni fogja magát a passzív cinkossága >