2023. március 28. kedd
Ma Gedeon, Johanna névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Apám tyúkja

A Rádiókabaré felvétele. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Ex Symposion

Marx Újvidéken

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós
Marx Újvidéken
Ex Symposion - Gerusija-különszám borító

isteni dolog lehet
ma valamit elárulni
(Tolnai Ottó, 1968/2010)

A magyarokat még mindig a liberalizmus és az (autoritárius) etnicizmus unalmas és kilátástalan konfliktusa foglalkoztatja. Pedig a problémákra egyik se javasol – szellemi kimerültsége folytán – semmi érdekeset.

Az Ex Symposion Magyarországon megjelenő folyóirat, a híres vajdasági, ex-jugoszláviai Új Symposion utóda (ez a lap volt az egyetlen legálisan kapható ellenzéki kiadvány az ún. magyar nyelvterületen, 1965-től 1983-ig, utána elsorvasztották), kiadója Veszprémben van, szerkesztői – ahogy írják: „…a háború elől emigrált vajdasági alapítókon kívül Ceauşescutól elüldözött erdélyiek és »anyaországi« »gyüttmentek«…” – meg mindenfelé. Az Ex Symposion 1993 óta jelenik meg, 2004-ig Tolnai Ottó volt a főszerkesztője, 2005-től Bozsik Péter szerkeszti, jelenleg Pályi Márkkal és Krusovszky Dénessel egyetemben (végig részt vett a szerkesztésben Balázs Attila és Fenyvesi Ottó).

Tudni való, hogy az egyes kisebbségi magyar kultúrák különféle kapcsolatban álltak-állnak az „utódállamok” többségi kultúráival ott, ahol működniük kell. A két szélső eset: Románia és Jugoszlávia (majd Szerbia; a horvátországi és szlovéniai magyar kultúratöredékeknek nincs a vajdaságiétól erősen különböző karakterük). Az erdélyi magyar (magas)kultúrára a román nem volt mélyebb hatással, és az a kevés, ami volt, is eltűnni látszik mostanában.

A horvát, szerb, szlovén, sőt: boszniai, montenegrói kultúra elemei eljutnak Magyarországra (számtalan exjugoszláv könyv jelenik meg folyton, olyan elismert értelmiségi fordít sokat, mint Radics Viktória, aki jelentős kritikusnak, esszéírónak, irodalomtudósnak számít Magyarországon), de az erdélyi magyar írók – otthon vagy Pesten – föladták a kultúraközvetítő funkciót; a román kultúra (meg a szlovák) többé-kevésbé feledésbe merült Magyarországon, csak a szerbhorvát-szlovénnek és a lengyelnek (sokkal kisebb mértékben a csehnek) vannak nyomai.

Arról nem is szólva, hogy az Ex Symposion olyasmikre vállalkozik, amik Erdélyben vagy Felvidéken (vagy mondjuk Erdéllyel foglalkozó magyarországi folyóiratokban) elgondolhatatlanok lennének. Különszámot adott ki Sinkó Ervinről. Képzeljünk el egy-egy Gaál Gábor- vagy Fábry Zoltán-emlékszámot! (Igaz, Sinkó Ervin életműve romolhatatlanabb.) Közölt az Ex Symposion szatirikus „exjugó lexikont” is, amely ugyan igazán nem barátságos a Tito-rezsimmel, de tele van az egykori ország iránti aprólékos figyelemmel, amely már-már a szeretet szinonimája.

Kolozsvárt és Pesten olyan históriai és művelődéstörténeti könyvek és tanulmányok jelennek meg Erdély utóbbi évtizedeiről, amelyekben egyetlen román nyelvű munkára utaló lapalji jegyzet vagy hivatkozás sincs. Alig hallunk kétnyelvű szerzőkről.

A Gerusija-különszám (Ex Symposion 81, megj. 2013) pedig még nagyobb anomália. Hiszen nem pusztán arról nem nagyon érkezik hír Magyarországra, hogy van új, korszerű és fiatal radikális baloldal Kelet-Európában – elsősorban a volt Jugoszlávia országaiban és Lengyelországban (no meg persze Kelet-Németországban), de Romániában, Csehországban, Bulgáriában, Ukrajnában is – , de néhány marginális szektakiadványon kívül arról se, hogy Magyarországon (vagy legalábbis magyar nyelven) is akad efféle.

A Gerusija mindenféle (szerb, bosnyák, magyar, horvát) eredetű vajdasági ifjú balosok (többnyire marxisták) csoportja. (Persze a kilenc emberből hárman Belgrádban élnek, ketten meg Németországban: de Újvidéken alakultak meg.) A szó görög, és öregséget jelent. Ezt mondja a csoport kiáltványa: „…Hegel és Marx is azt sulykolja, hogy fiatal emberek nem érthetik meg a dialektika legfontosabb elveit, a tagadás erejét és az ellentmondás feszültségét, ezért át kell alakítanunk őket: az öreggé válás a radikális elmélet kiterjesztése. A bölcselet alapvetően öreg! Nem is kíván fiatal lenni, se lendületes, se lobogó, se az élvezet helye – a neoliberalizmus ideális helye – , ahol az örök ifjúság hirdetői árulják a ráncosodás elleni szereiket… […] Mi nem vagyunk gerontológusok. Mi nem az öregedés tüneteit vizsgáljuk, hanem kihasználjuk minden előnyét. Mi öregek vagyunk. Az öregség nem biológia, az öregség az új szubjektivitás. Változtassuk meg a szubjektivitást, változzunk geruziánusokká! Nem az évek számától függ, hogy valaki öreg-e. Az öregséghez bátorság kell! We can’t change the country. Let us change the subject!”

Egy másik kollektív írásban, amely a csoport lapja (Stvar, a. m. „Dolog”) 3. számának vezércikke: „Mivel az ország, ahol a kiadványunk megjelenik – Szerbia – , két domináns politikai tömbre oszlik – jobboldalira és liberálisra (az Első és a Második Szerbiára) – , az a feladat várt ránk, hogy egyértelműen a Harmadik lehetetlen szerepét, a baloldali elméletek világos megfogalmazását vállaljuk.”

Saša Hrnjez tanulmánya a kurrens uralkodó ideológiákkal szemben határozza meg a pozícióját, Kant „tájékozódni a gondolatok között” stratégiáját alkalmazva: „…az ész politikai használatát az a szükséglet vezérli, hogy a kapitalizmus túloldalán léteznek föl nem fedezett terek. Belépni az ismeretlen sűrű éjszakájának e mérhetetlen terébe – olyan alapvetés ez, amely megnyitja a lehetőségek lehetőségét a történelmi praxis mezején. Antikapitalista kantiánusság az antikapitalista spinozizmus helyett?”

Đorđe Hristov dolgozatát a kommunizmusról – egészen képtelen tömörsége miatt – lehetetlen összefoglalni, de számtalan elődéhez hasonlóan ez is az utópizmust próbálja elkerülni: „A jelenlegi rendszer már bizonyára nem viseli el a komplexitás és az elkerülhetetlen transzformabilitás óhatatlanul elkövetkező fokát; ámde ugyanilyen alkalmatlan a posztmodern neolitikum nem regulatív képzete, vagy a természettel harmonizáló élet elképzelése, amelyek a kommunizmus nevének hallatán megszállják a jelenkort.”

Losoncz Márk szép esszéje az anarchizmusról kategorikusan kijelenti: „Foucault diagnózisát, miszerint többé már nem lesz melankolikus, szomorú lázadás, az anarchisták megelőzték, és ők is valósítják meg.” Losoncz Márkkal, a csoport magyar tagjával (aki többedmagával még egyetemista) interjú is készült, elmondja a Gerusija és a Stvar izgalmas történetét, elmagyarázza az egész galeri szembehelyezkedését a nálunk egyedül ismert jugoszláviai baloldali irányzattal, az ún. praxisfilozófiával, itt fontos Althusser közvetett hatása (a szlovén neomarxistákon – Rastko Močnik, Mladen Dolar, Slavoj Žižek, Alenka Zupančič – keresztül). Losoncz Márk azt is leszögezi, hogy menekülnek a kizárólagos elméletiségtől, mint ördög a tömjénfüsttől. (Tanúság erre az Ex Symposion különszámában a sok kitűnő írás a diákmozgalmakról. Kiemelkedik közülük a figyelemre méltó versekkel is szereplő Maja Solar költő cikke az akadémiai prekariátusról.)

Losoncz Márk nagyon fontos dolgokat mond a többi kelet- európai országban ma is zömmel ismeretlen „titói” Jugoszlávia hagyatékáról és a Ðinđić-féle neoliberális kurzus rémségeiről (ezt a korszakot és a meggyilkolt Ðinđić miniszterelnök szerepét az összmagyar sajtó teljesen félreértette, pedig Ðinđić nem volt kevésbé nacionalista – Frankfurtban képzett ultrabalos volt pedig valaha, még le is csukták Ljubljanában 1974-ben –, mint etatista ellenfelei).

Losoncz Márk „az utópikus többletről” beszél, majd: „A kételyekre pedig igazi választ csak a valóság adhat – ez kifejezetten kellemes arculcsapás.”

A szám talán legprovokatívabb, a weimari kommunista avant-garde hangulatát idéző fejezete Ivan Radenković esszéje, „A zene, a piac és a munkásosztály”, amely engem ugyan nem győzött meg, de bevallom: élveztem. Úgy odacsördít, hogy még.

A legszenzációsabb tanulmány pedig szerintem Aleksandar Matković műve az adósságról (ez is az elviselhetőség határáig tömörített, iszonyúan sűrű munka), amelyet egyszerűen elolvasásra ajánlok. Remélhetőleg világnyelveken is megjelenik, mert a témáról szóló – egyre terjedelmesebb – irodalom egyik legeredetibb és legmélyebb darabja.

Az ilyen kurta ismertetés természeténél fogva igazságtalan és elégtelen. De talán meggyőztem az olvasót, hogy szerezze meg ezt a folyóiratszámot – a múlt héten még kapható volt az Írók Boltjában a budapesti Andrássy úton – , és remélem, hogy egyre több dolog terjed el majd belőle az interneten is.

És talán azt is észreveszi majd valaki, hogy Kolozsvárt két (!) baloldali könyvkiadó is működik – az Idea és a Tact – , döbbenetesen jó könyveket adnak ki (persze csak románul), és hogy egész Kelet-Európa világnézeti térképe megváltozott, s erről mintha csak a magyarok nem tudnának. A magyarokat még mindig a liberalizmus és az (autoritárius) etnicizmus unalmas és kilátástalan konfliktusa foglalkoztatja. Pedig a problémákra egyik se javasol – szellemi kimerültsége folytán – semmi érdekeset.

*

Az írást a Transindexről tallóztuk.

2013. augusztus 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Hitler elégedetten bólogat a sírjában

A kormányközeli Magyar Nemzet szerint a náci fasizmust veszélyétől többé nem kell tartanunk, mert „letűnt a >

Tovább

Benjamin Netanjahu bukása

Az ellenfelei által is elismert politikai bűvésznek elfogytak a trükkjei. Nem azonnal szembesül a kudarccal, de >

Tovább

Putyin emeli a tétet

Megújítja a fenyegetést, amikor bejelenti, hogy harcászati atomfegyvereket telepít Belaruszba, de pontosan tudja, hogy mit csinál. >

Tovább

Pártideológiát szolgál a színház (is)?

Most ismét két színházat biztosított be magának újabb négy évre a pártírónő, a „mi Miránk” (Mirjana >

Tovább

Amikor már késő elutasítani a cinkosságot

El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >

Tovább

A magyar identitásról

Elmeséltem ezt a levelet valakinek. Megkérdezte, hogy ha valaki magyar marad, akkor olcsóbb lesz-e a kenyér. >

Tovább

Örökösödési háború

A miniszterelnök szobájának faláról Tisza István képe néz le. Gondol-e Orbán az erős ember és vele >

Tovább

Ketten von der Leyennel szemben

A Spiegel úgy mutatja be Daniel Freundot, illetve Moritz Körnert, mint furcsa párt, amely jó két >

Tovább

Trump most ismerkedik a jogállammal

Mégis jobb volna, ha előbb a Kapitólium ostroma miatt számoltatnák el. Az utóbbi ügyben vizsgálódó különmegbízottnak >

Tovább

A boszniai szerbek vezére a Kreml forgatókönyvét alkalmazza

Milorad Dodik bekeményít a sajtó és a civil szféra ellen. Most éppen ott tart, hogy törvénytervezetben >

Tovább

A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?

Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >

Tovább

A nevetségesség határát súrolja, hogy Nagy-Magyarország a határon túliakkal való összetartozás jelképe

„Amennyiben fontos számunkra a határon túli magyarság érdekképviselete, akkor ezt nem történeti, hanem etnikai alapon kellene >

Tovább