Ma Sámuel, Hajna, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk
A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >
Kínai fogamzásgátló
Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Rendőrségi jegyzőkönyvekből
Szebenitől. Egyszóval hiteles. >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
A legjobb motor a világon
István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
A zsemle ára
Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
A legszebb női arc
Niki fedezte fel. >
Szép kis történetek (2.)
Balázs Attila
Odakinn már rég besötétedett, mire Bazalt elintézte azt a valamit, s metál Hondája lefékezett a Dudás bejárata előtt. Végigmentek a kerten, ahol páran vacsoráztak, annál többen üldögéltek magányos piájuk mellett, egykedvű tekintetüket az érkezőkre emelve. Volt, aki köszönt, de Bazalt eleresztette a füle mellett. Csak húzta magával a gerincgurigást valami hátsó helyiség felé. Nyílt az ajtó, és akkor(!): ott ült mögötte az öntöttvas asztalnál egy ember, vagy csak egy majdnem embernek a túldimenzionált látomása, akihez képest a Bazalt is csak akkorkának tűnt, mint a víziló mellett a koraszülötten kipottyantott, rózsaszín és csupasz csemetéje. Kiderült, Somlósi (Somlósy?) Dagi volt az, szőröstül-bőröstül, a sofőrök sofőrje, kinek feje tetején a nagyméretű kozmogenerátor is csak meggéppuskázott szkipetár sapkának tetszhetett volna. A Volán guruja. Dagi. Éppen kártyázott társaival a sörösüvegek között, feltűrt nadrágú lábát ormótlan lavórban áztatva. Bazalt a fülébe súgott valamit, és nyomban el is illant.
– Mi a szar?! – üvöltött fel a Dagi, és megállt a lap a kezében.
A hústorony bődülésére beszaladt a pincérnő egy üveg hasas Unicummal. Felét a lavórba öntötte, másik felét a Dagi elé tette, majd sietve távozott. Tetézni látszott a bajt – vagy éppen helyzetet mentett – a tény, hogy a gerincguriga egyetlen példánya valahogy ott felejtődött a Bazalt munkahelyén, így maradt a körülményes verbális ismertetés lehetősége. Ehhez azonban a szitu urának morzsányi türelme sem volt. Maga mellé ültette az ügynököt, találomra megragadta az egyik sörösüveget, és eléje csapta.
– Húzmeg-bazmeg, mingyá’ jöv’k, csak elébb az asztal alá verem ezeket a balfaszokat. Addig se gittelj be.
Az alkalmi ügynök, kereskedelmi utazó vagy csupán közönséges futóbolond, mindegy, igyekezett nem begittelni. Csak nézte a számára ismeretlen játékot, és szorult helyzetében úgy vedelte a sört, hogy észre sem vette. Ez mintha meglágyította volna a Dagi szívét.
– Hallod-e, úgy látom, szót fogunk mi érteni.
Ezzel akkorát csapott az ügynök hátára, hogy az megijedt, a két lapockája között dudorodó lipómája azonnal átmegy rákos daganatba.
Végül mégsem került sor semmiféle áttétre, nagy barátkozásra sem. Az ügynök ugyanis végül átpréselte magát a Dudás klotyójának ablakán, szélvészgyorsan átugrott egy elképedt szelindeket, áttornázta magát valami kőkerítésféleségen, és mindörökre eltűnt, remélhetőleg, Somlósi (v. Somlósy) Dagi szeme elől az élet maszatos forgatagában. Később hallotta, hogy a lányok a toplessben felvettek valami furcsa pántos szerkezetet a táncos numerájukba, de sosem nézett be, hogy leellenőrizze.
Egyszer még látta a Bazalt Hondáját a topless előtt, sőt magát a Bazaltot is látta kilépni a sötét üveges ajtón, mire bravúros gyorsasággal átment a másik oldalra, bevetette magát a papírüzletbe, ahol vett a lányának egy eperillatú és -formájú radírgumit, holott az előző nap már négyet vett belőle, meg három méter rózsamintás füzetborítót. S azóta nem jár arra.
Most viszont itt van – a kozmogenerátor, de főleg a gerincguriga után – a házilegelő. A világnak valószínűleg egyik újabb csodája. Ez egy szekrény nagyságú csoda. Egyelőre komolyabb mitológia, vastagabban politúrozott legenda nélkül is honorálható mirákulum, amelynek költészetileg is élvezhető elnevezésén túl hatalmas szerepe lehet a kis országok jövendőbeli mezőgazdálkodásában, állattenyésztésében. Feltalálója egy Svájcban gyakran megforduló jugoszláv állampolgár, aki termetére nézve a Somlósival szumó-párbajozhatna, és a maga szemszögéből valószínűleg kisebbnek is látja ezt a házilegelőt, mint amekkora valójában. De legyen bármekkora, a házilegelő mindenképp kicsi ahhoz képest, amilyen teljesítményre képes. Mert kérem szépen, ez a portable-legelő, amely elfér egy közönséges szobában, viccet félre: 4300 négyzetméter lucerna- vagy árpaföld kapacitását termelheti ki. Hozama ekkora lehet, ám csakis értő és szerető kezekben. Évente számtalanszor kaszálható, és belőle nem csak az állat, hanem az ember számára is értékes, férfiember számára potencianövelő, vitamindús gyógyító eledel nyerhető, viszonylag kis befektetéssel. A házilegelő teljesen természetes produktum, kiszorítja a mesterséges étkeket, csökkenti az utódok deformálódásának, netán elhullásának számarányát, emellett minimalizálja a gyógykezelés költségeit. Hasznos, szemre szép, karácsonykor meg húsvétkor – gyakorlatilag bármikor – kimetszhető belőle egy élénkzöld darabka, amely nappalink szemet gyönyörködtető, ünnepélyes díszévé válhat a kemény ezüstdió vagy a törékeny pirostojás puha fészke gyanánt.
És sorolhatnánk.
Az embernek egyáltalán nem kell se a fejére tennie, se a hátára kötnie. Szemnek, szájnak ingere!
Az érdeklődést most inkább mi várnánk, itt helyben. Telefonunk: ennyi és ennyi. E-mail: valami@valami.dnb.hu
De postacímünket sem titkoljuk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az egységes európai értékrend ködfüggönyben
Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >
Orbán új öntudata
A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >
Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?
Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >
Álmomban sem gondoltam volna...
De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >
A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében
És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >
Az ibizai csodára várva
Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >
Gyűlöld is
S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >
Németh Miklós nem hisz a kerítésekben
A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >
De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?
Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >
Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa
A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >
Nincs szó
Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >
Nem ismerem a magyar vidéket...
Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >