Ma Lívia, Lídia, Eulália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Márai Sándor a „jobboldaliságról”
„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Magyar-roma nyelvi rokonság
Gyenge Rózsika úrhölgy fedezte fel azt az adaptációt a videómegosztón, amelyik egyértelműen igazolja a magyar és >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
A Radetzky-induló hiteles története
Kínai történészek hitelt érdemlő dokumentumokkal igazolták, hogy Radetzky gróf (teljes nevén Johann Joseph Wenzel Graf Radetzky >
Via Kelebia
A telefonbetyár
Végel László
Zita asszony telefonján az utóbbi hónapokban naponta többször egy ismeretlen férfit kerestek. Szántó Gergelyt keresi? Itt nem lakik ilyen nevű úr. Téves kapcsolás, közölte ridegen, és letette a kagylót. Felzaklatta az eset, mert utálta a telefonbetyárokat, habár eddig soha semmilyen dolga nem volt velük.
Hetekig válaszolgatott így. Aztán megunta, és nem emelte fel kagylót. Ekkor azonban felötlött a fejében, hátha valaki mégis éppen őt keresi? Számba vette, hogy ki is hívhatná, de nem jutott senki eszébe. Talán a remény késztette arra, hogy meggondolja magát, és mégis felvegye a kagylót. Hátha felbukkan egy régi barátnő vagy egy régi udvarló.
A negyven évesen megözvegyült asszony már több mint egy évtizede magányosan élt. A férjét egy éjszaka váratlanul elhurcolták a frontra – csak gyakorlatról van szó, bizonygatták –, és két hét múlva egy Vukovár előtti csőszkunyhóba becsapódó horvát gránát végzett vele, kapta a szűkszavú értesítést.
– Szántó urat keresi uram? – kérdezte ingerülten. – Nincs itthon. Hivatalos útra ment, Belgrádba – közölte kellemetlenül rikácsoló hangon.
– Ezer bocsánat – válaszolta félénken az ismeretlen, és letette a kagylót.
Időközben rádöbbent, hogy mindig ugyanaz a hang hívja, és mindig azt mondja, mielőtt leteszi a kagylót, hogy „ezer bocsánat”.
Kezdett megbarátkozni az ismeretlen hanggal. Ki lehet, fontolgatta. Ki kell derítenie, ki lehet ez a telefonbetyár.
Hogy valamiképpen kiprovokálja, tervezgette, legközelebb azt közli vele, hogy Szántó urat éppen letartóztatták. Hátha ezzel lépre csalja, gondolta. Hátha ennek köszönve felfedi a kilétét. De újra csak azt a választ kapta, hogy ezer bocsánat, majd az illető megszakította a vonalat.
Napokig nem jelentkezett. Zita asszony a karosszékben üldögélve várta a hívást és bánkódott, hogy kiagyalta azt a letartóztatást. Jobb lett volna, ha kitart a hivatalos út mellett, akkor legalább csengne a telefon.
Egy hét múlva megcsörrent a telefon.
– Éppen most távozott – mondta. – A háborúba. Igen, újra kitört a háború. Természetes, hogy nem tették közzé, titokban tartják, nem jelentették, de valamit azért sejtettem. Nem a horvátokkal, sem a bosnyákokkal, azt hiszem, az albánokkal, de lehet, hogy még messzebb van a front – magyarázta. Maga sem értette, hogy miért jutott ilyesféle abszurd ötlet az eszébe. Talán az izgalomtól, vagy talán azért, mert minél magányosabbnak érezte magát, annál többször gondolt a megboldogultra meg a háborúra.
Az ismeretlenből – ahelyett, hogy bocsánatot kért volna, mint szokta – hirtelen megeredt a szó.
– Tudja asszonyom, biztos voltam hogy bekövetkezik ez a pillanat. Elnézést a tolakodásért, de az utóbbi hónapokban rendszeresen a háborúról álmodtam.
Vagy egy óra hosszát beszélgettek. Mindenről. Zita asszony is bevallotta, hogy egyre gyakrabban álmodik a háborúról.
A férfi megígérte, hogy másnap újra telefonál. És valóban, pontosan hatkor hívta. Újra szóba került a háború.
Ekkor beszélték meg az első találkát.
Egész este a háborúról beszélgettek.
Soha sem fejeződik be, sóhajtott az asszony.
A férfi bólintott. Ő már Vukovárnál ráérzett, hogy soha sem fejeződik be.
Zita asszony csak úgy mellékesen rákérdezett.
– Ott találkozott azzal a bizonyos Szántó úrral?
– Ott – válaszolta a férfi.
– Sejtettem – révedt el töprengve az asszony.
A találkáról hazaérve az ágyra zuhant, és hosszan, görcsösen zokogott.
Úgy aludt el, ruhástól.
A szokottnál később ébredt fel, hogy elkészítse reggelijét: egy főtt tojást vajas kenyérrel. Aztán kinyitotta a frizsidert, és azon töprengett, hogy mit főzzön ebédre. Borsólevest kívánt. Elhatározta, hogy egy fél csirkemellet is süt hozzá. Ennyit megengedhet magának.
Főzés közben egyre csak az órát leste. Biztosan telefonál, gondolta magában. Aztán találkoznak, ahogy megbeszélték. Akkor majd elmeséli – tervezgette a szobában matatva – annak a tapintatos úriembernek, hogy éppen ma hozta a postás a levelet, amelyben a férje beszámolt arról, hogy szerencsére életben maradt, és reméli, hogy rövidesen hazajut. Így lesz a legjobb.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Csak a gálya szabadít ki bennünket a buborékból
Nem panaszkodom a kortárs fiatal nemzedékre, végzik a dolgukat, viszont ez a rendszer a nemzedékek között >
Klára, Gergő és az ország
Kovács Gergely valóban vicces ember, viszont az egyeduralom, a maffiaállam csöppet sem az. Millióknak okoz valamilyen >
A korrupció mocsarába süllyeszti a vajdasági magyarokat az SNS-SPS-VMSZ hatalmi gépezet
Fel kell tennünk a kérdést: Pásztor Bálint szerint ez lenne az a „normalitás”, amit oly büszkén >
Vannak tehetséges és éles eszű fiatal értelmiségiek, de nincs értelmiségi elitünk
Egy megsebzett város anatómiája bontakozott ki. Az előadás után keserűen állapítom meg, hogy szétszéledt a vajdasági >
Rubio Magyarországra látogat, miután Trump kiállt jobboldali szövetségese, Orbán mellett
Washingtonban közölték, hogy most vasárnap és hétfőn látogat Budapestre Rubio külügyminiszter, miután Trump támogatásáról biztosította a >
Mint aki egy idegen városban tévelyeg
A városháza sarkán visszatekintettem és láttam, amint a színház főbejáratán özönlik ki a tömeg. Igen, jutott >
Kijutott a megpróbáltatásokból a washingtoni Kennedy Centernek
Annak idején azzal alakult meg, hogy a kultúra háza lesz mindenki számára, ám renoválására hivatkozva hamarosan >
TISZTELETET ÉS BECSÜLETET NEM LEHET VÁSÁROLNI!
A közelgő választások fényében felvetődik a politikai értelmezés lehetősége, hogy a Pásztor fivérek számára a Prosperitati >
Hogyan hatol be a „remigráció” az európai politikai fősodorba?
A „remigráció” nacionalista elmélete egyre inkább behatol a politika fő áramlatába, ha valaki ma karriert akar >
Lezárni az Orbán-korszakot
Orbán nem akart egy jobb országot, nem akart egy elégedettebb nemzetet, tanultabb fiatalságot, egészségesebb időseket – >
A hidegháború utáni atomkorszak éppen véget ér
Fareed Zakaria a Washington Postban rögzíti, hogy szép csendben omlik össze a nukleáris stabilitás, a világ >
SORSDÖNTŐ VÁLASZTÁSOK ELŐTT
Az idei Magyar Nemzeti Tanács-i választások ezért nem egyszerű tisztújítást jelentenek, hanem lehet, utolsó esélyt arra, >