2020. szeptember 30. Szerda
Ma Jeromos, Honória, Hunor névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Bozóki Antal
Bozóki Antal

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a nemzeti kisebbségek kollektív és egyéni jogait is! A kérdés csupán az, hogy a csatlakozási folyamatban a politikai érdekek, vagy a tagsági feltételek következetes teljesítése kerül-e előtérbe. Bozóki Antal:

Október 2.

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk”…

Az utóbbi napokban mintha változna a vajdasági magyarok helyzetének és „autonómiájának” magyarországi megítélése.

Csóti György a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) igazgatója szeptember végi újvidéki látogatása alkalmával így értékelt: „Négy országban, Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában és Szerbiában él ma a magyarság nehéz helyzetben, kétségkívül Szerbia az az ország, amelyben e négy ország közül ma mégis a legkedvezőbb a magyar kisebbségi közösség helyzete.”

Az érdekvédelmi szervezet vezetője szerint, az említett, Magyarországgal szomszédos országoktól eltérően, „Vajdaság vonatkozásában azért beszélhetünk más helyzetről, mert itt valóban létezik az autonómiának egy működő formája. […] Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk, de már így is jónak nevezhető, s kétségkívül kiváló eredmény, hogy létezik” – értékelte Csóti. 

A szlovéniai és a horvátországi helyzetével kapcsolatban a KJI igazgatója kiemelte, hogy „ott a magyarságot államalkotó tényezőnek ismerik el, alanyi jogon jár képviselői hely számunkra a parlamentben, alkotmányosan számítanak tehát államalkotó tényezőnek. – Ettől természetesen nem fényes még az életük. A többihez képest azonban az, a vajdaságihoz képest is jobb – tette hozzá.

Csóti György diplomatikusan, de érthetően megfogalmazott szavai a délvidéki/vajdasági magyarok helyzetének – az eddig hivatalos magyar értékelésektől eltérően – sokkal valósabb meglátását fejezik ki. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) és a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) tisztségviselői ugyanis a vajdasági magyarság helyzetét „példaértékűnek” nevezik.

Elhangzott végre, hogy a szomszédos országok közül a szlovéniai és a horvátországi magyarok helyzete „jobb”, mint a vajdasági magyaroké. Ebben a két országban „a magyarságot államalkotó tényezőnek ismerik” és „alanyi jogon jár képviselői hely számunkra a parlamentben”. Mikor valósul meg ez Szerbiában?

Vajdaságban ugyan „létezik az autonómiának egy működő formája”, de Csóti is hangoztatta, hogy „messze nem olyan még, amilyet szeretnénk”.

Ebből a megfogalmazásából a magyar, vagy magukat annak tartó politikai vezetőknek, képviselőknek és a Magyar Nemzeti Tanács tagjainak is le kellene vonni a következtetést.

Október 2-5.

Teljesíteni a feltételeket!

A Visegrádi Együttműködés négy országának (V4-ek), Magyarország, Csehország, Szlovákia és Lengyelország elnökeinek a Prága melletti Lány kastélyban megtartott államfői csúcstalálkozóján jelen volt Borut Pahor szlovén és Aleksandar Vučić szerb elnök is.

Áder János, magyar államfő, a konferencia után (október 3-án) tartott sajtótájékoztatón, az EU bővítést illetően, elmondta, hogy „a találkozón részvevő öt uniós tagállam mindegyike támogatta Szerbia csatlakozását. – Ha Szerbia teljesíti az uniós csatlakozás feltételeit, múltként kell tekintenünk a korábbi bizalomhiányra – fejtette ki Áder.

A magyar elnök álláspontja merőben eltér a korábban gyakran, különösen Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter által gyakran hangoztatott állásponttól, miszerint „fel kell gyorsítani a csatlakozási tárgyalásokat Szerbiával, és lehetővé tenni az ország számára, hogy még 2025 előtt az EU tagjává váljon”. 

Ehhez egyesek még azt is hozzátették, hogy Szerbia felvételének az Unióba „feltétel nélkül” kell(ene) megtörténni. Ez viszont a délvidéki magyarok érdekeinek mellőzését is jelentené.

Pásztor István a haladó véemesz elnöke, a Fidesz legutóbbi (Budapesten, szeptember 29-én megtartott) kongresszusán a hivatalos magyar hozzáállás nem támogatását egyenesen „gáncsoskodásnak” nevezte, az eddig bővítési biztosokról pedig azt mondta, „azért jártak Belgrádba, hogy elmondják, mit miért nem lehet”.

Szijjártó, a magyar külügy vezetője Varsóban, a Warsaw Security Forum elnevezésű konferencián (október 2-án) kijelentette, hogy „Szerbia és Montenegró gyakorlatilag készen áll a csatlakozásra”(??).   

A magyar köztársasági elnök most azonban világosan és érthetően kimondta, hogy Szerbia EU-s csatlakozáshoz bizony előbb teljesíteni kell a csatlakozás feltételeit. Hogy erre egyáltalán sor kerül-e és mikor, az viszont teljesen bizonytalan. Legelőször ugyanis rendezni kell(ene) Szerbia és Koszovó viszonyát. Hogyan lehet felvenni az EU-ba egy országot, amelyiknek még a pontos határai sem ismeretesek, ahol minden naposak az állami hatalommal elégedetlenek tiltakozásai?

A délvidéki/vajdasági magyarok helyzetének rendezése szempontjából különösen fontos, hogy a magyar államfő végre kimondta, Szerbiának teljesítenie kell az az uniós csatlakozási feltételeket. Ezeknek a részét képezik az ún. koppenhágai politikai kritériumok is – egyebek mellett „a stabil demokratikus intézményrendszer; az emberi és kisebbségi jogok érvényesülése, védelme”.

Ezeken a területeken viszont gondok vannak, Szerbia ugyanis – még Tanja Fajon, az Európai Unió és Szerbia közötti stabilizációs és társulási bizottság elnöke szerint is – „az uniós csatlakozási folyamatokban rosszul teljesít”.  – A szerb kormánynak többet kell tennie a 23. és a 24. csatlakozási (az igazságszolgáltatásra és az alapvető emberi jogokra vonatkozó – B. A.) fejezet ügyében – tette hozzá a bizottság elnöke.

Szerbiának, tehát, az említett álláspontok szerint, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a nemzeti kisebbségek kollektív és egyéni jogait is!

A kérdés csupán az, hogy a csatlakozási folyamatban a politikai érdekek, vagy a tagsági feltételek következetes teljesítése kerül-e előtérbe. Természetesen az is, hogy a magyar külügy alkalmazkodik-e/méltányolja-e a köztársasági elnök álláspontját?

 

2019. október 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„A vajdasági magyarság lapja”?

A Magyar Szó és a Hét Nap akkor lesz a vajdasági magyarság napilapja, amikor majd a >

Tovább

A rossz közérzet lázadása

Az unokák elégedetlenek az középnemzedéki apák konformizmusával¬; ez még nem rendszerváltás a „szelíd tüntetések” még csupán >

Tovább

Új szintézis?

Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >

Tovább

„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”

A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >

Tovább

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább