Ma Albert, Lipót névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk
A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >
Kínai fogamzásgátló
Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Rendőrségi jegyzőkönyvekből
Szebenitől. Egyszóval hiteles. >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
A legjobb motor a világon
István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
A zsemle ára
Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
A legszebb női arc
Niki fedezte fel. >
Via Kelebia
Egy csepp vörösbor
Végel László
Vujkovics József kora délután vörösbort rendelt a kávézó kerthelységében. Etelka, a pincérnő meglepetten vette fel a rendelést. Vujkovics úr törzsvendég volt, és ebéd után kapucínert szokott fogyasztani. A napi két deci vörösboráért rendszerint esténként tért be. Talán nincs valami baja, töprengett magában Etelka.
Aggódott az öregért, mert számára a reményt Vujkovics úr jelentette, akinek két fia már vagy tizenöt éve Norvégiában él, és felvették a norvég állampolgárságot is.
Az unokák folyékonyan beszélnek norvégul, de nem tudnak sem szerbül, sem magyarul, sem németül. Így hát úgy hozta a sors, hogy norvég unokáim vannak, morfondírozott Vujkovics a vörösbor kortyolgatása közben.
A pincérnőben megcsillant a remény, és kapott az alkalmon.
– Szeretnék én is norvég állampolgár lenni – jelentette ki határozottan, és megkérte Vujkovics urat, írjon a fiainak, találjanak neki Norvégiában valami munkalehetőséget.
Az öregnek megesett a szíve Etelkán. Telefonált a fiainak, és rájuk parancsolt, hogy szerezzenek a fiatal pincérnőnek munkát és munkaengedélyt. A fiúk a lány dokumentumait kérték.
– Szóval lányom, norvég szeretnél lenni – töprengett, miközben a belső zsebbe csúsztatta a lány dokumentumait.
– Miért ne? – vágta ki, miközben serényen kicserélte az asztalon levő hamutálcát.
Vujkovics végigmustrálta a lányt. Szemre való teremtés; csinos, karcsú és szőke, még norvég menyasszony is lehetne belőle, játszadozott el a gondolattal.
Ettől kezdve Etelka megkülönböztetett figyelmet szentelt az öregúrnak, gyakran felszaladt a lakására, megfőzött, kitakarított neki.
Múltak a hetek, a hónapok, de mindhiába várták a választ.
Rendben lesz, meglátod, teljesül az álmod, és egy szép napon norvég leszel, vigasztalta az öreg, és telefonon megsürgette a gyerekeket.
Végre-valahára felvirradt a várva várt nap. Meghozta a postás a paksamétát, benne Etelka munkaengedélyével.
Vujkovics fájlalta, hogy elmegy a lány, ezért keserűségében ebéd után vörösbort kívánt.
Etelka a söntés mögül figyelte az öreget, aki hozzá sem nyúlt a borospohárhoz, hanem csak a munkaengedélyt forgatta.
Az idősebbik fia vette fel bejárónőnek, meg a gyerek mellé, hogy, mint ahogy írta, az unokát magyarul és szerbül tanítsa. Az ifjabbik Vujkovics is számított Etelkára. Legalább tudnak majd a gyerkőcök a nagyapával társalogni, írta. Az öreg a fejét csóválta. Mi történik ezekkel az ivadékaimmal, töprengett magában. Az ördög nem alszik, dünnyögte. A saját unokáim magyarul meg szerbül fognak tanulni ott a messzi Norvégiában – hitetlenkedett. Vujkovics József ugyanis magyarnak tartotta magát, annak ellenére, hogy az apja a királyi Jugoszláviában csak úgy – egyik napról a másikra – szerb lett. A nagyapja ugyanis jómódú német családból származott, aki Ferenc József idejében két malmot és húsz hold földet birtokolt. 1920 után azonban a szerbek elvették tőle az egyik malmot. A fia dühöngött. Csak azért is szerb lányt vett feleségül, és bejelentette, hogy ezentúl szerbnek vallja magát. A Schaffer nevet Vujkovicsra cserélte fel, és addig pereskedett, amíg visszaszerezte az elkonfiskált malmot. Megérte, mondta elégedetten, és a fiát Józsefnek keresztelte, majd magyar iskolába íratta. Német és szerb után legyen már magyar is a családban, jelentette ki. Szépen gyarapodott a vagyon, de kiütött a második világháború, bejöttek a magyarok, majd kisvártatva kivonultak, aztán beözönlöttek a partizánok. Vujkovics József apja hiába bizonygatta szerbségét, elvették tőle mindkét malmát, aztán még a földet is. Közben megfenyegették, hogy ne járjon a szája, örüljön, hogy német létére épp bőrrel megúszta.
Így maradt meg Vujkovics József magyarnak. A malmok, meg a földtulajdon nélkül kisemmizetten, szerényen éldegélt, szövetkezeti könyvelőként ment nyugdíjba.
Egyik földije azt állította róla, hogy német, a másik, hogy szerb, a harmadik, hogy magyar.
Neki pedig nagyon elege volt, ebből a zűrzavarból.
Boldog volt, hogy a fiai norvégok voltak.
Csak norvégok – és semmi mások.
Most meg, azért akarják alkalmazni Etelkát, hogy magyarra meg szerbre tanítsa a gyerekeket, háborgott.
Újra kezdődik a kalamajka vélekedett gondterhelten. Legszívesebben nem adta volna át a lánynak, a munkaengedélyt, aki élete nagy esélyét várta a lehetőségtől, hogy norvég lehessen.
Előző: Urak és magyarok
Következő: Történet az őzikékről
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI
A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >
A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI
Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >
Pár méterre az ígéret földjétől
Egyesek már három éve úton vannak. De mindent elvesztenek: nemcsak a családjukat és a javaikat, hanem >
„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!
A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >
Összefoglaló (2. rész)
Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >
„Magyarország »hihetetlenül goromba« jelöltje a bizottságba”
Ezzel a címmel közölte a Politico amerikai portál európai kiadása Lili Bayer cikkét Várhelyi Olivérről. A >
Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért
Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >
A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI
A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >
Mindannyian célkeresztben vagyunk
Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >
Orbán és a jobbhorog
„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >
Magyarország immár nem demokrácia
Erre persze jöhet a másik oldal azzal, hogy Karácsony Gergely lett a budapesti főpolgármester. Ám Isztanbult >
A halottak nem válaszolhatnak
Schmidt Mária egy államilag finanszírozott rendezvénysorozat kormánybiztosaként ismét azt teszi, amit Orbán Viktor 30 évvel ezelőtt, >