2021. április 23. péntek
Ma Béla, Adalbert névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Sertéspörkölt

Bencze Andrea
Bencze Andrea
Sertéspörkölt
Kálmán Alida fotója

Sertéspörkölt. Az illatok néha előbb megállítanak, mint a kép. Gyakran látom, de nem jegyzem őket, az agyam irányukban mozdulatlan. Az illat más. Azt nem lehet csak úgy nem észrevenni. Az elér, és nyomban döntésre kényszerít: jó vagy rossz? Aztán akármilyen is, de meg kell nevezni, legalább megsaccolni, mi lehet ez.

Az ember megy a régi pesti bérházak előtt, a kopott, koszos falakat itt-ott megtöri egy-egy kapualj vagy a nyári hőségben dohos hűst lehelő, pinceablak. Utóbbi rácsai, mint egy moszatszerű szörny odvas fogai. Egy kicsit mindig megborzongat – nem is igazán a hőmérséklet különbség miatt. A pincék sóhaja nagyon egyforma, szemben a kapualjakéval.

Azok aprócska novellák. Négy lépés, és elmegyek a nyitott kapu előtt, szemem sarkából talán még látom is azt a kopott okkersárga ajtót, de nem jegyzem, viszont a mögüle áradó illat akaratosan kapcsolatot teremt velem. Az az eres, szikkadt kéz, amelynek tulajdonosa most a kanállal átforgatja a melegedő sertéshús kockákat a kislábasban, semmit sem tud rólam és nem kíváncsi rám. De nekem tudnom kell róla vagy legalábbis a pörköltjéről. Az agyam meg, ha akarom, ha nem, dolgozik, elemez: hagyma, pirospaprika, pörkölt, de milyen pörkölt? A csirkének kicsit játékosabb az illata, a marha mélyebb, megfontoltabb, a birkáé, na, azt hagyjuk is! Az a pörkölt illatokon belül a lábassal orrba verés kategóriája.

Szóval, sertéspörkölt és okkersárga ajtó, málló vakolat. Egy kéz, egy kislábas, egy alföldi falu. Nagyanyám szomszédságában egyszer Rozsdáéknál láttam ilyen pörköltet főni. Jó volt a szaftja. Furcsa, Rozsdáékra csak ez emlékeztet meg az apjuk temetése. Sírtak és ráborultak a koporsóra. Aztán elvesztek az életemből. De az illat, amit náluk éreztem először, itt maradt velem örökre. Most, itt a pesti kapualjban fülembe súgott a múltról, és ha belegondolok, már mindegy is, hogy valóban látom-e az ajtót vagy csak ott van valahol a látóteremben.

2010. szeptember 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Rudiban volt minden reménysége…”

„Soha nem fogom megtudni, hogy mi történt a fiammal Koszovóban. Néha úgy vagyok vele, hogy már >

Tovább

A Senkiföldjén

Ezért napjaink Jóbjaként csak a senkiföldjén a jelre várakozó Godot sorsát osztom. Elárvultan barangolok a Senkiföldjén. >

Tovább

A Szelevényi-csárda lerombolása: veszélyes „precedens”

Nem felelnek meg, tehát, a valóságnak Pásztor Bálint szavai, miszerint a csárda lerombolása ügyében az eljárás >

Tovább

A nemzetállam a kisebbségek csapdája

Félő, hogy a belső ellentmondásoktól szenvedő Európai Unió rossz lelkiismerettel feláldozza a nemzeti kisebbségeket a mohó >

Tovább

Beszélni kellene a franciával...

Az utóbbi években egy új problémám is akadt. A sokszor használt zsiliprendszerem eldugult. Én ugyanis 1989 >

Tovább

A mai Sorelnek nincs bűntudata

„Gyönyörűség volt kilépni a szabad levegőre, úgy érezte magát, mint a tengerész, aki hosszú hajóút után >

Tovább

Egyeztetni, egyeztetni!

A magyar szervezetek vezetőinek tisztában kell lenni azzal, hogy nincs fontosabb érdek, a közösség érdekénél! A >

Tovább

A legrosszabb kapitalizmus is jobb, mint a legjobb szocializmus?

Sokak szerint nem is nevezhető igazi szocializmusnak, azonban nem tagadhatom le, hogy voltak olyan szociális dimenziói, >

Tovább

Lehet, hogy már csak a 80-on felülieknek áll jogában reménykedni

Akkor is tervezgettünk, de a járvány keresztülhúzta terveinket.  A járvány tombolása idején töltöttük be a 80. >

Tovább

Rossz állapotban a demokrácia és a joguralom

Az említett tekintélyes nemzetközi szervezetek és intézmények éves/kétéves jelentései „a demokrácia és a joguralom rossz állapotáról >

Tovább

Távol Európától

A VMSZ tehát nemzetközi szinten is teljes mellhosszal kiállt Vučić politikája mellett. A Szabad Magyar Szó >

Tovább

Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak

A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista >

Tovább