Ma Abigél, Alex, Apollónia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Márai Sándor a „jobboldaliságról”
„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Magyar-roma nyelvi rokonság
Gyenge Rózsika úrhölgy fedezte fel azt az adaptációt a videómegosztón, amelyik egyértelműen igazolja a magyar és >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
A Radetzky-induló hiteles története
Kínai történészek hitelt érdemlő dokumentumokkal igazolták, hogy Radetzky gróf (teljes nevén Johann Joseph Wenzel Graf Radetzky >
Via Kelebia
Illyt, magyarosan
Végel László
Szungyi Andor gondterhelten vette tudomásul, hogy a december 5-i népszavazás után elmaradtak az anyaországi küldöttségek. Azelőtt bezzeg – a hosszú értekezletek után – rendre betértek a vendéglőjébe. Ilyen ízletes magyaros halpaprikást még otthon sem tálalnak fel, áradoztak a kiadós vacsorák után. A vendégeket személyesen felszolgáló Szungyi elégedetten bólogatott. Legalább megtanulják a helyi politikusok, hogy ki az igazi jó magyar, gondolta. Míg ők, küzdve cselekszenek, addig Szungyi csak a halpaprikást kevergeti-kavargatja, vetették szemére gúnyosan.
Szungyinak ettől beindult a pumpája, de hallgatott.
Miféle magyarok azok, akik még halpaprikást sem tudnak főzni, dünnyögött. Az apja, aki a péterváradi szálloda főszakácsa volt, a lelkére kötötte, nem igazi magyar az, aki nem tud jó halpaprikást készíteni. Ő még Tito marsallnak is főzött úgy, hogy két detektív állt mögötte, meg a szállodaigazgató. Neki kellett először kipróbálni a saját főztjét, aztán a szállodaigazgató, majd a detektívek kerültek sorra, végül egy úriember érkezett, aki elfogyasztott egy adagot, s ráadta az áment: Tálaljatok.
A vacsora után Tito az asztalához kérette. Igazi magyar ember vagy, Szungyi elvtárs, mondta, és pezsgőspoharát magasra emelte. Ő is kapott egy pohárral a príma pezsgőből, koccintottak, aztán a detektívek visszataszigálták a konyhába. Másnap a vezérigazgató pénzjutalmat utalt ki neki, annyit, hogy azon fél házat vehetett. Meg egy fényképet adott át, amelyen Tito marsallal koccint, az legközelebbi állami ünnepen pedig kitüntették a népért tett szolgálataiért.
Az apám legalább vitte valamire, gondolta magában az ifjú Szungyi, amikor az apai örökségből vendéglőt nyitott, s a szeparéba, ahova a kiváltságos vendégeket invitálta, kirakta azt a fotót, ahol az öreg a marsallal koccint.
Szedd le azt a képet, de azonnal, mert a pesti urak azt gondolják, hogy kommunista fészekbe csalogattuk őket, mondták a helyi tótúm-faktumok.
– De hát ti is kommunisták voltatok, vagy nem? – szaladt ki Szungyi száján.
Rögtön meg is bánta.
– Jól jegyezd meg te fecsegő, hogy mi csak a magyarság megmentése érdekében iratkoztunk be a kommunista pártba, ami azt jelenti, hogy soha sem voltunk kommunisták. Felfogtad?
– Értem – bólogatott. – Presszókávét, magyarosan – folytatta szolgálatkészen.
– Illyt, és ne ócska szerb Grandot – figyelmeztette a legnagyobb tekintélyű.
– Illyt, magyarosan – ismételte Szungyi készségesen.
Aztán választások voltak Magyarországon, amit nagy sürgés-forgás követett a vendéglőben. Érkeztek a népes delegációk, a vendéglő forgalma is megugrott.
Rakd vissza a helyére a fényképet, hadd lássák az új pesti urak, hogy nem vagyunk megrögzött antikommunisták.
Leggyakrabban csevapcsicsát rendeltek – magyarosan. Utána mákos tésztát, bácskai módra.
Idén azonban elmaradtak a pesti küldöttségek, s Szungyi nagy gondba esett, mert érezhetően megcsappant a forgalom.
A helyi vezetők titokzatosan sutyorogtak maguk között. Majd mi megmutatjuk nekik, mondogatták. Újabban erdélyi fatányérost vagy kolozsvári káposztát rendeltek. Szungyi rosszat sejtett, elrejtette a Tito-fotót a pénztár mögé.
A szeparéból távozva nem csukta be maga mögött teljesen az ajtót, hagyott egy kis részt, hogy kifülelje, miben törik a fejüket az urak.
Gondoskodunk róla, hogy a nép kifütyülje őket, szűrődött ki a szeparéból.
Szungyi keserűen vette tudomásul, hogy ezek szerint tovább fog csökkeni a vendéglő forgalma.
Komédia, fortyogott magában Szungyi. A pórnép nem léphet be a szeparéba. Körülnézett az üres vendéglőben. Egyébként is elfogyott a nép is, nincs, ki fütyüljön. Így szokott ez lenni. Ha az urak veszekednek, akkor a szegény ember sínyli meg. Tanácstalanul pillantott a pénztár mögé rejtett Tito fotóra. Az apja arcvonásait vizsgálgatta. Ha élne, talán azt tanácsolná, hagyja a halpaprikást, magyarosan, nyisson inkább egy vendéglőt a pesti belvárosban. Szolgáljon fel Pesten csevapcsicsát – francia módra. Hátha akkor őt is kitüntetik a népért tett szolgálataiért.
Aztán a presszógép fölé hajolt, hogy elkészítse a kávét.
– Illyt, magyarosan – mormolta maga elé reményvesztetten.
Következő cikk: Valljátok be őszintén: utáltok minket
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Kijutott a megpróbáltatásokból a washingtoni Kennedy Centernek
Annak idején azzal alakult meg, hogy a kultúra háza lesz mindenki számára, ám renoválására hivatkozva hamarosan >
TISZTELETET ÉS BECSÜLETET NEM LEHET VÁSÁROLNI!
A közelgő választások fényében felvetődik a politikai értelmezés lehetősége, hogy a Pásztor fivérek számára a Prosperitati >
Hogyan hatol be a „remigráció” az európai politikai fősodorba?
A „remigráció” nacionalista elmélete egyre inkább behatol a politika fő áramlatába, ha valaki ma karriert akar >
Lezárni az Orbán-korszakot
Orbán nem akart egy jobb országot, nem akart egy elégedettebb nemzetet, tanultabb fiatalságot, egészségesebb időseket – >
A hidegháború utáni atomkorszak éppen véget ér
Fareed Zakaria a Washington Postban rögzíti, hogy szép csendben omlik össze a nukleáris stabilitás, a világ >
SORSDÖNTŐ VÁLASZTÁSOK ELŐTT
Az idei Magyar Nemzeti Tanács-i választások ezért nem egyszerű tisztújítást jelentenek, hanem lehet, utolsó esélyt arra, >
Orbán robbanásveszélyes „terrorellenes” támogatást visz a Balkánra – a saját balkáni testvéri köre kedvéért
Arra tesz kísérletet, hogy gyengítse Bosznia-Hercegovina állami szerveit és intézményeit, ugyanakkor erősítse a boszniai Szerb Köztársaság >
Ezópusz békája
A politikusoknak, Orbánnak is javaslom, hogy szabadidejükben olvasgassák kicsit Ezópusz mese-történeteit. Tanulságosak. Megtudhatják belőlük, hogy az >
A banalitás terrorja köszöntött be
Manapság veszélyes vállalkozás komoly és elgondolkodtató kérdéseket felvetni, hiszen a posztigazság korszakában minden hazugság igazságnak tüntethető >
Hogyan veszekednek a szomszédos populisták?
A Beneš-dekrétumok miatt egymásnak esett a két populista szomszéd, Orbán és Fico. A történelem alaposan megosztja >
Vučić szerint Szerbia az EU-val köt gázmegállapodásokat, miközben csökkenti az orosz szállítmányokat
A szerb elnök ugyan a tömegnyomás hatására megpendítette, hogy idő előtti választásokat ír ki, ám legújabb >
Két- vagy többnyelvű útjelző táblák Vajdaságban?
A három VMSZ-es irányítású községben kihelyezett 31 kétnyelvű útjelző tábla érdemben nem változtat a helyzeten. Egyrészt >