2024. május 4. szombat
Ma Mónika, Flórián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

„Törtem az üvegeket, locsoltam a jeget...”

Az Aranyéletre rögtön rábólintottam, hiszen már volt előtte egy első évad, melyet én is láttam, és tudtam, mibe csöppenek bele. Ez viszont valami egészen új volt, amiről semmit sem tudtam, és egy sokkal nagyobb szerep is, melyet nem lehet csak úgy „valahogy” megcsinálni, hanem a tőled telhető legjobban kell. Szerda Zsófi (Hét Nap):

Kovács Tamással nemrég beszélgettünk aktuális munkáiról, de olyan gyorsan pörögnek körülötte az események, hogy máris egy újabb, nagy produkcióban találta magát a sok színházi munka és az egyetemi tanulmányai mellett, hamarosan ugyanis képernyőre kerül a Korhatáros szerelem című új sorozat a TV2-n, ebben játssza az egyik főszerepet a kedves, ifjú, szabadkai barátunk, Kovácsék Tamása.

* Szervusz, Tamás! Hát nem panaszkodhatsz, hogy nincs munkád. Egyik forgatásról a másikra, egyik deszkáról a másikra csöppensz. Ez azért nagyon jó érzés lehet. Most a Korhatáros szerelem a legfrissebb, ahol Kovács Patríciával, Kamarás Ivánnal, Fenyő Ivánnal, Dobó Katával, Bánsági Ildikóval és Ónodi Eszterrel forgattál. Azért ez egy igen szép névsor. Élvezted?

— Nagyon. És örülök neki, hogy részt vehettem benne. A forgatás alatt sok jó emberrel találkoztam, és nagyon odaadó csapat állt össze. Azt hiszem, én most értettem meg igazán, milyen érzés, amikor azt mondják, hogy családias volt a hangulat. Az Aranyéletben nekem csak tizenvalahány forgatási napom volt, ami szintén nagy élmény volt, de itt hatvan napig éltem, lélegeztem együtt a stábbal, s ilyenkor valóban ez lesz a családod. És noha nagyon megfeszített volt a tempó (sok volt a napi penzum, a variálódások, mondjuk, az időjárás miatt, költözés ki-be, csúszások és túlórák), egy jó csapat verbuválódott össze, nagyon élveztem. Összesen hatvanhét nap alatt forgattunk le tizenhárom, egyenként ötvenperces részt. Nekem ötvennyolc napig tartott a munka, tehát pihenőnapjaim is voltak, de a csapat végig nyomta. S ez nagyon kemény.

* Mit kell tudni a filmről azonkívül, hogy egy huszonnégy éves fiú és egy majdnem negyvenéves nő szerelméről szól?

— Ez az új-zélandi Step Dave sorozat alapján készült, megvásárolták a licencet, ez tehát annak a magyar változata. A rendezővel sokat beszélgettünk, hogy érdemes-e előtte megnézni az eredetit, s én egy picit bele is néztem, de abbahagytam, mert utána már nem tudsz elvonatkozni tőle, ami színészként nem egészséges. Olyan ez számomra, mint amikor látok egy előadást, de még nem olvastam a drámát. Utána elolvasva már akaratlanul a látott előadás ugrik be. (...)

* Egyre több forgatáson vagy túl. Hogyan érzed, könnyebben veszed már ezeket a hatszor újra fel kell venni ugyanazt a jelenetet dolgokat, vagy még mindig tanulási fázisban vagy?

— Szerintem könnyebb már, mint korábban, és mint sok minden mást, ezt is meg lehet tanulni. Mondjuk, az árulkodó, hogy én másfél hét után megbetegedtem, hiszen úgy indultam neki, hogy na, most állandóan száz százalékon égek, és száz százalékon nyomok minden egyes másodpercet. Ezt nem lehet, mert görcsössé válik veled együtt. Nyilván valami laza összpontosítás kell hogy legyen az emberben, de ez mind tanulható. Sokat lehet „csalni”. Nekem sok kellékem volt. Sisak, táska, aztán egyszer öltönyben vagyok, és tudtam ezekkel játszani.

* Mit kell tudni erről a fiúról, akit játszol?

— Egy bárban dolgozik mixerként, tehát igen ügyesen tudja pörgetni az üvegeket, keverni a koktélokat. Nos, ezt a tudományt félig sikerült is elsajátítanom, de sokat készültem rá előtte. Órákra kellett járnom, és gyakorolnom. Törtem az üvegeket, locsoltam a jeget meg a levet, és még a forgatáson is majdnem balesetet okoztam, mert a shaker, melyet pörgettem, tele volt jéggel, nedves volt, csúszott a kezem, és persze, hogy kisiklott egy mozdulatnál. Majdnem szétvert egy drága technikai eszközt. Szerencsére a stáb egyik tagja idejében elkapta.

* De belejöttél. Úgy hogy ha véletlenül nem futnál be a színészi pályán (amit nem nagyon tudok elképzelni, látva, hogy már most hol tartasz), még mindig lehetsz mixer. És ha minden filmforgatás előtt meg kell tanulnod egy új dolgot, egyre több szakmád lesz.

— Haha, igen! De azért ez egy borzasztóan nehéz szakma. Azt gondoltam, hogy nem, de az. Eddig is szájtátva néztem a pult mögött üvegeket pörgető embereket, most pedig még jobban felnézek rájuk. Akik ezt magas szinten művelik, azok több órát gyakorolnak naponta. S igen, ezt nagyon magas szinten is lehet űzni. Versenyeket, bajnokságokat is rendeznek, több videót megnéztem a YouTube-on a felkészülés közben, és leesett az állam. Ez már zsonglőrködés. Egyébként gördeszkáznom is kellett a filmben, de mivel ezzel kölyökkoromban is foglalkoztam, nem volt annyira nehéz, viszont rá kellett gyúrnom. És ha már gyúrás: közölték velem, hogy ez a fiú, akit játszom, bizony eléggé izmos, ezért nem ártana elkezdenem edzőterembe járni.

* Ezt talán nem bántad annyira.

— Nem, persze. Legalább muszáj volt rávennem magam, hogy rendszeresen eljárjak. Egyébként hálás dolog a színésznek mindenféle dolgot megtanulnia. Mi történik ugyanis? Te begyakorlod az üveg pörgetését, de aztán ott vagy a jelenetben, ahol emellett beszélned is kell, és beszéd közben néha csinálni néhány flikflakot. Na ez az igazi kihívás. Te egy egészen más sztoriban vagy, máshol van a figyelmed fókusza, s ezt meg kell osztanod, ha meg akarod csinálni a jelenetet. Ez egy nagy színészi feladat, és igen hálás is egyúttal. Én ezt élveztem.

* Egyébként mielőtt elvállaltad a szerepet, sokat gondolkoztál, vagy elsőre rávágtad az igent?

— Agyaltam, persze. Kértem egy kis gondolkodási időt. Az Aranyéletre rögtön rábólintottam, hiszen már volt előtte egy első évad, melyet én is láttam, és tudtam, mibe csöppenek bele. Ez viszont valami egészen új volt, amiről semmit sem tudtam, és egy sokkal nagyobb szerep is, melyet nem lehet csak úgy „valahogy” megcsinálni, hanem a tőled telhető legjobban kell. És hirtelen is ért, azt hiszem. Nem a klasszikus casting köröket futottam, hanem kétszer mentem el, és már akkor közölték, hogy rám gondoltak. Dóra Béla barátom is ott volt, rá pedig a főszereplő barátjának karakterét osztották. Csak néztünk egymásra, hogy úristen, most mi legyen? Együtt sétáltunk hazafelé, s végig azon agyaltunk, hogy elvállaljuk-e. (...)

 

2017. október 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Csak Budapestre figyelünk, másra már nem

A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >

Tovább

Harcosok klubja

Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >

Tovább

Süllyedő „zászlóshajó”

Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >

Tovább

A néhai

Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >

Tovább

Üzenet Szerbiából

Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >

Tovább

Két horvát Trump

Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >

Tovább

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Tovább

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

Tovább

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább