2020. július 10. péntek
Ma Amália, Engelbert, Ulrika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Apám tyúkja

A Rádiókabaré felvétele. >

Tovább

Via Kelebia

Egy csepp vörösbor

Végel László
Végel László
Egy csepp vörösbor
(tleach0608-d2kcm9w fotója)

Vujkovics József kora délután vörösbort rendelt a kávézó kerthelységében. Etelka, a pincérnő meglepetten vette fel a rendelést. Vujkovics úr törzsvendég volt, és ebéd után kapucínert szokott fogyasztani. A napi két deci vörösboráért rendszerint esténként tért be. Talán nincs valami baja, töprengett magában Etelka.

Aggódott az öregért, mert számára a reményt Vujkovics úr jelentette, akinek két fia már vagy tizenöt éve Norvégiában él, és felvették a norvég állampolgárságot is.

Az unokák folyékonyan beszélnek norvégul, de nem tudnak sem szerbül, sem magyarul, sem németül. Így hát úgy hozta a sors, hogy norvég unokáim vannak, morfondírozott Vujkovics a vörösbor kortyolgatása közben.

A pincérnőben megcsillant a remény, és kapott az alkalmon.

– Szeretnék én is norvég állampolgár lenni – jelentette ki határozottan, és megkérte Vujkovics urat, írjon a fiainak, találjanak neki Norvégiában valami munkalehetőséget.

Az öregnek megesett a szíve Etelkán. Telefonált a fiainak, és rájuk parancsolt, hogy szerezzenek a fiatal pincérnőnek munkát és munkaengedélyt. A fiúk a lány dokumentumait kérték.

– Szóval lányom, norvég szeretnél lenni – töprengett, miközben a belső zsebbe csúsztatta a lány dokumentumait.

– Miért ne? – vágta ki, miközben serényen kicserélte az asztalon levő hamutálcát.

Vujkovics végigmustrálta a lányt. Szemre való teremtés; csinos, karcsú és szőke, még norvég menyasszony is lehetne belőle, játszadozott el a gondolattal.

Ettől kezdve Etelka megkülönböztetett figyelmet szentelt az öregúrnak, gyakran felszaladt a lakására, megfőzött, kitakarított neki.

Múltak a hetek, a hónapok, de mindhiába várták a választ.

Rendben lesz, meglátod, teljesül az álmod, és egy szép napon norvég leszel, vigasztalta az öreg, és telefonon megsürgette a gyerekeket.

Végre-valahára felvirradt a várva várt nap. Meghozta a postás a paksamétát, benne Etelka munkaengedélyével.

Vujkovics fájlalta, hogy elmegy a lány, ezért keserűségében ebéd után vörösbort kívánt.

Etelka a söntés mögül figyelte az öreget, aki hozzá sem nyúlt a borospohárhoz, hanem csak a munkaengedélyt forgatta.

Az idősebbik fia vette fel bejárónőnek, meg a gyerek mellé, hogy, mint ahogy írta, az unokát magyarul és szerbül tanítsa. Az ifjabbik Vujkovics is számított Etelkára. Legalább tudnak majd a gyerkőcök a nagyapával társalogni, írta. Az öreg a fejét csóválta. Mi történik ezekkel az ivadékaimmal, töprengett magában. Az ördög nem alszik, dünnyögte. A saját unokáim magyarul meg szerbül fognak tanulni ott a messzi Norvégiában – hitetlenkedett. Vujkovics József ugyanis magyarnak tartotta magát, annak ellenére, hogy az apja a királyi Jugoszláviában csak úgy – egyik napról a másikra – szerb lett. A nagyapja ugyanis jómódú német családból származott, aki Ferenc József idejében két malmot és húsz hold földet birtokolt. 1920 után azonban a szerbek elvették tőle az egyik malmot. A fia dühöngött. Csak azért is szerb lányt vett feleségül, és bejelentette, hogy ezentúl szerbnek vallja magát. A Schaffer nevet Vujkovicsra cserélte fel, és addig pereskedett, amíg visszaszerezte az elkonfiskált malmot. Megérte, mondta elégedetten, és a fiát Józsefnek keresztelte, majd magyar iskolába íratta. Német és szerb után legyen már magyar is a családban, jelentette ki. Szépen gyarapodott a vagyon, de kiütött a második világháború, bejöttek a magyarok, majd kisvártatva kivonultak, aztán beözönlöttek a partizánok. Vujkovics József apja hiába bizonygatta szerbségét, elvették tőle mindkét malmát, aztán még a földet is. Közben megfenyegették, hogy ne járjon a szája, örüljön, hogy német létére épp bőrrel megúszta.

Így maradt meg Vujkovics József magyarnak. A malmok, meg a földtulajdon nélkül kisemmizetten, szerényen éldegélt, szövetkezeti könyvelőként ment nyugdíjba.

Egyik földije azt állította róla, hogy német, a másik, hogy szerb, a harmadik, hogy magyar.

Neki pedig nagyon elege volt, ebből a zűrzavarból.

Boldog volt, hogy a fiai norvégok voltak.

Csak norvégok – és semmi mások.

Most meg, azért akarják alkalmazni Etelkát, hogy magyarra meg szerbre tanítsa a gyerekeket, háborgott.

Újra kezdődik a kalamajka vélekedett gondterhelten. Legszívesebben nem adta volna át a lánynak, a munkaengedélyt, aki élete nagy esélyét várta a lehetőségtől, hogy norvég lehessen.

Előző: Urak és magyarok

Következő: Történet az őzikékről

2011. október 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Európa, a vén kurva 3.0

Miután az egomániás Vezér a verőlegényeivel véresre verette a tüntető fiatalokat, mint, aki jól végezte dolgát, >

Tovább

Orbán á la Trump

Annak idején liberálisként és istentagadóként indult, de azután rájött, hogy a vallás politikai hasznot hozhat számára. >

Tovább

Merkel és a populisták

A képviselők úgy vették, hogy szavai támadást jelentenek Trump és Johnson, vagyis azok ellen, akik nem >

Tovább

Szerbiában tisztességtelen és törvénytelen választások voltak

Belgrádban július 7-én (ami egybevág az 1941. július 7-ei népfelkelés dátumával) hatalmas tüntetés volt. A rendőrséggel >

Tovább

Az MNT-t nem érdekli a fejletlen községek felzárkózása?!

Felettébb érdekelne, hogy a Magyar Nemzeti Tanácsnak van-e bárminemű betekintése, esetleg elemzése arról, hogyan valósulnak meg >

Tovább

A világ esik szét amíg az USA visszavonul

A liberális demokráciáknak nincs esélyük, hogy ellensúlyt képezzenek bizonyos területeken Pekinggel szemben, de egyben együtt is >

Tovább

Soros befolyása

A filantróp Soros kora előtt jár, hiszen rájött, mekkora gondok feszítik a világot. Lásd a kelet-európai >

Tovább

Von der Leyen Horvátországban kampányolt

A Bizottság szóvivője ugyan kifejtette, hogy a politikus személyes véleményét mondta el a Néppárt által szervezett >

Tovább

Trump mérge hatni kezdett

Trump intézkedik, erőskezű, határozott elnöknek akarja feltüntetni magát. A Fehér Ház környékén is erőteljes tüntetésekre került >

Tovább

A HDZ győzött, a lengyelek meg még mindig a körmüket rágják

Sokaknak elnyerte a tetszését Plenković miniszterelnök mérsékelt vezetési stílusa mutat rá az Oxfordi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok >

Tovább

Szerbiában a helyzet fokozódik!

Hevülnek az ellentétek. Ez persze a nem demokratikus választások következménye is. Ennek senki értelmes nem örül, >

Tovább

Minden tét nélkül

A vajdasági szellemi élet egyébként abban is különbözik a magyarországitól, hogy ott az írók és a >

Tovább