Ma Mária névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Márai Sándor a „jobboldaliságról”
„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Magyar-roma nyelvi rokonság
Gyenge Rózsika úrhölgy fedezte fel azt az adaptációt a videómegosztón, amelyik egyértelműen igazolja a magyar és >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Via Kelebia
Sorskérdések a fürdőmedencében
Végel László
Csorba úr dühösen kiköpte a szájába vett pálinkát. Arra gondolt, hogy menten eldobja a szerszámokat is, és munkásaival együtt távozik. Megtehette volna, hiszen megrendelőkből nem volt hiány, szinte válogathatott közöttük.
Csorba úr ugyanis fürdőmedencéket épített.
A kommunizmus idején egy állami cégben dolgozott, ott sajátította el a medenceépítés csínját-bínját. Tojzán elvtárs, a párttitkár bízta meg a félig-meddig bizalmi feladattal. Nem akadt sok munka, mert a kommunista vezetők ritkán szánták rá magukat medenceépíttetésre. Csak egy szerény medencére gondoltam, hogy a családommal megmárthassuk magunkat a nagy kánikulában. Ugyanis éjjel nappal robotolok, nincs időm strandra járni, magyarázkodott, aki mégis a medence mellett döntött.
Ilyen fakírok voltak.
Némi fényűzést csak akkor engedtek meg maguknak, amikor tengerparti villájuk kertjében építkeztek. Ekkor viszont már nem hazai csempét vásároltak, hanem drága olasz behozatalit. De a legnagyobb titoktartást követelték.
Csorba nem értette, hogy miért építenek a tengerparti villákban medencét, hiszen fürdőnadrágban is kiszaladhatnak a partra, és fejest ugorhatnak a tengerbe.
Egyszer szóvá tette ezt Tojzán elvtársnak, aki ingerülten leintette. Ne járjon a szád a tengerparti villákról. Ha kérdeznek, hol dolgozol, akkor azt mond, hogy a brigáddal együtt hivatalos kiküldetésben vagy.
Mivel a hivatalos kiküldetés napidíjjal is járt, befogta a száját. Aztán fordult a kocka.
Szerbiában kitört a háború, aminek következtében egyre több fürdőmedencét építettek.
Furcsa módon pont ekkor ment tönkre az állami cég is. Csorba mester feltalálta magát. Saját céget alapított.
Nem győzte a munkát.
Csorba elvtársat attól fogva Csorba úrnak szólították.
A megrendelők is igényesebb kivitelezést kértek. Márványlapokat rendeltek, spanyol csempéket, s pompás fényparkot.
Mert az üzlet, az üzlet, hangsúlyozták az újgazdagok. Hadd lássa a partner, hogy jól megy az üzletük.
Az üzletfelek részére nagy bulikat rendeztek. A fővárosból hozattak híres zenészeket és énekeseket. Egyszer Csorba úr a saját szemével látta, amikor Radosavljević úr, az egykori alkoholcsempész frakkot öltött, és egész éjszaka bécsi üzletfele feleségével keringőzött. Ez dukált neki, hiszen időközben banktulajdonos lett, és három étolajgyárat vásárolt fel.
Csorba mester arra is gondolt, hogy magának is épít egy medencét, de lemondott az ötletről, mivel – úgy gondolta – nem illik ez az egyszerű magyar emberhez.
Ezért lepődött meg, amikor Szabó úr, az ismert kisebbségi funkcionárius, szintén fürdőmedence építésére fogadta fel. Márványpadlóval és spanyol csempével. Szóval, elsőrangút. Bizonyára észrevette a mester megdöbbenését, mert gyorsan hozzátette: Kiváló mester vagy, de a politikához nem értesz. Néha jönnek a pesti urak, s le kell, hogy mossák az út porát. Fontos magyar ügyről van szó, közölte bizalmasan, tehát jó lenne, ha soron kívül fognál munkához.
Csorba cinkosan bólintott. Hogyne, persze! Jó magyarnak tartotta magát. De már az első reggelen kiábrándult, amidőn Szabó úr az erkélyajtó félfájához állította a literest, amiben megalkudtak. Csorba úr, mint mindig, elsőnek húzta meg, aztán dühösen kiköpte. Szabó úr ugyanis hamisított szerbiai sljivovicát tett az ajtó elé.
Így még nem alázta meg senki, hiszen a szerbek néha whiskyvel kínálják, a magyarok pedig még a barackpálinkát is sajnálják a melóstól.
Kisvártatva jött a másik kiábrándulás. Szabó úr szóba sem állt velük. Reggelente kihátrált a villából, a bejárati ajtó elé helyezte a literest, majd szőrén-szálán eltűnt.
Nos, ez fájt legjobban Csorbának. Hogy a gazda szóba sem állt vele.
Mert abban reménykedett, hogy végre kibeszélgetheti magát. Mindent megdumálnának, amiről az újságban írnak és a televízióban mondanak.
A magyarság sorkérdéseiről!
A sok szenvedésről, az üldöztetésről. Meg a sorskeresztről, amiről olyan meghatóan írnak abban az újságban, ahol Szabó úr fényképe rendszeresen megjelenik.
Pedig milyen jó lenne erről diskurálni, s közben igazi anyaországi barackpálinkát iddogálni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Más pénzéből adakoznak
A Pásztor István Alapítvány nem kizárólag jótékonysági célokat szolgál, ahogyan azt a Pásztor-fivérek a média segítségével >
„Hol ég?”, azt nem kérdezte Vučić
Szerbia elnöke tehát nem ment el meglátogatni a tűz által sújtott lakosságot, a tűzoltókat, az önkénteseket, >
Mi értelme a nemzetállamnak, ha nem lehet benne elnyomni a kisebbségeket?
Nem nehéz sem elképzelni, sem megtudni, hogyan érzik magukat a kisebbségek ezekben a mi országainkban. A >
Aranyélet
Vonulunk, mi nyuggerek. Erős riporterek vannak a csoszogásunkra ráállítva. Az írásaik könnyedek: a nyitókép általában észrevesz >
Egypárti pódiumbeszélgetés Oromon
Az MNT továbbra sem tölti be azt az érdekképviseleti szerepet, amelyre a vajdasági magyar közösségnek szüksége >
Szerb trójai faló
De ha a képzeletbeli néző maga az EU, akkor mi van? Az üzenet valami ilyesmi lehetne: >
„Vučić barátja, mint egy egyszerű szerb paraszt”: Orbán Viktor látogatása a gučai trombitásfesztiválon
Ez azért fontos, mert Magyarországon korrupciós, bűnügyi és politikai korrupcióval kapcsolatos vádemelések várhatók, és nagyon rossz >
Változott a szél iránya?
Pásztor Bálint politikai kommunikációjában most több olyan elem is megjelent, amely a korábbi álláspontokhoz képest jelentős >
Pásztor Bálint ára
Felszólítjuk Pásztor Bálintot, hogy hagyjon fel az olcsó politikai üzletelés nagy szavak mögé rejtésével, és végre >
A feltételezett gengszter, aki fejfájást okoz Kushner albániai üzlete miatt
A falusiak azt állítják, hogy figyelmeztették Trump vejét: tengerparti földjüket Artur Shehu lopta el, aki ellen >
Az olvasás a király
Hosszú távon valójában csak a könyvek számítanak. A filmek, podcastok és TikTok-videók képesek felkelteni a figyelmet >
Szó sem volt „komoly küzdelemről”
Ezekben a napokban számos kisebbségi vezető sejtelmesen saját érdemének tulajdonítja be a kisebbségi autonómia bevezetését. Igaz, >