2019. november 21. csütörtök
Ma Olivér névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

A legszebb női arc

Niki fedezte fel. >

Tovább

Via Kelebia

Az apa szolgálati útja

Végel László
Végel László
Az apa szolgálati útja
A tanítvány és mentora (Neutron2K illusztrációja)

Harmath András kétezer dinárt és húszezer forintot ajándékozott a fiának a sikeres érettségi vizsga után. Arra költöd, gyerek, amire akarod, mondta. Kicsit bánkódott az öreg, mert nem teljesítette azt, amit eredetileg ígért, nem a szegedi gimnáziumba íratta be, hanem az újvidékibe.

Főtt a feje az apának, mert belátta, hogy a szegedi egyetemből sem lesz semmi, holott rendszerint azzal vigasztalta a magyar történelmet studírozni akaró gyereket, hogy ha nem lett belőle szegedi gimnazista, akkor lesz belőle szegedi egyetemista.

Először arra gondolt, hogy helyet szorít a gyereknek a munkásszáláson, ahol hét közben ő is meghúzódott, de belátta, hogy a gyerek a sötét tízágyas szobában nem haladna semmire, hiszen még asztal sincs benne. De legjobban azon gyötrődött, hogy kiderülne a turpiság. A gyerek ugyanis úgy tudta, hogy az apját az Ahico biztosítótársaság alkalmazza. Vasárnap esténként, amikor az utolsó busszal Szegedre indult, felemelte a kopott aktatáskáját, és azt mondta, hogy szolgálati útra megy. Úgy, mint régen, amikor az újvidéki városi pékségekben volt ellenőr, ahonnan valahol 1997-ben kirúgták.

Az öreg Harmath ezután a szegedi Kárász utca egyik sörözőjében feketén dolgozott. Havi hetvenezret sikerült összekaparnia.

Csakhogy az utóbbi időben a gazda többször is előadta sajnos, hogy nem alkalmazhatja sokáig még feketén sem. Nagy az ellenőrzés, rendes munkaviszonyba meg, sajna, nem veheti fel, mert egyre gyérebb a forgalom.

Bezzeg, ha Szerbia belépne az unióba, akkor menne az üzlet, s olyan vendéglőt nyitnék nálatok a határ túloldalán, hogy minden gazdagabb uniós polgár meginna ott legalább egy kávét, mondogatta. Te lennél a főpincér, mert rendes, becsületes, magyar ember vagy.

Az öreg Harmath ebből megértette, hogy szegedi napjai meg vannak számlálva, már csak azért is, mert a csak kilencven napra szóló beutazási vízummal is egyre több gondja volt, úgyhogy az utóbbi másfél évben a sógorral felváltva dolgoztak a sörözőben. A fiának pedig úgy állította be a rendszeressé váló hosszú kimaradásokat a munkahelyről, hogy a főnökei szerint olyan szorgalmas, hogy három hónap alatt hat hónapi munkát végez el. Ezért nyugodtan otthon maradhat, magyarázkodott.

A fiú mit sem sejtve, elhatározta, hogy az érettségi jutalompénzből meglepi az apját. Annak rendje-módja szerint kiváltotta a magyarországi vízumot. Szegedre utazott, ahol hétezer forintért aktatáskát vásárolt. Ne hordja többé azt a kopottat, gondolta. Aztán hiába kereste a biztosító társaság irodáját, csak annyit tudott meg, hogy Ahico nevű biztosítótársaság nem létezik Szeged városában.

Mivel a vonat indulásáig maradt még idő, Jóska betért a Kárász utcai sörözőbe.

Az apja a meglepetéstől kővé dermedt. A pultosnak kellett figyelmeztetnie.

András, már megint szunyókálsz. Szolgáld ki a vendéget.

Az öreg a fia elé lépett.

– Hozok, fiam, egy jó kávét.

Kihozta a kávét, és leült az asztalhoz.

Jóska is közben összeszedte magát.

– Nagyon finom kávé – mondta.

– Elsőrangú – bólintott az apa.

– Az egyetemen voltam – folytatta. – Nem iratkozom be a történelem szakra.

– Értem – válaszolta az apa. – De mi lesz akkor belőled, fiam?

– Emlékszel, hogy mennyit meséltél a nagyapáról, aki Kanadába akart kivándorolni? Te meg azt bizonygattad, hogy nem kell nekünk Kanada.

– Így volt – bólintott az öreg.

– Dolgozhatnánk együtt valamelyik montreali kávézóban – morfondírozott tovább a gyerek.

– Akkor te soha többé nem fogod tanulmányozni a magyar történelmet – tűnődött el az apa.

– Így is éppen eleget megtanultam a magyar történelemből – válaszolta a fiú. – A nagyapának nagyon igaza volt.

Együtt álltak fel, és kiléptek az utcára. Az apa megkönnyebbülten lóbálta az új aktatáskát, amit a fia nyomott a kezébe.

Csak a pultos nem értette, hogy miről van szó. Pedig nagyon oda tartotta a fülét. Miféle Kanada, miféle nagyapa, miféle magyar történelem? Miről beszélnek ezek a jövevények?

2012. január 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ez nem a miénk, mi itt megszállók vagyunk

Ebben a faluban, a templom előtt volt a gyülekezés. A parancsnokunk azt ígérte, hogy végre jöhetünk >

Tovább

Szeretettel a Vajdaságból: itt a harmadik orosz megszállás, de ennek most örülnek

Ám, mint azt jól tudjuk, semmi sem tart örökké, és minden jónak vége szakad egyszer. Megbízható >

Tovább

Egy dél-bácskai tartalékos katona története

Talán az volt a szerencsénk, hogy amikor már egy jó ideje meneteltünk, az egyik szerb tartalékos >

Tovább

Egy vita rejtekei

A nemzeti érzés – és nemcsak a magyar – nem lehet ártatlan. Soha többé. Mert a >

Tovább

Füstbe ment szerv

Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >

Tovább

Virág a kormányzó úr sírján

Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >

Tovább

Soros György: A berlini faltól az új falakig

Az amerikai-magyar üzletember szerint a világ forradalmi időket él, világszerte erősödik a nacionalizmus, a jövő bizonytalan. >

Tovább

Háborús emlékek nyomában

Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >

Tovább

„Mórahalmon egyeztettek”

Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >

Tovább

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább