2019. szeptember 20. péntek
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

A legszebb női arc

Niki fedezte fel. >

Tovább

Via Kelebia

Az apa szolgálati útja

Végel László
Végel László
Az apa szolgálati útja
A tanítvány és mentora (Neutron2K illusztrációja)

Harmath András kétezer dinárt és húszezer forintot ajándékozott a fiának a sikeres érettségi vizsga után. Arra költöd, gyerek, amire akarod, mondta. Kicsit bánkódott az öreg, mert nem teljesítette azt, amit eredetileg ígért, nem a szegedi gimnáziumba íratta be, hanem az újvidékibe.

Főtt a feje az apának, mert belátta, hogy a szegedi egyetemből sem lesz semmi, holott rendszerint azzal vigasztalta a magyar történelmet studírozni akaró gyereket, hogy ha nem lett belőle szegedi gimnazista, akkor lesz belőle szegedi egyetemista.

Először arra gondolt, hogy helyet szorít a gyereknek a munkásszáláson, ahol hét közben ő is meghúzódott, de belátta, hogy a gyerek a sötét tízágyas szobában nem haladna semmire, hiszen még asztal sincs benne. De legjobban azon gyötrődött, hogy kiderülne a turpiság. A gyerek ugyanis úgy tudta, hogy az apját az Ahico biztosítótársaság alkalmazza. Vasárnap esténként, amikor az utolsó busszal Szegedre indult, felemelte a kopott aktatáskáját, és azt mondta, hogy szolgálati útra megy. Úgy, mint régen, amikor az újvidéki városi pékségekben volt ellenőr, ahonnan valahol 1997-ben kirúgták.

Az öreg Harmath ezután a szegedi Kárász utca egyik sörözőjében feketén dolgozott. Havi hetvenezret sikerült összekaparnia.

Csakhogy az utóbbi időben a gazda többször is előadta sajnos, hogy nem alkalmazhatja sokáig még feketén sem. Nagy az ellenőrzés, rendes munkaviszonyba meg, sajna, nem veheti fel, mert egyre gyérebb a forgalom.

Bezzeg, ha Szerbia belépne az unióba, akkor menne az üzlet, s olyan vendéglőt nyitnék nálatok a határ túloldalán, hogy minden gazdagabb uniós polgár meginna ott legalább egy kávét, mondogatta. Te lennél a főpincér, mert rendes, becsületes, magyar ember vagy.

Az öreg Harmath ebből megértette, hogy szegedi napjai meg vannak számlálva, már csak azért is, mert a csak kilencven napra szóló beutazási vízummal is egyre több gondja volt, úgyhogy az utóbbi másfél évben a sógorral felváltva dolgoztak a sörözőben. A fiának pedig úgy állította be a rendszeressé váló hosszú kimaradásokat a munkahelyről, hogy a főnökei szerint olyan szorgalmas, hogy három hónap alatt hat hónapi munkát végez el. Ezért nyugodtan otthon maradhat, magyarázkodott.

A fiú mit sem sejtve, elhatározta, hogy az érettségi jutalompénzből meglepi az apját. Annak rendje-módja szerint kiváltotta a magyarországi vízumot. Szegedre utazott, ahol hétezer forintért aktatáskát vásárolt. Ne hordja többé azt a kopottat, gondolta. Aztán hiába kereste a biztosító társaság irodáját, csak annyit tudott meg, hogy Ahico nevű biztosítótársaság nem létezik Szeged városában.

Mivel a vonat indulásáig maradt még idő, Jóska betért a Kárász utcai sörözőbe.

Az apja a meglepetéstől kővé dermedt. A pultosnak kellett figyelmeztetnie.

András, már megint szunyókálsz. Szolgáld ki a vendéget.

Az öreg a fia elé lépett.

– Hozok, fiam, egy jó kávét.

Kihozta a kávét, és leült az asztalhoz.

Jóska is közben összeszedte magát.

– Nagyon finom kávé – mondta.

– Elsőrangú – bólintott az apa.

– Az egyetemen voltam – folytatta. – Nem iratkozom be a történelem szakra.

– Értem – válaszolta az apa. – De mi lesz akkor belőled, fiam?

– Emlékszel, hogy mennyit meséltél a nagyapáról, aki Kanadába akart kivándorolni? Te meg azt bizonygattad, hogy nem kell nekünk Kanada.

– Így volt – bólintott az öreg.

– Dolgozhatnánk együtt valamelyik montreali kávézóban – morfondírozott tovább a gyerek.

– Akkor te soha többé nem fogod tanulmányozni a magyar történelmet – tűnődött el az apa.

– Így is éppen eleget megtanultam a magyar történelemből – válaszolta a fiú. – A nagyapának nagyon igaza volt.

Együtt álltak fel, és kiléptek az utcára. Az apa megkönnyebbülten lóbálta az új aktatáskát, amit a fia nyomott a kezébe.

Csak a pultos nem értette, hogy miről van szó. Pedig nagyon oda tartotta a fülét. Miféle Kanada, miféle nagyapa, miféle magyar történelem? Miről beszélnek ezek a jövevények?

2012. január 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A világ a tekintélyelvűség és a demokrácia csatáját vívja

A kimenetel nyitott, de az már biztos, hogy még nem lehet megpecsételtnek tekinteni a liberális modell >

Tovább

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Rossz vicc...

... hogy az a valaki lenne illetékes a nyugat-balkáni országok, így Macedónia felvételének előkészítésében, akit felelősség >

Tovább

Ismét szégyenpadon az Orbán-kormány

Magyarországnak először kellett az EU színe elé járulnia az alapértékek megsértésének vádja miatt, a tegnapi meghallgatás >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább