Ma Hella, Pelbárt, Ágoston névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk
A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kínai fogamzásgátló
Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Rendőrségi jegyzőkönyvekből
Szebenitől. Egyszóval hiteles. >
A legjobb motor a világon
István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A zsemle ára
Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
Via Kelebia
Sorskérdések a fürdőmedencében
Végel László
Csorba úr dühösen kiköpte a szájába vett pálinkát. Arra gondolt, hogy menten eldobja a szerszámokat is, és munkásaival együtt távozik. Megtehette volna, hiszen megrendelőkből nem volt hiány, szinte válogathatott közöttük.
Csorba úr ugyanis fürdőmedencéket épített.
A kommunizmus idején egy állami cégben dolgozott, ott sajátította el a medenceépítés csínját-bínját. Tojzán elvtárs, a párttitkár bízta meg a félig-meddig bizalmi feladattal. Nem akadt sok munka, mert a kommunista vezetők ritkán szánták rá magukat medenceépíttetésre. Csak egy szerény medencére gondoltam, hogy a családommal megmárthassuk magunkat a nagy kánikulában. Ugyanis éjjel nappal robotolok, nincs időm strandra járni, magyarázkodott, aki mégis a medence mellett döntött.
Ilyen fakírok voltak.
Némi fényűzést csak akkor engedtek meg maguknak, amikor tengerparti villájuk kertjében építkeztek. Ekkor viszont már nem hazai csempét vásároltak, hanem drága olasz behozatalit. De a legnagyobb titoktartást követelték.
Csorba nem értette, hogy miért építenek a tengerparti villákban medencét, hiszen fürdőnadrágban is kiszaladhatnak a partra, és fejest ugorhatnak a tengerbe.
Egyszer szóvá tette ezt Tojzán elvtársnak, aki ingerülten leintette. Ne járjon a szád a tengerparti villákról. Ha kérdeznek, hol dolgozol, akkor azt mond, hogy a brigáddal együtt hivatalos kiküldetésben vagy.
Mivel a hivatalos kiküldetés napidíjjal is járt, befogta a száját. Aztán fordult a kocka.
Szerbiában kitört a háború, aminek következtében egyre több fürdőmedencét építettek.
Furcsa módon pont ekkor ment tönkre az állami cég is. Csorba mester feltalálta magát. Saját céget alapított.
Nem győzte a munkát.
Csorba elvtársat attól fogva Csorba úrnak szólították.
A megrendelők is igényesebb kivitelezést kértek. Márványlapokat rendeltek, spanyol csempéket, s pompás fényparkot.
Mert az üzlet, az üzlet, hangsúlyozták az újgazdagok. Hadd lássa a partner, hogy jól megy az üzletük.
Az üzletfelek részére nagy bulikat rendeztek. A fővárosból hozattak híres zenészeket és énekeseket. Egyszer Csorba úr a saját szemével látta, amikor Radosavljević úr, az egykori alkoholcsempész frakkot öltött, és egész éjszaka bécsi üzletfele feleségével keringőzött. Ez dukált neki, hiszen időközben banktulajdonos lett, és három étolajgyárat vásárolt fel.
Csorba mester arra is gondolt, hogy magának is épít egy medencét, de lemondott az ötletről, mivel – úgy gondolta – nem illik ez az egyszerű magyar emberhez.
Ezért lepődött meg, amikor Szabó úr, az ismert kisebbségi funkcionárius, szintén fürdőmedence építésére fogadta fel. Márványpadlóval és spanyol csempével. Szóval, elsőrangút. Bizonyára észrevette a mester megdöbbenését, mert gyorsan hozzátette: Kiváló mester vagy, de a politikához nem értesz. Néha jönnek a pesti urak, s le kell, hogy mossák az út porát. Fontos magyar ügyről van szó, közölte bizalmasan, tehát jó lenne, ha soron kívül fognál munkához.
Csorba cinkosan bólintott. Hogyne, persze! Jó magyarnak tartotta magát. De már az első reggelen kiábrándult, amidőn Szabó úr az erkélyajtó félfájához állította a literest, amiben megalkudtak. Csorba úr, mint mindig, elsőnek húzta meg, aztán dühösen kiköpte. Szabó úr ugyanis hamisított szerbiai sljivovicát tett az ajtó elé.
Így még nem alázta meg senki, hiszen a szerbek néha whiskyvel kínálják, a magyarok pedig még a barackpálinkát is sajnálják a melóstól.
Kisvártatva jött a másik kiábrándulás. Szabó úr szóba sem állt velük. Reggelente kihátrált a villából, a bejárati ajtó elé helyezte a literest, majd szőrén-szálán eltűnt.
Nos, ez fájt legjobban Csorbának. Hogy a gazda szóba sem állt vele.
Mert abban reménykedett, hogy végre kibeszélgetheti magát. Mindent megdumálnának, amiről az újságban írnak és a televízióban mondanak.
A magyarság sorkérdéseiről!
A sok szenvedésről, az üldöztetésről. Meg a sorskeresztről, amiről olyan meghatóan írnak abban az újságban, ahol Szabó úr fényképe rendszeresen megjelenik.
Pedig milyen jó lenne erről diskurálni, s közben igazi anyaországi barackpálinkát iddogálni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nincs jele annak, hogy Orbán jobb belátásra térne
Orbán olyan ágazatokra vet ki különadót, amelyekre a multik jelenléte a jellemző. Viszont a húzás segít >
A nemzeti érzés a lélek kérdése, nem pedig a napi politika terepe
A modern politika nagy dilemmája éppen ebben van. Ki fogja visszaállítani a szellemnek régi tekintélyét a >
Nem szabad az orosz felet megalázni
A Nyugat megosztott az ügyben, miként érjen véget a háború Ukrajnában, vagyis, hogy mekkora vereséget kell >
Egyoldalú műemlékvédelem
Minek adni elsőbbséget, a műemlékvédelemnek, vagy a puszta létnek, a megmaradásnak? Csiszár Klára Antónia szavaival – >
Putyin és az atomfegyver
Mitt Romney úgy látja, hogy a civilizált világnak fel kell készülnie arra az eshetőségre, ha Putyin >
Újra „csörtetnek bátran a senkik”
Dörögnek az ágyúk, nem merek és nem akarok hitelt adni a világháborús híreknek, de egyre inkább >
Végjáték
Izgalmas pillanatok voltak: átadtuk az útleveleket a szerb rendőrnek, a jobb lábam a gázpedálon. Készen álltam >
Végül csak elszakadt a cérna: ötünket kirúgtak a tévéből
„Természetesen nyugodt lelkiismerettel utasítottuk el az alaptalan rágalmakat, és kitartottunk követeléseink mellett, vagyis a pártatlan, objektív, >
Kettős élet
Halló! Ekecs Géza vagyok Münchenből, a Szabad Európa Rádióból. Bódis Gáborral szeretnék beszélni. Én is, de nem >
Disszidensnek lenni jó
Le is jött értünk a titkárnő és felkisért bennünket egy szobába, ahol hamarosan csatlakozott hozzánk Ribánszky >
Trump és Bayer
Trump üzenetet küldött Budapestre a Konzervatív Politikai Akció Konferencia (CPAC) kihelyezett tanácskozására, ám ezzel egy platformra >
Újvidék – identitás nélkül
Újvidék évszázadokon át nem egy nemzetállamban, hanem nemzetileg összetett országban létezett. Ilyen volt az Osztrák-Magyar Monarchia, >