2019. december 12. csütörtök
Ma Gabriella, Johanna, Franciska névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

A legszebb női arc

Niki fedezte fel. >

Tovább

Via Kelebia

Sorskérdések a fürdőmedencében

Végel László
Végel László
Sorskérdések a fürdőmedencében
(Master_G illusztrációja)

Csorba úr dühösen kiköpte a szájába vett pálinkát. Arra gondolt, hogy menten eldobja a szerszámokat is, és munkásaival együtt távozik. Megtehette volna, hiszen megrendelőkből nem volt hiány, szinte válogathatott közöttük.

Csorba úr ugyanis fürdőmedencéket épített.

A kommunizmus idején egy állami cégben dolgozott, ott sajátította el a medenceépítés csínját-bínját. Tojzán elvtárs, a párttitkár bízta meg a félig-meddig bizalmi feladattal. Nem akadt sok munka, mert a kommunista vezetők ritkán szánták rá magukat medenceépíttetésre. Csak egy szerény medencére gondoltam, hogy a családommal megmárthassuk magunkat a nagy kánikulában. Ugyanis éjjel nappal robotolok, nincs időm strandra járni, magyarázkodott, aki mégis a medence mellett döntött.

Ilyen fakírok voltak.

Némi fényűzést csak akkor engedtek meg maguknak, amikor tengerparti villájuk kertjében építkeztek. Ekkor viszont már nem hazai csempét vásároltak, hanem drága olasz behozatalit. De a legnagyobb titoktartást követelték.

Csorba nem értette, hogy miért építenek a tengerparti villákban medencét, hiszen fürdőnadrágban is kiszaladhatnak a partra, és fejest ugorhatnak a tengerbe.

Egyszer szóvá tette ezt Tojzán elvtársnak, aki ingerülten leintette. Ne járjon a szád a tengerparti villákról. Ha kérdeznek, hol dolgozol, akkor azt mond, hogy a brigáddal együtt hivatalos kiküldetésben vagy.

Mivel a hivatalos kiküldetés napidíjjal is járt, befogta a száját. Aztán fordult a kocka.

Szerbiában kitört a háború, aminek következtében egyre több fürdőmedencét építettek.

Furcsa módon pont ekkor ment tönkre az állami cég is. Csorba mester feltalálta magát. Saját céget alapított.

Nem győzte a munkát.

Csorba elvtársat attól fogva Csorba úrnak szólították.

A megrendelők is igényesebb kivitelezést kértek. Márványlapokat rendeltek, spanyol csempéket, s pompás fényparkot.

Mert az üzlet, az üzlet, hangsúlyozták az újgazdagok. Hadd lássa a partner, hogy jól megy az üzletük.

Az üzletfelek részére nagy bulikat rendeztek. A fővárosból hozattak híres zenészeket és énekeseket. Egyszer Csorba úr a saját szemével látta, amikor Radosavljević úr, az egykori alkoholcsempész frakkot öltött, és egész éjszaka bécsi üzletfele feleségével keringőzött. Ez dukált neki, hiszen időközben banktulajdonos lett, és három étolajgyárat vásárolt fel.

Csorba mester arra is gondolt, hogy magának is épít egy medencét, de lemondott az ötletről, mivel – úgy gondolta – nem illik ez az egyszerű magyar emberhez.

Ezért lepődött meg, amikor Szabó úr, az ismert kisebbségi funkcionárius, szintén fürdőmedence építésére fogadta fel. Márványpadlóval és spanyol csempével. Szóval, elsőrangút. Bizonyára észrevette a mester megdöbbenését, mert gyorsan hozzátette: Kiváló mester vagy, de a politikához nem értesz. Néha jönnek a pesti urak, s le kell, hogy mossák az út porát. Fontos magyar ügyről van szó, közölte bizalmasan, tehát jó lenne, ha soron kívül fognál munkához.

Csorba cinkosan bólintott. Hogyne, persze! Jó magyarnak tartotta magát. De már az első reggelen kiábrándult, amidőn Szabó úr az erkélyajtó félfájához állította a literest, amiben megalkudtak. Csorba úr, mint mindig, elsőnek húzta meg, aztán dühösen kiköpte. Szabó úr ugyanis hamisított szerbiai sljivovicát tett az ajtó elé.

Így még nem alázta meg senki, hiszen a szerbek néha whiskyvel kínálják, a magyarok pedig még a barackpálinkát is sajnálják a melóstól.

Kisvártatva jött a másik kiábrándulás. Szabó úr szóba sem állt velük. Reggelente kihátrált a villából, a bejárati ajtó elé helyezte a literest, majd szőrén-szálán eltűnt.

Nos, ez fájt legjobban Csorbának. Hogy a gazda szóba sem állt vele.

Mert abban reménykedett, hogy végre kibeszélgetheti magát. Mindent megdumálnának, amiről az újságban írnak és a televízióban mondanak.

A magyarság sorkérdéseiről!

A sok szenvedésről, az üldöztetésről. Meg a sorskeresztről, amiről olyan meghatóan írnak abban az újságban, ahol Szabó úr fényképe rendszeresen megjelenik.

Pedig milyen jó lenne erről diskurálni, s közben igazi anyaországi barackpálinkát iddogálni.

2012. január 31.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Keresztény példa

A magyar politika hasznára válna, ha a hazai parlament elnöke a kereszténységet Pelosihoz hasonlóan fogná fel. >

Tovább

Kovács, a lebukott tweeteres

Kovács üzeneteit a meghiúsult remények dokumentumaiként érdemes olvasni. Hiszen az egész eljárás leállítását sürgette a teremből, >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

A Kasztner-vonat egy túlélő szemével

Nem gondolja, hogy Kasztnert bűnözőnek kellene tekinteni, amiért megállapodott Eichmannal, mert erkölcsi megfontolásokból ugyan nem szabadna >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

A hányinger hajtóereje

Nyilvánvaló, hogy október 13-a megdöbbentette és megrémítette őket, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy nincs más >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább