2019. július 23. kedd
Ma Lenke, Brigitta, Apollinár névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

A legszebb női arc

Niki fedezte fel. >

Tovább

Via Kelebia

A Trianon étterem

Végel László
Végel László
A Trianon étterem
Kis-Trianon (NouvelleVague1984 fotója)

Gálik János franciaországi munkavállalási engedélyre várt éppen, amikor 1999. tavaszán beindultak a NATO légicsapások. Mindaddig reménykedett, hogy 35-ig születésnapját Párizsban ünnepli meg, de vesztére egy újvidéki óvóhelyen várta be. Sógora ugyanis még február elején telefonált, hogy ő is, a felesége is megkapta az engedélyt, a papírok útban vannak a belgrádi francia nagykövetségre.

Gálikék azokban a baljós napokban hiába lesték a postást. Aztán becsapódtak az első rakéták.

Gálikot az olajművek informatikai osztályának legjobb szakemberét nem hívták be katonának. Éjszakánként az óvóhelyen tekintete a semmibe meredt, és nem merte bevallani a feleségének azt, ami nyomasztotta: örökre befellegzett a párizsi útnak.

Csak az esztendő végén érkeztek meg a papírok, úgyhogy csak a következő év januárjában indultak útnak. A Charles de Gaulle reptéren várta őket a sógor. Két közepes nagyságú bőrönddel érkeztek, mivel Gálik meggyőződése szerint sok bőrönddel nem lehet új életet kezdeni.

– Nincs sok vesztegetni való időnk – közölte a sógor. – Találtam számotokra egy olcsó lakást, holnap jelentkezel a rendőrségen, rendezed a bejelentkezést, mert holnapután munkába kell lépned. Az asszony pedig egy hét múlva, a metrósoknál kezd. Megy ez, mint a karikacsapás. Vagy nem? Mindenben segítek, szabadnapokat vettem ki.

– És hol is fogok dolgozni? – érdeklődött Gálik.

– Jaj, elfelejtettem mondani. A Trianon étteremben.

Gálik arca megrezzent.

– Miféle étteremben?

– A Trianonban. Kellemes hely, mondhatom. Te fogod kezelni a számítógéprendszert. A gazda örülne, ha egész nap benn tudnál lenni. Ezért cserébe grátisz ebéd és vacsora jár. Megéri, mert a Trianonnak jó konyhája van. No, de ne ess kétségbe. Fél év múlva jobb munkahelyet találsz.

Gálik eltűnődött.

– Rosszul hangzik. Mindig gyanús dolog volt emlegetni. Emlékszel? Sajnos, így nőttünk fel.

– Ne bolondozz! Mindannyian úgy nőttünk fel – kacarászott a sógor. – Az a fontos, hogy jól megfizessenek.

A Trianon étterembe vegyes társaság járt. A közelben lakó francia kishivatalnokok, arab üzletemberek, afrikai egyetemisták voltak a törzsvendégek. Néhányszor szerb szavak is megütötték a fülét. Szerette volna megtudni, miért jöttek éppen ide. Ünnepelni? De nem tudta megfejteni. Vacsoráztak, mulatoztak, aztán mentek tovább. Egyik este egy nagyobb magyar társaság is feltűnt. Vacsora után a legjobb borokat rendelték, majd dalra fakadtak: Ott, ahol a kéklő Duna folydogál/ Ott lakik egy átokverte nép/ Ezer éve egyetlenegy nemzetet/ Annyi baj és annyi bú nem ért, harsogták kórusban. A szomszéd asztalnál mulatozó ír turistacsoport szomorú népdalokkal kezdett tromfolni.

Néhányan tapsoltak. A magyaroknak is, az íreknek is.

Közben két görög toppant be vagy hat francia lány társaságában. Mindenkinek fizetünk egy kört, kiáltotta az egyik görög a pincérnek. Az étteremben általános üdvrivalgás tört ki. A lányok kecsesen meghajoltak. A pincérek serényen rohangáltak ide-oda a teremben.

– Bravó! – ugrott fel egy néger. – Ilyen szép melódia hallatán szívemet szorongatja a honvágy – jelentette ki rossz franciasággal. A magyarok asztala felé fordult, és Ray Charles You’ve got me crying again című dalára zendített. A magyarok újra a kéklő Dunával kontráztak.

Gálik József a terem sarkában üldögélt, és lassan iszogatta a két deci vörösborát. Jót tesz az érelmeszesedés ellen, gondolta magában. Közben az utcáról egy orosz gitáros tévedt be, körülnézett, a néger melletti székre huppant, és pengetni kezdte hangszerét.

Éjfél körül már mindenki énekelt és tapsolt. A hangulat a tetőfokára hágott. Éjfél van, zárunk, jelentették be a pincérek. Kérem szépen, számláztatni és távozni. Nem szeretnénk, ha a rendőrség rossz hírű lokálnak kiáltaná ki a Trianont.

A néger harsányan tiltakozott. Az orosz gitáros segélykérően nézett a magyarok asztala felé. Ne engedjék uraim, hogy tönkretegyék ezt a kellemes estét, könyörgött az elhalkuló gitárpengetés közben.

– Inkább azt mondja meg az úr, hogy merre folyik a Szajna? – ordította le az egyik magyar.

Aztán a vendégek kisebb csoportokban békésen távoztak a pincérek sorfala között. A pincérek zsebébe borravalót dugdostak. Az orosz gitáros kalapjába is bedobtak néhány eurót.

– Túlmunkám volt – mondta Gálik otthon az asszonynak, aki korábban feküdt le, mert hajnalos volt.

– Elegem van abból a Trianonból – dünnyögte a feleség. – Éjjel-nappal robotolsz.

Gáliknak nem volt lelkiereje bevallani az igazságot. Hogy is vallotta volna be a kimerült és megviselt asszonynak, hogy ezen az éjszakán új életet kezdett élni.

2011. december 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Elment a Pali

Ezúttal nem Kanadába a fiához, hanem egy sokkal távolibb útra. Az egykori szabadkai világcsavargó lassan, de >

Tovább

Az árulás testi kényszere

Vajon gyávaság-e vészhelyzetben futni, menekülni, félni? Vajon Magda, ha őrzi, vállalja a zsidó identitást, több esélye >

Tovább

Balkáni egzotikum vagy Európa nyitott sebe

Miljenko Jergović boszniai horvát író egyik interjújában pontosan megfogalmazta miről is van szó. Úgy érzi, írja, >

Tovább

Egy magyar közösség leépítése

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >

Tovább

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

A kísérlet

Ungváry „kísérletét” én ugyan az első perctől kissé maszatosnak éreztem, de a valódi okai nem érdekelnek, >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Wass Albert: Harmonia caelestis

Aztán visszajött a hegyről az édesapám, fölvette a priccsnadrágját, elment Csonka-Magyarhonba és nem láttuk többet soha. >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább