2020. október 30. péntek
Ma Alfonz, Zenóbia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Apám tyúkja

A Rádiókabaré felvétele. >

Tovább

Via Kelebia

Trianoni jutalomkirándulás

Végel László
Végel László
Trianoni jutalomkirándulás
Szibéria (prettymonkey26 illusztrációja)

Varró Veronika hetek óta könyörgött a szüleinek, hogy vásároljanak a kínai üzletben görgős bőröndöt. A kínaiaknál a legolcsóbb, máshol sokkal drágább. A lány már megérdeklődte az árát, mindössze háromezer dinár.

Az apja azonban hallani sem akart a gyerek hóbortjáról. A sifonérban porosodik a majdnem vadonatúj bőrönd, amivel vagy harminc évvel ezelőtt anyáddal a szakszervezeti üdülőbe utaztunk az Adriára.

Veronika szánalmasan tekintett a kopott barna kartonkofferra, és elbiggyesztette a száját.

Mindig azzal a régi Jugoszláviával hozakodsz elő, feleselt vissza az apjának. Most életbevágóan fontos útról van szó, nem akármiféle szakszervezeti üdülésről, amivel a kommunisták anno megvesztegették az embereket.

Miféle útról, kapta fel a fejét az apa.

Varró Veronika ráérzett, itt a jó alkalom, hogy feltárja milyen nagy megtiszteltetésben részesült.

A következő években Trianonra fogunk emlékezni, magyarázta méltóságteljesen. A gimnáziumom az én dolgozatommal pályázott Budapesten. Megjött az értesítés, a bizottság engem választott ki, hogy jutalomból bejárjam a Kárpát-medencét. Nem fogom talán azzal az ócska kartonkofferrel bebarangolni azokat a szent helyeket.

Az apa nem hatódott meg, hajthatatlan maradt. Görgős koffert nem vásárol még a Trianon kedvéért sem. Azt a tengerparti üdülőt pedig ne ócsárold előttem, förmedt a lányára.

Veronika arra számított, hogy a Trianon meglágyítja apja szívét, és megveszi neki a görgős bőröndöt. Az elutasító válasz azonban mélységesen kiábrándította.

– Mit tudsz te, apa, Trianonról? – vágta a szemébe. – Semmit! Kicsomagoltad a kartonkoffered a szakszervezeti nyaralóban, kifeküdtél a tengerpartra, és örültél, hogy ingyen nyaralhatsz. Te élvezted a potya utat, mások meg szenvedtek.

Erre a vádra az apa felkapta a fejét.

– Kik szenvedtek? – kérdezte fojtott hangon.

Veronika hirtelenében nem tudott mit válaszolni. Az anya kihasználta a kínos szünetet, hogy elejét vegye a családi perpatvarnak.

– A legjobb lenne, ha megkérdeznénk a nagyapát – mondta félénken. – Ő sokat tud mesélni Trianonról.

Az apa még valamit maga elé morgott, mire a díványon pihenő nagyapa elkezdte a mondókáját.

– Kofferra szükség van, de mindegy, hogy kartonból van vagy nem, görgős vagy sem, csak azt kell szem előtt tartani, hogy nagy legyen. Ezt véssétek a fejetekbe.

– Miért legyen nagy? – csodálkozott el Veronika.

– Mert a Mátyás földbirtokosnak volt a legnagyobb bőröndje, ezért szerencsésen megúszta Trianont. Ezt az igaz történetet még édesapám mesélte nekem – bölcselkedett az öreg.

– Nagyapa, nem érted miről van szó. Nekem azért kell a görgős koffer, hogy ne cipekedjek, miközben körbe zarándokoljuk a Kárpát-medencét. Pozsonyt, Kassát, Kolozsvárt, Temesvárt, meg a többi megszenvedett várost.

De a nagyapa csak mondta a magáét. – Ne Kassára meg Kolozsvárra, hanem Budapestre menjél, lányom, és csakis nagy bőrönddel. Így tett Mátyás úr is. Amikor aláírták a trianoni szerződést, sebtében eladta az összes földet egy szerbnek – sok földje volt, az övé volt a fél határ – befogatta a lovakat, és irány Budapest. A sok pénznek nagy kofferek kellettek, alig fértek el a kocsiderékban. Édesapám volt a tanú, mert őt bízták meg a rakodással. Panaszkodott is, hogy egy koffer pénz sokkal nehezebb, mint egy zsák búza. Búcsúzáskor a gazda még egy fityóka pálinkával is megkínálta a béreseket, a fityókákat meg emlékbe hagyta nekik, mert valódi úriember volt. A béresek könyörögtek, vigye őket is magával, mire ő azt válaszolta, azt nem lehet, mert nagyon drága az a Trianon. De ellátta jó tanáccsal őket, meghagyta, hogy ne féljenek, tartsanak ki, mert egy szép napon úgyis visszajön.

Veronika dühösen rohant ki a konyhába. Hogy lehetnek ilyen hálátlanok? Büszkélkedhetnének vele, hiszen ő írta a gimnáziumban a legszebb dolgozatot Trianonról, éppen a nagyapjáról, aki olyan sokat szenvedett, és hősként őrizte a szülőföldjét. A pályázaton, mint legkiemelkedőbb munkát a pestiek jutalomkirándulással díjazták. Sehogyan sem tudta felfogni, hogy most holmi Mátyás úrról regél, meg a nagy bőröndökről, és nem akarja bevallani neki a trianoni igazságot. Nem is érdemelte meg a nagyapa azt a gyönyörű dolgozatot, fortyogott.

Észre sem vette az anyját, aki utána sompolygott.

Lányom, majd én kispórolom neked Trianont, mondta vigasztalóan.

2011. december 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az újszerűség lett a dogmává váló uralkodó hagyomány

Napirendre került az autosovinizmus vádja is, amellyel egyébként az establishment rendszeresen „leleplezi” a kritikusan gondolkodókat. “A >

Tovább

Az Economist Biden mellett

De a legfőbb gond vele az, hogy átgázolt az amerikai értékeken. Ily módon hihetetlen módon ártott >

Tovább

Brüsszelnek nincs választása: bemegy Orbán utcájába

A 27-ek együtt találták ki az alapot és az csak akkor kezdheti meg működését, ha minden >

Tovább

A történelem kapuja előtt

Eltávolodva a helyszíntől visszapillantottam: a lánykák még mindig az ablak előtt ácsorogtak. Azt hiszem, így álldogál >

Tovább

Orbán csak blöfföl

Amikor az újjáépítési csomag, illetve a következő költségvetés megvétózásával fenyegetőzik. Elemzésében a főváros brüsszeli képviseletének vezetője >

Tovább

A képzelt pszichiáter

Nincs abban semmi meglepő, hogy Semjén önmagához, mentalitásához és világlátásához abszolút következetesen a cári Oroszország és >

Tovább

A közgáz és a színiakadémia

A hivatalos Magyarország még színfalhasogatásra se képes, meg se leli a színfalat, a nem hivatalos Magyarország >

Tovább

Szerbiában hanyatlik a demokrácia

A Pásztor István irányította Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ezt a hanyatló szerbiai demokráciát – ami egyre >

Tovább

Választások utáni válság lehetséges Amerikában

Timothy Garton Ash a Financial Times-ban azt tanácsolja, hogy a demokratikus világ készüljön fel, mert az >

Tovább

Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”

A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >

Tovább

A média visszalengyelesítése magyar módra

A Washington Post szerkesztőségi állásfoglalásában arra figyelmeztet, hogy a lengyel kormány módszeresen zárkózik fel a magyar >

Tovább

Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >

Tovább