Ma Györgyi, Irén névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Antiszemita hangzavar és hallgatag félelem – Netanjahu Budapesten
Netanjahu magyarországi jelenléte nem a kölcsönös és egyébként jól működő gazdasági, kulturális kapcsolatoknak szól, hanem beiratkozás egy klubba, melynek Putyin, Erdoğan és Orbán már tagja. Ez sem Magyarországnak, sem pedig Izraelnek nem jó. Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzete:
Idén van félévszázados évfordulója annak, hogy Izrael megvívta „második” államalapító háborúját. 1967 nyarán, több mint kétezer év után Jeruzsálem ismét a zsidóság fővárosa lett, és a Siratófal visszakerült az egyetemes történelembe. Nem csak a zsidók diadala volt ez, de mindenkié, akinek kultúráját azok a könyvek alakították és tartották meg, amelyeket zsidók írtak – ma már tudjuk – nem csak önmaguknak.
Jövőre lesz hetvenedik éve annak, hogy a zsidóság megvívta „első” államalapító háborúját, 1948-ban. Ez hozta létre magát az országot, s a holokauszt után végre otthont adott a zsidóságnak. Olyan otthont, amit nem csak az ott élők mondhatnak magukénak, hanem Ábrahám utódainak mindegyike, bárhol is éljen.
E két esemény – két háború – teremtette meg azt az ethoszt, amely a közel hatezer éves múlt hagyatékából világra segített egy sikeres nemzetet, erőteljes demokráciával, életképes gazdasággal, és a jövőre nyitott világképpel. Izraelt támogatni nem csak azt jelenti, hogy az ember elkötelezettje a zsidók ügyének, hanem azt is, hogy elkötelezettje a demokráciának, a nyugati értékeknek. Egyikből sincs túl sok a világnak azon a részén, ahova a véletlenek vagy a gondviselés – ki így gondolja, ki úgy – a kiválasztott népet vetette és máig megtartja. A zsidóságnak nem, hogy joga van ott élni, ahol 1967-ben az ország határait megvonták, de kötelessége is; ez egy misszió, mely elől e nép nem térhet ki, nekünk pedig nem egyszerűen tisztelnünk kell ezt, de szolidárisan segíteni is ezt a missziót.
E szolidaritás mögött nem állhat politikai megfontolás, sem jobboldali, sem pedig baloldali.
Elég körbenézni Budapest utcáin, hogy a kormány nyílt antiszemita propagandájával lépten-nyomon szembetalálkozzunk. A kormányzati hírforrások, már nem is annyira bujtatott, kódolt formában, egyenesen nyílt antiszemita tartalmakat osztanak meg híveikkel, s próbálják azokat egyre szélesebb körben elfogadottá tenni. A magyar zsidóság félelemben él, s vele fél mindenki, aki számára mindennél fontosabb maradt az a demokratikus társadalmi kibontakozás, ami 1989 után Magyarországon elindult. Ma itt mindenki zsidó, aki a demokráciát félti és védi.
Ilyen körülmények között látogatott el Izrael miniszterelnöke Magyarországra. Nem azért, hogy felháborodását kifejezze, nem azért, hogy a magyar zsidóság és a demokrácia védelmére keljen. Hanem épp ellenkezőleg: azért, hogy hitelt és támogatást nyújtson annak a politikusnak, aki személyesen felelős az antiszemitizmus felélesztéséért, legitimálásáért. Netanjahu látogatása azt üzeni a világnak: Orbán antiszemita politikája tulajdonképpen nem antiszemitizmus.
Persze tudjuk, két olyan miniszterelnökről van szó, akik páriának számítanak a világban, s hatalmukat csak a legalantasabb politikákat felvállalók támogatása tartja fenn. Ez vezette őket egymáshoz s ez tartja meg őket sajátos kényszerpályáikon.
Mindeközben Izrael egy erős, demokratikus állam, egyelőre érintetlen intézményrendszerrel. Egész biztosan túléli azt a korszakot, melyet a jelenlegi miniszterelnök rákényszerít. Magyarországnak nincs ilyen szerencséje, a demokrácia romokban hever, intézményei vagy eltűntek, vagy működésüket következmények nélkül figyelmen kívül hagyhatja a kormányzat. Gazdaságát csak az uniós lélegeztető-gép tartja életben. A kormányzás szaporodó hisztériái ugyanakkor a drámai végkifejlet közelségét sejtetik.
Benjamin Netanjahu és Orbán Viktor miniszterelnök lehet, hogy különbözőképpen látják a világot, de érdekeik azonosak. Mi sem jelzi ezt jobban, mint a civil társadalom elhallgattatására tett magyar és izraeli kísérletek párhuzamai. Netanjahu magyarországi jelenléte nem a kölcsönös és egyébként jól működő gazdasági, kulturális kapcsolatoknak szól, hanem beiratkozás egy klubba, melynek Putyin, Erdoğan és Orbán már tagja. Ez sem Magyarországnak, sem pedig Izraelnek nem jó.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >