Ma Mózes, Botond, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Jön a Vihar!
Hernyák György nem lett vasutas. Pedig lehetett volna. És nem lett szólóénekes. Pedig lehetett volna. Sőt, színész sem lett, pedig az is lehetett volna, viszont a sors úgy rugdosta a kavicsokat a színpad másik oldalához vezető, kis utacskán, hogy rendező lett belőle. És tanár. Azaz, elmondása szerint ő nem tanár, mert a színjátszást — mondja — nem lehet tanítani. Szerintem minden olvasó érti, miről is beszélünk. Vagy mégsem? Szerda Zsófi (Hét Nap):
— Ez egy hosszú történet, úgyhogy rövidítek rajta. A szüleim és a sógor, aki entellektüel volt, és vasutas, úgy döntöttek, belőlem is vasutas lesz. De lekéstük a felvételit egy nappal. A zenei középiskolában el szerettem volna végezni a szólóéneket a zongora szakirány mellett, ám mire meghoztam ezt a döntést, tele lett az osztály. Szabadkán láttam életem első színházi előadását, a Napfoltokat. Lenyűgözött. Eldöntöttem: színész leszek. Akkor még Budapestről jöttek ide a tanárok felvételiztetni. Nem vettek fel. Befejeztem Újvidéken a zeneművészetit, és még egyszer megpróbáltam a színészetet, azaz a felvételit Pesten. Nem sikerült. És akkor azt mondtam, hogy jó, elmegyek zenetanárnak. Elkezdtem tanítani Újzsedniken, és félévkor az egyik diáknak egyest adtam, mert nem járt órákra, szemtelen volt, semmit nem tudott. A gyűlésen kiderült, hogy ezt nem tehetem meg, hiszen ő a párttitkár fia. Na akkor és ott búcsút intettem a tanári karnak. Nem tudtam, mi akarok lenni, de tanár biztosan nem. Elmentem katonának, aztán Csantavéren, a Bartók Béla Művelődési Egyesületben vezettem a zenekart és a drámai csoportot.
* Mikor került képbe a rendezés?
— Akkoriban jutott a kezembe egy újság, melyben azt olvastam, hogy Újvidéken lehet felvételizni színész és rendezői szakra. Eldöntöttem, megpróbálom. Készültem, mint egy félőrült, és fel is vettek a színészetre is, meg a rendezésre is. És akkor Boro Drašković tanár úr azt mondta, hogy sajnos mindkettő nem fér bele, válasszak egyet. Akkor azt mondtam, hogy legyen a rendezés. Hát így lettem rendező. A véletlenek idepofoztak.
* Jól tették. És most is rendezel, mégpedig William Shakespeare Viharját. Hogyan lehet, hogyan kell manapság egy klasszikushoz nyúlni, melyet már oly sokan megrendeztek a világ színpadjain?
— Engem nem igazán érdekel, ki rendezte már meg előttem. Sőt, amikor elkezdek egy darabot úgyszólván fejben rendezni, még jobban kerülöm a korábbiak megnézését, mert ha ezeket lesném, akkor akaratlanul elkezdenének húzni valami felé, sajnálnám, hogy a látott jó ötleteket miért nem én találtam ki. És így nem lehet dolgozni. Most visszaugrom egy jó nagyot az időben. A Machbethet megrendezni nagy álmom volt. Shakespeare egyik legrövidebb drámája, tele jó mondatokkal. Annak idején Döbrei Dénes lett volna a koreográfusa. És akkor még úgy éreztem, hogy én nem vagyok elég nagy, hogy Shakespeare szövegéből akár egy mondatot is kihúzzak. Dénes győzködött, hogy ezt félre kell rakni a fejemben, mert ha szolgai hűséggel próbálunk valamit csinálni, az nem feltétlenül vezet jó irányba. Akkor megértettem. Ebből a tapasztalatból kiindulva dolgozom most is a Viharon. Nem posztdramatikus színházat művelek, mert ahhoz nem értek. Én még mindig azt tartom, hogy egy drámában kell hogy legyen összeütközés. Ha nincs, akkor vakarom a fejemet.
* Most a szabadkai Népszínház Magyar Társulatával dolgozol. Olyan csapattal szeretsz létrehozni egy előadást, amellyel már nagyon sokszor dolgoztál?
— Könnyen dolgozom azokkal, akiket már ismerek. Tudod, én már fáradok. Dolgoztam sokfelé, de ennek a csapatnak szinte a fele diákom volt. Egymás gondolatait is ismerjük. Nem kell órákat magyaráznom, hogy megértsék az instrukciókat, tudják, mit akarok, és én tudom, hogy ők mit akarnak. Ez egy kollektív munkafolyamat, ahol nem létezik jó módszer, nincs recept, mitől lesz jó vagy rossz. Mindenki azt csinálja, ami szerinte jó. Én szeretem, ha egy színész beleszól a munkámba. Mert úgy tartom, hogy bizonyos idő után a színész sokkal többet tud a szerepéről, mint én. Én a barátaimmal szeretek dolgozni, ez néha sikerül, néha nem. Amikor nem, akkor — mint a katonaságban — csak azt nézem, hány napom, órám van még a bemutatóig.
* Feleséged, Vicei Natália is színésznő. Amikor vele dolgozol, őt könnyebb vagy nehezebb instruálnod abból adódóan, hogy a többieknél jobban ismered?
— Azt hiszem, könnyebb. És nagyon szeretek vele dolgozni, mert jó színésznő. A munkát nem visszük haza, ám szükségszerűen beszélünk a próbákról, különösen akkor, ha együtt dolgozunk. Ez elkerülhetetlen. (...)
Következő cikk: Bőrgyógyász: Megtöbbszöröződött a rühös betegek száma Zentán és környékén
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Posztfasizmus
Nem terrorizál, hanem csábít. Ritkán tilt, annál gyakrabban kisajátít. Nem elégszik meg a puszta pártpolitikával, hanem >
A VMSZ FRIGYE A RADIKÁLISOKBÓL LETT HALADÓKKAL
A Pásztor Bálint VMSZ-elnök magánlapjának is mondható Magyar Szó ugyancsak a május 9-ei számának címoldalán kapott >
A médiaszabadság Szerbiában 2002 óta a legalacsonyabb szintre esett
A Slavko Ćuruvija újságíró meggyilkolásával vádolt személyek felmentése a jogi körülmények jelentős rosszabbodását jelenti. Ezt nem >
Szerbiai választások: csodára várva
A lelkek kufárjai a bulvárosodó médiumok lettek. Növekszik a háborús veszély, tehát szükség lesz valamilyen megmentőre. >
Pásztor után Juhász – eben guba, kutyán suba!
Zobenicát (természetesen) a SNS szavazógépezete ugyancsak szavazattöbbséggel megválasztotta az egyik alelnöknek. Nos, ez a Zobenica fogja >
Teljes a zűrzavar
Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >
BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK
A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >
Egy új Jaltáról van szó
Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >