2019. december 7. szombat
Ma Ambrus, Ambrózia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

A legszebb női arc

Niki fedezte fel. >

Tovább

Via Kelebia

A Bösendorfer végnapjai

Végel László
Végel László
A Bösendorfer végnapjai
(andr345r-d32upy5 fotója)

Zakariás Antal, a neves költő, fájó szívvel közölte a zongorahangoló mesterrel, hogy eladná a Bösendorfer zongoráját.

– Szóval a költő úr is távozik? – kérdezte a mester.

A költő vigasztalásképpen táskájából előkotorta új verseskötetétnek dedikált példányát, és ünnepélyesen átnyújtotta a mesternek, aki megilletődve belelapozott, majd a könyvespolcra helyezte.

– A tizenhetedik – mondta.

– Nem, csak a tizenhatodik – figyelmeztette Zakariás, a költő ingerülten. – Hányszor mondtam, hogy jobb lenne, ha a mester úr a polcok mélyére süllyesztené azt a dohányszínűt.

– Azt, amelyikben Zakariás úr a Tito úrról írt?

– Nem úr volt ő, hanem elvtárs – horkant fel Zakariás.

– Csak azért mondtam így, mert nem akartam megsérteni a költő urat – visszakozott a zongorahangoló. – Meg aztán, sajnos, ma már senkit sem szólítanak elvtársnak.

– Ha jól értem – vágott közbe Zakariás –, akkor ön szerint sajnálatos, hogy lassan kivesznek a kommunisták.

– Hát bizony nagy baj – bólintott el az idős zongorajavító. – Azok voltak a szép idők, amikor a kommunisták egymás után vásárolták a zongorákat a gyerekeiknek. A telefonom állandóan csengett, a titkárnők kedveskedve érdeklődtek, hogy vállalná-e a mester úr az egyik vagy a másik elvtárs zongorájának hangolását. Hogyne vállaltam volna, válaszoltam, hiszen ebből éltem. Rögtön megbeszéltem, hogy mikor szálljak ki a terepre. Nem panaszkodom az új kuncsaftokra, akik mester úrnak szólítottak, és ugyanúgy fizettek, mint a régi urak az apámnak, aki még a gróf úr zongoráját is javította. Csak nehezemre esett elvtársnak szólítani az urakat, akik engem mester úrnak szólították. Mit szólna az apám, gondoltam, ha hallaná, hogy elvtársazok. De rövidesen ők is engedtek a negyvennyolcból. Szólítson csak egyszerűen Kökény úrnak, mondta a párttitkár úr. Végül minden kommunistát úrnak szólítottam – sóhajtott fel –, s már-már arra gondoltam, hogy visszatért a régi világ, amiről az apám mesélt. Vissza is tért azon a napon, amikor Kökény úr megkeresztelte a huszonnégy éves lányát. Éppen a régi zongoráját hangoltam, amikor elpanaszolta, hogy nem tehette előbb, mert tiltották a kommunisták. A keresztelő után azonban hanyatlani kezdett az üzlet is. Fordult ugyanis a kocka, az urak ettől kezdve eladták a zongorákat, és Budapestre küldték a gyerekeiket zongoraórákra, mert azt mondták, hogy Szerbiában nem érdemes zongorázni.

– Ahogy látom, sajnálja őket – szakította félbe a költő.

– Nem őket sajnálom, hanem a zongorákat – válaszolta a mester. – Még emlékszem azokra a napokra, amikor Zakariás úr szavalta nekik a verseket, a lányaik pedig a gondosan felhangolt zongorán négykezest játszottak.

– Azért, mert kényszeríttetek – tiltakozott Zakariás. – Igen, a lányok négykezest játszottak, engem meg azzal aláztak meg, és üldöztek egy életen keresztül, hogy a verseimet kellett felolvasnom. Érti, mester úr?

A mester megértően bólogatott.

– Hogyne érteném – hümmögött maga elé –, nincs szükség többé a Bösendorferre, mert nem üldözi senki a költő urat. Csak az a baj – tette hozzá halkan –, hogy senki sem vásárol többé Bösendorfert.

2012. február 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A hányinger hajtóereje

Nyilvánvaló, hogy október 13-a megdöbbentette és megrémítette őket, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy nincs más >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

Orbán jövőre kilép az EU-ból, az euró 375 fölé erősödik?

Megy előre a vizsgálat a 7-es paragrafus alapján. Emellett Budapest Törökország kapcsán is szembefordul az EU-val, >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Virágzik és terjed a tekintélyelvűség az unióban

Mindent egybevéve, az unió meglepően barátságos környezetet tud kínálni a tekintélyelvűség puhább formáinak. És nemigen van >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább