2019. november 17. vasárnap
Ma Hortenzia, Gergő, Dénes névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

A legszebb női arc

Niki fedezte fel. >

Tovább

Via Kelebia

A párizsi blúz

Végel László
Végel László
A párizsi blúz
Pezsgő (koksuel illusztrációja)

Kovács Rozáliát nagyon megalázták.

Akkor történt, amikor egyetlen unokája, Samu Feri munkavállalás céljából Franciaországba, Párizsba utazott.

Ideiglenesen, akárcsak annakidején veje Samu Antal, aki még 1971-ben álláshoz jutott, és kiment Franciaországba vendégmunkásnak. A Renault gyárban nagyra vitte, munkavezető lett. Megkapta még a francia állampolgárságot is. Így biztosabb a létem, közölte az újdonsült francia. De, továbbra is azt ismételgette, hogy ideiglenesen távozott, minek hallatára a szomszédok kétkedve legyintettek.

– Nem jön vissza soha – mondogatták.

Samu szorgalmasan küldözgette haza a pénzt. Két év elteltével felesége meglátogatta, és két hatalmas, divatos francia cuccal megtömött bőrönddel tért haza. Még a nagyanyának is jutott. Kovács Rozália a halvány rózsaszín blúzt kedvelte legjobban. De nem mert benne az utcán mutatkozni, csak a tükör előtt illegette magát benne.

A lánya, Samu Antalné azonban flancolni kezdett.

Nem illik ez egy harmincöt éves asszonyhoz, mondogatták az ismerősök.

De, a franciák így öltözködnek, feleselt Samu Antalné, akinek Párizsban egy hét alatt felvágták a nyelvét. Még az idősebb asszonyok is pasztell színekben járnak, rózsaszín kosztümöt viselnek.

Ettől kezdve párizsi nagyságának csúfolták.

Még a szerb úriasszonyok is így nevezték.

Azt híresztelték, hogy Samu Antal nem jön haza soha többé, mert összeszűrte a levet valami francia özvegyasszonnyal.

Aztán egy napon megjelent Samu Mihály, és a városka legszebb utcájában kiszemelt egy házat. Megvásárolta, aztán lerombolta. Egy francia tervrajz alapján új házat emelt. Kéthavonta hazajött, hogy ellenőrizze a munkálatokat.

Na, meg hogy szemmel tartsa a fiát, aki beiratkozott a belgrádi egyetem informatikai karára.

Programozó lesz a gyerekből, mondta elégedetten.

Elkészült a ház, hatalmas, cifra toronnyal. Az alagsorban meg egy műhellyel.

Egy év múlva Samu Antal véglegesen visszatért és Renault-szervizt nyitott.

Jól ment az üzlet, hiszen a környékben senki sem értett olyan jól a Renault-gépkocsikhoz, mint ő.

Erre a rossznyelvek azt kezdték híresztelni, hogy azért jött haza, mert a franciák kitoloncolták.

Samu Antal kiakasztotta a műhely falára a francia útlevelét. Azért tette, hogy ne beszéljen senki össze vissza. Nem akármilyen földönfutó ember ő, hanem valódi EU-polgár.

A bolond francia, mondogatták a szomszédok. De Samu ügyet sem vetett rájuk. Akkor volt a legboldogabb pillanata, amikor a fiát elkísérte a belgrádi francia nagykövetségre.

– Informatikus – bólintott a konzul. – Arra nagy szükségünk van.

Így került ki a gyerek Párizsba. Samu Mihály ennek örömére nagy búcsúvacsorát rendezett, mintha sorkatonának vonulna be a gyerek.

Hajnalig mulatott a rokonság. Mihály francia pezsgővel koccintott a feleségével, aki újra magára vette legszebb párizsi kosztümjét.

A nagyanya is sugárzott a boldogságtól, a veje már EU-polgár, az lesz az unoka is.

Örömmel újságolta a nagy hírt a vendégtanárnőnek, aki havonta egyszer utazott Pestről, hogy énekelni, táncolni tanítsa a bácskai magyarokat.

Hát ezért tanítjuk mi magukat táncolni, énekelni, kézimunkázni hogy az unokáik cserbenhagyják a szülőföldet?

Csak ideiglenesen, mondta megszeppenve Nagy Rozália.

Ideiglenesen, mint az apja, tette hozzá megszeppenve.

Ideiglenesen, legyintett a tanárnő. Meg is látszik. Az anyja, a párizsi nagysága még egyszer sem nyitott be a táncházba, ahol magyar népdalokat énekelünk. Az ilyenek nem ideiglenesen távoznak, hanem örökre, torkollta le a tanárnő.

Kovács Rozália a kellemetlen eset óta nem jár a szakkörbe. Nem jár a kézimunkázó asszonyok heti összejöveteleire. Nem visz süteményeket a népi táncosoknak sem. A szobájába begubózva gyönyörködik a tükör előtt a magára öltött rózsaszínű párizsi blúzban. Csak magának dúdolja a magyar népdalokat, és nem képes felfogni, miért nem ismeri a pesti kisasszonyka azt a szót, hogy ideiglenesen.

2012. január 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

Pár méterre az ígéret földjétől

Egyesek már három éve úton vannak. De mindent elvesztenek: nemcsak a családjukat és a javaikat, hanem >

Tovább

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább

Összefoglaló (2. rész)

Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >

Tovább

„Magyarország »hihetetlenül goromba« jelöltje a bizottságba”

Ezzel a címmel közölte a Politico amerikai portál európai kiadása Lili Bayer cikkét Várhelyi Olivérről. A >

Tovább

Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért

Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább