2025. február 9. vasárnap
Ma Abigél, Alex, Apollónia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Bozóki Antal
Bozóki Antal

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a nemzeti kisebbségek kollektív és egyéni jogait is! A kérdés csupán az, hogy a csatlakozási folyamatban a politikai érdekek, vagy a tagsági feltételek következetes teljesítése kerül-e előtérbe. Bozóki Antal:

Október 2.

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk”…

Az utóbbi napokban mintha változna a vajdasági magyarok helyzetének és „autonómiájának” magyarországi megítélése.

Csóti György a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) igazgatója szeptember végi újvidéki látogatása alkalmával így értékelt: „Négy országban, Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában és Szerbiában él ma a magyarság nehéz helyzetben, kétségkívül Szerbia az az ország, amelyben e négy ország közül ma mégis a legkedvezőbb a magyar kisebbségi közösség helyzete.”

Az érdekvédelmi szervezet vezetője szerint, az említett, Magyarországgal szomszédos országoktól eltérően, „Vajdaság vonatkozásában azért beszélhetünk más helyzetről, mert itt valóban létezik az autonómiának egy működő formája. […] Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk, de már így is jónak nevezhető, s kétségkívül kiváló eredmény, hogy létezik” – értékelte Csóti. 

A szlovéniai és a horvátországi helyzetével kapcsolatban a KJI igazgatója kiemelte, hogy „ott a magyarságot államalkotó tényezőnek ismerik el, alanyi jogon jár képviselői hely számunkra a parlamentben, alkotmányosan számítanak tehát államalkotó tényezőnek. – Ettől természetesen nem fényes még az életük. A többihez képest azonban az, a vajdaságihoz képest is jobb – tette hozzá.

Csóti György diplomatikusan, de érthetően megfogalmazott szavai a délvidéki/vajdasági magyarok helyzetének – az eddig hivatalos magyar értékelésektől eltérően – sokkal valósabb meglátását fejezik ki. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) és a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) tisztségviselői ugyanis a vajdasági magyarság helyzetét „példaértékűnek” nevezik.

Elhangzott végre, hogy a szomszédos országok közül a szlovéniai és a horvátországi magyarok helyzete „jobb”, mint a vajdasági magyaroké. Ebben a két országban „a magyarságot államalkotó tényezőnek ismerik” és „alanyi jogon jár képviselői hely számunkra a parlamentben”. Mikor valósul meg ez Szerbiában?

Vajdaságban ugyan „létezik az autonómiának egy működő formája”, de Csóti is hangoztatta, hogy „messze nem olyan még, amilyet szeretnénk”.

Ebből a megfogalmazásából a magyar, vagy magukat annak tartó politikai vezetőknek, képviselőknek és a Magyar Nemzeti Tanács tagjainak is le kellene vonni a következtetést.

Október 2-5.

Teljesíteni a feltételeket!

A Visegrádi Együttműködés négy országának (V4-ek), Magyarország, Csehország, Szlovákia és Lengyelország elnökeinek a Prága melletti Lány kastélyban megtartott államfői csúcstalálkozóján jelen volt Borut Pahor szlovén és Aleksandar Vučić szerb elnök is.

Áder János, magyar államfő, a konferencia után (október 3-án) tartott sajtótájékoztatón, az EU bővítést illetően, elmondta, hogy „a találkozón részvevő öt uniós tagállam mindegyike támogatta Szerbia csatlakozását. – Ha Szerbia teljesíti az uniós csatlakozás feltételeit, múltként kell tekintenünk a korábbi bizalomhiányra – fejtette ki Áder.

A magyar elnök álláspontja merőben eltér a korábban gyakran, különösen Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter által gyakran hangoztatott állásponttól, miszerint „fel kell gyorsítani a csatlakozási tárgyalásokat Szerbiával, és lehetővé tenni az ország számára, hogy még 2025 előtt az EU tagjává váljon”. 

Ehhez egyesek még azt is hozzátették, hogy Szerbia felvételének az Unióba „feltétel nélkül” kell(ene) megtörténni. Ez viszont a délvidéki magyarok érdekeinek mellőzését is jelentené.

Pásztor István a haladó véemesz elnöke, a Fidesz legutóbbi (Budapesten, szeptember 29-én megtartott) kongresszusán a hivatalos magyar hozzáállás nem támogatását egyenesen „gáncsoskodásnak” nevezte, az eddig bővítési biztosokról pedig azt mondta, „azért jártak Belgrádba, hogy elmondják, mit miért nem lehet”.

Szijjártó, a magyar külügy vezetője Varsóban, a Warsaw Security Forum elnevezésű konferencián (október 2-án) kijelentette, hogy „Szerbia és Montenegró gyakorlatilag készen áll a csatlakozásra”(??).   

A magyar köztársasági elnök most azonban világosan és érthetően kimondta, hogy Szerbia EU-s csatlakozáshoz bizony előbb teljesíteni kell a csatlakozás feltételeit. Hogy erre egyáltalán sor kerül-e és mikor, az viszont teljesen bizonytalan. Legelőször ugyanis rendezni kell(ene) Szerbia és Koszovó viszonyát. Hogyan lehet felvenni az EU-ba egy országot, amelyiknek még a pontos határai sem ismeretesek, ahol minden naposak az állami hatalommal elégedetlenek tiltakozásai?

A délvidéki/vajdasági magyarok helyzetének rendezése szempontjából különösen fontos, hogy a magyar államfő végre kimondta, Szerbiának teljesítenie kell az az uniós csatlakozási feltételeket. Ezeknek a részét képezik az ún. koppenhágai politikai kritériumok is – egyebek mellett „a stabil demokratikus intézményrendszer; az emberi és kisebbségi jogok érvényesülése, védelme”.

Ezeken a területeken viszont gondok vannak, Szerbia ugyanis – még Tanja Fajon, az Európai Unió és Szerbia közötti stabilizációs és társulási bizottság elnöke szerint is – „az uniós csatlakozási folyamatokban rosszul teljesít”.  – A szerb kormánynak többet kell tennie a 23. és a 24. csatlakozási (az igazságszolgáltatásra és az alapvető emberi jogokra vonatkozó – B. A.) fejezet ügyében – tette hozzá a bizottság elnöke.

Szerbiának, tehát, az említett álláspontok szerint, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a nemzeti kisebbségek kollektív és egyéni jogait is!

A kérdés csupán az, hogy a csatlakozási folyamatban a politikai érdekek, vagy a tagsági feltételek következetes teljesítése kerül-e előtérbe. Természetesen az is, hogy a magyar külügy alkalmazkodik-e/méltányolja-e a köztársasági elnök álláspontját?

 

2019. október 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A VMSZ korifeusa

Az írásból úgy tűnik, Korhecz a Vajdasági Magyar Szolgapárt (VMSZ) korifeusaként jelentette meg ezt a cikket. >

Tovább

Szerbia – mi lesz ennek a vége?

Szerbiában, bár manapság nem mindennaposak a bandák közti fegyveres leszámolások, a gyilkosságok mínuszos hírnek számítanak. Nekik >

Tovább

A fiatalok vissza akarják hódítani a reményt

A tüntetésen sok magyar szót hallottam, főleg magyar fiatalok jelenlétét regisztráltam. Mivel a feleségemmel magyarul társalogtunk, >

Tovább

VMSZ-es „normalitás”

A VMSZ agymosott, tudathasadásos, önző, fanatikus híveket akar karámba zárni, miközben – a hírösszefoglalók szerint – >

Tovább

I šta će sada biti sa nama?

Vest o Teofilovoj smrti podseća me na šifrovanu prepisku između Aleksandra Tišme i Danila Kiša. Danilo >

Tovább

A joghurtforradalom szimbolikus felülmúlása

Megérkeztek a belgrádi egyetemisták, akik két na alatt gyalog tették meg az utat (80 kilométer) Belgrádtól >

Tovább

Újra kellene gondolni az elmúlt harminc évet

A múltat nem lehet csak úgy kidobni az ablakon, mert ha nem tudjuk méltósággal eltemetni, akkor >

Tovább

Ami körülöttünk történik, sokkal több a politikánál

Hogy mi következik ezután, arra - akárcsak sok kiváló barátomnak - nincs válaszom. A kormánytöbbség új >

Tovább

Ötödik kerék leszünk

Nem bánom, ölelgessék egymást, esküdjenek naponta egymásnak hűséget, ez is jobb, mintha egymás torkának esnének, de >

Tovább

LEÁLLÍTANI A KÁRTÉKONY TEVÉKENYSÉGET!

Pásztor Bálint és a VMSZ további kártékony tevékenységét le kell végre állítani! A Junior az egyetemi >

Tovább

Szolidaritás és ellenállás Szerbiában

Az újvidéki vasútállomáson történt november 1-jei tragédia után három hónappal a szerbiai állami egyetemek karainak több >

Tovább

Csendben

Egy csarsi kopott kövein, csevap- és burekillatban sétálok gondolatban, az árnyékom a megboldogult ifjúságom, majd a >

Tovább