2024. június 15. szombat
Ma Jolán, Vid, Viola névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

Apám tyúkja

A Rádiókabaré felvétele. >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Via Kelebia

Családi ereklye

Végel László
Végel László
Családi ereklye
(valerianastock fotója)

Megérkezett a pesti kereskedő, aki Bácskában egy bécsi antikvárius részére régi családi ereklyéket vásárol. Etel kirakta az asztalra a családi albumot, a nagyapja fotóit az első világháborúból, amikor a császárért és Magyarországért harcolt az olasz fronton.

A nagyapa ugyanis vidéki fotográfus volt, annak idején összejárta Bácskát, és sok szép értékes fotót készített. A háborúba is cipelte magával az ormótlan gépét, a tisztek először el akarták tőle kobozni, de aztán ráhagyták. Cipelheti magával, de ne fotózzon, figyelmeztették. Ő azonban a fronton is fotózott.

A pesti úr már tíz évvel ezelőtt kiszemelte magának az albumot, de Etel akkor nem állt kötélnek. A két fia részére őrizgette őket. Csak a rokkán meg a sublóton adott túl.

A két gyerek ugyanis kellő időben kivándorolt Kanadába. A háború kezdetekor először Pesten kerestek szerencsét, de hasztalan. Az egyik fiú pizzát szállított ki házhoz, a másik pedig autómosodában dolgozott. Mindketten feketén, az albérlet pedig borsos volt. Ekkor kopogtattak a kanadai konzulátuson. Megmutatták papírjaikat, a tisztviselő kezébe vette a diplomákat, azt mondta, fordítassák le angolra, s rövid idő múlva rendben lesz a munkavállalási engedély. Az egyik fiú gépészmérnök volt, a másik pedig matematikus.

Később tudták meg, hogy ezekkel a diplomákkal még az USA-ban is befogadták volna őket.

Négy hónap múlva Kanadában várta őket az állás meg a lakás.

A fiúk megnősültek. Hol borítékba rejtve küldözgették az anyjuknak a pénzt, hol pedig a Bácskába hazalátogató ismerősök által. Etel nem szenvedett semmiben hiányt. A rokkát is csak azért adta el, hogy ne porosodjon az előszobában.

A fiúk biztatták, hogy nyisson Szegeden bankszámlát, de ő azt válaszolta, hogy jó ez így is. Soha nem járt Magyarországon, csak a nagyapja történeteiből ismerte. Útlevelet sem vett ki soha életében.

Akkor szánta el magát, hogy túlad az albumon, amikor az idősebbik fia megírta neki, hogy sajnos, az unoka nem fog megtanulni magyarul, hiszen soha sem lesz szüksége rá. Egyébként is ők kanadaiaknak érzik magukat, nem magyarnak. A pesti napokra sem elékeznek szívesen. Csalogatták az anyjukat, menjen ki vendégségbe hozzájuk, aztán elintézik, hogy örökre kinn maradjon.

Ő azonban elutasította az ajánlatot.

Nem akart vendég lenni sehol.

Ezért szánta el magát, hogy eladja a családi ereklyét.

Mert a nagyapa is vendég volt az olasz fronton.

A pesti kereskedő kétszáz eurót számolt le. Ennyit ér, mondta. Etel olcsóbban is kiadta volna a kezéből, úgyhogy rábólintott. A vevő boldogan lapozgatta az albumot, amelyből váratlanul kicsúszott ötmilliárd dinár. Etel a nagy infláció idején felejtette ott, amikor ötmilliárdért mindössze két-három tojást vehetett a piacon.

A férfi boldogan vette a kezébe a papírpénzt.

Fantasztikus, kiáltott fel, ezt is megveszem, hiszen ez biztos nem kell a néninek. Európában ezeket az emlékeket nagyon szívesen vásárolják. Igazi raritás, sugárzott fel az arca.

Etel azonban azt válaszolta, szóba sem jöhet.

Ezt küldi el a fiainak, villant meg a fejében. Ez az ő igazi emlékük, nem pedig az album, amelyhez már régen semmi közük sincs.

Kétszázötven eurót adok, alkudozott a férfi. Háromszázat! Etel a fejét rázta, s arra gondolt, hogy az albumot visszaküldi, oda, ahol a nagyapa vendégeskedett, de a vacak papírpénz csakis az övé. Az egyetlen családi ereklyéje. Más nincs.

2012. április 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mindjárt hazaérünk

Biztosan nagy hó esett, ha már szánnal jött értünk a faluba a nagyapám.Tehát  mégis voltam iskolában (jobbról), >

Tovább

A fasisztoid lázadás a maga korában

Mint ahogy a harmincas évek vége felé szinte minden zsidó családban előfordult Európában, hogy valamelyik rokon >

Tovább

A “multikulturális elvárás”

Nem lenne azonban méltányos egyedül a betegbiztosítót vádolni. Ők legalább írásban is közzéteszik, amit mások sunyin >

Tovább

Tanyasi történet

Jártam nemrég egy tanyán. Befordultam a két fasor láttán, leültem a kockás abroszhoz, rendeltem ezt-azt, és >

Tovább

A választás után a 30-as éveket emlegeti a sajtó, de attól az EU fényévekre van

Ezt állítja Josef Joffe, a nagy tekintélyű német újságíró a Neue Zürcher Zeitungban. Szerinte ugyanis Le >

Tovább

Pressman: Nincs ingyen ebéd

A budapesti amerikai nagykövet arra figyelmeztette az Orbán-kormányt, hogy nincs ingyen ebéd, azaz ára van annak, >

Tovább

Magyar a magyar rónán

A színrelépése óta olyan a közhangulat, mint Arthur Miller drámájának, a Salemi boszorkányoknak Salem nevű falujában. >

Tovább

Pofon Orbán Viktornak – remény Magyarországnak

Az Európai Néppárt már mint jövendő testvérpártot üdvözölte a Tiszát, ez segíthet a pártnak abban, hogy >

Tovább

Orbán arcot vesztett a választáson

Megrendült a verhetetlenségének a nimbusza. Erősen igyekezett, hogy diadalnak állítsa be a kellemetlen pofont kötelességtudóan tapsikoló >

Tovább

Orbán Viktor évek óta először elveszítette az abszolút többséget

A Tisza Párt veszedelmesen szorongatja. Ily módon hosszú idő után ismét van olyan politikai erő, amely >

Tovább

„Erősödött” a VMSZ Begaszentgyörgyön?

A VMSZ vezetői már régen elszakadtak a közösségtől és a valóságtól. A párt 4 (négy!) képviselőjének >

Tovább

A magyar közösség és a nemzetközi jog elleni erkölcstelen cselekedet

Kovács Elvira a szerb parlament alelnöke, a Vajdasági Magyar Szövetség sokéves megélhetési tisztségviselője, Pásztor István néhai >

Tovább